Part
1 VakKi | az orvosság, s megszerzik neki. Bement hát hozzá a legöregebbik,
2 VakKi | No, kedves fiam - mondja neki -, nemhiába voltál te egész
3 VakKi | öreg királytól, megígérték neki, hogy egy esztendő alatt,
4 VakKi | is lóra ült, úgy fogtak neki a hosszú útnak.~Mentek,
5 VakKi | tévedtünk éppen el - felelt neki a királyfi -, hanem azt
6 VakKi | azután gondolta, hogy minek neki az arany-ezüst, csak a madár
7 VakKi | három alma, csak vágjon neki felséged a víznek, úsztasson
8 VakKi | úgy tett, amint az mondta neki. Felöltözött kocsisruhába,
9 VakKi | király gazdájokhoz, elmondták neki, hogy hogy akart ez a legény
10 VakKi | királykisasszonyt kellene neki lopni.~- No, királyfi -
11 VakKi | de az addig könyörgött neki, míg utoljára mégis ráállott.
12 VakKi | gazdag király kérte meg, de neki nincs kedve hozzámenni,
13 VakKi | akkor jutott eszébe, hogy neki ezt a kisasszonyt a szomszéd
14 VakKi | akármint lesz, el kell neki lopni a kisasszonyt, jobb
15 VakKi | A királyfi aztán mondta neki, hogy a kisasszony nagyon
16 VakKi | éjjel mindig jöttek, adjon neki külön szobát, hadd pihenje
17 VakKi | királyfi mondta, aztán odaadta neki az aranytollú madarat, minden
18 VakKi | bezzeg most nem kellett neki magyarázni, hogy mi a baj,
19 VakKi | Akkor a királyfi elbeszélte neki az egész útja történetét:
20 Panci | csak a királyné örült meg neki, mert tudta, hogy az az
21 Panci | karonfogva a kamarába, mutatja neki a sok aranyfonalat.~- Nézd
22 Panci | úgyannyira, hogy félre kellett neki fordulni. Összevissza csókolta
23 Panci | Isten nevében ne sajnáljon neki adni valamit. A király adott
24 Panci | valamit. A király adott neki egy aranyat, de megkérdezte
25 Panci | hogy kevesebbet fonjon, neki is indult, hogy bemegy a
26 Panci | a feleségéhez, elmondta neki, hogy mit látott-hallott,
27 Veres | darabonként kéztől adta neki. A maga leányait tejbe-vajba
28 Veres | tartják a fiát, mit adnak neki enni. Hej, pedig ha tudta
29 Veres | a királyhoz, s elmondta neki a dolgot. A király is megörült,
30 Veres | szólította:~- Édes fiam - mondja neki -, én vagyok a te édesanyád.
31 Veres | megy be Ferkó, hogy adjanak neki kenyeret, mert ehetnék;
32 Veres | mert ehetnék; odaadnak neki egy darabot. Ferkó szalad
33 Veres | Hej, kedves uram - mondja neki -, megálmodtam ám az éjszaka,
34 Veres | elkezdte kérni, hogy adassa oda neki a taglót; majd meglátják,
35 Veres | taglót; majd meglátják, neki megáll; a király eleinte
36 Veres | hátáról.~- No, fiam - mondta neki -, te maradj itt, én elmegyek
37 Veres | addig keres valaki, mondjad neki, hogy elmentem zöld sásnak
38 Veres | No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem a rézhídra
39 Veres | No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem az
40 Veres | No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy itt voltam. De most,
41 Veres | ezer lelke van is, meg kell neki halnia, holnap énvelem az
42 Veres | egy nagy kutya, azt mondja neki:~- Látom, gazduramnak nincs
43 Veres | szomorú gazduram! - mondja neki.~- Bizony hé, nem is lesz
44 Veres | maga is azt gondolta, hogy neki már nem is lehet soha többet
45 Veres | gazdag király, nem volt neki több gyermeke, csak egyetlen
46 Veres | beszédbe eredt vele. Elmondta neki az egész élete történetét,
47 Veres | királyi apjokhoz, elmondták neki a dolgot. A király nagyot
48 Veres | uramat - azzal kiment; volt neki kilenc nagy komondora, azoknak
49 KisKa | félkrajcárt, azt mondja neki:~- Kis kakas, add nekem
50 Ozik | félrehítta a kisöccsét, elmondott neki mindent. Csak addig okoskodott,
51 Ozik | király a háborúba.~Volt neki egy régi, öreg gazdasszonya,
52 Ozik | pedig a vén csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert pofájú
53 Ozik | nagy sírva-ríva, elmondta neki, hogy az őzike éppen most
54 Ozik | őzikét, már köszörülték is ki neki a kést, akkor azt a gráciát
55 KisKo | férjhez megy, lesz majd neki egy kisfia, annak ő vesz
56 KisKo | eszünkbe!~Itt elbeszéltek neki mindent, úgyannyira elkeserítették,
57 KisKo | tőlök, azok elbeszélték neki. A kérő, csak kicsibe múlt,
58 KisKo | pedig semmit se csinál neki; én meg, mióta készen van,
59 KisKo | forintot. Az is megörült neki, mindjárt visszaindult.~"
60 KisKo | nekik egy kisfiúk, vettek is neki ködmönt, hanem azért a káposztáskő
61 Raado | szabadságideje, menni kellett neki vissza a háborúba. Elbúcsúzott
62 Raado | búba-bánatba esett a király, neki se volt több fia, s íme,
63 Raado | bolond módra ígérte oda neki, fájt ez a királynak nagyon,
64 Raado | elbúcsúztak tőle, jó utat kívántak neki, azzal visszamentek haza.~
65 Raado | szerencsétlen, hogy kell neki idegen országokban bujdosni,
66 Raado | hogy a palotából kiabál neki egy szép tündérasszony.
67 Raado | hattyúruháját, oda se is add neki, míg meg nem ígéri, hogy
68 Raado | tündérasszony, még egyszer megmondta neki, hogy okosan viselje magát,
69 Raado | várakozott. Nem soká kellett neki várni, jött az első hattyú,
70 Raado | de annyi elég lett volna neki az Anyicska szájából, hogy
71 Raado | fiúnak, mindjárt átadja neki.~Meghallotta ezt a vén királyné: "
72 Raado | fogyasztja. Egyszer is elkezdett neki beszélni:~- Ugyan, te vén
73 Raado | az ablakhoz, megmutatott neki egy nagy erdőt.~- Látod
74 Raado | egyenesen Anyicskához, elmondta neki a dolgot. Anyicska csak
75 Raado | múlva maga Ráadó bevitte neki a frissen sült, párolgó
76 Raado | Ráadót; megint mutatott neki az ablakból egy nagy erdőt:~-
77 Raado | Anyicskához, elpanaszolta neki a dolgot, hogy már ezt mégiscsak
78 Raado | feleségét mindjárt, mutatta neki a fiút.~- No, feleség, mégis
79 Raado | a kölyök, amit én mondok neki! Az ugyan semmi se, de nem
80 Raado | se, de nem segíthet benne neki az a drága leányod. Annyi
81 Raado | gyermeket. Már előre örült neki a vén guzsalyravaló: "Milyen
82 Raado | hívatta Ráadót, elmondott neki mindent:~- Hanem most már,
83 Raado | apám országába, úgysincs neki több fia, ott is király
84 Raado | kívül van a határon, szaladt neki nagy dühösen. Anyicska hirtelen
85 Raado | az istálló körül tovább, neki ugyan mindegy volt, akár
86 Raado | azt tudta, hogy nem kell neki többet elhagyni az apját.
87 Raado | vagy tanácsot tudott volna neki adni. Egyszer valami jó
88 Raado | vendégnek, még meg is izente neki, hogy okvetlen elmenjen.
89 Raado | szíves örömest megengedte neki, a vőlegény még maga töltött
90 Raado | vőlegény még maga töltött neki a legdrágább borból, maga
91 Raado | maga vitte hozzá, maga adta neki oda; elvette Anyicska, felköszöntötte
92 Janko | halt meg az apánk, nem volt neki egyebe, mint egy piszkos
93 Feher | egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig
94 Feher | szoptatta, akkor azt mondta neki:~- Látod, fiam, azt a nagy
95 Feher | is húzta.~Erre azt mondta neki a fehér ló:~- No, fiam,
96 Feher | napot adjon Isten! - mondja neki Fehérlófia.~- Jó napot,
97 Feher | otthon.~De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte
98 Feher | kása.~- No, manó - mondja neki Fehérlófia -, csakhogy itt
99 Feher | királykisasszonyhoz. Azt mondja neki:~- No, most már megszabadítottalak,
100 Feher | megismerte.~- Hej, kutya - mondja neki -, te ölted meg az öcsémet,
101 Feher | bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.~- No, hát ott fekszik
102 Feher | akkor a jobb lábaszárát adta neki.~Mire ezt is megette, felértek.
103 Feher | Fehérlófiának.~- No - mondja neki -, amiért olyan jószívű
104 Egys | korcsmából, az asszony kitálalja neki a pulickát. Az ember meglát
105 Tunder| felséges királyfi - mondja neki az öregasszony -, mert ha
106 Tunder| hajigált; megint mondja neki az öregasszony:~- Ne hajigáljon
107 Tunder| képét a kútban, megörült neki, hogy az az ő árnyéka, elkezdett
108 Tunder| más is olyan, kibeszélt neki mindent, hogy ő most a királyfit
109 Tunder| kiadta a parancsot, hogy neki azt a kis halat fogják meg
110 Tunder| megsajnálták mind a ketten, mondták neki, hogy maradjon náluk, majd
111 Tunder| használt semmit, el kellett neki menni a királynéhoz. Elment
112 Tunder| királyné. A királyné megörült neki, mert hogy cigányfajta volt
113 Tunder| mindenből; szobaleánya is volt neki elég, de azért ezt is meg
114 Tunder| leány. A favágóné azt mondta neki, hogy valami gazdag ember
115 Tunder| tönkrejutott, most hát így kell neki szolgálatával keresni a
116 Tunder| szolgálókkal szokás, nézzen el neki egyet-mást." A királyné
117 Tunder| hajigálni, a vénasszony mondta neki, hogy ne hajigáljon, mert
118 Tunder| vénasszony megint mondta neki, akkor se ért semmit, a
119 Tunder| felséges királyfi - mondta neki az öregasszony -, most már
120 Tunder| vizet kért, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt.
121 Tunder| kiáltott, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt ez
122 Tunder| vizet kért, a királyfi adott neki, mindjárt nem lett semmi
123 Tunder| által, ott kellett volna neki a kútban élni, míg valaki
124 Tunder| el a falatot, csak hogy neki kedvébe járhassanak; ő pedig
125 Tunder| öregasszony váltig mondta neki - hogy az Isten is áldja
126 Tunder| nem engedett, el kellett neki menni. Megalkudtak aztán
127 Tunder| pedig örök hűséget esküdött neki -, se a cigányleányból lett
128 Tunder| azt felelte, hogy adjon neki vagy száz forintot, azzal -
129 Babsz | meg azalatt ételt főzött neki.~Amint ott főzögetett, amint
130 Babsz | kaszásnak főzne.~Főzött neki az asszony fél véka lisztből
131 Babsz | még kend!~Megint főzött neki fél véka lisztből, megint
132 Babsz | odamegy, mondja, hogy ha neki annyi vasat adnak, amennyit
133 Babsz | szekeret; az emberek megígérték neki, gondolták magokban, hogy
134 Babsz | arra ráparancsolt, hogy neki abból a száz mázsa vasból
135 Babsz | erősen megcsinálja, mert neki olyan imilyen-amolyan munka
136 Babsz | is kettéreped, akkor jaj neki. Összeforrasztotta a kovács.
137 Babsz | kiabáljon. Mindegy volt neki, még annál jobban kiabált,
138 Babsz | de még azok is, elmondták neki, hogy az egy véka aranyból-ezüstből
139 Arany | odament hozzá, elmondta neki, hogy mi járatban van, elmondta,
140 Arany | készületeket a lakodalomra. Volt neki egy vén boszorkány édesanyja,
141 Arany | megharagudott érte, mert volt neki egy szobaleánya, aki tudott
142 Arany | gonoszságát, akkor pedig vége neki, hanem mégis lekenyerezte
143 Arany | menyasszonyáért, mondta neki, hogy ő is elmegy, majd
144 Arany | A király meg megköszönte neki, hogy öreg létére az ő kedvéért
145 Arany | boszorkány tán még örült neki.~Egyszer, mikor egy nagy
146 Arany | menyasszony még megörült neki, hiszen minek is már annak
147 Arany | a vén királynét is, még neki állott feljebb, hogy hogy
148 Arany | ránt a hálóján, megörült neki, hogy valami nagy hal akadt
149 Arany | hazavitte a kunyhójába, vetett neki fűből jó puha ágyat, addig
150 Arany | az öreg halász megmondta neki, megígérte, hogy ezután
151 Arany | jobban megsajnálta, megígérte neki, hogy ha meggyógyul, hazaviszi
152 Arany | aranybogárkát, megörült neki, megfogta, kérdezte, hogy
153 Arany | hercegkisasszony mondta neki, hogy vigye be a városba
154 Arany | királynéhoz, mutassa meg neki, de ha meg akarja venni,
155 Arany | királynéhoz, megmutatta neki a bogarakat, kínálta, hogy
156 Arany | odaadta a halásznak.~Megörült neki az öreg halász, szaladt
157 Arany | Már a haja régen megnőtt neki, most már keze is volt,
158 Arany | királynénak, de megmondta neki, hogy oda ne adja egyébért,
159 Arany | jutott, hogy meg kellene neki látogatni, legalább ha tudná,
160 Arany | megtudja, vajon ki lehet, mert neki is éppen ilyen jegyese volt.~
161 Arany | elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni:~- Várj meg,
162 Arany | beszélt a király, hogy hitt neki a hercegkisasszony, megvárta.
163 Arany | tetteti magát. Szemére vetette neki a nagy kegyetlenséget, amit
164 Arany | kérte, hogy engedjen meg neki, hogy ő az egészről semmit
165 Macska| nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:~- Ne bolondozz
166 Macska| kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem
167 Zsuzsk| A király nagyon megörült neki, még jobban megszerette
168 Zsuzsk| a király elibe, odaadta neki az aranyfej káposztát.~-
169 Zsuzsk| a király elibe, odaadta neki az arany kisgyermeket.~A
170 Zsuzsk| királyhoz megint, azt hazudták neki, hogy Zsuzska azt mondta,
171 Zsuzsk| kérés-könyörgés semmit, el kellett neki indulni.~Éppen éjszakára
172 Szomor| magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg
173 Szurke| lova mindig párjával őröl, neki meg magának kellett húzni
174 Kakask| Bizony nem adok én - felel neki a fa -, míg nekem a szép
175 Kakask| kökénytől.~A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte
176 Kakask| disznónak, disznó adott neki hájat, hájat vitte molnárnak,
177 Kakask| molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt vitte vargának,
178 Kakask| vitte vargának, varga adott neki cipőt, cipőt vitte szép
179 Kakask| leánynak, szép leány adott neki koszorút, koszorút vitte
180 Kakask| koszorút vitte fának, fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak,
181 Kakask| vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet vitte pityikének,
182 Dongo | öregasszony váltig mondta, hogy neki csak egy ember kell, hogy
183 Dongo | be ezt ni. Azzal odaadott neki egy csomó rézpénzt.~Reggel
184 Dongo | tisztességet mutatott iránta. Adtak neki egy külön szobát, oda Dongó
185 Dongo | magához édesgette, elkezdett neki kenyérdarabokat hányni,
186 Dongo | gyűrűt, azt vetette oda neki; a páva azt is megette.~
187 AzOrd | mert látta, hogy bizony neki magának is jóformán kifelé
188 AzOrd | elindult hát a leány. Sütött neki a mostohája hamupogácsát.~-
189 AzOrd | is adok tanácsot!~Adott neki a leány; a kis macska megette,
190 AzOrd | mit csináljak?!~- Nyisd ki neki.~A leány kinyitotta, bekullogott
191 AzOrd | csináljak?!~- Hát rakd meg neki.~A leány tüzet rakott.~-
192 AzOrd | mit csináljak?!~- Hát főzz neki.~A leány meg is főzött,
193 AzOrd | csináljak?!~- Hát bontsd el neki.~A leány elbontotta.~- Tányértalpam,
194 AzOrd | bizon jó lesz" - sütött is neki az útra pogácsát, de hej,
195 AzOrd | Csakhamar eszébe jutott, hogy neki pogácsája is van, elővette
196 AzOrd | tanácsot!~De a leány nem adott neki, a kis macska még egyszer
197 AzOrd | csináljak?!~- Hát ne főzz neki.~A leány nem főzött, az
198 AzOrd | kincsből, amit az ördög adott neki, nemsokára elvette egy gazdag
199 Nyelve| feleségül.~A leány még megörült neki, ahelyett, hogy megszontyorodott
200 Nyelve| tudott szólani, hozzá kellett neki menni a bolondhoz.~Másnap
201 Gagyi | egy sovány tehene. Volt neki egy félig bolondforma fia,
202 Gagyi | a zsidót, hogy adja oda neki azért a tehénért; a zsidó
203 Gagyi | az egész úton röhögött neki. Mikor a házuk elibe ért,
204 Gagyi | palotába, ott elbeszélt neki mindent. A szegény asszony,
205 Gagyi | veszi el. Váltig mondta neki az anyja, hogy nem adják
206 Gagyi | nem adják azt őhozzá, nem neki való az; csak falra hányta
207 Gagyi | ösztökélte az anyját, kérje meg neki a királykisasszonyt. A szegény
208 Gagyi | az uborkafára! Megmondja neki kend, hogy arra ne is ácsingózzon
209 Gagyi | a királyhoz, mondja meg neki, azt izenem, hogy akármit
210 Gagyi | felelte, hogy nem bánja, neki adja a leányát, ha az ő
211 Gagyi | hamarjában nem tudott mit adni neki az asszony, lekapta a tükör
212 Gagyi | mellől a katulyát, odaadta neki.~- Fogja kend, jó lesz,
213 Gagyi | gamós koldus, elmondott neki mindent, hogy s miként ment
214 Gagyi | de az azt mondja, hogy neki bizon nem kell, se testének,
215 Gagyi | Gagyi gazdát, hogy mindjárt neki adta a fele királyságát,
216 Miert | egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette
217 Miert | hűségesen jó ideig, de egyszer neki is dolga akadt, neki is
218 Miert | egyszer neki is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az
219 Cigany| tizenkét rajkója lenne neki.~No ez abban maradt.~Este,
220 Cigany| nincs az apám, az égben kell neki lenni; fölmegyek, legalább
221 Cigany| előtt álldogálni, de az neki mindegy volt, ellökdöste
222 Cigany| is ígérte az, de bizony neki esze ágában se volt, hogy
223 Cigany| templomot építeni, nem is volt neki, amiből csinálja. Eredj
224 Cigany| a másvilágon, felhajítom neki a buzogányt, hasznát veheti
|