Part
1 VakKi | eresztette sehogy sem.~- Már édes fiam, te csak maradj
2 VakKi | egyben-másban öreg fejemnek, sok már nekem magamnak egy ország
3 VakKi | hallatszott semmi hírök. Már a legifjabb királyfi bizonyosnak
4 VakKi | odavesztek, el is akart már sokszor indulni utánuk,
5 VakKi | eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő is a
6 VakKi | megitta, azzal mentek tovább.~Már jó ideig mentek úgy, hogy
7 VakKi | uram, régi embereim ezek már nekem, királyfiak volnának
8 VakKi | tizenkét társzekérrel, de biz a már mind elfogyott, alig van
9 VakKi | lova, amikor látja, hogy már egészen kifáradt, hajítson
10 VakKi | elkezdtek benne úsztatni. Mikor már majd kidőltek a lovak alattuk,
11 VakKi | megint csak úgy tettek. Mikor már negyedszer is alig tudtak
12 VakKi | esett a királyfi, hogy most már hát itt volnának, de merre
13 VakKi | királyfi -, hol találjuk most már meg az aranytollú madarat?~-
14 VakKi | hozzátette, hogy bizony most már nem tudja, hogy kéne azt
15 VakKi | inasát is magával vitte, de már a városba csak maga ment
16 VakKi | foga, nem tudta otthagyni. "Már ezt, akár élek, akár halok,
17 VakKi | elbeszélte a királyfi, hogy már meg királykisasszonyt kellene
18 VakKi | összetört. A királykisasszonynak már akkor megtetszett a szép
19 VakKi | nincs kedve hozzámenni, mert már olyan öreg, hogy a hamut
20 VakKi | Búsult ezen szörnyű módon, már azt is gondolta, hogy érte
21 VakKi | a sok drágasággal; mikor már közel voltak a Veres-tengerhez,
22 VakKi | regement katonával, mert már akkorra észrevették, hogy
23 VakKi | elkezdtek utána úszni.~Mikor már a lovak alig-alig bírták
24 VakKi | ideengedné-e felséged. Most már látom, hogy jószívű, mert
25 VakKi | hogy hol járnak ezek itt, már több öt esztendejénél, hogy
26 VakKi | világosodott, hogy ők tették, most már lakolnak érte.~Nagyon elszomorodott
27 VakKi | királyfit szúrták keresztül; már éppen a királykisasszonyt
28 VakKi | a fűvel, amivel azelőtt már a kisasszonyt is felelevenítette.~-
29 Panci | megfonta aranyfonalnak, most már a sincs, amire lehajtsuk
30 Panci | királyfi fejébe.~Harmadszor már szántszándékkal vette arra
31 Panci | a szegény asszony.~Akkor már éppen nem állhatta meg a
32 Panci | hanem ne félj, majd hozok én már lent. Holnap vásár lesz
33 Panci | haza.~- No, feleségem, most már fonhatsz.~A szegény királyné
34 Panci | el se hiszi felséged!~- Már mért ne hinném? Elhiszem
35 Panci | utoljára így megnőtt az ajakam.~Már itt a király arra gondolt,
36 Veres | amint meghallotta, mert már a felesége három nap óta
37 Veres | nagyon rosszul bánnak vele. Már egynéhány napig ott volt,
38 Veres | sok drága étel közt; hanem már most azon gondolkozzunk,
39 Veres | Megijedt szörnyen, hogy már ez is meghal, mindjárt összehívta
40 Veres | Elbámult mindenki, hogy mi lesz már ebből? Ferkó egészen mellé
41 Veres | tehénnek, felemelte a taglót, már csak várták, hogy hogy üti
42 Veres | szomorúan az aranyhídhoz, már akkor ott várta őket az
43 Veres | azt gondolta, hogy neki már nem is lehet soha többet
44 KisKa | a gyémánt félkrajcárom!~Már a török császár nem tudta,
45 Ozik | nekik ágyat. A kisleány már nagyobbacska is volt, okosabb
46 Ozik | tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán volt a dió, amit
47 Ozik | No, apjuk, szép kövérek már a gyermekek, itt már az
48 Ozik | kövérek már a gyermekek, itt már az ideje, hogy megöljük
49 Ozik | tudtak elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte az
50 Ozik | lúgzóba, hogy majd megfüröszti már a gyermekeket, a kisfiú
51 Ozik | mentek, mendegéltek tovább. Már a kisfiú olyan szomjas volt,
52 Ozik | kedves kis néném, tovább már nem állhatom ki, már ebből
53 Ozik | tovább már nem állhatom ki, már ebből iszom.~- Ne igyál,
54 Ozik | mind a ketten, hogy most már mit csináljanak. De biz
55 Ozik | csináljanak. De biz azon már nem lehetett segíteni.~A
56 Ozik | Megint nem szólt senki. De már ekkor mérges lett a király.~-
57 Ozik | akarták ölni a kis őzikét, már köszörülték is ki neki a
58 KisKo | leült az ászokra, ott sírt.~Már odafönt nem győzték várni;
59 KisKo | Ugyan, anyjuk, eredj le már, nézd meg, mit csinál az
60 KisKo | sírást.~Nagyon megharagudott már odafönt a gazda, nem állhatta
61 KisKo | nélkül.~- Ejnye szedte-vette, már bizonyosan a bort folyatták
62 KisKo | bizony nagy munkában vagyok. Már fél esztendő óta mindig
63 KisKo | gondolta magában -, akadtam már egy bolondra."~Megint ment,
64 KisKo | gondolta magában -, akadtam már második bolondra is."~Megint
65 Raado | háborúban, harcban lakott. Már kilenc esztendő óta a háza
66 Raado | otthon.~Elhatározta hát, hogy már csak akárhogy mint teszi
67 Raado | feleségével mulatott otthon, akit már kilenc esztendő óta nem
68 Raado | erdőbe, abban is mentek már két nap, két éjjel. Harmadik
69 Raado | minden vagyonomat, most már semmim sincs, hogy tudomásom
70 Raado | volt minden búslakodás, már arról nem lehetett tenni.~
71 Raado | Nevelkedett aztán Ráadó szépen. Már elmúlt tizenkét esztendős,
72 Raado | híre a tündérkirálynak. Már örült mindenki, hogy nem
73 Raado | elgyengült a gyaloglásban, mikor már Tündérország határához értek,
74 Raado | fényét a nagy csillogás, már majdhogy vissza nem ment,
75 Raado | Ráadó, de régen várunk már, de rég itt kellett volna
76 Raado | de rég itt kellett volna már lenned, tudom, elfáradtál
77 Raado | hattyúruhát, elmennek. Mikor már a két öregebb elment, te
78 Raado | hattyúruhát, elment. Mikor már ezek elmentek, Ráadó szép
79 Raado | jajgatni: hogy menjen ő most már haza, nincs a hattyúruha
80 Raado | elvesztek mind a ketten.~Mikor már közel voltak a várhoz, letette
81 Raado | tettette magát, mintha már a lábát se húzná a nagy
82 Raado | gazdánk! Be régen várjuk már! Az öreg felséges király
83 Raado | vén bolond, próbáld meg már, mit tud az a kölyök, csináltass
84 Raado | valamit, elég régen itt van már, csak ragadhatott volna
85 Raado | régen tündérek közt vagy már, ennyit csak tudhatsz.~Kibandukolt
86 Raado | vagdalták, a nagy kiabálás: "Itt már fel van a fa vágva, csak
87 Raado | csak hordani kell." "Innen már el van hordva, ide azzal
88 Raado | Anyicska Ráadónak:~- Eredj ki már te is, lelkem, mindjárt
89 Raado | munkád.~Mikorra kiért Ráadó, már fel is volt szórva, csak
90 Raado | kusztonozta az urát:~- Csináltass már megint valamit azzal a kölyökkel,
91 Raado | a kölyökkel, vagy neked már ítéletnapig elég lesz az
92 Raado | elpanaszolta neki a dolgot, hogy már ezt mégiscsak lehetetlen
93 Raado | majorba, rendbe rakták. Már éjféltájban hallatszott
94 Raado | megsokallta. Ezt a dicsérést már aztán nem tudta a királyné
95 Raado | megteszem, nyergeltem én már meg olyan lovat is, amit
96 Raado | körülkarcolnád körülöttük a földet, már akkor nem tudnának semmit
97 Raado | Isten, el tudtam lopni, most már csak arra tanítlak meg,
98 Raado | bekergette ezt is az istállóba. Már csak a harmadik ló - a gyönyörű
99 Raado | mit csinálok, rég lesem már, hogy elvigyen az ördög
100 Raado | belevetteti a két gyermeket. Már előre örült neki a vén guzsalyravaló: "
101 Raado | egymással."~El is készíttetett már mindent, a nagy kádat kivitette
102 Raado | neki mindent:~- Hanem most már, lelkem, Ráadó, nincs mást
103 Raado | kamarában van, oda pedig már nincs idő kimenni; a várból
104 Raado | beszólott a királyné:~- Gyere ki már, Anyicska leányom, ne várass
105 Raado | hogy elszöktünk, hanem most már szálljunk le hamar, én válok
106 Raado | az megint az anyám, most már még dühösebb, hanem szálljunk
107 Raado | hallgatta, hogy mikor hallatszik már az Anyicska sírása, jajgatása
108 Raado | Jaj, szívem, Ráadó, most már az egész orcám ég, nézz
109 Raado | az megint az anyám, most már olyan dühös, amilyen sohase
110 Raado | királyné.~- Hej, kutyák, már kétszer rászedtetek, de
111 Raado | közelebb-közelebb jutott hozzájok, már olyan közel beérte őket,
112 Raado | apja országában, ott pedig már nem volt hatalma a vén királynénak.~
113 Raado | Mire azt gondolod, hogy tán már odaértem, akkorra vissza
114 Raado | az esküvő napja is ki van már tűzve, akkor majd az országát
115 Raado | mindig jobb kedve volt.~Mikor már hívogattak a királyi lakodalomra,
116 Raado | a királyi palotához ért, már ott ugyancsak szólott a
117 Raado | találja ki, sokszor beszéltek már egymással; hanem bizony
118 Janko | anyjához.~- No, édesanyám, én már nem szívelem tovább ezt
119 Janko | tovább ezt a sok verést, már nagyocska vagyok, majd elmegyek
120 Janko | ember nem eresztette.~- Már csak, fiam, maradj itt egy-két
121 Janko | szép angyalom, hanem most már gyere velem, elveszlek feleségül,
122 Janko | színét is elfelejtettem már.~- Jaj, édes leányom, nem
123 Janko | össze a tenyerét, mikor már kívül volt.~Hazajött Jankó
124 Janko | mindjárt ott terem; most már ezeken nem tudunk elosztozkodni,
125 Janko | hozzá feleségül.~- Hát most már hogy lehetne felszabadítani
126 Janko | megy az, sokan próbálták már, de mindnek az életébe került,
127 Janko | most nem késő.~- De iszen már vissza nem megyek, ha mindjárt
128 Janko | megölni azt az ördögöt.~- Ha már éppen csakugyan rá akarod
129 Janko | ott termett az üveghíd; de már arra csakugyan nem akart
130 Feher | a fehér ló:~- No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát
131 Feher | mindjárt a földhöz vágta.~- Már látom, hogy erősebb vagy,
132 Feher | Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak.~Amint
133 Feher | mindjárt a földhöz vágta.~- Már látom, hogy teellened nem
134 Feher | halálig.~Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. Amint
135 Feher | is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak.~Amint
136 Feher | mondja neki:~- No, most már megszabadítottalak, királykisasszony,
137 Feher | lesz. Bújj el hamar!~De már akkor ha akart volna, se
138 Feher | belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott,
139 Feher | másvilágon. Mikor Feherlófia már nagyon megunta a várakozást,
140 Feher | azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent,
141 Farkas| égszakadás, földindulás!" Már rájok is esteledett, de
142 Farkas| csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer
143 Farkas| No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon
144 Farkas| Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra.
145 Farkas| győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig
146 Felig | elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta, megszólalt
147 Felig | tudnám onnan riasztani.~- Már hogy tudnád, én csak erősebb
148 Egys | se nyoma nem volt. Most már mitévő legyek? Ha hazamegyek,
149 Egys | rám esteledik. No, most már mit csináljak, hol háljak?
150 Egys | hogy menjek, egyem vele; én már jól voltam lakva, nem akartam
151 Egys | csillagos nyelű bicskát. Most már hogy vegyem ki? Volt ott
152 Tunder| mondja az öregasszony -, most már majd meglátja, ebbe az erdőbe
153 Tunder| hogy mi bolond beszéd az már, hogy ő ebbe az erdőbe házasodik,
154 Tunder| végig-végigsiratta, de hiába! Az már többet fel nem támadt; mit
155 Tunder| árva tölgyet találta, de már csak kettő volt, azok is
156 Tunder| te az enyim, hanem most már esküdj meg nekem, hogy soha
157 Tunder| hazafelé. Mentek, mendegéltek, már az erdőből is kiértek, hanem
158 Tunder| erdőből is kiértek, hanem már ott nagyon keményen kezdett
159 Tunder| Egy reggel aztán, mikor már azt beszélték róla, hogy
160 Tunder| róla, hogy alkudozik is már a másvilágiakkal, magához
161 Tunder| biz azt hiába csudálták, már az ott volt, száz ember
162 Tunder| megint nagyon megijedt. "Már így ezt a fát se lehet megtűrni
163 Tunder| körülötte a sok doktor; mikor már megint az a hír járt mindenfelé,
164 Tunder| most, mit csinál ő most? Már az ő házát megégették, de
165 Tunder| hová is mehetett volna?~Már jó ideig élt ott békességben,
166 Tunder| mondott egyet, hol másik. Már mindenki mesélt, csak az
167 Tunder| neki az öregasszony -, most már majd meglátja, ebből az
168 Tunder| királyfi, eltemettette.~Már itt a királyné is tudta,
169 Tunder| mondd tovább, leányom, tudom már ezt a mesét.~De a király
170 Tunder| megint kiment a királyfi, de már ekkor vitt magával egy korsó
171 Tunder| örök hűséget esküdtek.~Itt már a cigányleány-királyné nagyon
172 Tunder| Ugyan, leányom, hagyd el már, annyiszor hallottam én
173 Tunder| annyiszor hallottam én már ezt, hogy fáj a fülem is,
174 Tunder| királyné látta, hogy ez már mindent tud, belekiáltott
175 Tunder| nagy mérgesen:~- Ne mondd már tovább, utálom ezt a mesét
176 Tunder| visznek haza, nem hallottad már, ki nem állhatom ezt a mesét!~
177 Tunder| király se tágított, mert már gondolta, hogy hányadán
178 Tunder| hát, várta, hogy mi lesz már a dologból, egy kicsit reménylette
179 Tunder| jobban - de úgy se.~Itt már látta a gonosz királyné,
180 KisMa | kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy
181 KisMa | többi mind az ő hátán volt.~Már olyan magasan voltak, hogy
182 KisMa | Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kis malac
183 KisGo | felkötötték a padlásra.~Már kolbásza, hurkája, sonkája,
184 KisGo | bekaplak!" - azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni.
185 KisGo | középső leányát:~- Eredj már, leányom, nézd meg, mit
186 KisGo | azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták
187 KisGo | Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál
188 KisGo | csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta
189 KisGo | mondja a szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem.
190 KisGo | is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg,
191 Babsz | No, fiam, jóllaktál-e már?~- Dehogy laktam, édesanyám,
192 Babsz | No, fiam, jóllaktál-e már valahára?~- Ettem, édesanyám,
193 Babsz | Megint fülel a béres: "De már itt csakugyan beszél valaki!"
194 Babsz | azért is csálé, Csákó!~"De már itt sehogy se megy istenesen
195 Babsz | Csákó, hajsz, Bimbó!~De már erre a béresnek is inába
196 Babsz | szegény ember - aki most már gazdag ember lett - befogta
197 Babsz | kapura, várták, hogy mi lesz már ebből. A házigazda lassan
198 Babsz | is magát, de hiába, arról már nem lehetett tenni.~Babszem
199 Babsz | aztán eszökre jöttek, Jankó már hegyen-völgyön túl járt,
200 Babsz | azzal bement aludni. Mikor már jól kialudta magát, felkelt,
201 Babsz | azért se farta, bocikám!~De már annyi bátorsága csakugyan
202 Babsz | azért se farta, te!~"No, már itt - gondolja a gazda -
203 Babsz | seprűvel verni a tehenet.~- No már erre csakugyan elmegy az
204 Babsz | gazdagodtak így meg.~- De most már, kedves gyermekünk, ne is
205 Arany | jobban, de ő azt mondta, hogy már csak elmegy, elkészül a
206 Arany | násznépet is hoz: "Mert úgy már csak mégse esküdhetünk össze,
207 Arany | körül lovagoltak. Mikor már jó messze haladtak, egyszer
208 Arany | ássuk ki mind a két szemed!~Már nem is tudta magát védelmezni,
209 Arany | mindjárt otthon leszünk már!~Megint nem értette, megint
210 Arany | megörült neki, hiszen minek is már annak az élet, aki vak is,
211 Arany | is, még koldulni se tud már az olyan! Csak azon könyörgött
212 Arany | mikor sírt utoljára, de már erre úgy zokogott, mint
213 Arany | napra mindig jobban lett. Már a haja is megnőtt jó nagyra,
214 Arany | benne, régen nem füsülködött már. Nézi a halász a fejét,
215 Arany | Magáét csak nem vághatja le! Már majd kihajíttatta a halászt,
216 Arany | sohase lett volna levágva.~Már a haja régen megnőtt neki,
217 Arany | régen megnőtt neki, most már keze is volt, csak még a
218 Arany | Mióta a keze meggyógyult, már sokkal jobban volt dolga,
219 Arany | marasztották, elment, hogy most már addig megy, míg olyan szép
220 Zsuzsk| is az ördög jó darabig, már ím hogy utol nem érte, de
221 Zsuzsk| felséges király, elhoztam már a tengerlépő cipőt.~A király
222 Zsuzsk| Hej, ördög, viszem ám már a tengerütő pálcádat is!~-
223 Zsuzsk| felséges király, elhoztam már a tengerütő pálcát is.~A
224 Zsuzsk| Hej, ördög, viszem ám már az aranyfej káposztádat
225 Zsuzsk| visszaadjam, mikor kívül vagyok már vele az udvaron?!" Az ördög
226 Zsuzsk| felséges király, elhoztam már ezt is.~A két nénjét Zsuzskának
227 Zsuzsk| Hej, ördög, viszem ám már az arany kisgyermeket is!~-
228 Szurke| meg volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani.~
229 Szurke| nagy hó van odakint.~- Már hogy volna - feleli az öreg
230 Szurke| most kimenni, hó van.~- Már hogy volna most hó, hiszen
231 Szurke| fiam, te legtöbbet láttál már a világon, nézd meg, mi
232 Szurke| pecsenyére tettem szert, már oda is vittem a lyukam szájához,
233 Szurke| ráállott, az bizony jó lesz! Már előre fente a fogát a jó
234 Szurke| ló farkával.~- Húzhatod már, koma!~Húzza a farkas, majd
235 Kakask| pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.~
236 Dongo | szaladásnak. Dongó utána; mikor már nagyon kifáradt Dongó, a
237 Dongo | csináltál egész áldott nap?~Már reggel kihánytam azt a két-három
238 Dongo | kihányásához, de bizony már lefelé csúszott a nap, mikorra
239 Dongo | Megtaláltad-e? Van-e sok? Húzzam-e már?~Mohácsi nem merte mondani,
240 Dongo | Húzzad, pajtás, tele van már!~Dongó felhúzta a zsákot,
241 Dongo | Mohácsi a zsákból:~- Ne emelj már tovább, pajtás, megeléglettem
242 Dongo | tovább, pajtás, megeléglettem már.~Dongóban is felfortyant
243 Dongo | hogy nagyon összeszoktak már, de még inkább azért, mert
244 Dongo | sustákja se, az adósság meg már sokra ment. Feltette hát
245 Dongo | hála Istennek, elértem már egyet. - Ő az ebédet értette,
246 Dongo | inas ezt is magára vette. Már bizonyosnak gondolta, hogy
247 Dongo | hála Istennek, elértem már a másodikat is.~Az inas,
248 Dongo | ez fekete, ez veres."~- Már, jövendőmondó uram - kezdte
249 Dongo | eltelt a három nap, tud-e már valamit a gyűrűmről?~- Tudok
250 Dongo | mindenki aludt a háznál. A páva már akkor ott járkált az udvaron;
251 Dongo | felsóhajtott hát szomorú pofával:~- Már látom, hiába csűri-csavarja
252 Dongo | verembe esik!~- A biz a, már megint megnyerte jövendőmondó
253 Dongo | előtt, hogy mikor viszik már a cimboráját akasztani.
254 Dongo | elfogyott, úgyannyira, hogy már tartoztak is a kocsmárosnak.
255 Dongo | pajtásom, elég régen éltünk már együtt, elég régen csaljuk
256 AzOrd | fűtötték a kemencét, de már szénvonójuk nem volt, amivel
257 AzOrd | mátkám, nyiss ajtót!~Akkor már odaszaladt ám a leány a
258 Nyelve| mendegéltek, a két bátyja már nagyon elhagyta Jankót,
259 Nyelve| a bátyjai után, de azok már úgy elhagyták, hogy mire
260 Nyelve| mire a palotához ért, azok már visszafelé jöttek nagy szomorúan.~-
261 Nyelve| tied - mondták Jankónak.~- Már mért ne lehetne az az enyim?~-
262 Gagyi | tőle, hogy mire tartja. Már éppen vissza akarta vezetni,
263 Gagyi | odaadni egy tehenet! Most már miből élünk meg, miből tudjuk
264 Gagyi | tudta elhitetni, hogy lesz már ezután, ami csak kell, enni-innivaló,
265 Gagyi | egész nap, de csak nem jött. Már keresztet vetett rá, hogy
266 Miert | rajta, hova tegye az írást. Már nem volt senki, akire bízhatta
267 Cigany| keresni. Kereste, kereste, már az egész föld kerekséget
268 Cigany| keressem meg az apámat.~- Már, fiam, most nem ereszthetlek
269 Cigany| beszélj.~A cigány látta, hogy már így semmire sem megy, kapta
270 Cigany| de ha nem lehet; mondtam már.~- No hiszen jól van, majd
271 Cigany| földön, se az égben nincs. "Már bizonyosan a pokolban van,
272 Cigany| Biz én nem fordulok, ha már eddig jöttem - felelt a
273 Cigany| No, itt az apád, most már mehetsz dolgodra.~- Hohó!
274 Cigany| dolgot:~- Jaj, ne szorítsd már jobban, inkább legyen tied
275 Cigany| te, kocsisom, hozd vissza már valahára.~Útnak ered Plutó
276 Cigany| öltött még tízet-húszat, már ő készen volt. Így tehát
|