Part

1 VakKi|    egy volt, aki éjjel-nappal sírt: a szegény királykisasszony.
2 KisKo|    hogy leült az ászokra, ott sírt.~Már odafönt nem győzték
3 Raado|     nem szégyellte volna, tán sírt volna is. Hát egyszer, amint
4 Arany|  aranyfolyosó folyt utána, ha sírt, aranykönyű hullott a szeméből.~
5 Arany|      meg attól a szép hajától sírt, hogy csak úgy peregtek
6 Arany|      boldogtalan menyasszony, sírt is annyit, hogy a hintó
7 Arany| azután is soká beszélt félre, sírt, jajgatott, könyörgött álmában
8 Arany|  volna megmondani, hogy mikor sírt utoljára, de már erre úgy
9 Arany|  aranyfolyosó folyt utána, ha sírt, aranykönyű hullott a szeméből;