Part
1 VakKi | hogy mihaszna mondja meg, mikor úgyse tudják megszerezni.~
2 VakKi | tágított, hanem bement. Mikor elmondta, hogy miért jött,
3 VakKi | apja nem eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő is
4 VakKi | Láttam úgy hátulról, mikor az ajtót nyitottad, de hát
5 VakKi | vannak, töviről hegyire; mikor aztán vége szakadt a beszédjének,
6 VakKi | szükség lesz rá, ezért aztán mikor visszajövet hozza a királyfi
7 VakKi | én át ezen a nagy vízen, mikor azt se tudom, melyik a szélessége?"
8 VakKi | meg, azután menjen tovább, mikor megint elfárad a lova, megint
9 VakKi | elkezdtek benne úsztatni. Mikor már majd kidőltek a lovak
10 VakKi | azután megint mentek odább, mikor másodszor is elfáradtak
11 VakKi | megint csak úgy tettek. Mikor már negyedszer is alig tudtak
12 VakKi | felséged: "Hogyne mertem volna, mikor széles e világon, kis Magyarországon
13 VakKi | csillogás-villogás; de hogyisne! mikor minden fának ezüst volt
14 VakKi | gallya, gyémánt a gyümölcse. Mikor aztán félig-meddig betelt
15 VakKi | rá a királyfi hetykén -, mikor széles e világon, kis Magyarországon
16 VakKi | annak egy nyövet kendert, mikor aztán így elhelyezte őket,
17 VakKi | nagy hetykén a királyfi -, mikor széles e világon, kis Magyarországon
18 VakKi | harmadik király országa felé. Mikor ahhoz a városhoz értek,
19 VakKi | megtetszett a szép szál legény, mikor belépett, mikor meg a tálat
20 VakKi | legény, mikor belépett, mikor meg a tálat elejtette, mindjárt
21 VakKi | királykisasszony, az inas meg a róka. Mikor ahhoz a városhoz értek,
22 VakKi | hadd pihenje ki magát. Mikor ez megvolt, búcsút vettek
23 VakKi | királyfi a sok drágasággal; mikor már közel voltak a Veres-tengerhez,
24 VakKi | elkezdtek utána úszni.~Mikor már a lovak alig-alig bírták
25 VakKi | átértek az innenső partra.~Mikor jól kipihenték magukat,
26 VakKi | királyfi majd sírva fakadt, mikor látta, hogy az egész fáradozása,
27 VakKi | szerződésbe bele tudott egyezni. Mikor látta a róka, hogy a királyfi
28 VakKi | szebb madár lett belőlük. Mikor éppen köszönni akarta a
29 VakKi | egy nagy rengeteg erdőbe, mikor a közepén voltak, megállottak
30 VakKi | elővették az elemózsiát, ettek. Mikor jóllaktak, ledőlt a királyfi
31 VakKi | a két öregebb királyfi; mikor látták, hogy ezek mind alusznak,
32 VakKi | öröm királyi apjok házánál, mikor megérkeztek, nagy dáridót
33 VakKi | előbb; az apjoknak meg, mikor kérdezte, hogy miféle lány
34 VakKi | madárra vigyázni fogadták meg. Mikor pedig öccsükről tudakozódott
35 VakKi | talált rá egyik se.~Egyszer, mikor éppen ott rugdalózott az
36 VakKi | akasztófától, azután elmondta, hogy mikor otthagyták a bátyjai az
37 Panci | éppen olyankor püfölte, mikor a királyfi többedmagával
38 Panci | királyfi, hogyne ütném, mikor mindenfélét megfon aranyfonalnak,
39 Panci | királyfi, hogyne ütném-verném, mikor még a sövényt is mind felfonta
40 Panci | ütném, felséges királyfi, mikor még a ház tetejéből is mind
41 Panci | kell nyálazni a fonalat, mikor fon az ember, attól nőtt
42 Veres | szóval, se fenyegetéssel, mikor pedig meghalt az anyja,
43 Veres | világon. Jóllakott a leány, mikor fel akart menni, erre is
44 Veres | tehén szívéből nem ehetem.~Mikor azt beszélte a királyné,
45 Veres | hanem tudod, úgy tégy, hogy mikor idehívják a mészárost, hogy
46 Veres | is prédálta, egyszóval, mikor Ferkó elment a királyi háztól,
47 Veres | állj meg a híd mellett, mikor majd én látom, hogy csakugyan
48 Veres | magára vette, úgy ment el. Mikor belépett az ajtón, mindenki
49 Veres | lakodalmat csaptak. Hanem mikor legjobban mulatnak, betoppan
50 Veres | odaadott kilenc búzakenyeret, mikor megették, ráuszította őket
51 Ozik | a sok dió, akkor ettek, mikor nekik tetszett, de még rájok
52 Ozik | sehogy se tudtak elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte
53 Ozik | Boncidáig folyt a sárga lé. Mikor legjavában foly a lakodalom,
54 Ozik | királlyal. Örült a vénasszony, mikor rábízta a király a feleségét,
55 Ozik | csodálkozott, hogy nem ébredt fel, mikor ő olyan ébren alszik.~-
56 Ozik | lenne az?~- Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát, lerántod
57 Ozik | kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt terítve minden,
58 KisKo | Hogyne sírnék, édesanyám, mikor így meg így elgondoltam
59 KisKo | felelt rá az asszony -, mikor milyen szomorú dolog jutott
60 KisKo | Sose tudta mire vélni, mikor meglátta őket, hogy mit
61 Raado | azzal elindult hazafelé. Mikor hazaért, összegyűjtötte
62 Raado | is keresztelték Ráadónak. Mikor úgy hat-hét esztendős lehetett,
63 Raado | marad a Ráadó.~Egyszer, mikor mindenki a legjobban vigadt,
64 Raado | elgyengült a gyaloglásban, mikor már Tündérország határához
65 Raado | széjjel, de semmit se lát. Mikor a legfelső kontignációba
66 Raado | a hattyúruhát, elmennek. Mikor már a két öregebb elment,
67 Raado | selyempaplanos ágyba, kialudta magát. Mikor eljött az idő, hogy menni
68 Raado | felvette a hattyúruhát, elment. Mikor már ezek elmentek, Ráadó
69 Raado | elvesztek mind a ketten.~Mikor már közel voltak a várhoz,
70 Raado | fáradva, de hogy is ne, mikor olyan messze útról jön!~
71 Raado | is aludt szép csendesen. Mikor aztán a tündérkirály felkelt,
72 Raado | szeretik egymást, hanem mikor azt egyszer kihallgatta
73 Raado | csinálja ő ezt mind meg, mikor azt se tudja, hogy kell
74 Raado | Lombár!" Azután hallatszott, mikor elkezdtek aratni, nyomtatni.
75 Raado | elkezdtek aratni, nyomtatni. Mikor a szóráshoz is hozzáfogtak,
76 Raado | virrad, lendíts valamit, hogy mikor az apám kinéz az ablakon,
77 Raado | csak szét kellett mérni. Mikor reggel kitekint a király
78 Raado | amit az asszony mondott; mikor aztán egy kis idő múlva
79 Raado | a csőszök lövöldözése. Mikor pitymallani kezdett, mind
80 Raado | Ráadó csak akkor kelt fel, mikor minden az udvarban volt,
81 Raado | másikba, szaladgál, kiáltoz; mikor a legjavában dolgozott,
82 Raado | rá se hallgatott; hanem mikor Ráadó bevitte a kóstolónak
83 Raado | aztán minden jól lesz. Hát mikor majd kivezetik a három lovat,
84 Raado | lovakkal szabadon mozoghasson. Mikor a kitűzött idő eljött, kivezették
85 Raado | oldalából, mire visszakerültek. Mikor leszállott róla, a karikásával
86 Raado | eleinte a tüzes villámot, de mikor ezt is körülkanyarította
87 Raado | hogy az izzadság dőlt róla, mikor visszakerültek, bekergette
88 Raado | megkerülte rajta a várat; mikor visszaértek, megtörülgette
89 Raado | forraltatott, hogy majd mikor legjobban zubog, kiönteti
90 Raado | Milyen szép lesz majd nézni, mikor összezsugorodnak a jó meleg
91 Raado | hogy megyünk ki a várból, mikor úgy vigyáz ránk az a vén
92 Raado | mentek szerencsésen a várból, mikor kívül voltak, a hátára vette
93 Raado | állott hozzá, hallgatta, hogy mikor hallatszik már az Anyicska
94 Raado | egész tavat, felrepült vele, mikor ment a levegőben, mintha
95 Raado | siránkozásának örülhessen, mert mikor a vizet felszítta, Ráadó
96 Raado | vizet haza, akár onnan. Mikor mind felszáradt a víz, látta
97 Raado | hatalma a vén királynénak.~Mikor látta Anyicska, hogy tovább
98 Raado | bőr is alig maradt rajta. Mikor aztán a vén királyné megint
99 Raado | meg, amit a tónál adtam, mikor legelőször láttuk egymást,
100 Raado | nagy követ tettek volna rá, mikor aztán belépett az apja szobájába,
101 Raado | felélesztgette lassanként. Mikor aztán egészen eszén volt,
102 Raado | mindig jobb kedve volt.~Mikor már hívogattak a királyi
103 Raado | amit magára akart venni.~Mikor aztán eljött a lakodalom
104 Raado | Anyicska a táncolók közé, de mikor meglátták, mindenki megállott
105 Raado | nagyobb lakodalmat csaptak. Mikor legjavában folyt a mulatság,
106 Raado | hogy megtudott mindent, mikor a háborúból hazakerült,
107 Janko | fótozza senki csizmáját, mikor úr is lehet, ő bizon úr
108 Janko | arra se nézz rá, hanem mikor a legkisebbik leveti a hattyúruhát,
109 Janko | Jankónak se kellett több, mikor legjavában játszadozott
110 Janko | csizmadia alig hitt a szemének, mikor a sok pénzt meglátta.~-
111 Janko | csapkodta össze a tenyerét, mikor már kívül volt.~Hazajött
112 Janko | Hogyne sírnék, édes fiam, mikor így meg így jártam.~Itt
113 Janko | hazajön, keres mindenütt, mikor legközelebb lesz hozzád,
114 Janko | felült a gyönyörű hintóba, mikor a hegy szélére értek, befelé
115 Janko | mégis beletuszkolta Jankó.~Mikor az üveghegy aljára értek,
116 Janko | Csak akkor örült aztán, mikor bent volt az aranyvárban,
117 Janko | bent volt az aranyvárban, mikor meglátta a menyét.~Jankó
118 Feher | tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor
119 Feher | mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott:~- Én vagyok
120 Feher | visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem
121 Feher | onnan ette meg a kását.~Mikor a többi három hazafelé ment,
122 Feher | otthagyják őt a másvilágon. Mikor Feherlófia már nagyon megunta
123 Feher | megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy
124 Feher | Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia
125 Felig | elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta, megszólalt
126 Egys | Az egyszeri gyerek~Mikor én olyan suhanc gyerek voltam,
127 Egys | mégis elfelejtettünk venni. Mikor hazaérünk, észreveszi a
128 Egys | eresztegettem a pulickát.~Mikor jóllakott az ember, felugrott,
129 Tunder| próbálgatni, hogy majd kifogja.~Mikor legjobban mesterkedett,
130 Tunder| gyógyult. Egy reggel aztán, mikor már azt beszélték róla,
131 Tunder| maradjon az udvaron. Maga is, mikor ette a halat, mind összeszedte
132 Tunder| ember se tehetett róla.~Mikor reggel a királyné felébredt,
133 Tunder| körülötte a sok doktor; mikor már megint az a hír járt
134 Tunder| is maradhatott volna meg, mikor az utolsó szilánkig mind
135 Tunder| azt nem tüzelték fel, mert mikor vagdalták a derekát apróra,
136 Tunder| hajnalban tengerit kapálni; mikor elmentek, csak úgy hagyta
137 Tunder| ereszbe, elmentek.~Este, mikor visszajöttek, kinyitják
138 Tunder| hogy hová tették a kulcsot, mikor aztán elmentek, tréfából
139 Tunder| korában, hogy vágták le, mikor fa volt, hogy került ide.
140 Tunder| embernek a szájából a kenyeret, mikor maguknak sincs, mikor maguk
141 Tunder| kenyeret, mikor maguknak sincs, mikor maguk is véres verejtékkel
142 Tunder| is ment az új szobaleány.~Mikor belépett az ajtón, mikor
143 Tunder| Mikor belépett az ajtón, mikor meglátta a király és a királyné,
144 Tunder| nevetgetett magában.~A király, mikor meghallotta, hogy mit beszél
145 Tunder| elbámult, honnan tudja ez ezt, mikor ő senkinek se mondta. A
146 Tunder| vizet meg egy poharat is. Mikor odaért a harmadik, az egyes-egyedül,
147 Tunder| kikérdezte, kit vár, mit vár, mikor megtudta, hogy a királyfira
148 Tunder| halat, de sehogy se tudta. Mikor a legjobban fogdosná...~
149 Tunder| csak folytasd, leányom!~- Mikor hát legjavában fogdosná,
150 Tunder| a tündérkisasszony, mert mikor darabolták a fát, egy igen
151 Tunder| Ette a méreg a királynét, mikor hallotta, hogy megszabadult
152 Tunder| kitakarította a házat; mikor este hazajött a két szegény
153 Tunder| Másnap megint kimentek, mikor hazajöttek, megint tiszta
154 Tunder| egymástól.~A cigányleány, mikor látta, hogy vége a pünkösdi
155 Babsz | akkor volt a fordulónál, mikor ott mentek el, nézi az úr
156 Babsz | nagy dínomdánomot csapott. Mikor vége volt az ebédnek, behozta
157 Babsz | Megcsinálta a kovács, ahogy tudta, mikor készen volt, felkapta Jankó,
158 Babsz | csendesen megiszogatta. Mikor a legutolsó pohárral is
159 Babsz | Elkészítette a kovács, mikor készen volt, megint felhajította
160 Babsz | megivott rá egy cseber bort. Mikor az utolsó falatot lenyelte,
161 Babsz | Összeforrasztotta a kovács. Mikor kész volt, megcsóválta Jankó,
162 Babsz | bírta, azzal bement aludni. Mikor már jól kialudta magát,
163 Babsz | tehén.~Másnap a szolgáló, mikor fejni akart, rálegyintett
164 Arany | érte, ha ki volt bontva, mikor járkált, aranyfolyosó folyt
165 Arany | visszament a királlyal. Mikor a palotájához értek, akkor
166 Arany | hogy még akkor megszerette, mikor csak festve látta. A hercegkisasszony
167 Arany | Ez a gonosz vénasszony mikor meghallotta, hogy a fia
168 Arany | fordít ő egyet a dolgon.~Mikor aztán menni akart a fia
169 Arany | is megfújta, ahová leült.~Mikor vége volt a lakodalomnak,
170 Arany | hintó körül lovagoltak. Mikor már jó messze haladtak,
171 Arany | még örült neki.~Egyszer, mikor egy nagy folyóvízen, egy
172 Arany | csúnya maradt volna az.~Mikor hazaértek, lepattant a király
173 Arany | szedni.~Örült a vén királyné, mikor a herceget elhurcolták,
174 Arany | tudta volna megmondani, hogy mikor sírt utoljára, de már erre
175 Arany | eltöltötte az időt. Egyszer, mikor füsülködött, talált megint
176 Arany | odaadta az öreg halásznak, mikor aztán elment, mondta nagy
177 Arany | vele történt.~A király, mikor meghallotta, térdre esett,
178 Zsuzsk| testvéreinek se, hanem este, mikor mind az öt leány elaludt,
179 Zsuzsk| nénjei nagyon elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska
180 Zsuzsk| szomorúan. Éppen éjfél volt, mikor az ördög házához ért, aludt
181 Zsuzsk| vagyok, hogy visszaadjam, mikor kívül vagyok már vele az
182 Zsuzsk| meg nem pukkadt mérgibe, mikor meghallotta, hogy Zsuzska
183 Zsuzsk| Zsuzska nagyon megijedt, mikor ezt meghallotta, mert tudta,
184 Zsuzsk| keresztülvetve, aztán zörög is a dió, mikor viszik; azért hát elkezdett
185 Zsuzsk| addig fűtsd be a kemencét, mikor úgy befűlik, hogy a puszta
186 Zsuzsk| felesége befűtötte a kemencét, mikor olyan volt, hogy a rongy
187 Zsuzsk| az csak elcsudálkozott, mikor meglátta. Zsuzska elbeszélte,
188 Zsuzsk| el egymástól.~Az ördög, mikor hazament, kereste a feleségét,
189 Szurke| mintha meg volna dögölve. Mikor odaértek, elkezd a farkas
190 Dongo | szaladásnak. Dongó utána; mikor már nagyon kifáradt Dongó,
191 Dongo | Dongó majd kifútta a lelkét, mikor este hazaért. De Mohácsinak
192 Dongo | addig belebútt a zsákba. Mikor jól elfészkelte magát benne,
193 Dongo | keresztül, majd megszakadt bele. Mikor kiért a városból, megszólalt
194 Dongo | változott, annyira megijedt, mikor a nevét hallotta, de csak
195 Dongo | tudományomat, de holnap reggel, mikor felkel felséged, mindent
196 Dongo | gyűrűt. Reggel felkelt korán, mikor még mindenki aludt a háznál.
197 Dongo | a begyében van; egyszer, mikor mosdott, felséges király,
198 Dongo | leste az ajtó előtt, hogy mikor viszik már a cimboráját
199 Dongo | de csak aztán bámult el, mikor Dongó leszállott, s hordatta
200 AzOrd | ördög berúgta az ajtót, mikor bent volt, megint elkiáltotta
201 AzOrd | érte semmit, hanem csak mikor maga meg is főzött, ki is
202 Nyelve| aki rá tud arra menni - mikor az ő leányával beszél -,
203 Gagyi | éppen vissza akarta vezetni, mikor meglátott egy katulyás zsidónál
204 Gagyi | egész úton röhögött neki. Mikor a házuk elibe ért, elejtette
205 Gagyi | ennek kell annak lenni".~Mikor legjobban tanakodtak, kitoppant
206 Gagyi | mindent. A szegény asszony, mikor meghallotta, hogy nincs
207 Gagyi | hogy az esze tisztul. Este, mikor le akart feküdni Gagyi gazda,
208 Gagyi | üveg bolthajtással.~Reggel, mikor felkelt a király, kinézett
209 Gagyi | hogy viszik, mert aludt. Mikor letették az óriások a palotát,
210 Gagyi | kondásbojtár, aki látta, mikor vitte a tizenkét óriás a
211 Gagyi | gazdám?~- Hogyne búslakodnám, mikor látom, hogy semmi módon
212 Gagyi | eresztették.~Az öreg király, mikor meglátta, hogy a Gagyi gazda
213 Gagyi | megint a régi helyén van, meg mikor a leányát épen, egészségben
214 Miert | egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament, nem tudott
215 Cigany| ember - Azt kívánnám, hogy mikor hazamegyek, ott lenne egy
216 Cigany| Bizony nektek, fiam, volt; de mikor megszülettetek, azt mondta,
217 Cigany| cigány nekiindult a dombnak; mikor az Isten székéhez ért, se
218 Cigany| hajigálnék, felséges uram, mikor látom, hogy a szomszédunk
219 Cigany| mintha ott se lett volna. Mikor kívül volt a mennyország
220 Cigany| mind kiszaladt az ólból. Mikor aztán eltelt az óra, szólította
221 Cigany| királykisasszony édesatyjához mentek. Mikor a király meglátta egyetlen
222 Cigany| egyetlen kedves leányát, mikor megtudta, hogy milyen nagy
|