|
A kis gömböc
Hol volt, hol nem volt,
volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy
kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.
Már kolbásza, hurkája,
sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer
arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:
- Eredj leányom, hozd le
azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felment a legöregebbik
leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: "Hamm,
bekaplak!" - azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte
a szegény asszony a középső leányát:
- Eredj már, leányom,
nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.
Felment a középső
leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a
gömböc megint elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" - azzal
bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a
két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:
- Ugyan, leányom, eredj
már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt
valahára.
Felment a legkisebb
leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire
vélni a dolgot.
- No, apjuk - mondja a
szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az
aszalt meggyet eszik.
Felment a szegény asszony,
kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc
ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem
jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis
gömböchöz, ez elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" Azzal
bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt
a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is
legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött
haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: "Hamm,
titeket is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább;
előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: "Hamm, titeket
is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak görgött
odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva,
éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani,
hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle
a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.
Ha a kis gömböc ki nem
repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
|