Part
1 VakKi | A vak király~Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
2 VakKi | király~Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
3 VakKi | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak
4 VakKi | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király.
5 VakKi | úgyse tudják megszerezni.~Volt ennek a királynak három
6 VakKi | szólott egy szót se, hanem volt előtte az asztalon egy nagy
7 VakKi | a legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be sem
8 VakKi | a királyfinak sehogy sem volt maradása, hiába volt minden
9 VakKi | sem volt maradása, hiába volt minden beszéd, nem hallgatott
10 VakKi | itt esznek-isznak, mert volt ezeknek pénzök vagy tizenkét
11 VakKi | csupa aranyból-ezüstből volt fonva. Amint kibámulta magát,
12 VakKi | mikor minden fának ezüst volt a törzse, arany a gallya,
13 VakKi | érte, hogy levegye; nem volt magasra téve, felérte a
14 VakKi | inasához. Itt megint mit volt mit tenni? Elkellett szakítani
15 VakKi | vetemedtek, de ez még nem volt elég, hanem meg is öltek
16 VakKi | lóra ültek, hazamentek. Volt nagy öröm királyi apjok
17 VakKi | árvíz, mindenkinek jókedve volt az egész háznál, csak egy
18 VakKi | az egész háznál, csak egy volt szomorú, egy volt, aki éjjel-nappal
19 VakKi | csak egy volt szomorú, egy volt, aki éjjel-nappal sírt:
20 VakKi | történetét hagyták ki.~Hiába volt azonban az aranytollú madár,
21 VakKi | belépett az ajtón, odabent volt az aranytollú madár, mindjárt
22 VakKi | lakodalmat csaptak, a róka is ott volt benne, hanem azután megint
23 VakKi | akkor ment oda, ha szükség volt a tanácsára.~A királyfi
24 Panci | Pancimanci~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
25 Panci | Pancimanci~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
26 Panci | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy szegény asszony,
27 Panci | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy szegény asszony, annak
28 Panci | egy szegény asszony, annak volt egy igen rest leánya, aki
29 Panci | is megörült, mert szép is volt a leány, de azt is meggondolta,
30 Panci | egy kis ember. Három arasz volt a hossza, két rőf a bajusza,
31 Panci | pici kis ember, három arasz volt a hossza, két rőf a bajusza,
32 Panci | Harmadnap abban a városban volt vásár, ahol a királyfi lakott,
33 Panci | lent, ami csak a vásárban volt. A királyné azalatt otthon
34 Panci | akik közül az egyiknek háta volt kipúposodva, a másiknak
35 Panci | kipúposodott, vagy ilyen volt mindég?~- Jaj, felséges
36 Panci | Jaj, felséges király! Nem volt olyan szép leány, mint én,
37 Panci | felelt a koldusasszony -, nem volt olyan szép leány, mint én,
38 Panci | mit látott-hallott, milyen volt a három koldusasszony.~-
39 Veres | A veres tehén~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon
40 Veres | tehén~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király
41 Veres | Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg
42 Veres | király meg egy királyné. Volt nekik egy igen szép kis
43 Veres | amerre az anyját temették.~Volt abban a városban egy özvegyasszony,
44 Veres | egy özvegyasszony, annak volt három leánya, ezek mindig
45 Veres | király az ország dolgával volt elfoglalva, nemigen gondolt
46 Veres | istállóba, pedig az a tehén nem volt más, mint a meghalt első
47 Veres | Már egynéhány napig ott volt, de mégse segíthetett a
48 Veres | istállóban éppen senki se volt, a kis Ferkó, amint észrevette,
49 Veres | a királyi palotában sem volt párja soha. Ferkó istenesen
50 Veres | azt mondta, csak egy szeme volt a homloka közepén, mert -
51 Veres | olyan csodálatos teremtése volt az Istennek, hogy a legkisebbnek
52 Veres | a legkisebbnek egy szeme volt, a középsőnek kettő, a legnagyobbnak
53 Veres | bizonyost mondani, mert be volt hunyva a szemed, nem láttál
54 Veres | leányának, akinek két szeme volt:~- Eredj le te, leányom,
55 Veres | leány, akinek három szeme volt:~- Édesanyám, majd lemegyek
56 Veres | harmadikat, amely a tarkóján volt, nyitva hagyta. Odaáll a
57 Veres | kerekedik oda, hogy nem volt párja széles e világon.
58 Veres | mondani semmit, de hiába volt az erős parancs, mert a
59 Veres | háborúból (mert éppen háborúban volt a király), mindenképp próbál
60 Veres | szíve. Biz ennek kár is volt olyan nagy feneket keríteni.~
61 Veres | mind eldöglött, amije csak volt, mindenének vége lett, az
62 Veres | fiam, mi bajod?~- Hát itt volt egy nagy farkas, kereste
63 Veres | bajod van megint?~- Hát itt volt egy nagy medve, kereste
64 Veres | Baj bizony, édesanyám! Itt volt egy nagy, dühös oroszlán,
65 Veres | velök bánni, juhásza meg nem volt. Amint így töprenkedik,
66 Veres | Különben is nagyon szomorú volt szegény, hogy így magában
67 Veres | igen gazdag király, nem volt neki több gyermeke, csak
68 Veres | farkas uramat - azzal kiment; volt neki kilenc nagy komondora,
69 KisKa | kakas gyémánt félkrajcárja~Volt a világon egy szegény asszony,
70 KisKa | egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott
71 Ozik | Az őzike~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián
72 Ozik | őzike~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl
73 Ozik | még az Óperencián is túl volt egy özvegyember meg egy
74 Ozik | özvegyasszony. Az özvegyembernek volt egy kisfia meg egy kisleánya,
75 Ozik | az özvegyasszonynak nem volt egy csepp gyermeke se. Egyszer,
76 Ozik | kisleány már nagyobbacska is volt, okosabb is volt, mint a
77 Ozik | nagyobbacska is volt, okosabb is volt, mint a kisfiú, sokszor
78 Ozik | Ez naptól fogva jó dolguk volt a gyermekeknek, egész nap
79 Ozik | fürösztötte. Már fogytán volt a dió, amit elibök tettek;
80 Ozik | egy rókanyomot, az is tele volt vízzel. Megint megörült
81 Ozik | Már a kisfiú olyan szomjas volt, hogy alig tudott a lábán
82 Ozik | kis őznyomot, az is tele volt vízzel. Azt mondja a kisfiú:~-
83 Ozik | síkra, ha van lelke! Mit volt mit tenni, elbúcsúztak egymástól
84 Ozik | elindult a király a háborúba.~Volt neki egy régi, öreg gazdasszonya,
85 Ozik | csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert pofájú leánya,
86 Ozik | gazdasszony, a kertbe sétálni. Volt ott egy szép halastó, tele
87 Ozik | ott egy szép halastó, tele volt mindenféle arany-ezüst hallal.
88 Ozik | úszkált a tóban - sehogy se volt nyugta; mindig a kisfiú
89 Ozik | gazdasszonya.~Harmadnap vasárnap volt, meg akarták ölni a kis
90 Ozik | körülötte, mert ez és ez volt itt. A király nagyon megörült,
91 Ozik | meg is tette. Mikor fel volt terítve minden, csak ember
92 Ozik | százszor szebbé, mint azelőtt volt, megfürösztötte a kisfiát,
93 Ozik | végig-végigsiratja, de a király se volt rest, kiugrott az ágyból,
94 Ozik | világos lett, többet nem volt menekvése a szép királynénak.~
95 KisKo | A kis ködmön~Volt a világon, hol nem volt,
96 KisKo | Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember,
97 KisKo | a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember,
98 KisKo | jómódú parasztember, annak volt egy felesége meg egy leánya.
99 KisKo | tudta eltalálni. A kezében volt egy teknő, azzal hol kiszaladt,
100 KisKo | olyan házba, amelyiknek nem volt ablaka, csak egy kis lyukforma
101 Raado | és Anyicska~Egyszer, hol volt, hol nem volt, volt a világon
102 Raado | Egyszer, hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király,
103 Raado | hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, aki
104 Raado | esztendő óta a háza tájékán se volt, azt se tudta, hogy mije
105 Raado | vigadtak, még annak is jókedve volt, akinek apját-anyját megölték.~
106 Raado | amiről se tudomásod nem volt, se nincs felírva, azért
107 Raado | esett a király, neki se volt több fia, s íme, ezt az
108 Raado | királynéra is, de hiába volt minden búslakodás, már arról
109 Raado | a derekán gázolt, mégse volt semmi híre a tündérkirálynak.
110 Raado | amit a tündérkirály írt, az volt pedig az eleje-veleje, hogy
111 Raado | mellé - mert csak annyinak volt szabad vele menni, annyit
112 Raado | abba is bement, királyfi volt, de még olyat sose látott,
113 Raado | el vagyok fáradva.~Mit volt mit tenni Anyicskának, rá
114 Raado | pedig az a tulajdonsága volt, hogyha Anyicska belefújt,
115 Raado | kiért Ráadó, már fel is volt szórva, csak szét kellett
116 Raado | pitymallani kezdett, mind be volt a szőlő hordva-tapodva.~
117 Raado | mikor minden az udvarban volt, nosza rajta! - ő is elővesz
118 Raado | gyönyörű szép Anyicska - volt hátra. Ez meg a legtüzesebb
119 Raado | hátra. Ez meg a legtüzesebb volt, hiába! - az anyja, a vén,
120 Raado | a földhöz, azt gondolta volt a vén gonosz, hogy bizonyosan
121 Raado | De egy darabig - hiába volt az eskü - nem tehetett semmit,
122 Raado | mert nemcsak egy országa volt -, hogy menjen csak hamar,
123 Raado | tűzhöz tetette, csak az volt hátra, hogy felforrjon.~
124 Raado | akire az olaj forralása volt bízva -, hogy mi vár rájok,
125 Raado | sebesen nem mehettek, mert nem volt Anyicskával semmi mestersége.~
126 Raado | hisz a kápolna meg a remete volt a két gyermek, csak vissza
127 Raado | egy álló helyéből, hiába volt minden csalogatás, a vénasszony,
128 Raado | éppen abban a kis darabban volt Anyicska, a többit vihette
129 Raado | vénasszony, az csak gaz volt. Hátára is szedte mind,
130 Raado | olyan dühös, amilyen sohase volt életében. Hanem szálljunk
131 Raado | rezidencia ment volna, olyan volt. Otthon aztán kiöntötte
132 Raado | kiállott oda, hol legtöbb volt a víz, hogy hallhassa, majd
133 Raado | sebesen ment, de az mind semmi volt ahhoz, amint most nekiindult,
134 Raado | országában, ott pedig már nem volt hatalma a vén királynénak.~
135 Raado | tanyaistálló mellett - ami ott volt a határnál - megállott,
136 Raado | tovább, neki ugyan mindegy volt, akár jött, akár se, mert
137 Raado | Anyicskán - a leányon - volt is egy kis hatalma, őrajta
138 Raado | hatalma, őrajta ugyan nem volt egy szikra se. A vénasszony,
139 Raado | vén királyné megint benn volt a maga határában, felemelte
140 Raado | Mikor aztán egészen eszén volt, kérdezték tőle, hogy hogy
141 Raado | mitévő legyen, még csak az se volt, aki vigasztalta volna,
142 Raado | kezdve mindig jobb kedve volt.~Mikor már hívogattak a
143 Raado | megismeri, hogy az az ő gyűrűje volt hajdan, gondolkozik, gondolkozik,
144 Raado | hazakerült, hogy milyen kegyetlen volt a vén királyné hozzájok,
145 Janko | elátkozott királykisasszony~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
146 Janko | királykisasszony~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy
147 Janko | Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy ország,
148 Janko | csizmadia, ennek a csizmadiának volt egy felesége meg egy fia.
149 Janko | uramteremtőm, olyan gyönyörű ruha volt alatta, hogy a parasztja
150 Janko | egy darabig, de azután mit volt mit tenni, csak belenyugodott.~
151 Janko | magára kapja - éppen nyitva volt az ablak, kirepült rajta.
152 Janko | tenyerét, mikor már kívül volt.~Hazajött Jankó a vadászatból,
153 Janko | azon a hegyen még sohasem volt halandó ember, mert a teteje
154 Janko | most halt meg az apánk, nem volt neki egyebe, mint egy piszkos
155 Janko | mintha ott se lett volna.~Volt öröm meg vígság a palotában,
156 Janko | óra alatt az apja házánál volt. Bemegy az udvarba, éppen
157 Janko | örült aztán, mikor bent volt az aranyvárban, mikor meglátta
158 Janko | szebb lett, mint azelőtt volt, mindjárt megesküdtek még
159 Janko | ember, mind ott maradt, nem volt olyan boldog háznép több
160 Farka | A farkastanya~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián
161 Farka | farkastanya~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl
162 Farka | még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás
163 Farka | Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult
164 Farka | egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek.
165 Farka | farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről
166 Farka | szagot érzek! Ki mer bemenni?~Volt köztük egy hányaveti, az
167 Farka | Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést,
168 Farka | nagyot estem,~Bezzeg jaj volt nekem.~Akkor nekiindultak,
169 Koro | kóró és a kis madár~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon
170 Koro | madár~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis
171 Koro | Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár.
172 Feher | Fehérlófia~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
173 Feher | Fehérlófia~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
174 Feher | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér
175 Feher | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló.
176 Feher | ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet
177 Feher | hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak,
178 Feher | feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.~Itt benyúl
179 Feher | erősebb lett, mint azelőtt volt.~A griffmadár visszarepült
180 Farkas| Farkas-barkas~Volt a világon egy kis tyúk,
181 Farkas| az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte a
182 Farkas| kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek.
183 Farkas| az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára
184 Felig | nyúzott bakkecske~Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon
185 Felig | Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember,
186 Felig | hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak
187 Felig | világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje.
188 Felig | is.~Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét, maga
189 Egys | ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt
190 Egys | hogy se híre, se nyoma nem volt. Most már mitévő legyek?
191 Egys | nem fért egy falat se, be volt kötve a szűröm ujja, mind
192 Egys | egy tojást; de bicskám nem volt, ideadta a szép csillagos
193 Egys | Most már hogy vegyem ki? Volt ott egy tizenhat öles lajtorja,
194 Egys | állott a lagzi ugyancsak, volt dínomdánom, lé meg lé elég
195 Egys | dínomdánom, lé meg lé elég volt, Duna, Tisza zsákba volt.~
196 Egys | volt, Duna, Tisza zsákba volt.~Alighogy beléptem, mindjárt
197 Egys | Biz én nem megyek" - Ott volt ez1 is, mindjárt fülön fogtam. "
198 Egys | kisasszonyokat. A sarokban volt egy nagy sárga leves zsák;
199 Egys | kirúgta a zsákot. No iszen volt drága mulatság! - a sárga
200 Tunder| tündérkisasszony és a cigányleány~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
201 Tunder| cigányleány~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy királyfi.
202 Tunder| Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy királyfi.
203 Tunder| öregasszony a kútra, három korsó volt a karján. A királyfi, amint
204 Tunder| tőről fakadva. Szép egyenes volt mind a három, a királyfi
205 Tunder| többet fel nem támadt; mit volt mit tenni? Ölbe vette a
206 Tunder| találta, de már csak kettő volt, azok is szomorúan egymásra
207 Tunder| tündérkisasszony, mint a két első volt, elsikoltotta ez is magát:~-
208 Tunder| tündérkisasszonyra, különben is gyenge volt még, alig bírta a lába,
209 Tunder| semmi baja ne történjék, ott volt egy kút, amellett egy fűzfa,
210 Tunder| teremtés, hogy ő olyan jószívű volt, azt gondolta, más is olyan,
211 Tunder| A királyfi aztán - mit volt mit tenni? - megnyugodott
212 Tunder| meg semmitől, pedig annyi volt körülötte a sok doktor,
213 Tunder| nőtt ki belőle, hogy ember volt, aki körülérte a két karjával.
214 Tunder| kóró, egy szamártövis se volt, hanem olyan volt a föld,
215 Tunder| szamártövis se volt, hanem olyan volt a föld, mint a tenyerem,
216 Tunder| hiába csudálták, már az ott volt, száz ember se tehetett
217 Tunder| az asszony a házat, amint volt, se fel nem ágyazott, se
218 Tunder| kinyitották az ajtót, hát olyan volt a ház, mint a tükör, ki
219 Tunder| a ház, mint a tükör, ki volt seperve, felágyazva, feltörülgetve.
220 Tunder| eléldegélhet őnálok, úgyse volt eddig gyermekök; azután
221 Tunder| hogy vágták le, mikor fa volt, hogy került ide. A favágóék
222 Tunder| neki, mert hogy cigányfajta volt még a lelke is, telhetetlen
223 Tunder| lelke is, telhetetlen is volt, semmivel se érte meg, mindig
224 Tunder| mindenből; szobaleánya is volt neki elég, de azért ezt
225 Tunder| valami gazdag ember leánya volt ez, úgy is nevelték, mint
226 Tunder| aztán mégis hozzáfogott:~- Volt, hol nem volt egyszer egy
227 Tunder| hozzáfogott:~- Volt, hol nem volt egyszer egy királyfi, ez
228 Tunder| öregasszony, három korsó volt a karján, a királyfi elkezdett
229 Tunder| tündérleány nagyon gyenge volt, nem bírt menni, felültette
230 Tunder| hazajöttek, megint tiszta volt minden. Harmadnap aztán
231 Tunder| Leült a királyné, nemigen volt kedve ellenkezni.~A leány
232 Tunder| mondta tovább:~- Jó dolga volt hát a tündérleánynak, de
233 Tunder| tündérleánynak, de azért mindig bús volt, mindig szomorkodott. Azért
234 Tunder| segíthetett nekik, mert gyönge volt a kapálásra, nem bírta volna
235 KisMa | kis malac és a farkasok~Volt a világon egy kis malac,
236 KisMa | világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg
237 KisMa | is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:~-
238 KisMa | farolt be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte
239 KisMa | a többi mind az ő hátán volt.~Már olyan magasan voltak,
240 KisGo | A kis gömböc~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
241 KisGo | gömböc~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény
242 KisGo | Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember;
243 KisGo | egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya
244 KisGo | malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is
245 KisGo | amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment
246 Babsz | Babszem Jankó~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
247 Babsz | Jankó~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény
248 Babsz | Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember
249 Babsz | egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök
250 Babsz | fiúgyermekkel.~Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott
251 Babsz | még fél fogamra is kevés volt, azért főzzön még kend!~
252 Babsz | szekeret egy béressel. Jankó el volt fáradva; kapta magát, feltette
253 Babsz | magában -, talán csak a szél volt." Megint rákezdte a füttyöt,
254 Babsz | hintón; Jankó éppen akkor volt a fordulónál, mikor ott
255 Babsz | dínomdánomot csapott. Mikor vége volt az ebédnek, behozta a hármas
256 Babsz | meg irult-pirult, dühös volt, szégyellte is magát, de
257 Babsz | ahogy tudta, mikor készen volt, felkapta Jankó, felhajította
258 Babsz | Kihúzta Jankó, hát kétfelé volt esve. Megint ráparancsolt
259 Babsz | Elkészítette a kovács, mikor készen volt, megint felhajította Jankó.
260 Babsz | nézte, hát megint ketté volt repedve. Megint ráparancsolt
261 Babsz | Összeforrasztotta a kovács. Mikor kész volt, megcsóválta Jankó, felhajította,
262 Babsz | Jankó, nézegette, hát nem volt semmi baja.~Megörült Jankó,
263 Babsz | hogy ne kiabáljon. Mindegy volt neki, még annál jobban kiabált,
264 Babsz | hogy meg ne lássák? Ott volt egy nagy korpás zsák, abba
265 Babsz | betyár, aki a kamarában volt, hogy aztán nem találták -
266 Babsz | bátorsága csakugyan nem volt a szolgálónak, hogy tovább
267 Babsz | mindig kiabált.~Utoljára mit volt mit tenni? Le kellett vágatni
268 Babsz | megette Jankóval együtt. El volt aztán Jankó egy darabig
269 Babsz | valahogy jutni." De hiába volt minden okoskodás, ha egyszer
270 Babsz | okoskodás, ha egyszer benne volt a farkasban, amúgy könnyűszerrel
271 Babsz | biz onnan nem jöhetett ki. Volt ugyan két kijárás, de az
272 Babsz | farkas szája - veszedelmes volt, a hátulsón meg Jankónak
273 Babsz | hátulsón meg Jankónak nemigen volt kedve mászkálni. Mit csináljon?
274 Arany | hercegkisasszony~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
275 Arany | hercegkisasszony~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
276 Arany | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak
277 Arany | Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak mégis
278 Arany | meg kellett annak esni, volt egy fiatal herceg, annak
279 Arany | egy fiatal herceg, annak volt egy húga, de olyan szép,
280 Arany | még olyat. A homlokán nap volt, a mellén hold, a két orcáján
281 Arany | aranyhaja a sarkát érte, ha ki volt bontva, mikor járkált, aranyfolyosó
282 Arany | királyi városba. Nagyon el volt fáradva, meglátott egy palota
283 Arany | a palota pedig a királyé volt, akkor is ott nézett ki
284 Arany | de még eddig bizon hiába volt minden fáradozása.~A király -
285 Arany | még maga is csak legény volt -, amint meghallotta, hogy
286 Arany | királyfit, mert az is olyan szép volt, hogy ritkította párját,
287 Arany | készületeket a lakodalomra. Volt neki egy vén boszorkány
288 Arany | lehetett hinni, mert olyan vén volt, hogy tán a Mátra talyicskázását
289 Arany | amellett álnok, istentelen volt még a fiához is. Ez a gonosz
290 Arany | megharagudott érte, mert volt neki egy szobaleánya, aki
291 Arany | királynak olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett volna
292 Arany | ahová leült.~Mikor vége volt a lakodalomnak, elindultak
293 Arany | tudta magát védelmezni, nem volt keze, csak könyörgött, hogy
294 Arany | kiásták, még csak az se volt, amivel sírjon, csak jajgatott
295 Arany | a vízbe, ahol legmélyebb volt.~Akkor a vén égetnivaló
296 Arany | ruhája olyan, mint eddig volt, mintha csak pofon vágták
297 Arany | el; az is vak volt-süket volt, mert nem hallgatott a herceg
298 Arany | sohase tudja meg, hogy ez volt a szobaleány." Hej, pedig
299 Arany | megszegni, de azért nem volt felesége, mert soha meg
300 Arany | bénán is. Jószívű ember volt az öreg halász, megszánta
301 Arany | éjjel-nappal mindig mellette volt, de gyógyult is a hercegkisasszony
302 Arany | abba a városba - mert közel volt hozzájok -, ahol a király
303 Arany | vén királyné gonoszsága volt az, nem pedig a királyé.
304 Arany | megnőtt neki, most már keze is volt, csak még a szem hibázott.
305 Arany | meggyógyult, már sokkal jobban volt dolga, megmosdott, megfürdött,
306 Arany | szebb lett, mint azelőtt volt; gyakran kijárt a folyó
307 Arany | mint azelőtt.~De hiába volt meg a régi szépség, csak
308 Arany | neki is éppen ilyen jegyese volt.~Amint meglátta a szép hercegkisasszony,
309 Arany | egész világ, olyan szép volt.~Lakodalom után a herceg
310 Macska| macska és az egér~Itt is volt, ott is volt, édesapámnak
311 Macska| egér~Itt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak
312 Macska| is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem
313 Macska| is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is
314 Macska| édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon
315 Macska| nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska.
316 Macska| is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez
317 Zsuzsk| Zsuzska és az ördög~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
318 Zsuzsk| ördög~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
319 Zsuzsk| Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős
320 Zsuzsk| Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén
321 Zsuzsk| ezeket a szent beszédeket.~Volt a világon egy nagyon-nagyon
322 Zsuzsk| nagyon-nagyon szegény asszony, annak volt három leánya, ezt a három
323 Zsuzsk| de hogy nagyon szegény volt, sehogy se tarthatta őket
324 Zsuzsk| emberhez, aki pedig nem ember volt, hanem ördög.~Zsuzskának,
325 Zsuzsk| rajta feküdt, az pedig nem volt más, mint a maga tulajdon
326 Zsuzsk| leánya. Amint ezzel készen volt, megint lement, lefeküdt,
327 Zsuzsk| közülök Zsuzskát, mert szép is volt, de meg nagyon tudta magát
328 Zsuzsk| nem használt semmit, mit volt mit tenni szegény fejinek,
329 Zsuzsk| házához ért, éppen éjfél volt, aludt az ördög is, a felesége
330 Zsuzsk| nagy szomorúan. Éppen éjfél volt, mikor az ördög házához
331 Zsuzsk| ördög házához ért, öreg este volt, nem is várakozott, hanem
332 Zsuzsk| lépés nem sok, de annyi se volt köztük, hanem ott aztán
333 Zsuzsk| a kemencét, mikor olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén
334 Szomor| királykisasszony~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon
335 Szomor| királykisasszony~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király,
336 Szomor| Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak
337 Szomor| világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya,
338 Szomor| mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni.
339 Szomor| időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája,
340 Szomor| ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy
341 Szurke| A szürke ló~Egyszer volt egy szegény ember, akinek
342 Szurke| világon semmi egyebe nem volt, csak egy szürke lova. Azzal
343 Szurke| keresztül, még csak nehéz sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz
344 Kakask| kakaska és a jércike~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
345 Kakask| jércike~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis
346 Kakask| Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska
347 Dongo | Dongó meg Mohácsi~Hol volt, hol nem volt, én se tudom,
348 Dongo | Mohácsi~Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt,
349 Dongo | nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt,
350 Dongo | hol volt, te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső
351 Dongo | te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső
352 Dongo | Ennek a két katonának nem volt se országa, se hazája, hanem
353 Dongo | városba - ahol éppen vásár volt - egyszerre ért be mind
354 Dongo | se nem vettek, mert nem volt miből. Váltig törték a csürhejárást,
355 Dongo | de még akkor is mérges volt. Nekiesett Dongónak:~- Hát
356 Dongo | mert látta, hogy most is ő volt a kutyább. Kikérdezte Mohácsit,
357 Dongo | úton, amelyik legjártabb volt, s mentek, azt se tudták,
358 Dongo | ez a kocsma egészen körül volt akasztófával, az akasztófán
359 Dongo | uram, csak azért van, hogy volt a mi királyunknak egy olyan
360 Dongo | gyűrűje, abban olyan kő volt, hogy ha a király befelé
361 Dongo | még inkább azért, mert nem volt egy árva sustákja se, az
362 Dongo | bezárkózott. Amint így magában volt, elővett egy kalendáriumot,
363 Dongo | mit csináljon a gyűrűvel. Volt a királynak egy igen kedves
364 Dongo | megette.~Alighogy ezzel készen volt, hogy a pávát elkergette
365 Dongo | jövendőmondó uram, egy nagy dongó volt.~Amint mennek odább, megint
366 Dongo | megvendégeltek, lakodalom volt éjjel-nappal, hegyen-völgyön.
367 Dongo | éjjel-nappal, hegyen-völgyön. Volt pénz, mint polyva.~De hiába,
368 Dongo | éjszaka összeszedték, amijek volt, egy nagy lámpást is loptak
369 Dongo | is kisütötték.~Dongónak volt egy nagy fehér katonaköpönyege,
370 Dongo | pénzt!" De szerencséjük is volt, mert egy a betyárok közül
371 Dongo | tovább tartott volna.~Eddig volt, mese volt, talán igaz se
372 Dongo | volna.~Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt.~ ~
373 Dongo | mese volt, talán igaz se volt.~ ~
374 AzOrd | Az ördög és a két leány~Volt egyszer egy szegény ember
375 AzOrd | asszony, mind a kettő özvegy volt, s mind a kettőnek volt
376 AzOrd | volt, s mind a kettőnek volt egy-egy leánya, csakhogy
377 AzOrd | csakhogy az ember leánya szép volt, az asszonyé meg csúnyább
378 AzOrd | ember sütni akart, de nem volt dagasztóteknője. Azt mondja
379 AzOrd | de már szénvonójuk nem volt, amivel a kemence alját
380 AzOrd | kellett volna vetni, de nem volt vetőlapátjok. Azt mondja
381 AzOrd | férjemuramnak pedig ajtó mögött volt a helye. A szegény leányt
382 AzOrd | házat, abba bement, mert el volt fáradva, de odabent nem
383 AzOrd | jóízűt evett, mert éhes is volt.~- Tányértalpam, lompos
384 AzOrd | elkezdte húzni kifelé, hát mi volt? Nem egyéb, mint temérdek
385 AzOrd | a kutya csak három napig volt oda, mégis hogy meggazdagodott,
386 AzOrd | berúgta az ajtót, mikor bent volt, megint elkiáltotta magát:~-
387 AzOrd | a hintónak egy katlanja volt, abba az ördög tüzet rakott,
388 Nyelve| nyelves királykisasszony~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
389 Nyelve| királykisasszony~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király,
390 Nyelve| Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak
391 Nyelve| világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya,
392 Nyelve| az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni,
393 Nyelve| A legkisebb fiú eszelős volt, a bátyjai el se akarták
394 Gagyi | Gagyi gazda~Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren
395 Gagyi | gazda~Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren
396 Gagyi | Szent Gellért hegyén innen volt, volt a világon egy nagy
397 Gagyi | Gellért hegyén innen volt, volt a világon egy nagy város,
398 Gagyi | a szegény asszonynak nem volt az isten szabad ege alatt
399 Gagyi | háza meg egy sovány tehene. Volt neki egy félig bolondforma
400 Gagyi | mást gondolt, éppen vásár volt a városban; kapta magát,
401 Gagyi | szebb épült, mint a királyé volt.~Gagyi gazdának csak elállt
402 Gagyi | A szegény asszonynak mit volt mit tenni, felöltözött az
403 Gagyi | elállt szeme-szája. Mit volt mit tenni, hozzá kellett
404 Gagyi | meg a palotát. De hiába volt minden faggatás, mert ilyenkor
405 Gagyi | felesége még akkor is benne volt; de nem tudott róla semmit,
406 Gagyi | de máskülönben is csúnya volt, a pofáját is az ereszbe
407 Miert | kellett menni. Az írással mit volt mit tenni? Nem volt más
408 Miert | mit volt mit tenni? Nem volt más ismerőse a macskánál,
409 Miert | tegye az írást. Már nem volt senki, akire bízhatta volna;
410 Cigany| égben és pokolban~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
411 Cigany| pokolban~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
412 Cigany| Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy cigány
413 Cigany| Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy cigány meg
414 Cigany| anyjától:~- Édesanyám, sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha
415 Cigany| nekünk édesapánk? Vagy ha volt, hova lett, hogy én sose
416 Cigany| Bizony nektek, fiam, volt; de mikor megszülettetek,
417 Cigany| álldogálni, de az neki mindegy volt, ellökdöste őket az útból
418 Cigany| jószágát.~Szent Péternek mit volt mit tenni, félt, hogy megpirongatja
419 Cigany| bizony neki esze ágában se volt, hogy megtartsa; nem bánta
420 Cigany| egy nagy karos szalmaszék volt, körülötte meg sok gyalogszék.
421 Cigany| gyalogszék. Az a nagy karosszék volt az Isten széke, abból meg
422 Cigany| lett volna. Mikor kívül volt a mennyország kapuján, elkezdett
423 Cigany| templomot építeni, nem is volt neki, amiből csinálja. Eredj
424 Cigany| bolond, hiszen nem az öccse volt az, hanem nyúl, nem tudott
425 Cigany| ördögnél egy kétágú vasvilla volt, a cigánynál pedig egy nyárs.~
426 Cigany| tízet-húszat, már ő készen volt. Így tehát ez az ördög sem
427 Cigany| pokol határából, tovább nem volt rajta hatalma Plutónak.~
|