Part
1 VakKi | látom, most is te szántad el magad legjobban a halálra
2 VakKi | hogy így hozzák, úgy hozzák el, ha ezer ördög őrzi is.
3 VakKi | A legkisebb királyfi is el akart menni, de a bátyjai
4 VakKi | csikókodjék, minek menne el bajnak; aztán meg az öreg
5 VakKi | tartotta, hogy odavesztek, el is akart már sokszor indulni
6 VakKi | Hiszen nem tévedtünk éppen el - felelt neki a királyfi -,
7 VakKi | baja akad, csak szakítson el egy szálat, én mindjárt
8 VakKi | csak a föld nyelte volna el.~Ment, mendegélt a királyfi
9 VakKi | a lova, megint hajítson el egy másik almát, megint
10 VakKi | gondolkozott rajta, megint csak el kellett szakítani egy szál
11 VakKi | felséged az istállóba, dugja el a széna közé, a kocsisok
12 VakKi | gyémántszerszám, ha azt is el akarja hozni, vigyázzon,
13 VakKi | valamelyik szolgáló lopta el, osztán hirtelenében csak
14 VakKi | fel szakácsruhába, menjen el ahhoz a királyhoz, szegődjék
15 VakKi | hanem az ajtóban ejtse el. Többet nem mondok.~Eltűnt
16 VakKi | akárhogy lesz, akármint lesz, el kell neki lopni a kisasszonyt,
17 VakKi | tanácsot kérhet a rókától. El is szöktette szerencsésen,
18 VakKi | hogy a kisasszony nagyon el van fáradva, mert egész
19 VakKi | megint búcsúzás nélkül jött el innen is, az istálló ablakán,
20 VakKi | mintha a föld nyelte volna el. A királyfi is hát a kisasszonyt
21 VakKi | gyalázatot csak mégse kövessenek el két királyfin, azonfelül
22 VakKi | kisasszonyra; hogy szöktette el; meg mindent, ami csak történt
23 VakKi | félrement egy fa alá, ott aludt el. Bezzeg nem aludt a két
24 VakKi | tették, hogy csak vesszen el minél előbb; az apjoknak
25 Panci | tudnék én valamit, de tán el se hiszi felséged!~- Már
26 Panci | Elhiszem biz én, csak mondd el!~- Hát, felséges király,
27 Veres | megfogta az anyja ruháját, s el nem eresztette volna, tán
28 Veres | virrasztott az ágya mellett, el nem lehetett onnan vinni
29 Veres | kérte az apját, hogy vegye el az özvegyasszonyt, hogy
30 Veres | mesterkedik, mi módon veszíthetné el Ferkót, hogy az ország az
31 Veres | erősen ráparancsolt, hogy el ne mondja senkinek a dolgot,
32 Veres | közepén, mert - azt meg el is feledtem mondani - ez
33 Veres | gondolkozzunk, hogy veszítsük el azt a veres tehenet, mert
34 Veres | ne üss rám, hanem hajítsd el messzire; magad meg pattanj
35 Veres | azt a veres tehenet, délre el is lesz készítve a szíve.
36 Veres | olyan nagy feneket keríteni.~El is küldött a király mindjárt
37 Veres | nem laktam jól.~Alig ment el, megint ott termett egy
38 Veres | te azt kapd föl, szaladj el vele, de bele ne nézz, míg
39 Veres | Ferkót is meghívta bele. El is ment Ferkó: csináltatott
40 Veres | azt magára vette, úgy ment el. Mikor belépett az ajtón,
41 Veres | felfogadták, hogy soha többet el nem hagyják egymást.~Másnap
42 KisKa | begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem
43 KisKa | begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet!~Erre a begye mind
44 Ozik | mind a ketten.~Még jóformán el se aludtak, hát egyszer
45 Ozik | őket megölni; hogy szöktek el; hogy változott a kisöccse
46 Ozik | beleszeretett a király a leányba, el is vette feleségül. Nagy
47 KisKo | pincében. Tán a bort folyatta el, azért nem mer feljönni.~
48 KisKo | elbeszélte, hogy mit gondolt hát el. Az asszony, amint ezt meghallotta,
49 KisKo | bizonyosan a bort folyatták el! Elmegyek, megnézem, hová
50 Raado | hogy ősz-öreg ember létére el nem kezdett táncolni.~-
51 Raado | mindenki, hogy nem viszik el az ifjú királyfit, a király
52 Raado | te menj a tópartra, bújj el, majd jön az első hattyú,
53 Raado | öregebb elment, te lopd el az Anyicska hattyúruháját,
54 Raado | váráig, mert régóta jövök, el vagyok fáradva.~Mit volt
55 Raado | előtt úgy mutassa, mintha el volna fáradva, hogy ne is
56 Raado | erre a lócára, látjuk, hogy el van fáradva, de hogy is
57 Raado | Végigfeküdt Ráadó a szép kőpadon, el is aludt szép csendesen.
58 Raado | magában -, csak menjenek el az urak, majd lesz neked
59 Raado | beszélgetett mindig.~Alig oszlott el a sok nép a királyi udvarból,
60 Raado | megérjen, le legyen aratva, el legyen nyomtatva, fel legyen
61 Raado | érjen, azt felarassátok, el is nyomtassátok, meg is
62 Raado | megyünk, meglesz.~Alig mentek el, hallatszott a nagy recsegés-ropogás,
63 Raado | hordani kell." "Innen már el van hordva, ide azzal az
64 Raado | Ráadó, máskor is így végezd el, amit rád bízok!~De a vén
65 Raado | hogy még az utcán se fértek el.~- Mit parancsol, kis királyné?
66 Raado | minden meglesz.~Alig mentek el, hallatszott megint a nagy
67 Raado | a seregélyeket hajtották el a szőlőről, azután nemsokára
68 Raado | mintha nyakon öntötték volna. El se tudta gondolni, hogy
69 Raado | Ráadó, megsegített az Isten, el tudtam lopni, most már csak
70 Raado | tűzzel-vassal, kergesse el onnan. Búsult a király,
71 Raado | forgatott az eszében. "Menj el csak, majd tudom én, mit
72 Raado | ajtót, mindjárt azon kezdte el törni az eszét, hogy mi
73 Raado | ihogni-vihogni egymással."~El is készíttetett már mindent,
74 Raado | Ráadó, nincs mást mit tenni, el kell szökni valamerre idegen
75 Raado | mestersége.~Alig mentek el, elkészült a forró olajfürdő.
76 Raado | hallgatta, elégett a tűz, el is hamvadt, mégse hallott
77 Raado | fel a föld, hadd vesszen el közte Anyicska; maga is
78 Raado | elfelejteni? Hogy felejthetném el azt a sok jót, amit nekem
79 Raado | tettél, de hogy felejthetném el magad szép személyét is?~
80 Raado | dolgot.~- Hogy felejthetné el gerlice a párját, legény
81 Raado | nagy öröm miatt szédült el, felélesztgette lassanként.
82 Raado | király szép leányát veszi el, az esküvő napja is ki van
83 Raado | nem más, ásó-kapa választ el bennünket egymástól!~Azután
84 Raado | töviről-hegyire, nem hagyott el semmit. Erre aztán az egész
85 Janko | királykisasszonyt láttam, hogyha el nem vehetem feleségül, meghalok
86 Janko | lopódz oda csendesen, lopd el tőle, azután a kisasszonyt
87 Janko | azután várta a legkisebbet. El is jött az nemsokára, leszállt
88 Janko | feleségül, ásó-kapa választ el bennünket.~A királykisasszony
89 Janko | innen sehova, kedves uram, el vagyunk átkozva a testvéreimmel
90 Janko | csúnya veres ördög átkozott el bennünket, amért nem mentünk
91 Janko | nincs itthon az ördög, bújj el ide a ruhák közé, majd ha
92 Janko | de Jankó nem felejtkezett el az apjáról-anyjáról, hanem
93 Janko | ruhájokba, úgy indultak el, de az asszony sehogy se
94 Janko | nagyobb királykisasszonyt, el is vették mindjárt. Erre
95 Koro | kecskét.~- Kecske, rágd el a kórót!~Kecske nem ment
96 Koro | egy falut.~- Falu, kergesd el a farkast!~Falu nem ment
97 Koro | egy vizet.~- Víz, oltsd el a tüzet!~Víz nem ment tüzet
98 Feher | erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.~
99 Feher | hazajön, agyonvág. Bújj el hamar!~- Nem búvok biz én,
100 Feher | egy-egy sárkány rabolta el; szabadítsd meg őket, neked
101 Feher | körülvéve.~- No, itt bújj el az erdőben - mondja Fehérlófia -,
102 Feher | a nyomba itt lesz. Bújj el hamar!~De már akkor ha akart
103 Feher | határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt,
104 Feher | fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta
105 Feher | valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam.~-
106 Feher | gulyás útba igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró
107 Farkas| gondoltam én egyet. Számláljuk el mindnyájunk nevét, akié
108 Farkas| még most is viselik, ha el nem nyűtték.~ ~
109 Felig | fiát is ártatlanul kergette el a háztól.~- No hiszen megállj,
110 Egys | Kitakarodj mindjárt!" Jó, hogy el tudtam szaladni, mert nagyon
111 Egys | beleeresztettem, de még az sem érte el a fenekét, nem tudtam kivenni
112 Tunder| medvét vagy farkast nem vesz el.~Ment aztán az erdőbe beljebb-beljebb,
113 Tunder| esküdj meg nekem, hogy soha el nem hagysz!~A tündérkisasszony
114 Tunder| lett a dologból, mi nem - el se gondolná az ember -,
115 Tunder| megmarad, akkor megint nem vész el a tündérkisasszony, megparancsolta
116 Tunder| ezt is, akárhogy, mint, de el kell veszteni" - gondolta
117 Tunder| csináljon; hogy veszítse el? Tudta, hogy királyi urának
118 Tunder| mindent, elindultak mintha el akarnának menni, az ajtónál
119 Tunder| hogy a királynéhoz menjen el, kérdezze meg, nincs-e szobaleányra
120 Tunder| asszony, hogy minek menne el, eltartják ők; nem használt
121 Tunder| ők; nem használt semmit, el kellett neki menni a királynéhoz.
122 Tunder| szolgálókkal szokás, nézzen el neki egyet-mást." A királyné
123 Tunder| munkában mezítelen lábát nap el nem sütötte, a szél ki nem
124 Tunder| királyfi addig hajigált, míg el nem törte mind a három korsót. "
125 Tunder| feleséget." A királyfi nem hitte el, csak nevetgetett magában.~
126 Tunder| se találta helyét. Megint el akarta hagyatni.~- Ugyan,
127 Tunder| Ugyan, leányom, hagyd el már, annyiszor hallottam
128 Tunder| csúnyult olyan hirtelen el.~Itt megint belekiáltott
129 Tunder| megégette, de azért nem veszett el a tündérkisasszony, mert
130 Tunder| is, de azért nem veszett el a tündérkisasszony, mert
131 Tunder| tulajdon szájuktól vonták el a falatot, csak hogy neki
132 Tunder| királynéhoz, ha befogadja. El is küldte mindjárt a szegény
133 Tunder| de a leány nem engedett, el kellett neki menni. Megalkudtak
134 Tunder| enyém, ásó-kapa se válasszon el bennünket egymástól.~A cigányleány,
135 Tunder| akarta oldani a kereket, el akart illanni, de a király
136 Tunder| micsoda halállal veszítse el; négyfelé vágassa-e, vagy
137 Tunder| is út, alá is út - küldje el Isten hírével, hogy többet
138 KisMa | legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára
139 KisGo | az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza
140 KisGo | akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a
141 Babsz | szekeret egy béressel. Jankó el volt fáradva; kapta magát,
142 Babsz | kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Hallja ezt a béres,
143 Babsz | kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Megint fülel a béres: "
144 Babsz | kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Erre aztán megijedt
145 Babsz | fordulónál, mikor ott mentek el, nézi az úr a hintóból,
146 Babsz | ül, onnan kongat.~- Adja el kend nekem ezt a gyereket,
147 Babsz | az apját, hogy csak adja el, majd visszaszökik ő nemsokára.
148 Babsz | egy jó nagy szeget se bír el. Amint az alku megvolt,
149 Babsz | áldomást. Még aznap este el is mentek lopni egy gazdag
150 Babsz | megette Jankóval együtt. El volt aztán Jankó egy darabig
151 Arany | testvért csakugyan nem vehet el, így hát a herceg azt gondolta
152 Arany | királyi városba. Nagyon el volt fáradva, meglátott
153 Arany | elhatározta, hogy ő azt veszi el, akár törik, akár szakad,
154 Arany | Gellért hegyére jár, de el is lehetett hinni, mert
155 Arany | annak ígérte meg, hogy ha el nem árulja, elveteti fiával.
156 Arany | hogy mi szándékkal indul el az anyja, majd másképp köszönte
157 Arany | Elindultak hát szép békességben, el is értek a herceg országába,
158 Arany | a bátyjától búcsúzhasson el, de azt se engedték meg,
159 Arany | akar verni, az eszét veszi el; az is vak volt-süket volt,
160 Arany | Megijedt az öreg halász, el akart menni, de éppen az
161 Arany | valahol a háznál, mindjárt el is indult keresni, s csakugyan
162 Arany | öreg halászt, hogy vezesse el őt ahhoz a tömlöchöz, ahol
163 Arany | akárhogy, mint szakított el az Isten tőlem, ismerlek,
164 Arany | kegyetlenséget követtek el rajta. A hercegkisasszony
165 Arany | hercegkisasszony eleinte el se akarta beszélni, hogy
166 Zsuzsk| Zsuzska azt mondta, hogy el tudná ő azt lopni, ha kellene
167 Zsuzsk| felséges király, hogy lopja el, ha tagadja, hogy ő bizon
168 Zsuzsk| bizon nem mondta soha, hogy el tudná lopni, rá se hallgasson
169 Zsuzsk| hogy te azt mondtad, hogy el tudnád lopni az ördögtől
170 Zsuzsk| cipőt, azért ha az éjszaka el nem lopod, halálnak halálával
171 Zsuzsk| azt mondta, hogy azt is el tudná lopni.~Megint hívatta
172 Zsuzsk| tengerütő pálcája, te azt is el tudnád lopni, azért ha azt
173 Zsuzsk| azért ha azt az éjszaka el nem lopod, halálnak halálával
174 Zsuzsk| káposztája is, Zsuzska azt is el tudná lopni, azt mondta.
175 Zsuzsk| parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja, halálnak halálával
176 Zsuzsk| szegény Zsuzska megint, el is ért szerencsésen éppen
177 Zsuzsk| fűnek-fának, hogy ő azt is el tudná lopni.~Megint behívatta
178 Zsuzsk| aranybölcsőben, te azt is el tudod lopni, azt beszélted,
179 Zsuzsk| beszélted, azért ha az éjjel el nem lopod, halálnak halálával
180 Zsuzsk| a tengerlépő cipőt kérte el a királytól, azzal elindult.
181 Zsuzsk| zsák aranydiója, ő azt is el tudná lopni.~Maga elibe
182 Zsuzsk| hallottam, azért ha holnapra el nem lopod azt az aranydiót,
183 Zsuzsk| mennyre-földre, hogy süllyedjen el ebben az álló helyében,
184 Zsuzsk| kérés-könyörgés semmit, el kellett neki indulni.~Éppen
185 Zsuzsk| arany kisgyermekemet, most el akartad vinni a zsák aranydiómat,
186 Zsuzsk| most az egyszer eressze el, mindent visszahoz, de nem
187 Zsuzsk| mondta, hogy ezt vagy amazt el tudná lopni. A király, amint
188 Zsuzsk| tied, ásó-kapa válasszon el egymástól.~Az ördög, mikor
189 Szomor| gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig
190 Szurke| Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd kerítek én magamnak
191 Szurke| hát azt gondoltam, húzzuk el a te barlangodhoz, abba
192 Kakask| jércike egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt
193 Dongo | mindegyikből eresztettek el fele-lábra egy-egy katonát.
194 Dongo | egymás nélkül nem szegődtek el; hanem kötötték magokat
195 Dongo | alszik, csak enni kél föl.~El is indult reggel Dongó.
196 Dongo | rágyújtottam, úgy töltöttem el az időt. Hát te mit csináltál
197 Dongo | Mi bűnt követhettek azok el? Sok országot-világot bejártam,
198 Dongo | amit még a kocsmából lopott el, azt kinyitotta. De olvasni
199 Dongo | jövendőmondó uram - kezdte el az első inas -, látjuk,
200 Dongo | megtudta, hogy mi loptuk el a gyűrűt. Most hát azért
201 Dongo | meg is fizetünk jól, csak el ne vádoljon a felséges királynál.~
202 Dongo | inasokkal, hogy nem árulja el őket, ha jól megfizetnek.
203 Dongo | mondhatom meg, mert nem telt el a kitűzött idő; még egy
204 Dongo | álmodik, de csak aztán bámult el, mikor Dongó leszállott,
205 Dongo | szerencsét, pajtás, hátha el tudnánk riasztani ezeket
206 Dongo | a másik balra ment, ha el nem váltak volna, még több
207 AzOrd | édes apáduradnak, vegyen el engem, akkor lesz dagasztóteknőtök.~
208 AzOrd | édes apáduradnak, vegyen el engem, akkor lesz dagasztóteknőtök
209 AzOrd | Mondd meg apádnak, vegyen el engem, akkor lesz dagasztóteknőtök
210 AzOrd | házat, abba bement, mert el volt fáradva, de odabent
211 AzOrd | kért, míg a pogácsa mind el nem fogyott, akkor felkuporodott
212 AzOrd | csináljak?!~- Hát bontsd el neki.~A leány elbontotta.~-
213 AzOrd | csak az apjának beszélte el, de annak is a szívére kötötte,
214 AzOrd | csináljak?!~- Hát ne bontsd el.~A leány nem bontotta el,
215 AzOrd | el.~A leány nem bontotta el, hanem magának az ördögnek
216 Nyelve| eszelős volt, a bátyjai el se akarták vinni.~- Ne is
217 Gagyi | király egyetlen leányát veszi el. Váltig mondta neki az anyja,
218 Gagyi | mert Gagyi gazda nem állott el az akaratától, hanem mindig
219 Gagyi | királykisasszony, akárki meglássa. El is ment még aznap a keresztapjához,
220 Gagyi | rábírta, hogy: "Menjen el a királyhoz, mondja meg
221 Miert | hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi
222 Miert | messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott
223 Miert | is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az írással
224 Cigany| látom, hogy a szomszédunk el akarja lopni, de azóta el
225 Cigany| el akarja lopni, de azóta el is lopta az édesanyám malacát.
226 Cigany| pokolban van, az ördögök vitték el - gondolta magában -, hanem
227 Cigany| Biz azt nem hozhattam el, mert így meg így jártam
228 Cigany| indult az ostoros ördög, el is érte.~- Hohó, cigány,
229 Cigany| ez az ördög sem nyerhette el a királykisasszonyt; üres
230 Cigany| bolond, hisz éppen azzal telt el a sok idő, míg kiugráltál,
231 Cigany| fiam, kanász, hátha te el tudnád venni tőle.~Vesd
232 Cigany| tudnád venni tőle.~Vesd el magad! - utána rugaszkodik
|