Miért haragszik a
disznó a kutyára, a kutya
a macskára, a macska az egérre?
A disznó egyszer kapott valami
kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte, mint a szeme fényét,
éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra,
nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele,
utoljára is arra határozta, hogy odaadja legjobb komájának, a kutyának, majd
megőrzi az, míg ő oda jár. Őrizte is a kutya hűségesen jó
ideig, de egyszer neki is dolga akadt, neki is el kellett menni. Az írással mit
volt mit tenni? Nem volt más ismerőse a macskánál, annak adta oda
őrizni. Egy ideig őrizte is a macska, de biz ő hamar megunta,
szeretett volna egy kicsit átmenni beszélgetni a szomszédba.
Gondolkozott rajta, hova tegye
az írást. Már nem volt senki, akire bízhatta volna; kapta magát, felvitte a
padlásra, eldugta a gerincgerenda mellé, azzal mint akinek rendben van a
szénája, átment a szomszédba.
Estefelé hazament, kereste az
írást, de biz azt egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament, nem
tudott vele beszámolni, se aztán a kutya a disznónak.
Ettől az időtől
sohase tudott a disznó jó szemmel nézni a kutyára, se a kutya a macskára, se a
macska az egérre.
|