Part
1 VakKi | A vak király~Hol volt, hol nem volt,
2 VakKi | volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok
3 VakKi | sem ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan egy orvosságot
4 VakKi | beszélni, mondván:~- Felséges király atyám! Én most azért jöttem,
5 VakKi | hogy megkérdezzem felséges király atyámtól, mitől gyógyulna
6 VakKi | kerül is, megszerezzük.~A király erre nem szólott egy szót
7 VakKi | ehhez is hozzávágta az öreg király a nagy kést, de ez nem ugrott
8 VakKi | Itt van a kés, felséges király atyám, ha meg akar ölni,
9 VakKi | megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy megölte volna ezért
10 VakKi | hármashegyen is túl lakik egy király, annak van egy aranytollú
11 VakKi | hogy odaadná érte az a király, mert annyi annak az országában
12 VakKi | bajnak; aztán meg az öreg király sem eresztette sehogy sem.~-
13 VakKi | mentek, akkor kiértek az öreg király országából.~Amint kívül
14 VakKi | No, hát abban lakik az a király, akié az az aranytollú madár.
15 VakKi | magát a királyhoz; majd a király kérdi, hogy mert ahhoz a
16 VakKi | királyfit, vitték egyenesen a király gazdájokhoz. A király, amint
17 VakKi | a király gazdájokhoz. A király, amint a nagy sok beszéd
18 VakKi | megörült ennek a beszédnek a király.~- No! öcsém, ha olyan nagy
19 VakKi | tette, elindult a második király palotája felé. A város végéig
20 VakKi | csak maga ment be. Bement a király palotájába, az istállóba,
21 VakKi | királyfit. Vitték egyenesen király gazdájokhoz, elmondták neki,
22 VakKi | akart ez a legény lopni.~A király elkezdte szidni, ahogy csak
23 VakKi | inasával ment a harmadik király országa felé. Mikor ahhoz
24 VakKi | a városhoz értek, ahol a király lakott, felöltözött a királyfi
25 VakKi | Éppen kint sétálgatott a király az udvaron; odament hozzá
26 VakKi | hozzá a királyfi.~- Felséges király, én szakács vagyok, azért
27 VakKi | szakács, hanem egy gazdag király fia, meg mást is mindent,
28 VakKi | most egy igen-igen gazdag király kérte meg, de neki nincs
29 VakKi | bevezette a királyi palotába. A király, amint meglátta őket, nyakába
30 VakKi | királyhoz.~- No, felséges király, elhoztam az ezüsthúsú,
31 VakKi | világossághoz van szokva.~Úgy tett a király, ahogy a királyfi mondta,
32 VakKi | hogy jön utánok a három király három roppant nagy regement
33 VakKi | öccsükről tudakozódott a király, eltagadták, hogy nem látták
34 VakKi | hazulról. Búsult az öreg király egy kicsit, hanem a két
35 VakKi | hozzá menni. Összehívatta a király az ország minden bölcs emberét,
36 VakKi | énekelni olyan szépen, hogy a király szeme világa mindjárt megjött
37 VakKi | mátkámmal megesküszöm.~A király e nagy istentelenségen szörnyen
38 Panci | Nagy szeget ütött ez a király fejébe: "Ejnye, de derék
39 Panci | mondd el!~- Hát, felséges király, amint az este ránk esteledett
40 Panci | csak, kedves uram, felséges király, de sok szép aranyfonalat
41 Panci | megparancsolta nekik, hogyha majd a király otthon lesz, menjenek oda
42 Panci | oda koldulni, s ha kérdi a király: mitől lettek olyan nyomorékok,
43 Panci | Úgy is lett. Hazament a király, megebédelt, délután kiment
44 Panci | csikorog a kis ajtó, odanéz a király, látja, hogy alig tud rajta
45 Panci | sajnáljon neki adni valamit. A király adott neki egy aranyat,
46 Panci | mindég?~- Jaj, felséges király! Nem volt olyan szép leány,
47 Panci | kipúposodott a hátam.~A király gondolkozóba esett, hogy
48 Panci | verte. Ennek is adott a király egy aranyat, S ettől is
49 Panci | az ajaka.~- Jaj, felséges király - felelt a koldusasszony -,
50 Panci | megnőtt az ajakam.~Már itt a király arra gondolt, hogy megmondja
51 Panci | ilyen nagyra? - kérdi tőle a király.~- Jaj, felséges király,
52 Panci | király.~- Jaj, felséges király, biz ez a sok fonástól.
53 Panci | ember, attól nőtt így meg.~A király beszaladt a feleségéhez,
54 Panci | nem használt semmit. - A király a sok lent mind megégettette,
55 Veres | volt, volt a világon egy király meg egy királyné. Volt nekik
56 Veres | az özvegyasszonyt, hogy a király utoljára rálett és elvette.
57 Veres | közé, mindig ott lakott. A király az ország dolgával volt
58 Veres | dologból.~Egy reggel bement a király udvarába egy szép veres
59 Veres | elmondta neki a dolgot. A király is megörült, amint meghallotta,
60 Veres | mert éppen háborúban volt a király), mindenképp próbál meggyógyíttatni;
61 Veres | kicsinálták. Hazajött a király a háborúból, s nagy betegen
62 Veres | keríteni.~El is küldött a király mindjárt mészárosokért.
63 Veres | meglátják, neki megáll; a király eleinte rá se hederített,
64 Veres | mindenben szerencsétlen lett a király. A regementjét megverték,
65 Veres | otthagyta, földönfutóvá lett a király is, a királyné is leányaival
66 Veres | Ferkóval. Mindaddig ment, míg a király országából ki nem ért, ott
67 Veres | városban egy igen gazdag király, nem volt neki több gyermeke,
68 Veres | gyönyörűséges szép leánya. Ez a király egyszer nagy bált adott,
69 Veres | elmondták neki a dolgot. A király nagyot nevetett rajta.~-
70 Ozik | ember malacai.~Hát éppen egy király vadászgatott arra, annak
71 Ozik | ugatások között. Odament a király is megnézni, mit ugat a
72 Ozik | ijedve. Megint bekiáltott a király:~- Ki van, mi van ebben
73 Ozik | már ekkor mérges lett a király.~- Ki van, mi van ebben
74 Ozik | után a kis őzikét is. A király kikérdezte, hogy került,
75 Ozik | megmondani - beleszeretett a király a leányba, el is vette feleségül.
76 Ozik | amiben azt írta a szomszéd király, hogy őneki most hadakozhatnékja
77 Ozik | sírások-rívások közt, elindult a király a háborúba.~Volt neki egy
78 Ozik | vénasszony, mikor rábízta a király a feleségét, gondolta magában,
79 Ozik | láb alól.~Jó idő múlva a király elmenetele után egy aranyhajú
80 Ozik | szénája.~Eközben bevégezte a király a háborút; megverte az ellenséget,
81 Ozik | történt, mint történt. A király nagy búbánatba esett, az
82 Ozik | véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.~Második este
83 Ozik | véremnek, maholnap megöl a király gazdasszonya.~Harmadnap
84 Ozik | hallgassa ki őt négyszemközt. A király megtette a kívánságát, bevezette
85 Ozik | mert ez és ez volt itt. A király nagyon megörült, csak azon
86 Ozik | alszik.~- Jaj, felséges király - felelt az őzike -, azért
87 Ozik | nénikém aranykacsa képében.~A király mindjárt megkegyelmezett
88 Ozik | egyet?~- Meg én, felséges király gazdám. Hát mi lenne az?~-
89 Ozik | a szobából, meghagyta a király a kocsisnak, hogy maradjon
90 Ozik | meg ne mozduljon. Ezzel a király lefeküdt, tettette magát,
91 Ozik | végig-végigsiratja, de a király se volt rest, kiugrott az
92 Ozik | pedig négyfelé vágatta a király, s kiszegeztette a város
93 Ozik | annyira szívére vette a király, hogy összegyűjtötte a világ
94 Raado | volt, volt a világon egy király, aki teljes életében mindig
95 Raado | Széjjelmentek az urak, teljesíteni a király parancsát; azalatt maga
96 Raado | parancsát; azalatt maga a király a feleségével mulatott otthon,
97 Raado | eltelt a három hónap, a király szabadságideje, menni kellett
98 Raado | Nagy búba-bánatba esett a király, neki se volt több fia,
99 Raado | esztendős lehetett, hazakerült a király is a háborúból; attól fogva
100 Raado | el az ifjú királyfit, a király nagy dínomdánomokat adatott
101 Raado | pecsétes levelet adott a király kezébe, amit a tündérkirály
102 Raado | várjuk már! Az öreg felséges király minden reggel azt kérdezi
103 Raado | felköltötték Ráadót, hogy hívatja a király. Felkelt Ráadó, bement hozzá,
104 Raado | Felkelt Ráadó, bement hozzá, a király mindjárt magához ölelte.~-
105 Raado | lesz itt úr az a kölyök!~A király csendesítette volna, de
106 Raado | annyi amennyi. Felhívatta a király Ráadót a maga szobájába,
107 Raado | Mikor reggel kitekint a király az ablakon, látja, hogy
108 Raado | az embereknek. Megörül a király, odahíja a feleségét:~-
109 Raado | venni semmi hasznát.~De a király egyik fülén beeresztette,
110 Raado | estig szárán a legyet!~A király próbálta csendesíteni, hogy
111 Raado | tud a híres.~Behívatta a király megint Ráadót; megint mutatott
112 Raado | legjavában dolgozott, kinézett a király az ablakon, meglátta a nagy
113 Raado | kenyeret.~Magához hívatta a király harmadszor is Ráadót.~-
114 Raado | csakúgy tégy.~Másnap reggel a király kihirdettette az országban,
115 Raado | tehetett semmit, mert a király nagyon vigyázott a gyermekekre,
116 Raado | egyszer levelet kapott a király egy másik országából - mert
117 Raado | kergesse el onnan. Búsult a király, hogy hagyja ott azt a két
118 Raado | valamerre."~Elbúcsúzott a király egész háza népétől, elindult
119 Raado | úgysincs neki több fia, ott is király leszek én, te meg királyné,
120 Raado | földjén, mint egy darab fa. A király azt gondolta, hogy csak
121 Raado | többet elhagyni az apját. A király aztán nem nagyon bánta,
122 Raado | házasodik a királyfi, a szomszéd király szép leányát veszi el, az
123 Raado | országát is átadja az öreg király a fiatalnak, olyan lakodalmat
124 Raado | látott, azért ne sajnálja a király meghívatni, se nem eszik,
125 Raado | menyasszonyt akarja megnézni. A király mindjárt meghívatta, mégpedig
126 Raado | tudott rá felelni. Az öreg király se tudta, hogy ki lehet,
127 Raado | egyszer Anyicska:~- Felséges király, egy nagy kérésem volna
128 Raado | szeretném megtartani.~A király szíves örömest megengedte
129 Feher | elvezette az apjokhoz.~Az öreg király rettenetesen megörült, amint
130 Tunder| gondolná az ember -, a fiatal király apródonkint hozzászokott
131 Tunder| s ebben a kútban van.~A király mindjárt kiadta a parancsot,
132 Tunder| terítve.~Sajnálta ugyan a király a fát, de azért mégis kivágatta,
133 Tunder| ajtón, mikor meglátta a király és a királyné, csak elbámult
134 Tunder| is mondták mindnyájan, a király maga is, hogy meséljen egyet,
135 Tunder| csak nevetgetett magában.~A király, mikor meghallotta, hogy
136 Tunder| hogy kiről van szó, ki az a király, de azt gondolta, hogy csak
137 Tunder| tudom már ezt a mesét.~De a király nem hagyta elhagyni:~- No,
138 Tunder| fülem is, ha hallom.~De a király megint nem engedte elhagyni.~-
139 Tunder| testemből-lelkemből!~De a király a cigányleányról csakugyan
140 Tunder| leszek ám - felelt rá a király -, csak folytasd, leányom!~-
141 Tunder| fogdosná, éppen akkor jött a király a szép aranyos hintóval,
142 Tunder| azt szeretné kifogni. A király aztán bíztatta, hogy majd
143 Tunder| állhatom ezt a mesét!~De a király se tágított, mert már gondolta,
144 Tunder| folytatta:~- Hazavitte aztán a király a cigányleányt, megesküdött
145 Tunder| aranyhal húsából ehetik. A király mindjárt megfogatta, megsüttette
146 Tunder| egy tapodtat se - felelt a király -, hanem végighallgatod
147 Tunder| tündérkisasszony, de senki, se a király - aki pedig örök hűséget
148 Tunder| ismerte.~Felugrott erre a király, odaszaladt hozzá, megölelte,
149 Tunder| el akart illanni, de a király észrevette, megkapta, úgy
150 Tunder| többet színét se lássák.~A király megtette a kívánságát, nem
151 Arany | akkor is ott nézett ki a király az ablakon, meglátta a szép
152 Arany | felhívatta. Felment a herceg; a király kérdezte tőle, hogy miféle
153 Arany | volt minden fáradozása.~A király - aki még maga is csak legény
154 Arany | folyt utána, amerre járt. A király, amint meglátta, még jobban
155 Arany | együtt mulattak, akkor a király elbúcsúzott, elment; marasztalta
156 Arany | sem legyen."~Elment hát a király haza, megtette a nagy készületeket
157 Arany | hintójában hozza haza. A király meg megköszönte neki, hogy
158 Arany | szobaleányával, a herceg, a király és a többi lakodalmas legények
159 Arany | egyszer visszakiáltott a király a feleségének:~- Jól betakarózz,
160 Arany | Megint mentek egy darabig; a király elkezdett beszélgetni az
161 Arany | keresztül, megint hátraszólt a király:~- Jól betakarózz, kincsem,
162 Arany | most mit mondhatott még a király?~- Azt mondta, hogy lökjünk
163 Arany | Mikor hazaértek, lepattant a király a lováról, szaladt, hogy
164 Arany | hogy meri őt vádolni! A király meg se hallott, se látott,
165 Arany | történetét, hogy ismerte meg a király, hogy indultak útnak, hogy
166 Arany | volt hozzájok -, ahol a király lakott; hogy tudja meg,
167 Arany | tudja meg, megházasodott-e a király, és hogy mi történt a bátyjával,
168 Arany | ablaka körül, lenézett a király a palotájából, hát látja,
169 Arany | utána; mindjárt szalad le a király hozzá, hogy megtudja, vajon
170 Arany | hercegkisasszony, hogy megy a király feléje, megijedt nagyon,
171 Arany | akar rajta elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni:~-
172 Arany | Olyan szépen beszélt a király, hogy hitt neki a hercegkisasszony,
173 Arany | hercegkisasszony, megvárta. A király megölelte, megcsókolta.~-
174 Arany | amit rajta végbevitetett, a király csak elbámult, kérdte, hogy
175 Arany | parancsolt mindent, de a király esküdött mennyre-földre,
176 Arany | elbeszélte, ami vele történt.~A király, mikor meghallotta, térdre
177 Arany | szobaleányt befenekeltette a király egy tízakós hordóba, felvitette
178 Arany | kibujdosik a világból is.~A király pedig szép feleségével máig
179 Zsuzsk| a királyhoz szolgálni.~A király legjobban megszerette közülök
180 Zsuzsk| királyhoz:~- Jaj, felséges király, van annak az ördögnek,
181 Zsuzsk| parancsoljon rá, felséges király, hogy lopja el, ha tagadja,
182 Zsuzsk| itt állunk.~Behívatta a király Zsuzskát.~- No, te Zsuzska,
183 Zsuzsk| ellopni, úgyis mindegy, akár a király öleti meg, akár az ördög.~
184 Zsuzsk| királyhoz.~- No, felséges király, elhoztam már a tengerlépő
185 Zsuzsk| már a tengerlépő cipőt.~A király nagyon megörült neki, még
186 Zsuzsk| királyhoz.~- Jaj, felséges király, van annak az ördögnek egy
187 Zsuzsk| lopni.~Megint hívatta a király Zsuzskát.~- No, Zsuzska,
188 Zsuzsk| királyhoz.~- No, felséges király, elhoztam már a tengerütő
189 Zsuzsk| a tengerütő pálcát is.~A király még jobban megszerette Zsuzskát,
190 Zsuzsk| tudná lopni, azt mondta. A király megint ráparancsolt Zsuzskára
191 Zsuzsk| Zsuzska pedig ment egyenesen a király elibe, odaadta neki az aranyfej
192 Zsuzsk| káposztát.~- No, felséges király, elhoztam már ezt is.~A
193 Zsuzsk| királyhoz.~- Jaj, felséges király, van még annak az ördögnek
194 Zsuzsk| lopni.~Megint behívatta a király Zsuzskát.~- Fiam, Zsuzska,
195 Zsuzsk| azzal ment egyenesen a király elibe, odaadta neki az arany
196 Zsuzsk| az arany kisgyermeket.~A király, amint meglátta, csak egy
197 Zsuzsk| irigység, mert látták, hogy a király napról napra jobban szereti
198 Zsuzsk| Maga elibe parancsolta a király megint Zsuzskát.~- No, fiam,
199 Zsuzsk| amazt el tudná lopni. A király, amint ezt meghallotta,
200 Zsuzsk| Mihály-nap után a légy.~A király pedig szép feleségével még
201 Szomor| volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges
202 Szomor| se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon,
203 Szomor| őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony,
204 Szomor| hogy majd eldűlt bele.~A király is, amint meglátta, magához
205 Dongo | olyan kő volt, hogy ha a király befelé fordította, meglátta
206 Dongo | senki se tudja, hol van, a király kihirdette az egész világon,
207 Dongo | adni, ki s mi van nála. A király, amint ez értésére esett,
208 Dongo | drágalátos aranygyűrű. A király szíves örömest adott volna
209 Dongo | mondókáját.~Eltelt az első nap. A király beküldte Dongóhoz a Fehér
210 Dongo | miránk értette.~Másnap a király a Fekete nevűt küldte be,
211 Dongo | valahogy, hogy mért küldte a király. Nagyot fohászkodott erre
212 Dongo | nap ebéd közben kérdezte a király Dongótól:~- No, jövendőmondó
213 Dongo | Tudok bizony, felséges király. De még most nem mondhatom
214 Dongo | Dongó, hogy ez mindig a király körül járkál, feltette magában,
215 Dongo | elkergette magától, kijött a király is a ház elébe. Dongó odamegy
216 Dongo | odamegy hozzá:~- No, felséges király, eltelt az idő, megmondhatom,
217 Dongo | mikor mosdott, felséges király, letette a gyűrűt maga mellé,
218 Dongo | van.~- Jól van - mondja a király. - De ha nem lesz ott a
219 Dongo | pávát. Megölték; ott nézte a király és a királyné is, amikor
220 Dongo | Nagyon megörült ennek a király is meg a felesége is. Összevissza
221 Nyelve| volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű
222 Nyelve| ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a
223 Nyelve| tedd ide, tedd oda uram.~A király látta, hogy csakugyan nincs
224 Gagyi | arra kötötte magát, hogy a király egyetlen leányát veszi el.
225 Gagyi | hogy mi járatban van. A király szörnyen megharagudott;
226 Gagyi | gazdának, hogy mit izent a király. De Gagyi gazda akkor is
227 Gagyi | gazda. Szeget ütött ez a király fejébe. Azért hát azt felelte,
228 Gagyi | keresztapja, hogy mit felelt a király; Gagyi gazda nagyot ugrott
229 Gagyi | reggelre, mire én felkelek, a király palotájától az én palotámig
230 Gagyi | Reggel, mikor felkelt a király, kinézett az ablakon, hát
231 Gagyi | útnak eresztették.~Az öreg király, mikor meglátta, hogy a
232 Cigany| édesatyjához mentek. Mikor a király meglátta egyetlen kedves
|