abbam-bibej | bicsk-elker | elkes-foldo | foler-hitt | hitta-kifog | kifuj-levit | lincs-minke | miran-puska | puszt-talal | talbo-vigas | vigsa-zuzad
Part
501 Egys | megver a molnár gazdám a szép bicskáért, elfutottam innen is.~Nyargaltam
502 Egys | fölöstökömre egy tojást; de bicskám nem volt, ideadta a szép
503 Arany | karpereceket a karjára biggyesztette, de hiába, rárakhatta volna
504 Babsz | bizony egy jó nagy szeget se bír el. Amint az alku megvolt,
505 Raado | süvegű tótot, a tanácsosokat, bírákat, elmondta nekik, hogy most
506 VakKi | testvérje, mindjárt ment a bírákhoz, kérte őket, hogy ilyen
507 KisMa | mindnyájan; mint a lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd
508 Egys | elszaladt; mind otthagyták a sok birkahúst. A lármára a molnármester
509 Egys | három tolvaj egy lopott birkával, ott megnyúzzák, elkezdenek
510 Feher | Gyere no, én vagyok!~Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással.
511 Veres | a vágólegények sehogy se bírnak a tehénnel, odaszólott nekik:~-
512 Raado | módja volna csak, amivel bírni lehetne velük: ha az apám
513 Veres | azzal a dühös állattal nem bírok. De majd ha holnap kimegyünk
514 Tunder | sorbajárt, mint a falusi bíróság, hol egyik mondott egyet,
515 VakKi | Mikor már a lovak alig-alig bírták az úszást, elhajította az
516 Raado | Ráadó, ha csak ez a baj, bízd rám, majd elvégzem én, hanem
517 Veres | juhászom, akire ezt a nyájat bízhatnám.~- Az bizony nagy baj! Hanem
518 Ozik | lesz. Hej, pedig inkább bízhatott volna farkasra bárányt,
519 Miert | Már nem volt senki, akire bízhatta volna; kapta magát, felvitte
520 Felig | Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét, maga hajtotta
521 Raado | így végezd el, amit rád bízok!~De a vén királyné nem hagyta
522 Raado | palotájáig. A többit aztán terád bízom. Most pedig gyere, feküdj
523 Ozik | öreg gazdasszonya, arra bízta rá a feleségét, hogy vigyázzon
524 Dongo | cimbora otthagyja, csak biztatgatja, hogy mindjárt tele lesz.
525 Raado | akire az olaj forralása volt bízva -, hogy mi vár rájok, Anyicska
526 Janko | piszkos nyerge, egy rongyos bocskora meg egy rossz kócmadzag
527 Dongo | találtam, hogy térdig ért a bodorka.2 Ott a kis székre ráültem,
528 Ozik | a kisfiát, lefektette a bölcsőbe. Azután odament az urához,
529 Zsuzsk | nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét, nem egykönnyen hagyott
530 Zsuzsk | meg nemigen tudott a nehéz bölcsővel szaladni, úgyannyira, hogy
531 Egys | Rám ne lökje kend azt a böndőt." Erre a három tolvaj megijedt,
532 Arany | királynéhoz, megmutatta neki a bogarakat, kínálta, hogy vegye meg.~-
533 Szurke | kedves lovam, hogy egy árva bogaram sincs, akit melléd foghatnék.~-
534 Arany | hoztál, öreg, tán megint bogarat?~- Azt biz én, felséges
535 Ozik | éjszakától, egyszer megláttak egy boglya szénát, abba a kisleány
536 Ozik | megijedt a kisleány, kibújt a boglyából, húzta maga után a kis őzikét
537 Feher | tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása.~- No, manó - mondja
538 Raado | a ház, még a süketnek is bokájába ment a szép muzsika.~Bement
539 Feher | szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az
540 Janko | ott maradt, nem volt olyan boldog háznép több széles e világon.~ ~
541 Raado | csapott, két nap, két éjjel boldog-boldogtalan ingyen ehetett-ihatott a
542 Raado | leszek én, te meg királyné, boldogan élünk, míg meg nem halunk;
543 Feher | mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként
544 Gagyi | tehene. Volt neki egy félig bolondforma fia, akit az egész város
545 Nyelve | hozzá kellett neki menni a bolondhoz.~Másnap megesküdtek, nagy
546 Cigany | be nem tudunk járni.~- Ó, bolondok! - mondja Plutó. - Hiszen
547 Macska | Mondja neki a macska:~- Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál,
548 Cigany | Nem adjuk bizony mi, nem bolondultunk meg.~- Hiszen jól van, majd
549 AzOrd | ne bontsd el.~A leány nem bontotta el, hanem magának az ördögnek
550 Arany | sarkát érte, ha ki volt bontva, mikor járkált, aranyfolyosó
551 Tunder | körülötte a sok doktor, borbély, bábaasszony, hogy számát
552 Veres | ország minden doktorát, borbélyát, minden kuruzsló öregasszonyt,
553 Farkas | észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most
554 Szurke | agyonverte a farkast, a bőrét eladta a zsidónak jó pénzért,
555 Dongo | tenyeréből, nem adta volna egy borjas tehénért. Látta Dongó, hogy
556 Babsz | vendégek a ládára, mint borjú az új kapura, várták, hogy
557 VakKi | amint vette volna le, a borjúszájú ing megakadt egy gallyba,
558 Raado | legyen vágva, a derekából boroshordó készítve, a gallyaiból ölfa
559 Feher | alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának.~-
560 Egys | észreveszi a gazdám, hogy nincs borsó. Mindjárt mondja nekem: "
561 VakKi | amint meglátta őket, nyakába borult örömében a királyfinak,
562 Babsz | úgy tele van az ördöggel, boszorkánnyal, hogy még olyat senki se
563 Babsz | nem jól megy a dolog, itt boszorkánynak kell lenni." Felkap egy
564 Raado | közel megy hozzád, üssed a botoddal.~Alig szálltak le, alig
565 Egys | potyogtatok, felkapott egy botot. "Phű ilyen, olyan adta
566 Babsz | hegyen-völgyön túl járt, üthették bottal a nyomát.~Vitte aztán Jankó
567 Ozik | mint történt. A király nagy búbánatba esett, az őzikére pedig
568 VakKi | róka, elmondta, hogy megint búcsúzás nélkül jött el innen is,
569 Arany | engedjék meg, hogy a bátyjától búcsúzhasson el, de azt se engedték meg,
570 VakKi | aranygallyakat, akkor a királyfi búcsúzni akart, de a róka azt mondta,
571 Dongo | szedett egy zsákra való bükkfapeterkét, azt akarta eladni gyapjú
572 Janko | a kiszabott időre, nagy büntetés vár rám.~- Dehogy adom,
573 KisKa | török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.~Akkor a kis kakas
574 KisKa | kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.~Megfogja a szolgáló
575 Arany | de míg nem talál, mindig bujdosik.~Ment aztán, mendegélt hetedhét
576 Raado | neki idegen országokban bujdosni, ezen annyira elbúsult,
577 Raado | éjjel-nappal mindig csak egymást bújják, nem lehet egyiknek se venni
578 Babsz | szegény mit csináljon? Hová bújjék, hogy meg ne lássák? Ott
579 Ozik | egy nagy lyukat vájt, oda bújtak mind a ketten.~Még jóformán
580 Dongo | ha még valaha egymásra bukkanunk, élhetünk megint együtt.~
581 Raado | elkapni, mindig a víz alá bukott előle, aztán vadásszá vált,
582 Szomor | gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az
583 Felig | jó gazdám,~ne húzd le a bundám,~úgy jóllaktam, mint a duda,~
584 Farkas | agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik,
585 Raado | csak leimádkozhatják majd bűnüket.~- Most pedig, fiam, azért
586 Tunder | tündérleánynak, de azért mindig bús volt, mindig szomorkodott.
587 Raado | is, de hiába volt minden búslakodás, már arról nem lehetett
588 Gagyi | az egér szólalt meg:~- Ne búslakodjál, kedves gazdám, gondoltam
589 Gagyi | kedves gazdám?~- Hogyne búslakodnám, mikor látom, hogy semmi
590 Gagyi | a tarisznyában:~- Miért búslakodol, kedves gazdám?~- Hogyne
591 Raado | Hát egyszer, amint ott búsong-szomorkodik, mint a kárvallott cigány,
592 Tunder | egymásra hajoltak, mintha búsulnának.~"Veszett fejszének a nyele
593 Tunder | egyes-egyedül, testvér nélkül ott búsuló kis fához, kitöltött egy
594 Tunder | békességben, hanem mindig azon búsult-szomorkodott, az bántotta a lelkét nagyon,
595 Tunder | tölgyfához, nagy sírva-ríva, búsulva találta őket, amint a testvérükre
596 Egys | sehogy sem fértem be, még búva sem, próbáltam az ablakán,
597 Feher | agyonvág. Bújj el hamar!~- Nem búvok biz én, megbirkózom én vele.~
598 Babsz | disznóhúst, egész zsák búzákat, de amellett ordított torkaszakadtából:~-
599 Veres | azoknak odaadott kilenc búzakenyeret, mikor megették, ráuszította
600 AzOrd | hamuból ám, hanem olyan tiszta búzának a lisztjéből, amelyet a
601 Ozik | farkasra bárányt, verébre búzát, hogy őrizze meg, mint erre
602 Feher | kapu.~- Az én uram vágta a buzogányát a kapuba - mondja a királykisasszony -,
603 Cigany | hiszen nem bírta volna az a buzogányodat meg se mozdítani. Eredj
604 Cigany | királykisasszony, csak a buzogányomnak végire ne járj.~Ez is kisasszony
605 Cigany | ugrani; a cigány meg a kurta cérnával szaporán öltögetett, úgyhogy
606 AzOrd | csúnyább leányát pedig mindig cicomázgatta, tejbe-vajba fürösztötte,
607 Tunder | varrogatott, fonogatott, cicomázta a királynét.~Apródonként
608 AzOrd | Odamegy hozzá a kis fehér cicus.~- Nénikém, nénikém, adjál
609 Dongo | betűkre, hol meg a veres cifraságra, s mondogatta nagy felszóval:~-
610 Cigany | mert így meg így jártam a cigánnyal.~- Ó, te bolond, hiszen
611 Tunder | megörült neki, mert hogy cigányfajta volt még a lelke is, telhetetlen
612 Cigany | haza is hozom.~Ezzel a cigányfiú elindult világra az apját
613 Tunder | hűséget esküdtek.~Itt már a cigányleány-királyné nagyon parázson ült, sehogy
614 Tunder | apródonkint hozzászokott a cigányleányhoz, mert az is felvette magát
615 Tunder | de mindjárt itt lesz. A cigányleánynak se kellett több, amint ezt
616 Tunder | testemből-lelkemből!~De a király a cigányleányról csakugyan nem tudott semmit,
617 Tunder | Hazavitte aztán a király a cigányleányt, megesküdött vele. Eleinte
618 Cigany | Biz azt odaadtuk egy cigánynak, mert azt mondta, hogy ha
619 Cigany | kétágú vasvilla volt, a cigánynál pedig egy nyárs.~Azzal elkezdtek
620 Raado | vihessen végbe az az ördög cimborája. Megmondta Anyicskának az
621 Dongo | hogy mikor viszik már a cimboráját akasztani. Hát egyszer látja,
622 Feher | bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló,
623 Babsz | ember lett - befogta a hat címeres ökröt a szekérbe, rátette
624 Janko | meglát egy öreg embert, amint cipekedik egy csomó rőzsével, de sehogy
625 Dongo | azt se mondta: papucs. Cipelte a zsákot árkon-bokron keresztül,
626 Dongo | imilyen-amolyan teremtette, hát téged cipeltelek én?!~- Hát, pajtás - felelt
627 Zsuzsk | viszem ám a tengerlépő cipődet!~- Hej, kutya Zsuzska, megöletted
628 Zsuzsk | szolgáltunk, egy tengerlépő cipője, amivel a legszélesebb tengert
629 Janko | mért civakodtok?~- Hogyne civakodnánk - felel a legnagyobbik -,
630 Janko | hozzájuk.~- Hát ti mért civakodtok?~- Hogyne civakodnánk -
631 Nyelve | Nincs hozzávaló eszed.~- Hm! Csaknak zsák kell, papnak ágy kell.
632 Raado | azután a másik kettővel is csakúgy tégy.~Másnap reggel a király
633 Dongo | nem váltak volna, még több csalást is végbevittek volna, akkor
634 Raado | mozdulj onnan, akármivel csalogat, akármivel ijeszt.~Leszállottak
635 Raado | helyéből, hiába volt minden csalogatás, a vénasszony, hogy látta,
636 Raado | elkezdte Ráadót édesgetni, csalogatni:~- Kedves fiam, Ráadó, gyere
637 Janko | azt megmondom, hogy egy csapással ha egészen le nem tudod
638 Raado | hiába a drága kenyeret, ne csapja reggeltől estig szárán a
639 Raado | sassá változott, elkezdett csapkodni Ráadóra, de sehogy se tudta
640 Janko | vette észre, csak akkor csapkodta össze a tenyerét, mikor
641 Raado | fiatalnak, olyan lakodalmat csapnak, hogy két ország lesz rá
642 Babsz | Uccu! - mintha ostorral csapnák, megoldotta a kereket, elszaladt,
643 Zsuzsk | akkor nagy vendégséget csapok, jó pecsenye lesz belőled.~
644 Tunder | királyfi, mintha csak pofon csapták volna, úgy elkapta a fejét.~-
645 VakKi | csárdát, a királyfi megállt a csárda előtt, a szolgáját beküldte
646 Dongo | királytól, azzal hajtatott a csárdához.~Mohácsi akkor is ott leste
647 Dongo | a vidékére ment annak a csárdának, mindenkit megvendégeltek,
648 VakKi | határon, megláttak egy rongyos csárdát, a királyfi megállt a csárda
649 Veres | kutyának a fattya, hol van az a csatrangós anyád?~- Elment zöld sásnak
650 Veres | hallottuk, csak a jobb szarvát csavarja le az a veres tehén - aki
651 VakKi | hogy itt, ebben a városban csavarognak, de azóta egy szalmaszálat
652 Feher | Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból,
653 Babsz | gombócot, megivott rá egy cseber bort. Mikor az utolsó falatot
654 Veres | szegény Ferkót meg kicsapta a cselédek közé, mindig ott lakott.
655 Raado | ünnepkor se, csak elfogta a cselédje szeme fényét. Mire a királyi
656 Tunder | királyné minden este összeült a cselédjeivel, fonogattak, mesélgettek.
657 Zsuzsk | leérjen az ördög, felköltötte csendben a testvéreit, lementek a
658 Raado | legyet!~A király próbálta csendesíteni, hogy ne bántsa mindig azt
659 Raado | úr az a kölyök!~A király csendesítette volna, de az asszony se
660 VakKi | mert vannak azon apró kis csengettyűk, ha azok megszólalnak, felébrednek
661 VakKi | ajtófélfához, megcsendült a sok csengő, a kocsisok felébredtek,
662 Zsuzsk | Zsuzskát, de az is csak egy cseppbe múlt ám, hogy a két nénje
663 Dongo | dolgoznak. Ha nem csordul, cseppen. Nem is gondolkoztak tovább,
664 Babsz | kezébe vette, elkezdett vele cserdíteni, hajtotta az ökröket az
665 Janko | ráült a nyeregre, nagyot cserdített az ostorral, elkiáltotta
666 Dongo | diómat; tudja kend mit? Cseréljünk!~Elcserélték a zsákot látatlanból,
667 VakKi | amint pedig szedte össze a cserepet, meglátta a kisasszony az
668 Raado | éjféltájban hallatszott a nagy csergés-kelepelés, amint a seregélyeket hajtották
669 VakKi | vitték, hogy biz őutánuk ne csikókodjék, minek menne el bajnak;
670 Veres | rá-rákiáltott, hogy: "Mit csikókodol utánam?" De ez sem használt
671 Panci | Amint ott sétálgat, egyszer csikorog a kis ajtó, odanéz a király,
672 VakKi | felséged bő ingbe-gatyába csikósosan, az inasát a lovakkal hagyja
673 VakKi | elalszik tőle, hogy aznap, ha csillagot rúgatnak vele, se ébred
674 Raado | elvette a szeme fényét a nagy csillogás, már majdhogy vissza nem
675 VakKi | elvette szeme fényét a nagy csillogás-villogás; de hogyisne! mikor minden
676 Raado | hozzáfogott a lakodalmi ruha csinálásához, amit magára akart venni.~
677 Vadga | megharagudott.~- Ha tudod, csináld! - s otthagyta a fészket
678 Feher | látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit - mondja Kőmorzsoló. -
679 Tunder | ketten, hogy mi dolog ez. Ki csinálhatta ezt? Utoljára is azt gondolták,
680 Raado | utánanéznél, hogy az a kölyök maga csinálja-e azt, vagy az a gyönyörűséges
681 Farkas | barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha
682 Tunder | seprett, gondolta, hogy minek csinálna egy dologból kettőt, majd
683 Raado | csak, majd tudom én, mit csinálok, rég lesem már, hogy elvigyen
684 KisKo | mióta készen van, mindig azt csinálom, hogy hordom bele a világosságot
685 Raado | a vén, gonosz királyné csinálta ki a dolgot, nem tehetett
686 Dongo | töltöttem el az időt. Hát te mit csináltál egész áldott nap?~Már reggel
687 Gagyi | a sok mindent, mi módon csináltatta a hidat meg a palotát. De
688 KisKo | esztendeje, hogy ezt a házat csináltattam, nem tudom, miféle istencsudája,
689 Szomor | megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint
690 AzOrd | kinevette:~- Ó, szegény kis csipás szemű macska, ugyan miben
691 Gagyi | mint a duda. Az anyja is csipegetett egy-egy kicsit, de nemigen
692 Raado | hogy majd ha kijön, nyakon csípi. De Ráadó se hagyta abban
693 KisKa | belé a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.~A szolgáló
694 Dongo | mind szétszaladtak, mint a csirkék, még a ruhájokat is mind
695 Babsz | nesztek disznóhús!~Hiába csitították a betyár pajtásai, hogy
696 Janko | pártját fogta, de az öreg csizmadián ketten se tudtak kifogni,
697 Janko | városban egy csizmadia, ennek a csizmadiának volt egy felesége meg egy
698 Janko | nézni.~Addig-addig kérte a csizmadiánét, hogy megmutatta. Amint
699 Janko | bizon nem fótozza senki csizmáját, mikor úr is lehet, ő bizon
700 Egys | emelőrúdért, azzal kifeszegettem a csizmámat a sárból. De míg az emelőrúdért
701 Veres | dolgot.~- Jaj, édesanyám, nem csoda, hogy Ferkó olyan egészséges!
702 Panci | pajtásaimnak is megmutatom a csodabogarat, de mire visszamentünk,
703 Veres | szeme-szája, hogy miféle Isten csodája tehén az. Mit keres az ott?
704 Gagyi | gazda palotájának, jártak csodájára mindenféle emberek, hercegek,
705 Veres | ez a három leány olyan csodálatos teremtése volt az Istennek,
706 Feher | királykisasszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta.~- Mit keresel
707 Ozik | nagyon megörült, csak azon csodálkozott, hogy nem ébredt fel, mikor
708 Tunder | körülérte a két karjával. Csodálta aztán Isten, ember, hogy
709 Tunder | hanem fordulj ide, hadd csókoljalak meg.~Odafordult a cigányleány,
710 Arany | összevissza ölelkeztek, csókolóztak, a herceget mindjárt felhozták
711 Dongo | felesége is. Összevissza csókolták Dongót. Azután összecsődítettek
712 Tunder | az ő árnyéka, elkezdett csókot hányni felé a két retkes
713 Tunder | halat, a királyné még a csontját is megégette, de azért nem
714 Arany | legördíttette, hogy mire leértek, a csontjuk is összetört.~Az öreg halászt
715 Dongo | kívülről mindenféle köveket, csontokat hajigált a betyárok közé,
716 Dongo | ők nem dolgoznak. Ha nem csordul, cseppen. Nem is gondolkoztak
717 Raado | sarkantyúzni, hogy a vér csorgott az oldalából, mire visszakerültek.
718 Ozik | Azért haragudott pedig a vén csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert
719 Raado | mentek, a szedők danolása, a csőszök lövöldözése. Mikor pitymallani
720 VakKi | Ezzel elővett valamiféle csudafüvet, megkente vele mind a hármat,
721 Arany | királynét megkoronázták, csudájára járt az egész világ, olyan
722 Janko | még fel se ocsudott a nagy csudálkozásból, mire még egy hétszerte
723 Janko | aranyhalakkal. Amint ott csudálkozik, egyszer csak hall távolról
724 Babsz | ki csinálja mindezt a csudát?~- Hát biz azt, nagyságos
725 Dongo | volt miből. Váltig törték a csürhejárást, miképpen lehetne egy kis
726 AzOrd | ütötte-verte az asszony, a maga csúnyábbnál is csúnyább leányát pedig
727 Arany | asszony, még azok közt is a csúnyák közül való. A herceg hiába
728 Tunder | naphoz-szélhez szokva, azért csúnyult olyan hirtelen el.~Itt megint
729 Raado | felvágjátok ölbe, behordjátok a csűrbe, rendbe rakjátok, a földet
730 Dongo | pofával:~- Már látom, hiába csűri-csavarja farkát a róka, utoljára
731 Arany | rothadjon ott, hadd egyék meg a csúszó-mászó férgek, amiért a királyt
732 Dongo | kihányásához, de bizony már lefelé csúszott a nap, mikorra készen lett
733 Raado | szüretre mentek, a szedők danolása, a csőszök lövöldözése.
734 Panci | tüzet raktak, elkezdtek danolni, én, hogy nagyon álmos voltam,
735 Raado | márpedig éppen abban a kis darabban volt Anyicska, a többit
736 Babsz | egy éles késsel.~Amint ott darabolgatja, észreveszi Jankó, hogy
737 Babsz | Kivitte a szolgáló, elkezdte darabolgatni a beleket egy éles késsel.~
738 Tunder | tündérkisasszony, mert mikor darabolták a fát, egy igen szép kis
739 Veres | aztán meg a korpakenyeret is darabonként kéztől adta neki. A maga
740 Veres | ehetnék; odaadnak neki egy darabot. Ferkó szalad vele egyenesen
741 KisKa | kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.~A szolgáló belévetette
742 VakKi | mikor megérkeztek, nagy dáridót csaptak, folyt a bor, mint
743 Egys | táncoltunk, egyszer kiódzott a darócom ujja, elkezdett potyogni
744 Egys | kuckóba, belehúztam magam a darócomba. Egyszer jön haza a gazda
745 Egys | gazdám adott egy rongyos darócot, azt a nyakamba gabalyítottam,
746 Veres | harmadnapra meghalok.~- Dehogynem engedem meg, kedves feleségem!
747 Cigany | küldöm. Eredj, szólítsd, ott delel a bokorban.~Odamegy az ördög
748 VakKi | hanem a másik szakács egész délelőtt lármázott rá, mert minden
749 Dongo | azután lefeküdtem, aludtam délig, délben felkeltem enni,
750 Veres | levágatom azt a veres tehenet, délre el is lesz készítve a szíve.
751 Panci | Hazament a király, megebédelt, délután kiment az udvarra sétálni.
752 Raado | mind ki legyen vágva, a derekából boroshordó készítve, a gallyaiból
753 Dongo | könnyebb is vagy, a kötelet a derekadra kötjük, úgy leeresztelek.
754 Raado | a tizennegyediknek is a derekán gázolt, mégse volt semmi
755 Feher | kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja
756 Tunder | leány, hogy abban a kis deszkában lakott.~A leány aztán elbeszélte,
757 Tunder | tündérleány azalatt kijött a deszkából, kitakarította a házat;
758 Tunder | megfogták a tündérleányt, a kis deszkát pedig tűzbe vetették. Attól
759 Gagyi | mire vélni a dolgot, ott dévánkoztak, hogy mi dolog ez, honnan
760 Farka | tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe
761 Ozik | ellenséget, hazament nagy diadallal. A gazdasszony elébe ment
762 Raado | maga is megsokallta. Ezt a dicsérést már aztán nem tudta a királyné
763 Egys | a lagzi ugyancsak, volt dínomdánom, lé meg lé elég volt, Duna,
764 Raado | királyfit, a király nagy dínomdánomokat adatott annak az örömére,
765 VakKi | félreugrani, a kés megállott a diófa ajtóban. Erre a királyfi
766 Dongo | eladni.~- Én is úgy akarom a diómat; tudja kend mit? Cseréljünk!~
767 Cigany | ráállott; azzal hozzáfogtak a disznóhajtáshoz. A cigány kihajtott húszat-harmincat,
768 Babsz | szalonna, nesztek búza, nesztek disznóhús!~Hiába csitították a betyár
769 Babsz | egész oldal szalonnát, disznóhúst, egész zsák búzákat, de
770 Egys | Phű ilyen, olyan adta disznója, hát te mit csinálsz? Kitakarodj
771 Cigany | kereste az egyenes farkú disznókat; a sok disznót mind felzavarta,
772 Cigany | kanászmesterséget. Itt van egy nagy disznóól, tele disznóval, ha ebből
773 Cigany | egy nagy disznóól, tele disznóval, ha ebből több disznót ki
774 Nyelve | elverték, mint a kétfenekű dobot, azután otthagyták. Jankó
775 Tunder | hűséget egymásnak, hogy dobta a cigányleány a kútba, hogy
776 Szurke | árkon-bokron keresztül, mint a dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.~-
777 Farka | volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször
778 Tunder | engem a világ valamennyi doktora se tud meggyógyítani, mert
779 Tunder | hívattam volna ide azt a sok doktort.~- No, ha akarod, hát tudd
780 KisGo | sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott
781 Veres | lakott. A király az ország dolgával volt elfoglalva, nemigen
782 Cigany | az apád, most már mehetsz dolgodra.~- Hohó! Nem addig van ám
783 Gagyi | mint állanak odabent a dolgok. Te addig várj itt a tengerparton.~
784 Arany | mindig olyan hasznavehetetlen dolgokat kér a kis aranybogarakért,
785 Arany | beszélgetni az országos dolgokról, abba nagyon belemerült,
786 Cigany | várok biz én, nem az az én dolgom, hanem eresszenek be, hadd
787 VakKi | szüksége, én hát megyek dolgomra, hanem előbb emlékezzék
788 Arany | senkinek, majd fordít ő egyet a dolgon.~Mikor aztán menni akart
789 Panci | a városban se, de nagyon dolgos voltam, mindig fontam, éjjel-nappal,
790 Dongo | megélnek valahogy, biz ők nem dolgoznak. Ha nem csordul, cseppen.
791 Raado | ablakon, lássa, hogy te is dolgozol, ne is gyanítsa, hogy ez
792 Raado | kiáltoz; mikor a legjavában dolgozott, kinézett a király az ablakon,
793 Raado | hallgattatsz! Jobb bizon, hogy dolgoztatsz vele valamit, lássuk, mit
794 Raado | se maga - csinált! Hadd dolgozzon, ne fogyassza hiába a drága
795 Babsz | göngyölgette Jankót, beletette a dolmánya zsebébe, hazavitte, otthon
796 Janko | tudok tanácsot adni ebben a dologban. Nesze, itt van egy pár
797 Dongo | legkönnyebb szerével, legkevesebb dologgal elélni. Utoljára arra határozták,
798 Tunder | Másnap megint elmentek dologra, bezártak jól mindent, a
799 Raado | megnyargalta úgy, hogy az izzadság dőlt róla, mikor visszakerültek,
800 Raado | recsegés-ropogás, a fák amint dőltek rakásra, a nagy fúrás-faragás,
801 Cigany | így kódorog, egyszer egy dombhoz ér, melynek a legtetején
802 Cigany | ülni. A cigány nekiindult a dombnak; mikor az Isten székéhez
803 Janko | Jankó. - Én felállok egy dombra, elhajítok egy krajcárt,
804 Raado | abroncsozás, gyalultak, a dongákat abroncsolták össze; az ölfákat
805 Dongo | pajtás, megeléglettem már.~Dongóban is felfortyant erre a méreg,
806 Dongo | első nap. A király beküldte Dongóhoz a Fehér nevű inast, hogy
807 Dongo | után kisétált a királyné Dongóval karonfogva a kertbe. Amint
808 Dongo | csak megmondani, hol van a drágalátos aranygyűrű. A király szíves
809 VakKi | eltűnt.~Ment a királyfi a sok drágasággal; mikor már közel voltak
810 Raado | mulatoztak, Duna, Tisza, Dráva, Száva, mind ott voltak
811 Raado | nemsokára a hordók, kádak dübörgése, amint szüretre mentek,
812 VakKi | hallott a királyfi valami dübörgést, hátranéz, hát látja, hogy
813 Raado | megint az anyám, most már még dühösebb, hanem szálljunk le hamar,
814 Raado | határon, szaladt neki nagy dühösen. Anyicska hirtelen kis egérré
815 Raado | anyjára, ki még akkor is ott dühösködött, ott káromkodott, mintha
816 Gagyi | beleteheti.~Elment a koldus nagy dünnyögve, hogy ilyen gazdag asszony
817 KisKo | majd ha a kotló héját lát, dugdosás nélkül is maga alá veszi
818 KisKo | öcsém, ezeket a csirkéket dugdosnám a kotló alá, mert attól
819 KisKo | megmondom, nénémasszony, sose dugdossa kend azokat a csirkéket
820 KisKo | aki a kiscsirkéit erővel dugdosta volna egy kotló alá. Megszólítja
821 VakKi | felséged az istállóba, dugja el a széna közé, a kocsisok
822 Raado | asszony se hallott, se látott, dúlt-fúlt, mint a veszett állat. Addig
823 Dongo | elértem már egyet. - Ő az ebédet értette, de az inas ezt
824 Veres | ment be egy délben a maga ebédjét, a darab korpakenyeret megenni.
825 Babsz | csapott. Mikor vége volt az ebédnek, behozta a hármas ládát,
826 Egys | a piacra, vegyünk borsót ebédre." Kimentünk a piacra, meg
827 VakKi | csillagot rúgatnak vele, se ébred fel. Ezt a pálinkát vigye
828 Dongo | ledőltem; csak az elébb ébredtem fel. De holnap te maradj
829 Ozik | ébredt fel, mikor ő olyan ébren alszik.~- Jaj, felséges
830 KisMa | elég, megint megszólalt:~- Édes-kedves kis malackám, eressz be
831 Veres | mondja neki -, én vagyok a te édesanyád. Azért jöttem ide veres
832 Janko | találta az anyját.~- Hát édesanyámat mi lelte, mért sír olyan
833 Macska | volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt,
834 Janko | a hattyúbőrt odaadta az édesanyjának, hogy viselje gondját, de
835 Janko | kisasszonyt fogd meg, vidd haza az édesapád házához, de a hattyúruhát
836 Cigany | Édesanyám, sohase volt nekünk édesapánk? Vagy ha volt, hova lett,
837 Feher | meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb leányát meg fele
838 Cigany | egyenesen a királykisasszony édesatyjához mentek. Mikor a király meglátta
839 Raado | vénasszony, elkezdte Ráadót édesgetni, csalogatni:~- Kedves fiam,
840 Gagyi | nem volt az isten szabad ege alatt egyebe, mint egy rossz
841 Raado | jőni nagy sebességgel az égen.~- No, az megint az anyám,
842 Miert | azt egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament,
843 Macska | szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte,
844 Gagyi | visszavitték Gagyi gazdával, az egérrel és rákkal együtt a régi
845 Koro | talált egy tüzet.~- Tűz, égesd meg a falut!~Tűz nem ment
846 Arany | engedjen meg neki, hogy ő az egészről semmit se tudott, ő ártatlan,
847 Gagyi | meg mikor a leányát épen, egészségben a szeme előtt látta, úgy
848 Cigany | látni az egész világot, eget, földet, tengereket; a gyalogszékeken
849 Koro | oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu,
850 Arany | legmélyebb volt.~Akkor a vén égetnivaló a levágott aranyhajat felrakta
851 Arany | kevesebb bánat feküdne eggyel a lelkén. Megkérte hát az
852 Dongo | kenyérdarabokat hányni, egyszer aztán egybe belecsinálta a gyűrűt, azt
853 VakKi | itthon énmellettem, segíts egyben-másban öreg fejemnek, sok már nekem
854 KisKa | császár.~- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek
855 Arany | megmondta neki, hogy oda ne adja egyébért, csak két szemért, akármit
856 Janko | benneteket az átok alól?~- Nem egyébképpen, mint hogy azt az ördögöt
857 Arany | hadd rothadjon ott, hadd egyék meg a csúszó-mászó férgek,
858 Ozik | vagy kell, vagy nem, mindig egyenek, a mostohájok is mindig
859 Feher | boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt,
860 Tunder | Mikor odaért a harmadik, az egyes-egyedül, testvér nélkül ott búsuló
861 Tunder | szolgálókkal szokás, nézzen el neki egyet-mást." A királyné megígérte,
862 VakKi | szerződésbe bele tudott egyezni. Mikor látta a róka, hogy
863 VakKi | tanácsot, azért hát lépjünk egyezségre: én segítem a királyfit
864 Dongo | van egy tehén körül? Úgy egyeztek meg, hogy egyik kihajtja
865 Raado | hogy holtig hívek maradnak egymáshoz. Azután felöltötte Anyicska
866 VakKi | Utánok is próbált úszni egynehány katona, hanem mikorra odaértek,
867 Veres | rosszul bánnak vele. Már egynéhány napig ott volt, de mégse
868 Dongo | tenger pénzből egy se jut egynek, mind azt kiabálja, hogy: "
869 Veres | legnagyobbnak három.~Most hát az egyszemű ment le meglesni Ferkót,
870 Egys | Az egyszeri gyerek~Mikor én olyan suhanc
871 Veres | eladó leány is prédálta, egyszóval, mikor Ferkó elment a királyi
872 Farkas | a legcsúnyább lesz, azt együk meg.~Ráálltak mindnyájan.
873 Felig | jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint
874 Babsz | laktam, édesanyám, tán még éhesebb vagyok! Jó lenne, ha főzne
875 Farkas | menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja
876 Raado | boldog-boldogtalan ingyen ehetett-ihatott a házánál, ami szemének-szájának
877 Veres | adjanak neki kenyeret, mert ehetnék; odaadnak neki egy darabot.
878 Veres | ha abból csak egy falatot ehetném, mindjárt meggyógyulnék.~-
879 Farkas | mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan
880 Dongo | csakhogy sok pénzünk van, ehetünk-ihatunk, amennyi csak kell. Látod,
881 Szomor | ráütött a botjával a lányra.~- Ej, te nagy bolond, mit töltöd
882 Zsuzsk | is ért szerencsésen éppen éjfélre az ördög kertjibe, levágta
883 VakKi | kisasszony szobájából, várta az éjfélt; csak akkor jutott eszébe,
884 Raado | országba, mert itt többet se éjjelünk, se nappalunk, ha itt maradnánk,
885 VakKi | elhatározták, hogy még azon az éjszakán, majd ha mindenki lenyugszik
886 Zsuzsk | kellett neki indulni.~Éppen éjszakára ért megint az ördög házához,
887 Ozik | aludni; féltek nagyon az éjszakától, egyszer megláttak egy boglya
888 VakKi | levest, hanem az ajtóban ejtse el. Többet nem mondok.~Eltűnt
889 Babsz | az ökör magától megy, az eke magától szánt, az ostor
890 Babsz | girhes ökrök helyére az ekébe, elkezdett rajtok szántani.
891 Babsz | ökröt, ki tartja azt az ekét, ki kongat azzal az ostorral,
892 Raado | van hordva, ide azzal az ekével." Hallatszott az ökörhajtás,
893 Ozik | jó rendben van a szénája.~Eközben bevégezte a király a háborút;
894 Szurke | agyonverte a farkast, a bőrét eladta a zsidónak jó pénzért, azon
895 Janko | találtak egy várost, ott eladták az aranyos ruhát, kaptak
896 Feher | mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a
897 VakKi | kortyot iszik belőle, úgy elalszik tőle, hogy aznap, ha csillagot
898 Janko | Jankó és a három elátkozott királykisasszony~Hol volt,
899 Zsuzsk | Zsuzskát. A nénjei nagyon elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska
900 VakKi | királyfi, hosszas volna azt elbeszélni. Nem tudom én, hogy hol
901 KisKo | jutott az eszünkbe!~Itt elbeszéltek neki mindent, úgyannyira
902 Babsz | annyi vasat adnak, amennyit elbír, kisegíti a szekeret; az
903 Babsz | eleinte nem bízott benne, hogy elbírja - odaadta Jankónak, hogy
904 VakKi | annyi aranygallyat, amennyit elbírt; azzal elbúcsúztak, a királyfi
905 AzOrd | bontsd el neki.~A leány elbontotta.~- Tányértalpam, lompos
906 VakKi | azon a roppant nagy vízen, elborzadt belé, nem látta sem szélét,
907 Feher | akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány
908 Feher | körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt,
909 Raado | országokban bujdosni, ezen annyira elbúsult, hogy kicsibe múlt, hogy
910 Raado | otthon, ott vannak valahol elbúva a várban." Hazament, még
911 Janko | hattyúéneklést; ő is hirtelen elbúvik, elkezd leselkedni, hát
912 Raado | No, majd megpróbálom elcsenni tőle az éjjel, ha alszik,
913 Dongo | tudja kend mit? Cseréljünk!~Elcserélték a zsákot látatlanból, azzal
914 Zsuzsk | vele a királyhoz, az csak elcsudálkozott, mikor meglátta. Zsuzska
915 Veres | elpusztították, gulyája, ménese mind eldöglött, amije csak volt, mindenének
916 Farkas | soká így tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet.
917 Feher | ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta
918 KisKo | káposztáskő körül, a káposztáskő eldől, a kisfiút agyonüti, kire
919 VakKi | részeg lett valamennyi, eldőlt ki jobbra, ki balra. Erre
920 Dongo | díja.~Dongó látta, hogy elébb-utóbb csak megtudják, hogy nem
921 Raado | minduntalan uszítsa, dolgozik az eleget, de a felesége még jobban
922 Raado | biz azt hiába hallgatta, elégett a tűz, el is hamvadt, mégse
923 Raado | tündérkirály írt, az volt pedig az eleje-veleje, hogy küldje Ráadót minél
924 Tunder | tovább is tudhatja, jobb lesz elejét venni a bajnak, elhallgattatni.
925 Tunder | búsuljon, sose sírjon-ríjon, eléldegélhet őnálok, úgyse volt eddig
926 Tunder | hogy ne menjen sehová, elélhet őnálok, eltartják ők, de
927 Dongo | szerével, legkevesebb dologgal elélni. Utoljára arra határozták,
928 VakKi | leszálltak a lóról, elővették az elemózsiát, ettek. Mikor jóllaktak,
929 Szurke | mindjárt kifogta a malomból, eleresztette. Elindult hát a szürke ló,
930 KisMa | aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára
931 Cigany | ment a maga útján. Egyszer elérkezett a pokol kapujához. Bekopogtat
932 Feher | három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken
933 VakKi | alig tudtak a lovak úszni, elérték szerencsésen a túlsó partot.
934 Arany | fűből jó puha ágyat, addig élesztgette mindenféle módon, míg lassankint
935 Arany | hiszen minek is már annak az élet, aki vak is, béna is, még
936 Veres | lesz nekem jókedvem ebbe az életbe soha, látod, most sincs
937 Janko | bizon nem kockáztatom az életem senki szépségéért, hiszen
938 VakKi | nemhiába voltál te egész életemben nekem legkedvesebb fiam,
939 AzOrd | állhatta a leány ezt a keserves életet, bement az apjához.~- No,
940 Babsz | Jankó előtt, hogy csak az életöknek kegyelmezzen meg, megválasztják
941 Arany | mindenféle módon, míg lassankint életre jött, de még azután is soká
942 Zsuzsk | megszerette Zsuzskát, hogy olyan életrevaló, de a nénjei még jobban
943 VakKi | azt az orvosságot ha az életünkbe kerül is, megszerezzük.~
944 Felig | egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta,
945 VakKi | menjen tovább, mikor megint elfárad a lova, megint hajítson
946 VakKi | odább, mikor másodszor is elfáradtak a lovak, megint elhajított
947 Raado | volna már lenned, tudom, elfáradtál a hosszú útban, jaj, pedig
948 Veres | veres tehén nagy sárosan, elfáradva.~- No, fiam, megint baj
949 Raado | nem látjátok egymást, úgy elfeledkezzék rólad Ráadó, mintha soha
950 Raado | se hallottad volna. De ha elfelejtenél is, csak azt a gyűrűt őrizd
951 Raado | hogy tudnálak én téged elfelejteni? Hogy felejthetném el azt
952 Raado | fogni az anyám átka, hogy elfelejtesz, mintha soha híremet se
953 Raado | hogy meglátta Anyicska, elfelejtette, hogy kívül van a határon,
954 Janko | hattyúruhát, a színét is elfelejtettem már.~- Jaj, édes leányom,
955 Raado | Anyicska; ha ez megfogja, ha elfelejti Ráadó, mit csinál ő idegen
956 VakKi | darab szárazföld támad, hogy elférne rajta ezer ember is, azon
957 VakKi | szárazföld termett oda, hogy elfért volna rajta egy regiment
958 Dongo | belebútt a zsákba. Mikor jól elfészkelte magát benne, nagyot kiáltott:~-
959 Veres | az ország dolgával volt elfoglalva, nemigen gondolt rá, hogy
960 Raado | sátoros ünnepkor se, csak elfogta a cselédje szeme fényét.
961 Egys | gazdám a szép bicskáért, elfutottam innen is.~Nyargaltam hegyen-völgyön,
962 KisKo | egyik oldalához támasztva. Elgondolkozott a leány, hogy őérte most
963 KisKo | édesanyám, mikor így meg így elgondoltam jövendőbeli állapotomat. -
964 Cigany | biz én, fiam, de messze elgurult, nem is látom; míg érte
965 Raado | felé. Napról napra jobban elgyengült a gyaloglásban, mikor már
966 Arany | herceg sokszor órahosszát elgyönyörködött benne, hogy milyen szép;
967 Nyelve | a két bátyja már nagyon elhagyta Jankót, mert az akármit
968 Nyelve | bátyjai után, de azok már úgy elhagyták, hogy mire a palotához ért,
969 Janko | Én felállok egy dombra, elhajítok egy krajcárt, aki elébb
970 Veres | felülkerekedik az oroszlán, elhajítom a jobb szarvam, te azt kapd
971 Vadga | túdom, túdom!~A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára
972 Tunder | lesz elejét venni a bajnak, elhallgattatni. Beleszólott hát a mesébe:~-
973 Egys | nélkül maradtam.~Erre mind elhányta a sáfrányt, bejött a lakodalomba,
974 VakKi | kendert, mikor aztán így elhelyezte őket, a lovat szépen kivezette
975 Dongo | valaha egymásra bukkanunk, élhetünk megint együtt.~Itt elbúcsúztak
976 VakKi | királyfi, elébb nem is akarta elhinni, de az inas erősítette,
977 Panci | felséged!~- Már mért ne hinném? Elhiszem biz én, csak mondd el!~-
978 Gagyi | Gagyi gazda alig tudta elhitetni, hogy lesz már ezután, ami
979 Tunder | hogy jó lenne szépszerével elhordani az irhát, míg nem késő.
980 Cigany | Azért azt mondom, hogy elhordd magad a mennyországból,
981 Janko | mondta a feleségének, hogy elhozza azokat is. "Legalább legyenek
982 VakKi | alatt, ha törik, ha szakad, elhozzák az aranytollú madarat, azzal
983 Arany | királyné, mikor a herceget elhurcolták, mert így nem félhetett,
984 VakKi | hogy csak bízza őrá, majd eligazítja ő.~Megint előreküldte a
985 Egys | kijött, megdicsért, hogy elijesztettem a tolvajokat: "No, öcsém,
986 Ozik | őket, hogy sehogy se tudtak elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte
987 Babsz | aztán, ha ezt megtudja, elindul valamerre.~Felment a palotába,
988 Panci | voltam, otthagytam őket, elindultam az erdőbe, hogy majd valami
989 VakKi | búsuljon azon a királyfi, majd elintézem én azt, most majd együtt
990 Tunder | hirtelen természetű, hamar eljár a keze; csak hallgatott
991 Szurke | mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni;
992 Gagyi | lökjétek ki belőle, hadd éljen meg, ahogy tud.~Az óriások
993 Raado | pihend ki magad, majd ha eljön az ideje, felköltelek én.~
994 Janko | tetőled is azért kellett eljönnöm; egy csúnya veres ördög
995 Babsz | sehova, menjünk együtt, éljünk együtt holtunk napjáig.~
996 KisKo | szerteszéjjel szaladgálnak, elkapja valamelyiket a héja, de
997 Raado | Ráadóra, de sehogy se tudta elkapni, mindig a víz alá bukott
998 VakKi | megint mit volt mit tenni? Elkellett szakítani a negyedik szál
999 KisKo | Mihelyt hazaért, mindjárt elkendőzte a leányt, két hét múlva
1000 VakKi | egyenesen a palotába, hanem elkerült a kert alá; hát amint odaért,
|