Part

1501 Cigany  |           utoljára fölért az égbe.~Amint fölér, széjjelnéz, látja a tömérdek
1502 Cigany  |              előtt a grádicsot, utoljára fölért az égbe.~Amint fölér, széjjelnéz,
1503 Cigany  |                hajítsd először!~Az ördög fölhajította olyan magasra, hogy alig
1504 KisKo   |                 diót, de sehogy se tudom fölhányni, szegény ember vagyok, de
1505 Tunder  |        felültette hát a királyfi egy kút fölibe, egy fűzfára, hogy várjon
1506 Gagyi   |           Elindult hát Gagyi gazda, hogy fölkeresse a palotáját meg a feleségét.
1507 Cigany  |                az égben kell neki lenni; fölmegyek, legalább odafönt is széjjelnézek."
1508 Egys    |                 mindjárt. A gazdám adott fölöstökömre egy tojást; de bicskám nem
1509 Raado   |                rendbe rakjátok, a földet fölszántsátok, tiszta búzával bevessétek,
1510 Janko   |                egy darabig, aztán megint fölvette a hattyúruhát, elment.~Jankó
1511 Raado   |                 összegyűjtötte az ország főembereit, hercegeket, grófokat, nagy
1512 Janko   |                változik, elkezd fürdeni. Fördött egy darabig, aztán megint
1513 Dongo   |              Amint ott sétálnak, egyszer fog a királyné egy nagy dongó
1514 VakKi   | gyémántszerszámot, nagyon megfájult rá a foga, nem tudta otthagyni. "Már
1515 Veres   |                 jutott Ferkónak eszébe a fogadása, nagyon megijedt ő is, a
1516 Raado   |            tetszik, királyi parolámra is fogadhatom, de tudom, hogy nem kapsz
1517 Veres   |               gazduramnak nincs juhásza. Fogadjon meg engem, majd megőrzöm
1518 Tunder  |          kérdezze meg a királynétól, nem fogadná-e meg. Az öregasszony váltig
1519 Tunder  |                  azért ezt is meg akarta fogadni, kérdezte, hogy miféle leány.
1520 Raado   |             Anyicskám, míg nekem fel nem fogadod, hogy engem szeretsz, holtig
1521 Raado   |               kis házat, egy kis kertet, fogadok melléd egy szolgálót, megvárhatsz
1522 Zsuzsk  |                 meglakolsz még te ezért, fogadom azt az egyet!~Kergette is
1523 VakKi   |              tartani, a madárra vigyázni fogadták meg. Mikor pedig öccsükről
1524 Babsz   |               laktam, édesanyám, még fél fogamra is kevés volt, azért főzzön
1525 Janko   |                felesége mondta, elbújt a fogas alá, a ruhák közé, kihúzta
1526 Janko   |           mindent összevissza, odament a fogashoz is, elkezdett kotorászni
1527 Szurke  |                  lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenyére - a róka
1528 Arany   |              madarat lehetett volna vele fogatni; a feleségét úgy szerette,
1529 VakKi   |           azokkal a kecskeláb négy lábát fogatta meg, aki a fejét fogta,
1530 Tunder  |                  akarnám kifogni.~- Sose fogdosd biz azt, van otthon száz
1531 Szurke  |               bogaram sincs, akit melléd foghatnék.~- Ha csak ez a baj, eressz
1532 Zsuzsk  |               összecsapódott, megint nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment
1533 Egys    |                 mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek az
1534 Dongo   |                egy kicsit, hogy mi módon fogjanak hozzá. Utoljára azt is kisütötték.~
1535 Cigany  |            gondolta magában -, hanem nem fognak ki rajtam, elmegyek oda
1536 Raado   |            rákezdte:~- Hát még pártjokat fogod! Még engem hallgattatsz!
1537 Egys    |              volt ez1 is, mindjárt fülön fogtam. "Eredj, öcsém, a patikába
1538 Farkas  |          hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte
1539 Raado   |              csinált! Hadd dolgozzon, ne fogyassza hiába a drága kenyeret,
1540 Raado   |                  csinál, csak a kenyeret fogyasztja. Egyszer is elkezdett neki
1541 AzOrd   |                míg a pogácsa mind el nem fogyott, akkor felkuporodott a leány
1542 Ozik    |         tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán volt a dió, amit elibök
1543 Nyelve  |                serpenyő!~- Itt egy szeg, foltozzuk be vele.~- Igen biz a ganéjt!~-
1544 VakKi   |                  mindent, az egész élete folyását, mindjárt beleszerettek
1545 KisKo   |             abban a pincében. Tán a bort folyatta el, azért nem mer feljönni.~
1546 KisKo   |      szedte-vette, már bizonyosan a bort folyatták el! Elmegyek, megnézem,
1547 Arany   |                  Egyszer, mikor egy nagy folyóvízen, egy hídon mentek keresztül,
1548 Janko   |               akarta az apja mesterségét folytatni, hiába ütötte-verte az öreg
1549 Ozik    |            királynét a halastóba - olyan folyvást hazudott, mintha írásból
1550 Panci   |                 drága szép lenből milyet fonhat?~Nem is húzták-halasztották
1551 Panci   |                  engedem ám, hogy többet fonj, még csak egy arasznyi fonalat
1552 Panci   |             feleségének, hogy kevesebbet fonjon, neki is indult, hogy bemegy
1553 Arany   |                   nem gondolta meg, hogy fonnyadt kórót is lehet a szép virág
1554 Panci   |                üsse-verje, hogy olyan jó fonó; elveszem én, majd lesz
1555 Tunder  |                  szép lesz majd az alatt fonogatni, varrogatni; de csakhamar
1556 Tunder  |                 összeült a cselédjeivel, fonogattak, mesélgettek. A mesélés
1557 Feher   |                   hogy lemennek.~Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy
1558 VakKi   |             csupa aranyból-ezüstből volt fonva. Amint kibámulta magát,
1559 Arany   |                ne szóljon senkinek, majd fordít ő egyet a dolgon.~Mikor
1560 Feher   |                  hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét.
1561 Janko   |                  ha ennek a fejét befelé fordítod, olyan üveghíd terem innen
1562 Panci   |            szemembe. Én is mindjárt arra fordítottam a szekerem rúdját, hogy
1563 Panci   |                  hogy félre kellett neki fordulni. Összevissza csókolta a
1564 Cigany  |             visszafordulsz.~- Biz én nem fordulok, ha már eddig jöttem - felelt
1565 Babsz   |                 Jankó éppen akkor volt a fordulónál, mikor ott mentek el, nézi
1566 Tunder  |                  is fűtötték a legutolsó forgácsát is, de azért nem veszett
1567 Raado   |              mindenre: lovagolni, kardot forgatni, nyíllal lőni, hadakozni. "
1568 Raado   |              szájjal, hej, pedig de mást forgatott az eszében. "Menj el csak,
1569 Egys    |                  nem hallgatott rá, csak forgatta, csak ugratta őket, egyszer
1570 Babsz   |            észreveszi Jankó, hogy késsel forgolódnak körülötte. Megijed, elkiáltja
1571 Raado   |             hadonászni, úgy ment, mint a forgószél, vagy tán még annál is sebesebben.~
1572 Tunder  |                 éjjel-nappal az aranyhal forgott az eszében: "Hátha egyszer
1573 Raado   |             egyik cseléd - akire az olaj forralása volt bízva -, hogy mi vár
1574 Raado   |              egyet: nagy üstökben olajat forraltatott, hogy majd mikor legjobban
1575 Raado   |            szüretelve, a must meg legyen forrva, szépen megtisztulva, hogy
1576 Arany   |                 csak könyörgött, hogy ne fosszák meg a szeme világától is,
1577 Babsz   |                  hogy majd így, majd úgy fosztják ki, de Jankó sem ijedt meg
1578 Janko   |                 mondta, hogy ő bizon nem fótozza senki csizmáját, mikor úr
1579 Tunder  |                  annak a fának a tüzénél főznek ételt, amelyik a minapában
1580 Feher   |              maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, odament őhozzá
1581 Janko   |              sincs, aminél egy kis kását főzzek.~Elindult Jankó a rengetegben.
1582 KisGo   |              hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.~Felment a legöregebbik
1583 KisKa   |             török császár.~- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast!
1584 Raado   |                maga Ráadó bevitte neki a frissen sült, párolgó kalácsot,
1585 Arany   |                  kunyhójába, vetett neki fűből jó puha ágyat, addig élesztgette
1586 Arany   |              szép, hogy szem nem látott, fül nem hallott még olyat. A
1587 Babsz   |               Babszem Jankó, aki az ökör fülében ül, onnan kongat.~- Adja
1588 AzOrd   |                   Majd én abba a piszkos füledbe nyúlkálok!~Az ördög még
1589 Babsz   |              reszeljen el belőle.~Megint fülel a béres: "De már itt csakugyan
1590 Dongo   |              valami zsinatot hallanának, fülelnek jobban, csakugyan hallanak
1591 Dongo   |                tudták kivenni. Legjobban fülelt három inasa a királynak,
1592 Ozik    |              hogy lóduljon, hozza vissza fülénél fogva. Nosza rajta! A kisleány
1593 Egys    |                Ott volt ez1 is, mindjárt fülön fogtam. "Eredj, öcsém, a
1594 Raado   |              összezsugorodnak a jó meleg fürdőben, mint a tepertő, tudom,
1595 Raado   |                  fürdik. Egy darabig ott fürödnek, aztán megint - ahogy jöttek -
1596 Zsuzsk  |                  még azt is elmondta egy füst alatt, hogy ő soha senkinek
1597 Raado   |                se hagyta abban a dolgot, füttyentett egyet, odaszaladt hat-hét
1598 Babsz   |                 volt." Megint rákezdte a füttyöt, megint kikiáltott Jankó:~-
1599 Raado   |             ménesből!~Ment aztán ki nagy fütyörészve az udvarra, még be se akart
1600 Veres   |             nesze, itt van ez a síp, azt fújd meg, mindjárt itt termek.~
1601 Raado   |                   mert orrukon, szájukon fújják a lángot. Egyetlenegy módja
1602 Raado   |            királykisasszony - mennykövet fújt az orrán-száján, kapálódzott,
1603 Tunder  |               nem sütötte, a szél ki nem fújta, hogy két keze, két orcája
1604 Gagyi   |              egeret, amint valami vízben fuldoklott; sehogy se tudott kiszabadulni.
1605 Kakask  |             megakadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:~- Eredj,
1606 Zsuzsk  |      aranybölcsőben, Zsuzska azt beszéli fűnek-fának, hogy ő azt is el tudná
1607 Raado   |             amint dőltek rakásra, a nagy fúrás-faragás, abroncsozás, gyalultak,
1608 Gagyi   |            látott.~- Hej, kedves gazdám, furcsán megy odabent a dolog; a
1609 Panci   |           Mindenki elcsodálkozott ezen a furcsaságon, csak a királyné örült meg
1610 Szomor  |            királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett,
1611 Babsz   |                 hogy mutat ő most valami furcsát, amilyet még sohasem láttak.
1612 Koro    |              talált egy férget.~- Féreg, fúrd ki a furkót!~Féreg nem ment
1613 Dongo   |           kiértem a városból, olyan szép fűre találtam, hogy térdig ért
1614 Veres   |      gondolkozott, míg kitalálta azzal a furfangos eszivel.~- No, leányom -
1615 Koro    |                  férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó,
1616 Koro    |            furkót!~Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni,
1617 Cigany  |              győzne engem a világ minden fúró-faragó embere se székkel. Azért
1618 Cigany  |                  vissza tőle.~Elindult a futár, utol is érte a cigányt
1619 Cigany  |          csinálja. Eredj utána mindjárt, futárom, hozd vissza tőle.~Elindult
1620 Arany   |                 feléje, megijedt nagyon, futásnak eredt, mert azt gondolta,
1621 Gagyi   |              elszomorodott, tudakozódott fűtől-fától, hogy nem tudna-e róla valamit.
1622 Zsuzsk  |        összehívom a vendégeket, te addig fűtsd be a kemencét, mikor úgy
1623 Cigany  |          legénnyel, mint te vagy, nem is futtatok magam, csak az öcsémet küldöm.
1624 Farkas  |                 Kérdezi a farkas:~- Hová futtok, róka koma?~- Jaj, fussunk,
1625 Tunder  |                 én a naphoz szokva, se a fúvó szélhez, nap összeégetett,
1626 Tunder  |               volt egy kút, amellett egy fűzfa, felül arra, ott várja meg.
1627 Tunder  |             királyfi egy kút fölibe, egy fűzfára, hogy várjon ott addig,
1628 Egys    |                  darócot, azt a nyakamba gabalyítottam, olyan úr voltam, hogy...~
1629 Raado   |              ősz-öreg ember, térdig érő, galambfehér szakállal, a kezében egy
1630 Tunder  |            kerékbe töresse? De hogy ím a galambnak még a haragja is szelíd,
1631 Raado   |                embernek, aki se inge, se galléra, nem is látta soha, aztán
1632 VakKi   |             ezüst volt a törzse, arany a gallya, gyémánt a gyümölcse. Mikor
1633 Raado   |         derekából boroshordó készítve, a gallyaiból ölfa vágva, behordva a majorba;
1634 Raado   |                  hordókat csináljatok, a gallyakat ölbe vágjátok, behordjátok
1635 Tunder  |               úgy, ha derekát, gyökerét, gallyát, levelét az utolsó szálkáig,
1636 VakKi   |              borjúszájú ing megakadt egy gallyba, megrántotta; erre az egész
1637 Feher   |             egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát,
1638 Dongo   |          kihánytam azt a két-három lapát ganét, azután lefeküdtem, aludtam
1639 Raado   |                 Anyicskáé, hiszen ha egy garas ára eszed volna, te is észrevennéd,
1640 Dongo   |               két obsitos, mint bolond a garasnak, mert hát mi dolog van egy
1641 Egys    |                  mindjárt oda is hozta a garathoz. Én is megijedtem, hogy
1642 Raado   |            vihette a vénasszony, az csak gaz volt. Hátára is szedte mind,
1643 Babsz   |               egy véka aranyból-ezüstből gazdagodtak így meg.~- De most már,
1644 Veres   |                  tehén közé, ha nem akad gazdája, jó lesz az is fejőstehénnek.
1645 Szurke  |                 dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.~- No, gazdám, hoztam magamnak
1646 KisKa   |               kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle,
1647 KisKa   |                  Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.~De a török császár erővel
1648 Ozik    |           tyúkverő kállai kettőst.~A vén gazdasszonyt pedig négyfelé vágatta a
1649 Dongo   |                 oda lyukadtak, hogy az ő gazdasszonyuk boszorkány, hát másnap otthagyják.~
1650 Gagyi   |              palotát, visszavitték Gagyi gazdával, az egérrel és rákkal együtt
1651 Veres   |                azt mondja neki:~- Látom, gazduramnak nincs juhásza. Fogadjon
1652 Raado   |            tizennegyediknek is a derekán gázolt, mégse volt semmi híre a
1653 Raado   |         megmenekültek! Hol van hamar egy gereben, hadd üljek rá, hadd menjek
1654 Raado   |             vissza őket.~Felült egy nagy gerebenre, egy seprűt a kezébe fogott,
1655 Miert   |           felvitte a padlásra, eldugta a gerincgerenda mellé, azzal mint akinek
1656 Raado   |            dolgot.~- Hogy felejthetné el gerlice a párját, legény a kedvesét?
1657 Janko   |                   csak kerülgeti, mint a gezemicével körülrakott boglyát az éhes
1658 Raado   |               benneteket.~Ezzel egy nagy gödénnyé változott, felszítta az
1659 Egys    |             mindjárt elibem tett egy tál gölödényt, úgy jóllaktam töltött káposztával,
1660 KisGo   |         elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra
1661 KisGo   |                   Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: "
1662 Babsz   |                papírost, elkezdte kifelé göngyölgetni, csak göngyölgeti, csak
1663 Babsz   |         kiskirály. Az úr pedig papírosba göngyölgette Jankót, beletette a dolmánya
1664 Tunder  |          Bereteszelték aztán az ajtót, a görbe kulcsot felszúrták az ereszbe,
1665 Dongo   |                  szolgáló a begyét, csak gördül ám ki belőle a gyönyörűséges
1666 KisGo   |               gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött,
1667 KisGo   |                  a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás
1668 Raado   |               lövöldözött a rucára, de a golyó elől is mindig lebukott,
1669 Veres   |                jó az Isten, jót ád, majd gondodat viseli, de nem is hagyom
1670 Gagyi   |              Egyszer Gagyi gazdának az a gondolata támadt, hogy meg kellene
1671 Raado   |                  adni. Egyszer valami jó gondolatja támadt, de nem szólt róla
1672 Cigany  |           mennyország kapuján, elkezdett gondolkozni, hogy hol lehet az apja,
1673 Raado   |                  ez azt felelte rá, hogy gondolkozzék rajta, találja ki, sokszor
1674 Veres   |                közt; hanem már most azon gondolkozzunk, hogy veszítsük el azt a
1675 Tunder  |                 dologból, mi nem - el se gondolná az ember -, a fiatal király
1676 Veres   |                Itt - lelkemadta - meg se gondolnák kelmetek, mi történt a dologból.~
1677 Tunder  |                  a ruhád nem látnám, azt gondolnám, nem is te vagy.~- Jaj,
1678 Raado   |                  személynek, szeretőmnek gondolnának; de így majd magam felmegyek,
1679 Raado   |             megvárhatsz szépen. Mire azt gondolod, hogy tán már odaértem,
1680 Raado   |             háromszáz esztendővel, de mi gondom is nekem akárki fiára, leányára?
1681 Arany   |                  megharagszik, besúgja a gonoszságát, akkor pedig vége neki,
1682 VakKi   |                rájuk ismert. De hiába! A gonoszságot a tyúk is kikaparja, rájok
1683 Ozik    |                 neki a kést, akkor azt a gráciát kérte magának a királytól,
1684 KisGo   |                görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen
1685 Raado   |                  udvarba, elindult a sok grádicson felfelé, hanem a szíve mindig
1686 Feher   |                  vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral;
1687 AzOrd   |             gazdag úrfi, nem mondom meg, gróf volt-e vagy báró, herceg-e
1688 Raado   |                  főembereit, hercegeket, grófokat, nagy süvegű tótokat, a
1689 Raado   |           összegyűjtötte a sok herceget, grófot, nagy süvegű tótot, a tanácsosokat,
1690 Dongo   |                   teleszedett egy zsákot gubóval, azzal megfordult, ment
1691 Feher   |                 gulyást:~- Kié ez a szép gulya, hé?~- Három úré: Vasgyúró,
1692 Veres   |               megverték, elpusztították, gulyája, ménese mind eldöglött,
1693 Feher   |                  meg kend, hol laknak.~A gulyás útba igazította, el is ért
1694 Feher   |               nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:~- Kié ez a szép gulya,
1695 Feher   |              mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:~-
1696 VakKi   |                 a szárnya alá dugta, úgy gurnyasztott egész nap. Az ezüsthúsú,
1697 Raado   |               Már előre örült neki a vén guzsalyravaló: "Milyen szép lesz majd
1698 Arany   |                 lett, mint azelőtt volt; gyakran kijárt a folyó partjára
1699 VakKi   |                   kérte őket, hogy ilyen gyalázatot csak mégse kövessenek el
1700 Raado   |                napra jobban elgyengült a gyaloglásban, mikor már Tündérország
1701 Cigany  |                  volt, körülötte meg sok gyalogszék. Az a nagy karosszék volt
1702 Cigany  |              eget, földet, tengereket; a gyalogszékeken meg az angyalok szoktak
1703 Cigany  |              ijesztek most" - felkap egy gyalogszéket, utána vágja, de biz az
1704 Raado   |              fúrás-faragás, abroncsozás, gyalultak, a dongákat abroncsolták
1705 Dongo   |                 azt akarta eladni gyapjú gyanánt.~Sokáig árulgatták a portékájokat,
1706 Raado   |               hogy te is dolgozol, ne is gyanítsa, hogy ez nem a te munkád.~
1707 Raado   |                volna fáradva, hogy ne is gyanítsanak semmit. Ezzel Anyicska berepült
1708 Dongo   |         osztozkodni a pénzen. De éltek a gyanúperrel, hogy hátha visszamennek
1709 Dongo   |        bükkfapeterkét, azt akarta eladni gyapjú gyanánt.~Sokáig árulgatták
1710 Dongo   |       találkoztak.~- Na, koma - mondja a gyapjús -, látom, hogy kend is olyan
1711 Feher   |             mondja Vasgyúró:~- Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem!
1712 VakKi   |               aranytollú madarat, minden gyémántgyümölcséből egy-egy vékát meg annyi
1713 VakKi   |                  meg még ráadásul minden gyémántgyümölcsömből egy-egy vékát, aranygallyat
1714 VakKi   |        ellenkezett, kétfelé mérték a sok gyémántgyümölcsöt, aranyabrakot, aranygallyakat,
1715 VakKi   |                nemsokára, ott ugrált egy gyémántkalickában, egy ágas-bogas aranyfára
1716 VakKi   |                  a falra felakasztva egy gyémántszerszám, ha azt is el akarja hozni,
1717 Cigany  |               beabroncsolta először szép gyengén a királykisasszony fejét,
1718 Raado   |             alszik, ha aztán az meglesz, gyerekjáték a többi.~Kibandukolt Ráadó
1719 Cigany  |                 mindenütt tele van a ház gyerekkel, sehova sem lehet letenni.
1720 Ozik    |                 szépen bánt az asszony a gyermekekkel, hanem aztán mindig ütötte-verte
1721 Ozik    |            naptól fogva jó dolguk volt a gyermekeknek, egész nap mindig előttök
1722 Raado   |                király nagyon vigyázott a gyermekekre, nem engedett rajtok semmi
1723 Raado   |               jött-ment sehonnai a magad gyermekénél? Majd megmutatom én, hogy
1724 Ozik    |            elmenetele után egy aranyhajú gyermekkel áldotta meg az Isten a királynét,
1725 Veres   |                 oda azt a taglót ennek a gyermeknek, hadd lássuk, mire megy
1726 Tunder  |              vele, hogy a maguk tulajdon gyermekökkel se bánhattak volna nemhogy
1727 Babsz   |               meg.~- De most már, kedves gyermekünk, ne is menj sehova, menjünk
1728 Ozik    |             hirtelen lekapta a kaptárt a gyertyáról, mindjárt világos lett,
1729 Ozik    |           maradjon bent nála, fedje be a gyertyát egy kaptárral. Ha majd aztán
1730 Arany   |             bátyja ártatlanul szenved, a gyilkosokkal, gyújtogatókkal egy tömlöcbe
1731 Cigany  |            aminek a hegye az égbe ért, a gyökere meg a pokolba. "No - gondolja
1732 Tunder  |                 azért mégis kivágatta, a gyökereit kiszedette, kiirtatta, feltüzeltette
1733 Tunder  |              attól is csak úgy, ha a fát gyökerestől, mindenestül, az utolsó
1734 Tunder  |                 is csak úgy, ha derekát, gyökerét, gallyát, levelét az utolsó
1735 Tunder  |                  segíthetett nekik, mert gyönge volt a kapálásra, nem bírta
1736 Arany   |            ruháját arra húzta rá, a szép gyöngyöket, karpereceket a karjára
1737 Raado   |                   jajgat, könyörög, hogy gyönyörködhessék majd benne azzal az ördögöknek
1738 Arany   |                az lett, hogy addig-addig gyönyörködött, míg bele nem szeretett.
1739 Ozik    |                 is növekedett a kisleány gyönyörűségesen, olyan szép hajadon lett
1740 AzOrd   |      meggazdagodott, utoljára úgyannyira gyötrődött, hogy nem tudott otthon
1741 Veres   |                 tudnának rajta segíteni.~Gyógyították volna is ezek a királynét
1742 Veres   |                ám az éjszaka, hogy mitől gyógyulnék meg, de meg se merem mondani,
1743 Tunder  |                  semmitől mástól meg nem gyógyulok, csak attól, ha nekem annak
1744 Cigany  |               aki egy malacot ellop, nem győzne engem a világ minden fúró-faragó
1745 Feher   |                   utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt,
1746 KisKo   |              nekik a sírásban.~A kérő se győzte őket tovább várni, kapta
1747 VakKi   |                arany a gallya, gyémánt a gyümölcse. Mikor aztán félig-meddig
1748 Farka   |              gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek
1749 Farka   |               kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt,
1750 Arany   |                 szenved, a gyilkosokkal, gyújtogatókkal egy tömlöcbe zárva. Egyszer
1751 Raado   |         palotájában mi történik, tele is gyűlt az udvar úgy emberrel, hogy
1752 Feher   |                  embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát.~-
1753 Dongo   |                  egész világon, hogy aki gyűrűjét meg tudja mondani, hogy
1754 Dongo   |                 nap, tud-e már valamit a gyűrűmről?~- Tudok bizony, felséges
1755 Dongo   |               kitalálta, mit csináljon a gyűrűvel. Volt a királynak egy igen
1756 Raado   |                 asszonyra. Míg készült a háború, mindig azon kérte a feleségét,
1757 Ozik    |             Eközben bevégezte a király a háborút; megverte az ellenséget,
1758 Ozik    |                  király, hogy őneki most hadakozhatnékja van, azért álljon ki a síkra,
1759 Raado   |                  forgatni, nyíllal lőni, hadakozni. "Legalább ne mondja, akihez
1760 Raado   |            kezébe fogott, elkezdett vele hadonászni, úgy ment, mint a forgószél,
1761 Cigany  |                annak még csak nyomába se hághatott. Mindjárt sejtette, hogy
1762 Veres   |             emberek, még csak nyomába se hághattak.~Ettől az órától fogva mindenben
1763 Veres   |                be, te kutyának a leánya, hagy tartsalak jól téged is,
1764 Tunder  |                 helyét. Megint el akarta hagyatni.~- Ugyan, leányom, hagyd
1765 Tunder  |              hagyatni.~- Ugyan, leányom, hagyd el már, annyiszor hallottam
1766 Veres   |                  hogy soha többet el nem hagyják egymást.~Másnap meg is kérte
1767 Gagyi   |  királykisasszony mindig sírt-rítt, mert hagyján, ha még csak sánta lett
1768 Babsz   |                  a küszöbön, egy koszorú hagymát az ajtó sarkára akaszt;
1769 Tunder  |                  nekem, hogy soha el nem hagysz!~A tündérkisasszony is nagyon
1770 Raado   |             darab földet a hátaik megett hagytak; egyszer megint megszólal
1771 VakKi   |              királykisasszony történetét hagyták ki.~Hiába volt azonban az
1772 Raado   |              voltál, a feleséged méhében hagytál egy fiú gyermeket, ez az,
1773 Raado   |                 beleakasztja az Anyicska hajába, de éppen akkor kiértek
1774 Arany   |                    Azt, hogy vágjuk le a hajadat tőből.~Kért, könyörgött
1775 Ozik    |              gyönyörűségesen, olyan szép hajadon lett belőle, hogy öreg ember
1776 Raado   |                  Mindjárt megyek, csak a hajam tűzöm még fel - felelt a
1777 Nyelve  |               enyim lesz!~- Nem éred meg hajasan, kopaszon is bajosan.~De
1778 Arany   |                 tosszák meg attól a szép hajától sírt, hogy csak úgy peregtek
1779 Raado   |                hogy az az ő gyűrűje volt hajdan, gondolkozik, gondolkozik,
1780 Cigany  |               itt, te gézengúz?~- Hogyne hajigálnék, felséges uram, mikor látom,
1781 Cigany  |              székekkel.~Amint legjavában hajigálódzik, jön ám haza maga az Isten.~-
1782 Cigany  |              maga az Isten.~- Hát te mit hajigálsz itt, te gézengúz?~- Hogyne
1783 Cigany  |           kétmázsás buzogányt magasabbra hajítani.~- No, hajítsd először!~
1784 AzOrd   |               itt énvelem, mintha a szél hajított volna ide, elmegyek világtalan
1785 VakKi   |                mert a kést is csak azért hajítottam utánatok, hogy meglássam,
1786 Cigany  |              vasnak.~- Jaj, inkább ne is hajíts, maradjon a tiéd a királykisasszony,
1787 Zsuzsk  |              legkisebbiknek nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét, nem
1788 Feher   |            balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra,
1789 Tunder  |                várt keltést, felkelt még hajnal előtt, felöltözött, a kezébe
1790 Tunder  |                 szegény ember kiment még hajnalban tengerit kapálni; mikor
1791 Tunder  |               azok is szomorúan egymásra hajoltak, mintha búsulnának.~"Veszett
1792 Tunder  |                őket, amint a testvérükre hajolva szomorkodtak, de azért meg
1793 Raado   |               megnyergelte, ráült, azzal hajrá! "Majd kitöltöm most rajtad
1794 Dongo   |           elbúcsúzott a királytól, azzal hajtatott a csárdához.~Mohácsi akkor
1795 Babsz   |               inas, kérdezd meg, hogy ki hajtja azt az ökröt, ki tartja
1796 Cigany  |                  csak a göndör farkúakat hajtom, te meg hajtsd az egyenes
1797 Raado   |  csergés-kelepelés, amint a seregélyeket hajtották el a szőlőről, azután nemsokára
1798 Raado   |             Anyicska ezalatt jó messzire haladt Ráadóval; mentek, mentek,
1799 Arany   |          lovagoltak. Mikor már jó messze haladtak, egyszer visszakiáltott
1800 Raado   |             mondja Anyicska -, hogy hogy haladunk sebesen, mert minden mesterségem
1801 Ozik    |                  ott nézegeti a szép kis halakat, egyszer megkapta hátulról
1802 Feher   |                   inkább meg akarom neki hálálni.~- No, hát ott fekszik a
1803 Raado   |                   hogy az mentette meg a haláltól, de még az se, hogy látta
1804 Janko   |                  hegyen még sohasem volt halandó ember, mert a teteje üveg,
1805 Ozik    |               sétálni. Volt ott egy szép halastó, tele volt mindenféle arany-ezüst
1806 Ozik    |                 lökte bele a királynét a halastóba - olyan folyvást hazudott,
1807 Arany   |                 halász éppen ottan körül halászgatott, egyszer érzi, hogy valami
1808 Arany   |          aranybogarat. Megint beküldte a halásztól a királynénak, de megmondta
1809 Raado   |                  látok egyebet, csak egy halavány felleget.~- No, ez az anyám,
1810 Tunder  |          félbehagyta hát a cigányleány a halfogást, odafordult a királyhoz,
1811 VakKi   |             ország gondja; de még meg is halhatok addig, míg oda lesznek,
1812 Egys    |              most már mit csináljak, hol háljak? Egyszer meglátok egy kis
1813 Ozik    |                 meg nekik, hogy a házban háljanak, hanem a pitvarban vetett
1814 Ozik    |              volt mindenféle arany-ezüst hallal. A királyné, amint ott nézegeti
1815 Dongo   |           egyszer mintha valami zsinatot hallanának, fülelnek jobban, csakugyan
1816 Raado   |             hozzá, hallgatta, hogy mikor hallatszik már az Anyicska sírása,
1817 Panci   |            kitaláltad-e az én nevemet?~- Hallgass, Pancimanci, hogyne találtam
1818 Ozik    |                magának a királytól, hogy hallgassa ki őt négyszemközt. A király
1819 Zsuzsk  |               hogy el tudná lopni, rá se hallgasson felséged, mert mondta, olyan
1820 VakKi   |                 az inas törte meg a nagy hallgatást:~- Jaj, felséges királyfi,
1821 Babsz   |         elkezdett a béres fütyölni. Csak hallgatja Jankó, egyszer aztán nem
1822 Egys(1) |                                 Az egyik hallgató~
1823 Veres   |                    Hadd beszéljen, rá se hallgatok, hanem még egy kicsit elmegyek
1824 Raado   |                csak az én tanácsomra nem hallgatsz. Az én tanácsom pedig az,
1825 Raado   |               pártjokat fogod! Még engem hallgattatsz! Jobb bizon, hogy dolgoztatsz
1826 Raado   |                 legtöbb volt a víz, hogy hallhassa, majd ha sír, jajgat, könyörög,
1827 VakKi   |                  a madárnak csak egyszer hallhatnám meg a gyönyörű éneklését,
1828 VakKi   |                  világa, ha az éneklését hallhatta volna, de a madár, egy kukkanás
1829 Dongo   |      visszaszaladt a cimboráihoz.~- Hej, halljátok, annyian vannak azok, hogy
1830 Tunder  |                  hogy fáj a fülem is, ha hallom.~De a király megint nem
1831 Veres   |                amiknek mi még a hírét se hallottuk, csak a jobb szarvát csavarja
1832 Tunder  |               akármilyen kis porcikája a halnak ha megmarad, akkor megint
1833 Veres   |              lelke van is, meg kell neki halnia, holnap énvelem az aranyhídra
1834 Veres   |              ellenem van, akkor meg kell halnom, mert azzal a dühös állattal
1835 Arany   |                hogy valami nagyot ránt a hálóján, megörült neki, hogy valami
1836 Tunder  |                 tenni? Ölbe vette a szép halottat, hazavitte, eltemettette
1837 Tunder  |           legalább megsejdítette, hogy a halpénzből lett a fa, szerette volna
1838 Raado   |                 ott voltál, majd a vízbe haltál, de én megkaptalak, üstöködnél
1839 Raado   |              boldogan élünk, míg meg nem halunk; de az itt a baj, hogy hogy
1840 Cigany  |                 ő meg csak kurtát, mégis hamarább kész lett vele.~- Ó, bolond,
1841 Zsuzsk  |                  a legkisebbiknek nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét,
1842 AzOrd   |               útra pogácsát, de hej, nem hamuból ám, hanem olyan tiszta búzának
1843 Panci   |                 mind megégettette, még a hamuját is kihordatta az udvarából.~
1844 VakKi   |              mert már olyan öreg, hogy a hamut is mamunak mondja, hanem
1845 Raado   |          hallgatta, elégett a tűz, el is hamvadt, mégse hallott semmit.~-
1846 Raado   |                 Tündérország meghallotta hangját, csak az apja, anyja és
1847 Raado   |            megátkozta a gyermekeket nagy hangos szóval:~- No, te kutya Anyicska,
1848 Tunder  |                  mert már gondolta, hogy hányadán lehet a dolog.~- Állhatod,
1849 Farka   |                 bemenni?~Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy,
1850 Raado   |               Ráadó hogy sepri a szérűt, hányja meg veti idébb-odább a zsákokat,
1851 Arany   |   hercegkisasszony két levágott keze ott hányódik vetődik a kamrában a lom
1852 KisKo   |                  fél esztendő óta mindig hányom ezt a diót, de sehogy se
1853 Raado   |                  násznép előtt a dolgot, hányszor mentette őt meg Anyicska,
1854 Raado   |                 egész teste tüzes lángot hányt, ha kapált a lábával, megnyílt
1855 Janko   |            idegen szagot érzek!" - azzal hányt-vetett mindent összevissza, odament
1856 Gagyi   |                 neki való az; csak falra hányta a borsót, mert Gagyi gazda
1857 KisMa   |               maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kiódzott
1858 Tunder  |          imígy-amúgy, mintha a padlásról hányták volna rá, magára rakta.
1859 Tunder  |                hogy ím a galambnak még a haragja is szelíd, meg az epéje
1860 Miert   |                                    Miért haragszik a disznó a kutyára, a kutya ~
1861 VakKi   |                 megharagszik érte.~- Nem haragszom én, csak mondjad.~- No hát,
1862 Babsz   |               árnyékától, rálegyintett a haramiavezérre a buzogány nyelével, hogy
1863 VakKi   |         megzendült, mintha ezer meg ezer haranggal harangoztak volna, a kertészek
1864 VakKi   |                  ezer meg ezer haranggal harangoztak volna, a kertészek mindjárt
1865 Raado   |             életében mindig a háborúban, harcban lakott. Már kilenc esztendő
1866 Feher   |                    mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta
1867 VakKi   |                 Veres-tengeren is túl, a hármashegyen is túl lakik egy király,
1868 Feher   |       csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta.~-
1869 Dongo   |                  hogy mi voltunk, mind a hármunkat felhúzat.~- Várjunk még
1870 Feher   |               most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág.
1871 Zsuzsk  |                   levágom a fejét mind a háromnak."~Zsuzska mindezt jól hallotta,
1872 Dongo   |                tartja a törvényünk, hogy háromnál többre nem szabad jövendölni
1873 Dongo   |            bement a királyhoz, kért tőle háromnapi várakozás- és szabadságidőt,
1874 Feher   |           megeszem én most a tiédet a te hasadról.~Azzal megfogta Hétszűnyű
1875 Panci   |           koldusasszony, akinek nyelve a hasáig lógott.~- Hát a kend nyelve
1876 Egys    |              hogy még most is tele van a hasam korpaciberével.~Amint jóllaktam,
1877 Feher   |                  az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a
1878 Feher   |     Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette
1879 Feher   |                hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi
1880 Panci   |             harmadiknak a nyelve verte a hasát. Ezeket magához hívatta
1881 Dongo   |                  felbontották.~Hát amint hasítja ki a szolgáló a begyét,
1882 Tunder  |                  a derekát apróra, amint hasogatta egy szegény favágó ember,
1883 Tunder  |                  mese az egész, csakhogy hasonlít az ő történetéhez.~A leány
1884 VakKi   |             hanem ez az apjának mind nem használ, erőlteti, hogy menjen hozzá.~-
1885 Arany   |              emberrel, hogy mindig olyan hasznavehetetlen dolgokat kér a kis aranybogarakért,
1886 Janko   |                 itthon, nem tudták semmi hasznomat venni, hiába ettem édesapám
1887 Nyelve  |                nem nyernek, se káruk, se hasznuk benne. A legkisebb fiú eszelős
1888 AzOrd   |               nekem tanácsot adni, ilyen haszontalan létedre?~A szegény kis macska
1889 VakKi   |            alkudtunk, hogy csak az ilyen haszontalanságon osztozunk, hanem úgy, hogy
1890 VakKi   |                 is lőttek egyszer a róka hátába, de az hirtelen bekente
1891 Feher   |            jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy
1892 Raado   |                 megint jó darab földet a hátaik megett hagytak; egyszer
1893 Veres   |               kedves feleségem! Ami csak hatalmamban áll, mindent megteszek,
1894 Panci   |               üléstől így kipúposodott a hátam.~A király gondolkozóba esett,
1895 Egys    |             nagyon végighegedült volna a hátamon.~Szaladtam, szaladtam, egyszer
1896 Veres   |                  magad meg pattanj fel a hátamra, úgy elviszlek én, hogy
1897 Cigany  |                  sem állott, míg a pokol határába nem ért.~Amint ott megy,
1898 Raado   |                  megint benn volt a maga határában, felemelte a két kezét,
1899 Cigany  |        királykisasszonnyal kiért a pokol határából, tovább nem volt rajta hatalma
1900 Raado   |                   mikor már Tündérország határához értek, alig bírta a lába.
1901 Raado   |             útnak eresztették. Az ország határáig elkísérték apja, anyja,
1902 Raado   |               akkor kiértek Tündérország határán, benn voltak a Ráadó apja
1903 Cigany  |           kanásza, utoléri éppen a pokol határánál.~- Hohó, cigány, nem a tied
1904 Raado   |                 mellett - ami ott volt a határnál - megállott, nézett vissza
1905 Veres   |                   leszállította Ferkót a hátáról.~- No, fiam - mondta neki -,
1906 Arany   |                 a hercegnek is, hogy mit határozott magában, kérte mennyre-földre,
1907 Dongo   |                aztán.~Másnap előállott a hatlovas hintó, Dongó felrakatta
1908 VakKi   |           királyfinak, hogy elszakítsa a hatodik szál szőrt. Ott termett
1909 Veres   |              kutya az evéshez, de mire a hatodikat ette volna, kipukkadt; megint
1910 Dongo   |               szíves örömest adott volna hatot is, csak hogy megkerüljön
1911 AzOrd   |                  asszonyé meg csúnyább a hátramenésnél.~Egyszer az ember sütni
1912 VakKi   |               királyfi valami dübörgést, hátranéz, hát látja, hogy a róka
1913 VakKi   |                voltak a Veres-tengerhez, hátranéznek, hát látják, hogy jön utánok
1914 Arany   |                 mentek keresztül, megint hátraszólt a király:~- Jól betakarózz,
1915 Dongo   |            kitűzött idő; még egy éjszaka hátravan, ha most idő előtt elmondanám,
1916 KisMa   |                  hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen
1917 Janko   |                 Jankó kiment vadászni, a hattyúbőrt odaadta az édesanyjának,
1918 Janko   |                még hetvenhétszerte szebb hattyúének hallatszott, lerepült a
1919 Raado   |                 ő most már haza, nincs a hattyúruha sehol! Erre előjött Ráadó.~-
1920 Raado   |                   te lopd el az Anyicska hattyúruháját, oda se is add neki, míg
1921 Dongo   |            királyné:~- Ennek a kertnek a hátulján van egy vadállat, találja
1922 Babsz   |              szája - veszedelmes volt, a hátulsón meg Jankónak nemigen volt
1923 Cigany  |                 az egyik szegény ember a házába, hát ott a tál kolbász meg
1924 Janko   |                  valaha az övé lehessen. Hazabandukolt a fával nagy szomorúan,
1925 Arany   |            csúnya maradt volna az.~Mikor hazaértek, lepattant a király a lováról,
1926 Egys    |              elfelejtettünk venni. Mikor hazaérünk, észreveszi a gazdám, hogy
1927 AzOrd   |                   maga is beleült, azzal hazahajtatott.~Otthon a háznép köz-káptalanságba
1928 VakKi   |              időt, majd visszafelé jövet hazahíja őket.~Mentek aztán tovább,
1929 Panci   |            királyné, kitelt a három nap; hazahoztam a sok drága aranyfonalat,
1930 Dongo   |                  nem volt se országa, se hazája, hanem elindult mindegyik
1931 Arany   |                  meggyógyul, hazaviszi a hazájába.~Ettől fogva aztán szorgalmasan
1932 Panci   |         vadászait az erdőre. Este, amint hazajönnek, azt találja tőlök kérdezni:~-
1933 Raado   |         ottlétéről, se elmeneteléről, se hazajöttéről egy kis szó nem sok, de
1934 Cigany  |              elindultak a felvilág felé.~Hazamegyen Plutó a pokolba, mindjárt
1935 Gagyi   |                 támadt, hogy meg kellene házasodni. Az anyja is helybenhagyta,
1936 Janko   |               együtt maradt mind a három házaspár, a csizmadia, a felesége,
1937 Raado   |                  felköszöntötte a fiatal házaspárt, azután ivott belőle. Míg
1938 Egys    |                csináljak, mit csináljak? Hazaszaladtam egy emelőrúdért, azzal kifeszegettem
1939 Tunder  |                  csinál ő most? Már az ő házát megégették, de a favágóék
1940 Raado   |               most pedig ígérd meg, hogy hazaviszel az apád váráig, mert régóta
1941 Arany   |                neki, hogy ha meggyógyul, hazaviszi a hazájába.~Ettől fogva
1942 Raado   |                érted jövünk háznépestül, hazaviszünk annak rendje módja szerint,
1943 Babsz   |                hogy mi lesz már ebből. A házigazda lassan nyitogatta egymás
1944 Raado   |                 akkor aztán érted jövünk háznépestül, hazaviszünk annak rendje
1945 KisKo   |            Elővett egy fejszét, vágott a házon két ablakot, az ajtót is
1946 Gagyi   |          megmondta, hogy maradjon otthon házőrzeni, s viselje gondját a tehénnek.
1947 KisKo   |               fiatal legény másodmagával háztűznézni.~Mindjárt kínálták őket
1948 KisKo   |                  őérte most itt vannak a háztűznézők, ő most férjhez megy, lesz
1949 Ozik    |               halastóba - olyan folyvást hazudott, mintha írásból olvasta
1950 Zsuzsk  |                  a királyhoz megint, azt hazudták neki, hogy Zsuzska azt mondta,
1951 Gagyi   |              úton röhögött neki. Mikor a házuk elibe ért, elejtette a katulyát,
1952 Egys    |                  keresem, csak keresem a házunkat, egyszer rám esteledik.
1953 Nyelve  |               akkor is kiabált, de rá se hederítettek. Jankó eltette azt is a
1954 Janko   |             királykisasszony, arra rá se hederíts, aztán jön a második, arra
1955 Cigany  |               egy nagy nyárfát, aminek a hegye az égbe ért, a gyökere meg
1956 Janko   |             előre megmondom, hogy azon a hegyen még sohasem volt halandó
1957 Gagyi   | Óperenciás-tengeren túl, a Szent Gellért hegyén innen volt, volt a világon
1958 Arany   |             minden éjjel a Szent Gellért hegyére jár, de el is lehetett hinni,
1959 Janko   |              világ végére, egész addig a hegyig, amelyiken a feleséged lakik;
1960 VakKi   |                 járatban vannak, töviről hegyire; mikor aztán vége szakadt
1961 Arany   |            hordóba, felvitette egy magas hegyre, onnan legördíttette, hogy
1962 KisKo   |               kotló alá, majd ha a kotló héját lát, dugdosás nélkül is
1963 Raado   |                 alma közibök, csak annyi hely maradt üresen, hogy Ráadó
1964 Nyelve  |              szeget, no ezért megint jól helybehagyták. Jankó eltette a szeget
1965 Raado   |              azok majd szólnak háromszor helyettem, addig mi jó egérutat kapunk.~
1966 Farka   |           Vesznek vasvillára!~Egy kiált: Hep-hep-hep!~Más ordít: Add feljebb!~
1967 AzOrd   |                   gróf volt-e vagy báró, herceg-e vagy királyfi, de bizonyosan
1968 Raado   |     összegyűjtötte az ország főembereit, hercegeket, grófokat, nagy süvegű tótokat,
1969 Arany   |           rosszul is esett ez a beszéd a hercegkisasszonynak, jól azért, mert szerette
1970 Nyelve  |                  hogy a többi király- és hercegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy
1971 Arany   |                kerül is. Meg is mondta a hercegnek is, hogy mit határozott
1972 Veres   |            kuruzsló öregasszonyt, minden hetedik gyereket, hogy tudnának
1973 Panci   |          Boncidáig folyt a sárga lé.~Egy héttel a lakodalom után mondja
1974 Tunder  |             ebből is egy nem hétszer, de hetvenhétszer szebb tündérkisasszony,
1975 Raado   |                  mégse jött-e meg? No de heveredjen le erre a lócára, látjuk,
1976 Egys    |                 meglát engem a kuckóban, hí, hogy menjek, egyem vele;
1977 Raado   |           ökörhajtás, amint szántottak: "Hí-hó, csálé, Csákó, hajsz, Lombár!"
1978 Zsuzsk  |                 meg.~Zsuzska tudta, hogy hiábavaló volna minden beszéd, nem
1979 Cigany  |             mindjárt észreveszi, hogy mi hibázik.~- Hát a királykisasszony
1980 Babsz   |                 azzal az ostorral, aztán hídd ide azt az embert, aki amott
1981 KisMa   |                  kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.~- Nem
1982 Raado   |               egérré változott, bebújt a hídlás alá, Ráadó pedig rá se hederített,
1983 Arany   |                 egy nagy folyóvízen, egy hídon mentek keresztül, megint
1984 KisGo   |                  odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen
1985 KisGo   |                 ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött
1986 Panci   |                  felséged!~- Már mért ne hinném? Elhiszem biz én, csak mondd
1987 Feher   |                  teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre
1988 Arany   |           hegyére jár, de el is lehetett hinni, mert olyan vén volt, hogy
1989 Janko   |                 tudta Jankó megtartani a hintóban, de még akkor se nyugodott
1990 Babsz   |               ment egy nagy úr négylovas hintón; Jankó éppen akkor volt
1991 AzOrd   |                meg négy tüzes paripát, a hintónak egy katlanja volt, abba
1992 Tunder  |            doktor; mikor már megint az a hír járt mindenfelé, hogy fél
1993 Raado   |               kézbe adni. Mindjárt ki is hirdette országszerte, hogy itthon
1994 Raado   |                 soha nem látott - de még híredet se hallotta volna.~Elszörnyűködött
1995 Raado   |                 elfelejtesz, mintha soha híremet se hallottad volna. De ha
1996 Raado   |              vagyok nagy Tündérországnak híres-hatalmas királya, aki mindent tud,
1997 VakKi   |                 mégsem hallatszott semmi hírök. Már a legifjabb királyfi
1998 Raado   |            Bement a szolgáló, de azzal a hírrel jött vissza, hogy a királyfiról
1999 Arany   |           lelkének, vele élt ugyan, mert hitet mondott rá, azt pedig nem
2000 Gagyi   |               egész város Gagyi gazdának hítt, mert sose csinált semmit,