Part
1 VakKi | erre nem szólott egy szót se, hanem volt előtte az asztalon
2 VakKi | egyik sem szólt egy szót se, nagy sokára aztán az inas
3 VakKi | abbamaradt, a kocsmáros se beszélt többet, én is eljöttem.~
4 VakKi | helyen kétfelé vált, egyik se tudta a járást, elkezdtek
5 VakKi | a nagy vízen, mikor azt se tudom, melyik a szélessége?"
6 VakKi | búsuljon a királyfi egy cseppet se, itt van három alma, csak
7 VakKi | csillagot rúgatnak vele, se ébred fel. Ezt a pálinkát
8 VakKi | ideje, a régi szakács sehogy se akarta megengedni a királyfinak,
9 VakKi | azt is gondolta, hogy érte se megy a kisasszonyért, de
10 VakKi | úgyhogy maga a királyfi se ismerte meg, melyik másik.
11 VakKi | beforradt, hogy a helye se látszott meg. Utánok is
12 VakKi | de azóta egy szalmaszálat se mozdítottak odébb, semmit
13 VakKi | mozdítottak odébb, semmit se csináltak, hanem egyik kocsmából
14 VakKi | hát, hogy egy krajcárjuk se maradt, rablásra vetemedtek,
15 VakKi | magukat tőle, a szemébe se mertek nézni, pedig az csak
16 VakKi | hogy nem látták soha, azt se tudják, hogy elment-e hazulról.
17 VakKi | azóta bizony fele útjára se ért, lám, ők is mennyi ideig
18 VakKi | kukkanás nem sok, de annyit se eresztett ki a száján, a
19 VakKi | ezüsthúsú, aranyszőrű lónak se vették semmi hasznát, soha
20 VakKi | ennek az oka, de hiába! Azok se mentek semmire, egyik egyet,
21 VakKi | igazira nem talált rá egyik se.~Egyszer, mikor éppen ott
22 Panci | leánya, aki soha semmit se lendített a ház körül, hanem
23 Panci | szomorúbb lett, mert sehogy se tudta a kis ember nevét
24 Panci | tudnék én valamit, de tán el se hiszi felséged!~- Már mért
25 Panci | Pancimanci, az én nevem senki se tudja, sütök-főzök, holnapután
26 Panci | mint én, ebben a városban se, de nagyon dolgos voltam,
27 Panci | csak egy arasznyi fonalat se!~A királyné tettette magát,
28 Veres | nem lehetett onnan vinni se szép szóval, se fenyegetéssel,
29 Veres | onnan vinni se szép szóval, se fenyegetéssel, mikor pedig
30 Veres | fürösztötte, még a szélre se eresztette ki soha, szegény
31 Veres | Itt - lelkemadta - meg se gondolnák kelmetek, mi történt
32 Veres | segíthetett a fián, mert az felé se ment az istállónak, hanem
33 Veres | Az istállóban éppen senki se volt, a kis Ferkó, amint
34 Veres | amint észrevette, hogy senki se látja, elkezdett sírni,
35 Veres | keresni.~A királyné sehogy se tudta elgondolni, mi dolog
36 Veres | egészséges, pedig egyebet se kap, mint korpakenyeret,
37 Veres | tudják-e ennek az okát. De azok se tudták. Amint ott tanakodtak
38 Veres | behunyd a szemed, hogy semmit se láss! Ha pedig odabent valamit
39 Veres | azután felment, de odafent ez se mert mást mondani, csak
40 Veres | amiknek mi még a hírét se hallottuk, csak a jobb szarvát
41 Veres | mitől gyógyulnék meg, de meg se merem mondani, mert tudom,
42 Veres | elszabadult a tehén, sehogy se tudták megfogni, szaladgált,
43 Veres | állott egy szempillantásra se. A kis Ferkó odament az
44 Veres | megáll; a király eleinte rá se hederített, hogy mit beszélt
45 Veres | hogy a vágólegények sehogy se bírnak a tehénnel, odaszólott
46 Veres | megáll, mint egy tőke, meg se mozdul. Elbámult mindenki,
47 Veres | emberek, még csak nyomába se hághattak.~Ettől az órától
48 Veres | viaskodni.~- Hadd beszéljen, rá se hallgatok, hanem még egy
49 Ozik | volt egy csepp gyermeke se. Egyszer, hogy, hogy nem,
50 Ozik | ütötte-verte őket, soha jó szemet se vetett rájok, utoljára még
51 Ozik | van, sokszor fél éjszaka se tudott aludni a nagy bánat
52 Ozik | őket benne. Hanem a kislány se állhatta tovább, félrehítta
53 Ozik | tartotta őket, hogy sehogy se tudtak elillanni. Mikor
54 Ozik | ketten.~Még jóformán el se aludtak, hát egyszer csak
55 Ozik | úszkált a tóban - sehogy se volt nyugta; mindig a kisfiú
56 Ozik | hozzá, aki megegye, Pista se kérd, se hall, nekimegy
57 Ozik | megegye, Pista se kérd, se hall, nekimegy az asztalnak,
58 Ozik | végig-végigsiratja, de a király se volt rest, kiugrott az ágyból,
59 KisKo | mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni, hogy mi
60 KisKo | nekik a sírásban.~A kérő se győzte őket tovább várni,
61 KisKo | hányom ezt a diót, de sehogy se tudom fölhányni, szegény
62 KisKo | hogy mit csinál. De sehogy se tudta eltalálni. A kezében
63 KisKo | milyen világos, pedig semmit se csinál neki; én meg, mióta
64 KisKo | valamelyiket a héja, de sehogy se tudom aládugni, mert ha
65 Raado | esztendő óta a háza tájékán se volt, azt se tudta, hogy
66 Raado | háza tájékán se volt, azt se tudta, hogy mije van otthon.~
67 Raado | kapsz semmit, mert semmi se maradt ki az összeírásból.~
68 Raado | gyermeket, ez az, amiről se tudomásod nem volt, se nincs
69 Raado | amiről se tudomásod nem volt, se nincs felírva, azért hát
70 Raado | búba-bánatba esett a király, neki se volt több fia, s íme, ezt
71 Raado | adni idegen embernek, aki se inge, se galléra, nem is
72 Raado | idegen embernek, aki se inge, se galléra, nem is látta soha,
73 Raado | akihez kerül, hogy semmire se tanítottuk."~Nevelkedett
74 Raado | egy szép tündérasszony. Ő se mondatja harmadszor, bemegy
75 Raado | nézeget széjjel, de semmit se lát. Mikor a legfelső kontignációba
76 Raado | jaj, pedig még fele útján se vagy annak a városnak, ahol
77 Raado | érsz oda tán esztendeig se, ha csak az én tanácsomra
78 Raado | Anyicska hattyúruháját, oda se is add neki, míg meg nem
79 Raado | bele, hirtelenében tán azt se tudta volna megmondani,
80 Raado | magát, mintha már a lábát se húzná a nagy fáradtság miatt,
81 Raado | az országot, vagy tán azt se várja, hogy meghaljon, hanem
82 Raado | a maga leányait számba se veszi, mintha nem is volnának,
83 Raado | csendesítette volna, de az asszony se hallott, se látott, dúlt-fúlt,
84 Raado | de az asszony se hallott, se látott, dúlt-fúlt, mint
85 Raado | ott azt a korhelyt, semmit se csinál, csak a kenyeret
86 Raado | ezt mind meg, mikor azt se tudja, hogy kell hozzáfogni.
87 Raado | búsulj biz ezen egy cseppet se, szívem, Ráadó, ha csak
88 Raado | búzával, amilyet a galamb se hord a fiainak, a lisztjéből
89 Raado | bújják, nem lehet egyiknek se venni semmi hasznát.~De
90 Raado | munka, amit minap - de akkor se maga - csinált! Hadd dolgozzon,
91 Raado | azt a gyermeket, hisz az se kutya, hogy minduntalan
92 Raado | apraja-nagyja, hogy még az utcán se fértek el.~- Mit parancsol,
93 Raado | beszélhetett a felesége akármit, rá se hallgatott; hanem mikor
94 Raado | mondok neki! Az ugyan semmi se, de nem segíthet benne neki
95 Raado | fütyörészve az udvarra, még be se akart menni Anyicskához,
96 Raado | parancsolt az apám?~- Szót se érdemel, mindössze csak
97 Raado | a legnehezebb, ebben én se tudok segíteni. Tudod-e,
98 Raado | másik, ha ezer lelked volna, se tudnád őket megnyergelni,
99 Raado | megnyergelni, még csak közel se menni hozzájok, mert orrukon,
100 Raado | nyakon öntötték volna. El se tudta gondolni, hogy mit
101 Raado | mozdulat nem sok, de annyit se tett, Ráadó könnyűszerrel
102 Raado | országba, mert itt többet se éjjelünk, se nappalunk,
103 Raado | itt többet se éjjelünk, se nappalunk, ha itt maradnánk,
104 Raado | ne érjen?~- Biz azt magam se tudom - mondja Anyicska -,
105 Raado | egy tű nem sok, de annyi se maradt a helyén, de biz
106 Raado | Ráadó, aztán magadban semmit se tudsz.~Ki is tépte az egész
107 Raado | csapkodni Ráadóra, de sehogy se tudta elkapni, mindig a
108 Raado | mindig lebukott, sehogy se tudta meglőni. Megint feldühösödött,
109 Raado | hídlás alá, Ráadó pedig rá se hederített, csak járkált
110 Raado | mindegy volt, akár jött, akár se, mert ha Anyicskán - a leányon -
111 Raado | ugyan nem volt egy szikra se. A vénasszony, amint látta,
112 Raado | nyakon csípi. De Ráadó se hagyta abban a dolgot, füttyentett
113 Raado | látott - de még híredet se hallotta volna.~Elszörnyűködött
114 Raado | semmije, még a betevő falatját se tudná megszerezni; de Ráadó
115 Raado | mennénk, vagy hinnék, vagy se, hogy a tündérkirály leánya
116 Raado | elfelejtesz, mintha soha híremet se hallottad volna. De ha elfelejtenél
117 Raado | tudott róla egy árva szót se mondani, se Anyicska nem
118 Raado | egy árva szót se mondani, se Anyicska nem jutott eszébe,
119 Raado | meg a haláltól, de még az se, hogy látta valaha, úgy
120 Raado | tündérkirályné átka, hogy se ottlétéről, se elmeneteléről,
121 Raado | átka, hogy se ottlétéről, se elmeneteléről, se hazajöttéről
122 Raado | ottlétéről, se elmeneteléről, se hazajöttéről egy kis szó
123 Raado | kis szó nem sok, de annyit se tudott mondani, csak azt
124 Raado | de biz az nem ment felé se; eltelt két nap, eltelt
125 Raado | hallani, de a mátkájáról senki se tud semmit, azt se tudják,
126 Raado | senki se tud semmit, azt se tudják, van-e, nincs-e.
127 Raado | mitévő legyen, még csak az se volt, aki vigasztalta volna,
128 Raado | sajnálja a király meghívatni, se nem eszik, se nem iszik,
129 Raado | meghívatni, se nem eszik, se nem iszik, csak a sok úri
130 Raado | a többi leányé összevéve se ért felényit, amint pedig
131 Raado | ruhába, hogy Tündérországban se igen látni párját sátoros
132 Raado | párját sátoros ünnepkor se, csak elfogta a cselédje
133 Raado | lehet, ki lehet, de senki se tudott rá felelni. Az öreg
134 Raado | felelni. Az öreg király se tudta, hogy ki lehet, se
135 Raado | se tudta, hogy ki lehet, se a felesége, ha magától a
136 Raado | Ráadó meg Anyicska kétszer se mondatták maguknak, mindjárt
137 Janko | fia. Ez a kölyök sehogy se akarta az apja mesterségét
138 Janko | az öreg csizmadián ketten se tudtak kifogni, mert mindjárt-mindjárt
139 Janko | csomó rőzsével, de sehogy se tudja felvenni. Odamegy
140 Janko | hattyúruhát, elment.~Jankó még fel se ocsudott a nagy csudálkozásból,
141 Janko | királykisasszonyba, arra pedig gondolni se mert, hogy az valaha az
142 Janko | bánatomban, pedig annyit remélni se merek.~Itt elbeszélte Jankó,
143 Janko | királykisasszony, arra rá se hederíts, aztán jön a második,
144 Janko | aztán jön a második, arra se nézz rá, hanem mikor a legkisebbik
145 Janko | eltedd, hogy soha színét se lássa.~Jankó éppenségesen
146 Janko | belement a vízbe. Jankónak se kellett több, mikor legjavában
147 Janko | feleségének még csak meg se mutassa.~Alighogy kihúzta
148 Janko | urad.~- Nem nyúlok én hozzá se, csak meg akarom nézni.~
149 Janko | egyik a másik nélkül semmit se ér.~- No hát, tudjátok mit? -
150 Janko | jársz itt, ahol még a madár se jár?~- Érted jöttem, kedves
151 Janko | levágta a fejét, mintha ott se lett volna.~Volt öröm meg
152 Janko | esküvőnkön." A felesége se ellenezte.~- Jól van, kedves
153 Janko | el, de az asszony sehogy se akart beleülni a hintóba;
154 Janko | a hintóban, de még akkor se nyugodott bele. - No, fiam,
155 Koro | kis madarat.~Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém
156 Feher | otthon.~De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem
157 Feher | De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte
158 Feher | mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt
159 Feher | ember, ahol még a madár se jár?~- Hát biz én - felelt
160 Feher | felvilági ember, hol még a madár se jár?~- Téged jöttelek megszabadítani.~-
161 Feher | keresel itt, ahol még a madár se jár? - kérdi tőle.~- Téged
162 Feher | már akkor ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia,
163 Feher | viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány
164 Feher | mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia
165 Feher | De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem
166 Feher | Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt
167 Feher | a földön, mert nem volt se keze, se lába.~Itt benyúl
168 Feher | mert nem volt se keze, se lába.~Itt benyúl a griffmadár
169 Feher | úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fiú.
170 Farkas| biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte
171 Felig | mint a duda,~egy szál fű se fér több belém."~Ezzel a
172 Felig | mint a duda,~egy szál fű se fér több belém."~Ezzel a
173 Felig | mint a duda,~egy szál fű se fér belém."~Ezzel hazahajtotta
174 Felig | mint a duda,~egy szál fű se fér több belém."~Erre aztán
175 Felig | nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot,
176 Egys | két ökör a szekérrel, hogy se híre, se nyoma nem volt.
177 Egys | szekérrel, hogy se híre, se nyoma nem volt. Most már
178 Egys | fazékban, hogy három üst se tenne ki rajta. Én is éhes
179 Egys | énbelém nem fért egy falat se, be volt kötve a szűröm
180 Egys | sárga lé a szamárnak körmig se ért, ezt meg majd elnyelte,
181 Tunder| feleséget.~A királyfi rá se hallgatott, csak hajigált;
182 Tunder| biz egy árva csepp vizet se tudott keríteni, ott fulladt
183 Tunder| megfúlok!~De a királyfi ennek se tudott vizet adni, ez is
184 Tunder| hát látja ám, hogy az meg se mozdul; néz széjjel, hogy
185 Tunder| itt lesz. A cigányleánynak se kellett több, amint ezt
186 Tunder| vagyok én a naphoz szokva, se a fúvó szélhez, nap összeégetett,
187 Tunder| a dologból, mi nem - el se gondolná az ember -, a fiatal
188 Tunder| bábaasszony, hogy számát se lehetett tudni, elő is vették
189 Tunder| világ valamennyi doktora se tud meggyógyítani, mert
190 Tunder| de vigyázzon, hogy egy se maradjon az udvaron. Maga
191 Tunder| egy kóró, egy szamártövis se volt, hanem olyan volt a
192 Tunder| az ott volt, száz ember se tehetett róla.~Mikor reggel
193 Tunder| megijedt. "Már így ezt a fát se lehet megtűrni tovább, ezt
194 Tunder| királyné élte világát, rá se gondolt a tündérkisasszonyra,
195 Tunder| asszony a házat, amint volt, se fel nem ágyazott, se ki
196 Tunder| volt, se fel nem ágyazott, se ki nem seprett, gondolta,
197 Tunder| elvitték magukkal, hanem most se takarítottak ki, most is
198 Tunder| telhetetlen is volt, semmivel se érte meg, mindig többet-többet
199 Tunder| de a parasztruhában egyik se ismerte meg, hogy ez a tündérkisasszony,
200 Tunder| megint mondta neki, akkor se ért semmit, a királyfi addig
201 Tunder| ez ezt, mikor ő senkinek se mondta. A szobaleány csak
202 Tunder| nagyon parázson ült, sehogy se találta helyét. Megint el
203 Tunder| kifogni a halat, de sehogy se tudta. Mikor a legjobban
204 Tunder| ezt a mesét!~De a király se tágított, mert már gondolta,
205 Tunder| megesküdött vele. Eleinte rá se igen tudott nézni, de lassanként
206 Tunder| biz az soha ítéletnapig se változott volna által, ott
207 Tunder| két szegény ember, sehogy se tudták elgondolni, hogy
208 Tunder| maguk tulajdon gyermekökkel se bánhattak volna nemhogy
209 Tunder| nemhogy jobban - de úgy se.~Itt már látta a gonosz
210 Tunder| mégy biz innen egy tapodtat se - felelt a király -, hanem
211 Tunder| tündérkisasszony, de senki, se a király - aki pedig örök
212 Tunder| hűséget esküdött neki -, se a cigányleányból lett királyné
213 Tunder| tied, te az enyém, ásó-kapa se válasszon el bennünket egymástól.~
214 Tunder| is szelíd, meg az epéje se keserű, a királyné azt felelte,
215 Tunder| hírével, hogy többet színét se lássák.~A király megtette
216 KisMa | azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő
217 KisMa | lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:~-
218 KisMa | majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.~Erre a kis
219 KisMa | zsákba farolt be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte
220 KisMa | a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig
221 KisMa | kis malacot. Mert egyik se tudott a fára felmászni.
222 KisMa | fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának
223 KisGo | ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy
224 KisGo | gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.~-
225 Babsz | Csákó!~"De már itt sehogy se megy istenesen a dolog" -
226 Babsz | elszaladt, hogy az agár se érte volna utol. Jankó pedig
227 Babsz | nekik segítség, még maga se csinált semmit, csak az
228 Babsz | szántva a föld, hogy jobban se kellett.~Ezalatt arra ment
229 Babsz | zsebébe, hazavitte, otthon meg se nézte, hanem papírostul
230 Babsz | kátyúban megfeneklett, sehogy se tudták kihúzni, pedig huszonnégy
231 Babsz | bizony egy jó nagy szeget se bír el. Amint az alku megvolt,
232 Babsz | kirántotta a sárból, mintha ott se lett volna, azután elkezdte
233 Babsz | vette, azzal, mintha teher se volna rajta, ballagott.
234 Babsz | egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólani a nagy bámulás
235 Babsz | találták - mert egyiknek se jutott eszébe, hogy a korpa
236 Babsz | kvártélyból:~- Csak azért se farta, te!~Megint szól a
237 Babsz | kikiált Jankó:~- Csak azért se farta, te!~Megijed a szolgáló,
238 Babsz | szénatartóba, jászolba, sehol se lát senkit. Még egyszer
239 Babsz | Farta, bocikám!~- Csak azért se farta, bocikám!~De már annyi
240 Babsz | Kikurjant Jankó is:~- Csak azért se farta, te!~"No, már itt -
241 Babsz | boszorkánnyal, hogy még olyat senki se hallott. De hisz ő többet
242 Arany | szemét kiásták, még csak az se volt, amivel sírjon, csak
243 Arany | is, béna is, még koldulni se tud már az olyan! Csak azon
244 Arany | búcsúzhasson el, de azt se engedték meg, hanem irgalom
245 Arany | testvére, hogy a beszédje se olyan, hiába fogta kérdőre
246 Arany | őt vádolni! A király meg se hallott, se látott, mert
247 Arany | A király meg se hallott, se látott, mert hiába, csak
248 Arany | nem kellett az új feleség, se testének, se lelkének, vele
249 Arany | új feleség, se testének, se lelkének, vele élt ugyan,
250 Arany | Az öreg halász tán maga se tudta volna megmondani,
251 Arany | hercegkisasszony eleinte el se akarta beszélni, hogy csak
252 Arany | hogy ő az egészről semmit se tudott, ő ártatlan, de majd
253 Zsuzsk| nagyon szegény volt, sehogy se tarthatta őket tovább, hanem
254 Zsuzsk| nem szólt a testvéreinek se, hanem este, mikor mind
255 Zsuzsk| hogy el tudná lopni, rá se hallgasson felséged, mert
256 Zsuzsk| add vissza, soha szemedre se vetem.~De Zsuzska nem adta. "
257 Zsuzsk| kergette egy darabig, de sehogy se tudta utolérni, utoljára
258 Zsuzsk| megtudták, hogy Zsuzskának most se lett semmi baja, másnap
259 Zsuzsk| vissza, soha a szemedre se vetem.~Zsuzska csak nevette,
260 Zsuzsk| lépés nem sok, de annyi se volt köztük, hanem ott aztán
261 Zsuzsk| vele a tengert, mintha ott se lett volna, azzal ment egyenesen
262 Zsuzsk| akadtál, ha ezer lelked lesz, se szabadulsz meg, hanem három
263 Zsuzsk| alatt, hogy ő soha senkinek se mondta, hogy ezt vagy amazt
264 Szomor| mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király
265 Szurke| dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani.~Odabent
266 Szurke| akárhogy van a dolog, semmit se láttam, csak a nagy fehérséget.~-
267 Szurke| ha ott marad, még csak ki se tudnak járni. Próbálták
268 Szurke| elhúzni a három fiával, de meg se tudták mozdítani. Elmegy
269 Szurke| lyukam szájához, de sehogy se fér bele, pedig ha kívül
270 Szurke| abból a róka egy fél falatot se. Mindjárt visszamentek a
271 Szurke| majd megszakad, de meg se bírja mozdítani, amint legjobban
272 Dongo | Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod,
273 Dongo | én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt, volt a
274 Dongo | a két katonának nem volt se országa, se hazája, hanem
275 Dongo | katonának nem volt se országa, se hazája, hanem elindult mindegyik
276 Dongo | a vásárban kódorogni, de se nem adtak, se nem vettek,
277 Dongo | kódorogni, de se nem adtak, se nem vettek, mert nem volt
278 Dongo | de látatlanból senkinek se kellett. Egymással is találkoztak
279 Dongo | gyapjút árulnék, de senkinek se kell látatlanból, pedig
280 Dongo | legelget körülötte. Mohácsi se akarta megölni magát a munkával;
281 Dongo | este hazaért. De Mohácsinak se ment jobban a dolga. Reggel
282 Dongo | hogy az ott maradt) azt se mondta: papucs. Cipelte
283 Dongo | legjártabb volt, s mentek, azt se tudták, hova. Amint így
284 Dongo | minapában elveszett, senki se tudja, hol van, a király
285 Dongo | bizonyost nem tud mondani, hozzá se fogjon, mert ha igazat nem
286 Dongo | jövendőmondók voltak, de egyik se tudott igazat mondani, hát
287 Dongo | őkegyelmöket felhúzták.~Dongónak se kellett egyéb, amint ezt
288 Dongo | evett-ivott, vagy kellett, vagy se; de mégis fúrta az oldalát,
289 Dongo | nem volt egy árva sustákja se, az adósság meg már sokra
290 Dongo | gyűrűt ellopták, de azok se tudtak semmire menni. Ezt
291 Dongo | terítette úgy, hogy a feje se látszott, a lámpát a kezébe
292 Dongo | elkezdtek kiabálni:~"Én se engedem ezt az egy pénzt;
293 Dongo | engedem ezt az egy pénzt; én se engedem ezt az egy pénzt!"
294 Dongo | abból a tenger pénzből egy se jut egynek, mind azt kiabálja,
295 Dongo | azt kiabálja, hogy: "Én se engedem ezt az egy pénzt;
296 Dongo | engedem ezt az egy pénzt; én se engedem ezt az egy pénzt!"
297 Dongo | volt, mese volt, talán igaz se volt.~ ~
298 AzOrd | szolgálatot.~A szegény ember se nagyon marasztotta, mert
299 AzOrd | köz-káptalanságba esett, sehogy se tudta senki elgondolni,
300 AzOrd | egyszer kért, de a leány akkor se adott, hanem még kinevette:~-
301 AzOrd | volna, de még egy rossz szót se szólt hozzá, bátorságot
302 AzOrd | nyúlkálok!~Az ördög még erre se szólt semmit, szép csendesen
303 Nyelve| meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel
304 Nyelve| az ő leányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkívül
305 Nyelve| nagy süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se szólani
306 Nyelve| de egyik se tudott kettőt se szólani a kisasszonyhoz.~
307 Nyelve| jó lesz; ha nem nyernek, se káruk, se hasznuk benne.
308 Nyelve| ha nem nyernek, se káruk, se hasznuk benne. A legkisebb
309 Nyelve| eszelős volt, a bátyjai el se akarták vinni.~- Ne is gyere
310 Nyelve| akkor is kiabált, de rá se hederítettek. Jankó eltette
311 Nyelve| erre a kisasszony egy szót se tudott szólani, hozzá kellett
312 Gagyi | majd eladja, de biz ott azt se kérdték tőle, hogy mire
313 Gagyi | hogy egy darabig szólni se tudott. Utoljára mégis gondolt
314 Gagyi | bámulta a sok szép holmit, be se mert menni a palotába; utoljára
315 Gagyi | legalábbvaló fehérszemély se tudott volna beleszeretni,
316 Gagyi | vízben fuldoklott; sehogy se tudott kiszabadulni. Ez
317 Gagyi | hogy neki bizon nem kell, se testének, se lelkének, "
318 Gagyi | bizon nem kell, se testének, se lelkének, "jobb lesz, ha
319 Miert | tudott vele beszámolni, se aztán a kutya a disznónak.~
320 Miert | szemmel nézni a kutyára, se a kutya a macskára, se a
321 Miert | se a kutya a macskára, se a macska az egérre.~ ~
322 Cigany| a másik szögletbe: "Oda se tegye kend, ott is gyerek
323 Cigany| kiment a házból, azóta senki se látta.~- No, ha így van,
324 Cigany| bizony neki esze ágában se volt, hogy megtartsa; nem
325 Cigany| mikor az Isten székéhez ért, se kérdett, se hallott, beleült,
326 Cigany| székéhez ért, se kérdett, se hallott, beleült, elkezdett
327 Cigany| de biz az még csak közel se járt hozzá, felkap egy másikat,
328 Cigany| minden fúró-faragó embere se székkel. Azért azt mondom,
329 Cigany| elkotródott, mintha ott se lett volna. Mikor kívül
330 Cigany| hogy hol lehet az apja, ha se a földön, se az égben nincs. "
331 Cigany| az apja, ha se a földön, se az égben nincs. "Már bizonyosan
332 Cigany| csak nevették; a cigány meg Se kérdett, Se hallott tovább
333 Cigany| a cigány meg Se kérdett, Se hallott tovább egy szót
334 Cigany| templomot rakok ide, hogy se ki, se be ne járhassatok
335 Cigany| templomot rakok ide, hogy se ki, se be ne járhassatok a pokolba,
336 Cigany| várok én egy szempillantást se. Adjátok, nem adjátok? Mindjárt
337 Cigany| épít a kapu elébe, hogy se ki, se be nem tudunk járni.~-
338 Cigany| kapu elébe, hogy se ki, se be nem tudunk járni.~- Ó,
339 Cigany| biz annak még csak nyomába se hághatott. Mindjárt sejtette,
340 Cigany| volna az a buzogányodat meg se mozdítani. Eredj utána te,
341 Cigany| királykisasszonyt!~- Különb legénynek se, mint te. Kiállok én versenyre
342 Cigany| volna a cigány semekkorát se kondítani. Eredj utána te,
343 Cigany| visszanyargalt a pokolba.~- Hát te se hoztad vissza a királykisasszonyt? -
|