1-500 | 501-559
Part
1 Vers| meghódittásában szerzettek magoknak a görögök, õnéki tulajdonittanák.
2 Vers| hazája) felé kezde evezni. De a megbántódott Minerva istenasszony
3 Vers| hogy többen vesztenek el a tengernek habjaiban, hogysem
4 Vers| esztendeig hányattatott a szélvészektõl a világnak
5 Vers| hányattatott a szélvészektõl a világnak külömbféle részeire;
6 Vers| Jõjj Penelopédhez; nem kell a felelet.~Leomlott már Trója,
7 Vers| hosszas napjaimban,~Sem a kellemetes éjnek töltésében,~
8 Vers| melly nyughatatlan dolog a szerelem!~Nem esmér orvoslót
9 Vers| reszketõ elmémmel,~Hogy a trójaiak ütköznek férjemmel!~
10 Vers| Akhilles képében, -~Sirtam a csalárdság rossz kimenetelén,~
11 Vers| emlitették vesztét,~Hogy a Liciai király zárta éltét, -~
12 Vers| szivemnek nyughatatlansága,~A szerencsétlenek foglalatossága.~
13 Vers| romlását férjem fellyül élte.~A görög vezérek többnyire
14 Vers| bujdosó férjeket.~Férjek a meghódult Trója történetét,~
15 Vers| esetét.~Olly csudálva hallják a leányzók s vének,~Mintha
16 Vers| leányzók s vének,~Mintha a beszéllõ szájától függnének.~
17 Vers| titkon kárhoztattam,~Miglen a hirmondó azt nem emlitette,~
18 Vers| fennáll Trója,~Mellynek most a nyertes lakos lett szántója.~
19 Vers| hevernek,~Szántó vasa sérti a parasztembernek.~Leroskadt
20 Vers| felelni:~„Paraszt; s csak a gyapjut szokása mívelni.” -~
21 Vers| rendre megcsalnának,~S téged a jó egek hazádba hoznának!~
22 Vers| tõled meg nem válom,~Mert a te vagyonod életem s halálom.~
23 Vers| kegyelmét,~Ha õ zárhatná bé mind a kettõnk szemét.~Ezt barmunk
24 Vers| csüggedt erejével~Nem bir a cinkosok feslett seregével.~
25 Vers| távozásodkor~Ifju voltam, elért már a megaggott kor.~A 70-es évek
26 Vers| elért már a megaggott kor.~A 70-es évek közepérõl~~
27 Vers| köztök sugarával,~Hangosb a pacsirta pihegõ torkával,~
28 Vers| reája~ Mulatozol Nimfa a nyirkos ereszben,~S lantod
29 Vers| Keménynek,~Ez illendõ zsoldja a jótéteménynek!~Éppen a zöld
30 Vers| zsoldja a jótéteménynek!~Éppen a zöld pázsit néztem kiességét,~
31 Vers| öleljen,~De sohasem talált a meggondolt hellyen,~Siralommal
32 Vers| szóm megmaradt, kõ lett a többi tag.~De tudom már,
33 Vers| tengerében,~Én is felfüggesztem a szegre lantomat,~S álomnak
34 Vers| Pásztori Beszéd~Mivolta:~Még a nap csak a magos hegyeknek
35 Vers| Mivolta:~Még a nap csak a magos hegyeknek tetéjét
36 Vers| már Tytirus és Melibeus a hives ligetekre vezették
37 Vers| tiszta patakocska, melly a szomszéd kõsziklának kebelébõl
38 Vers| kellemetes csergedezéssel sietett a völgynek mélységében, pártázattyán
39 Vers| mélységében, pártázattyán a vidám pázsit mosolgott,
40 Vers| öszveegyeztetéssel tisztelték a napot, melly Alexis jó baráttyoknak
41 Vers| baráttyoknak nevenapja volt. Itt a poeta Marton László nevenapját
42 Vers| TYTIRUS:~Álljunk meg pajtásom a vidám térségen,~Mert nincs
43 Vers| diszességét,~Látom mint mutattya a fünek bõvségét.~De nemcsak
44 Vers| társolkodni s élni.~MELIBEUS:~Amit a szerencse tõlünk megtagadott,~
45 Vers| gyors jövevények?~Talám a városhoz van menni törvények?~
46 Vers| kerekségén.~Sugarát intézi a koronás főkre,~Mint a felkelő
47 Vers| intézi a koronás főkre,~Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.~
48 Vers| bércekek s erdőkre.~Ez már a természet rendét fellyül
49 Vers| feldólja.~Vagy csak kaprozása a megcsalt szemfénynek?~Ó
50 Vers| sok század vala sohajtója.~A jászolban reszket egy szénanyalábban,~
51 Vers| Józseffel állnak körülette,~Üzi a hideget barmok lehelete.~
52 Vers| jövevény?~Kinek kalauzza az a szokatlan fény?~Ugy van,
53 Vers| vetted.~Bátron danol már most a polgár mezein,~Áldás között
54 Vers| Hogy sok szives magyart a sirtól megmenthetsz!~Ezzel
55 Vers| fényes hamvaidból,~S üzöd a hallgatást roppant bástyáidból,~
56 Vers| szomjus mezejére!~Igy eltünik a nap egünk tanyájáról,~Hogy
57 Vers| tisztelte igy bálványképeit,~Sem a vak régiség házi isteneit,~
58 Vers| látom, kisded szülöttyével,~A szent kézt követni hazánk
59 Vers| számot tart ágára.~Nézd el a kisdedet, hogy vigyáz attyára,~
60 Vers| Egek, mulandó-é tehát ez a szépség,~Mellyre méltán
61 Vers| A lenyugovó naphoz~Már Febus
62 Vers| Bágyodt sugarakkal festi a világot,~Mert már kerék
63 Vers| sarkán félig áltol hágott.~A távul kékellő hegyek füstölögnek,~
64 Vers| kékellő hegyek füstölögnek,~A patakok nagyobb zajjal hömpölögnek,~
65 Vers| hömpölögnek,~Minthogy csillapodik a világ lármája,~Mellyet Morfeusnak
66 Vers| eledelét eszi tüzhellyéről;~A szomjus csöcsömős csügg
67 Vers| ereinkbe,~Ha jól megfontoljuk a nap elenyésztét,~Melly olly
68 Vers| Többet fel nem derül, - mert a sir elzárja!~1778~~
69 Vers| halavány képemtõl~Mert a sir megfosztott minden szépségemtõl;~
70 Vers| szépsége;~Mint, mellyet a napnak éget hevessége,~Kiszáradt
71 Vers| éget hevessége,~Kiszáradt a patak, megszünt a forrása,~
72 Vers| Kiszáradt a patak, megszünt a forrása,~Sõt hellyét sem
73 Vers| Mégis bálványozza, s imádgya a világ!~-----------------------------------------------~
74 Vers| Elfonnyasztott mindent a sirnak örvénnye,~Egyedül
75 Vers| felülvén hegyére,~Nézzünk a Nagy József vitéz seregére,~
76 Vers| szemektõl!~Hazája kivánnya ezt a gyermekektõl,~S szép is
77 Vers| Már oda jutottunk, látom a térséget;~Sas szárnyai fedik
78 Vers| térséget;~Sas szárnyai fedik a vitéz népséget;~Kivont karddal
79 Vers| Kivont karddal várják mind a jelenséget,~Hogy letapodhassák
80 Vers| jelenséget,~Hogy letapodhassák a vad ellenséget.~ Még
81 Vers| varrott csótárjával;~Felül a nagy vitéz zománcos kardgyával,~
82 Vers| festi, s eltörli népeit.~ A nap nem olly heves Lybia
83 Vers| heves Lybia széllyében,~A tûz nem lángal ugy Etna
84 Vers| ugy Etna kéménnyében,~Mint a bajnoki vér Vurmser népében,~
85 Vers| Indul öt szakaszban a tábor uttyára,~Ámbár a tél
86 Vers| szakaszban a tábor uttyára,~Ámbár a tél borul Flora határára;~
87 Vers| népét Pirene hegyein,~S a tornyos havasok lugosos
88 Vers| oldalára; -~S hadi jelet adván a vár vivására,~Egyszerre
89 Vers| minden szavára.~ Itt a szörnyüséget lásd igaz képében!~
90 Vers| igaz képében!~Melly piros a pallos magyarok kezében!~
91 Vers| Kardgyuk éle viszi a vár piacára,~Hol már vér
92 Vers| Felkiált Vurmser: „kész a gyõzedelem!~Éljen Theresia
93 Vers| szólhatott!~ Végzõdik a csata öröm kiáltással,~Szállására
94 Vers| Szállására mégyen pajtás a pajtással;~Beszéllik egymásnak,
95 Vers| nyugszik egy sziv, mellyet a szélvész ostromol ~ Haszontalan
96 Vers| lábainál térdepel egy ifju; de a személy ~egy repülõ madárra
97 Vers| hivségünket,~hogy egész a sirig vigyük bilincsünket!~
98 Vers| magán óhajtozni,~Miglen azt a boldog órát elérheti,~Hogy
99 Vers| pokloknál,~Tehát enyim nagyobb a legnagyobbaknál!~ VIII~Asszu
100 Vers| Nádszálon áll egy sziv, s a szélnek fuvása szerént ingadoz~
101 Vers| szerént ingadoz~ Mint a szél lengedez, ugy inog
102 Vers| kertyét öntözgeti~ Már a piros hajnal mosolyog egünkön,~
103 Vers| hivemet buzgón ölelgetem!~ XI~A havasi juhász egy kõszálon
104 Vers| itt székébe.~S mindezek a tüzek számodra lángolnak, -~
105 Vers| jele szerelmemnek.~ XVI~A felháborodott tenger ide
106 Vers| hány egy hajót~ Sorsom a haragos tengert képzelheti,~
107 Vers| ifju szép bokrétát tart a kezében~ Boldog virágocskám!
108 Vers| szerelmétõl,~Kinek csak a halál választ el szivétõl.~
109 Vers| vetnem!~ XXI~Egy Grácia a szép illatu pázsiton szunnyadoz;
110 Vers| vetekednék két tellyes almáján - ~A többit meglátod Názó Korinnáján.~
111 Vers| Egy sziv tömlöcben nyög; a másik kivül áll~ Elválasztják
112 Vers| soha nem láthatlak.~ XXIV~A holdvilágnál egy lugosban
113 Vers| gondolatjaiban elmerülve~ A fáradt természet béhunyta
114 Vers| béhunyta szemeit,~Szökik a lágy szellõk mirtus leveleit;~
115 Vers| XXV~Egy kisded gyermek a másikat egy kis kocsin huzza~
116 Vers| élet igáit!~ XXVI~Orfeus, a tilalom ellen, visszateként
117 Vers| ezer sohajtással! - ~Hogyha a szerelem terhel vakittással,~
118 Vers| Hogy vétkezhetett ez mégis a látással?~ XXVII~Egy hajó
119 Vers| látással?~ XXVII~Egy hajó a szélvész után part felé
120 Vers| szerencsém némü reményemre,~Mint a szélvészek közt fáradt evezõnek,~
121 Vers| bucsuját igaz tisztelõdnek,~Kit a sors irigylett érzékeny
122 Vers| zsebóráját tekénti~ Midõn a bal szelek viszik vitorlámat,~
123 Vers| fogsz-e emlékezni?~ XXXVII~A nap elenyészõ félben vagyon,
124 Vers| aluszik: kifedett hó mellyét a szerelem istenei mozgattyák ~
125 Vers| birná napjaimat!~ XLIII~A kis Kupidó egy koporsó kõre
126 Vers| Jelentsd vagy egy könyvvel a keserüséget,~Azután menny,
127 Vers| kiterjesztett vitorlákkal áll a tenger közepén, ~de nem
128 Vers| szél sem fuj ~ Nyugszik a nagy tenger csendes habjaival,~
129 Vers| boldogtalannak panasszai a halavány holdnál~ Szomoru
130 Vers| melly bus sugárokkal~Játszol a csendessen csergõ patakokkal!~
131 Vers| estvél homállyában,~Midõn a természet szunnyadoz álmában. -~
132 Vers| lebeg, piheg, gondolkozik,~A te teremtésed, s tenéked
133 Vers| tenéked áldozik.~Mennyire a szellõ röpül fuvásával,~
134 Vers| röpül fuvásával,~S mennyire a nap hat arany sugárával,~
135 Vers| hozott fényességre:~Mert az a hatalom, mellyet teményünkkel~
136 Vers| tett semmi voltáról?~Ó ha a féreg is érdemlett teremtést,~
137 Vers| gondviselést?~ „Mit, még a féreg is, kit mi megvetéssel~
138 Vers| melly szép csergésével~Fut a virágok közt kristályos
139 Vers| fenn kuttyát?~Im, látod a gondos természet képébõl,~
140 Vers| setét tornyaival,~Megrázván a földet bus morgásaival.~
141 Vers| bus morgásaival.~Retteg a természet egész erejében,~
142 Vers| sziklás rejtekébõl~Látván a sólyomot repülni fészkébõl,~
143 Vers| fövény hegyeire,~Nézzünk a felhõkig nyuló fenyvesire,~
144 Vers| halállal töltött puskáinkat.~A sas fellegekig hat repülésével,~
145 Vers| porban mászkál kis testével,~A méh eledelét önnön munkájából~
146 Vers| készitt tavasz virágjából;~A karval pediglen hajnal hasadtával~
147 Vers| Azután, mint villám, lecsap a pajtára,~Felfüggeszt egy
148 Vers| tudhassák tárgyokat?~Mondod a természet? - hát ezt ki
149 Vers| szemeddel.~Még midõn lebegtem a bus semmiségben,~Már el
150 Vers| semmiségben,~Már el volt rendelve a nagy Istenségben,~Melly
151 Vers| kevély uraságból.~Látod a jövendõ setét éjtszakáját,~
152 Vers| A szép tudományoknak áldozott
153 Vers| Minervát Athénás hamvából,~S a kegyes Musákat Hémus lugossából,~
154 Vers| füstöljön teményt oltárira,~Az a magyar, aki Chinának falától,~
155 Vers| szentelt templomába,~Nem a szeléd Muzsák tudós udvarába!~
156 Vers| eseteit.~ *~ De már a szép hajnal piros szekerével~
157 Vers| Muzsáknak mulató helyérõl,~A szép tudományok egész Európában,~
158 Vers| énekelnek Mohács mezejérõl,~A magyar buzgóság megnyittya
159 Vers| tekéngetnek dörgõ homályára.~Itt a természetnek örökös rendeit,~
160 Vers| emelj márványokat,~Ird a jövendõre e boldog napokat,~
161 Vers| negyven nyár hevességében~Véle a boldogság országlott székében.~
162 Vers| ápolgattak Gráciák ujjai,~Midőn a nap érvén egünk közepére,~
163 Vers| erdők ékessége,~Mellyet a tavasznak szült gyönyörüsége,~
164 Vers| leveleit.~Szomoru törvénnye a nagy természetnek,~S egy
165 Vers| napjaimat olvasom rendében,~S a szomoru holdnak bágyodtt
166 Vers| reménségünk?~Megcsalt! - a temető fonnyasztó szelei~
167 Vers| bimbók rejtekéből!~Igy sohajt a szegény lakos kunyhójában,~
168 Vers| terhes munkájában,~Midőn a szélvésznek kietlen árjai~
169 Vers| fájdalom nálotok,~Elfonnyadt a virág, amelyre vártatok!~
170 Vers| édes nemzetemet.~Ma, midõn a pécsi megye örömére,~Eszterházi
171 Vers| barlangjában,~S elhagyván a világ tündér dicsõségét,~
172 Vers| nézte távozni falait!~Igy a halhatatlan Regulus Rómából,~
173 Vers| méltó fájdalmába! -~Leszáll a végezés Vác kerittésében,~
174 Vers| ültetett sirokra,~S most a szomoru hold világol hamvokra.~
175 Vers| fizetni népe gyõzedelmét.~Illy a Leonidást egy marok hadával,~
176 Vers| méltóságát,~Mégsem tünhetik el a világ szemébõl,~Melly néki
177 Vers| szived rejtekében,~Felmenvén a legszebb idõ kezdetére,~
178 Vers| nem értik bajokat.~Mikor a természet édes érzéseit,~
179 Vers| tölt az illyen gyermek:~Ez a nap hajnala. - Kedvellik
180 Vers| nap hajnala. - Kedvellik a szemek;~Nincsen egyéb csele,
181 Vers| lobbanás, szelid gyengesége.~A következendõ idõ kiterjesztvén~
182 Vers| szebb, mint elevén.~Mert a piros hajnal ifjú sugarait~
183 Vers| piros hajnal ifjú sugarait~A nap diszesitti, széjt szórván
184 Vers| után idõ nyomát láttyuk,~A szépet jelesnek immár nem
185 Vers| tiszteletére csal.~Esméri mindenben a titkok fogásit,~Tudja már
186 Vers| hanyatlásában,~Kedces még, mint a nap tündöklõ nyugtában,~
187 Vers| itt rózsát képzelhetsz;~A más fejérségén liliomot
188 Vers| barnácska, eleven amellett;~A másik, hogy szõke, azért
189 Vers| azért olly kedvellett.~A szem ezek között kétségesen
190 Vers| között kétségesen választ,~S a meghatározás valóban elfáraszt.~
191 Vers| megnyernek romlott erkölcsöknél.~A nyájos szemérmest azért
192 Vers| esik, ha megjámborithatsz,~A titkostól igaz szeretetet
193 Vers| igaz szeretetet várhatsz.~A mulatságokban elméssebb
194 Vers| gondolkodó, az ismét érdemes.~Egy a jelességben vette nagyobb
195 Vers| vette nagyobb részét,~Másik a szemébe tette minden eszét.~
196 Vers| juthattok szivekben.~De a hitesekkel ne nyájoskodjatok, -~
197 Vers| ugy is terhes bilincseket.~A jövõ farsangon bálok lármájában~
198 Vers| Hymen templomában.~Tánc a szerelemnek kedvessebb innepe,~
199 Vers| tisztelni Venust nyájos népe.~A szerelmes legény mindég
200 Vers| magánosságnak,~Hány nyila szegezett a mostohaságnak;~S mikor már
201 Vers| A régi magyar viseletről~A
202 Vers| A régi magyar viseletről~A nagyszombati nemes ifjusághoz~
203 Vers| juh gyapjában,~Nem illik a tigris rókák adujában.~Alcides
204 Vers| látunk nemzetünkben,~Kinek a nagy időt olvassuk képéről,~
205 Vers| hordó szépeinktől,~Kik csak a tükörnek köszönik szineket,~
206 Vers| barátságnak karjain mulattunk,~A szomoru telek borongnak
207 Vers| borongnak egünkön,~Nem futkoz a tréfa nyelvünkön, szivünkön.~
208 Vers| jövendő bajunknak.~Csak mikor a közép tengeren evedzünk,~
209 Vers| Kirepült fészkéből! - lebeg a szellőkön,~Élődik szérükön,
210 Vers| Élődik szérükön, cseveg a mezőkön:~S még jó barát
211 Vers| HORATIUS~ Még meg sem szünt a lant szomoru hangjával~Lichtensteint
212 Vers| siratni gyászos nótájával,~S a szõke Dunának kies mellyékérõl~
213 Vers| Visszasohajtani temetõ helyérõl;~Még a fájdalomnak mélly s néma
214 Vers| olvadjon szive keservére,~Hogy a hálaadás édes érzésével,~
215 Vers| hálaadás édes érzésével,~S a méltó fájdalom kinos gyötrelmével,~
216 Vers| függött nyeresége.~Ó és ez a bajnok, ki a szerencsével~
217 Vers| nyeresége.~Ó és ez a bajnok, ki a szerencsével~Csak ugy bánt,
218 Vers| mennykövekben,~Orditva repdezett a szörnyü telekben,~Szórta
219 Vers| nyila, mennykövei:~S most a békességnek csendes kebelébõl,~
220 Vers| hadakozó hullattya könyveit.~A haza pediglen halottas innepét~
221 Vers| van, boldog herceg, tied a dicséret,~Hogy most ég mellyünkbe
222 Vers| ennek áldoz hálaadó szivünk,~A te sirodra hull! - s ott
223 Vers| Barátom, tudom, hogy szereted a szép rajzolatokat, mellyeket
224 Vers| rajzolatokat, mellyeket a szerelem az elmével együtt
225 Vers| szempillantásomból, mellyben a minap Elizát láttam. ~Hattyut
226 Vers| felfodorittással~Kedvezett a szemnek, melly rab lett
227 Vers| friss szél hüvesitette.~A tiszta szemérem mosolygott
228 Vers| alusznak ezek el osztán, midõn a kedvetlen vénség ezüsttel
229 Vers| én barátom szerencséjén? A társaságnak szentelt kötelei
230 Vers| hogy mind az örömöt, mind a szomoruságot egyenlõül éreztetik
231 Vers| Tudom egy ereje van ennek s a nyilnak.~Melly édes sebeket
232 Vers| ennek nyilazása,~Hanem csak a régi sebhely ujjittása!-~~
233 Vers| járásokat,~Esõ gyanánt lepik a szép havasokat.~Tudom, ablakjánál
234 Vers| szándékkal kivánná egyik a másikat fellyül mulni. De
235 Vers| tartóztathattam magamat, hogy ennek a gyönyörü szerzeménynek elejét
236 Vers| közölném: ~„Azok, akikkel a régi Görögországot Deukálion
237 Vers| járkált ki-ki vad bõrében.~A férfi fejszéjét vetette
238 Vers| karjára;~S ugy csüggött a gyermek annya emlõjérõl,~
239 Vers| gyermek annya emlõjérõl,~Mint a majomkölykek annyoknak mellyérõl.~
240 Vers| annyoknak mellyérõl.~Ha pedig a napnak elalutt világja,~
241 Vers| szerzõjének, hogy ez volt a legboldogabb életmódgya,
242 Vers| mellyet számunkra rendelhetett a természet? De, ha mindazokat
243 Vers| természet? De, ha mindazokat a viszontagságokat számba
244 Vers| amellyek esméretlenek voltak a miveletlen természet fiainál,
245 Vers| hattyuk tõlök legalább azt a boldogságot, melly a mostani
246 Vers| azt a boldogságot, melly a mostani viszontagságok tudatlanságából
247 Vers| Barátom, mint tetszik ez a kis német darab? Melly szépen
248 Vers| uralkodott! ~~V. levél~ Éppen a Sans souci okos munkájával~
249 Vers| vizének.~Hidd el, rózsája vagy a szagos Hiblának,~Tavasznak
250 Vers| magán gondolkozom;~Midõn a természet rendén csudálkozom,~
251 Vers| természet rendén csudálkozom,~Ez a kérdés méllyen süllyeszti
252 Vers| Kiterjesztett tenger; világ a hajóssa;~Szivünket pediglen
253 Vers| Szivünket pediglen mint a partot mossa”-~Megelégszel-e
254 Vers| nézem bárányim ugrásit;~S a vig madarkáknak rendes csacsogásit;~
255 Vers| Nem nyilnak számomra a rózsák bimbói,~Mellyekbõl
256 Vers| nyugszik erõtlen ölemben!~A hajnal sem tetszik olly
257 Vers| elszunnyadhassak hüves árnyékiba;~Vagy a gyengén csergõ patakok partyára,~
258 Vers| szemed,~Gyönyörü termeted.~A tiszta erkölcs mosolyog
259 Vers| Venus tüzhelye füstölög a szivedrõl.~ Ollyan vagy,
260 Vers| szivedrõl.~ Ollyan vagy, mint a tavaszi vidám erdõk,~Rózsák
261 Vers| hullass könyveket,~Mert a könyv nem illet bajnoki
262 Vers| az egek áldása.~Majd, ha a trombita rettentõ hangjára~
263 Vers| szivünket gázolni?~Nem elég még a könyv? még többnek kell
264 Vers| nem pediglen attya.~Ez a hálaadás oly szent hivségünkért,~
265 Vers| egykor szánokoztak.~Tudod, a pozsonyi vár palotájában~
266 Vers| gyilkos tõrt toltál szivünkre.~A megilletõdött õszek kardot
267 Vers| volt végsõ csepp véreket,~A buzgóság birta ezekre sziveket.~
268 Vers| igéretekre,~Hálákat küldöttünk a kegyes egekre.~Ó miként
269 Vers| Józsefért fegyverünk.~Illyen a magyar sziv! Ekképp tud
270 Vers| szél lengedez,~Melly elõtt a setét felhõ fut s bucsut
271 Vers| eszes lelkek kegyetlenek?~A királyi névben küldött fogadások~
272 Vers| Azután ha az is, nem az a tisztsége,~Hogy elfulladásig
273 Vers| Nagy bünhöz is ész kell,~A sziv gonoszságra ennek szárnyain
274 Vers| lõdözni azokat,~Most kezd a khineser magyar dohányt
275 Vers| Hogy küldgyön menkövet a fejedelmekre.~De talám Ausztria
276 Vers| mint szabad népre, ugy nézz a magyarra:~Szörnyü csalatkozás!
277 Vers| mivel jobbult eddig véle a németség?~Még a fekély mostan
278 Vers| eddig véle a németség?~Még a fekély mostan tovább hatott
279 Vers| gyökere sziv szelidségének,~Ez a rugó tolla polgár hivségének.~
280 Vers| Gondolkozván, látod, hogy a pártosoknak~Dolga volt leginkább
281 Vers| Volna még csak zsidó király a környékbe,~Akivel hasznodért
282 Vers| szomszéd király kegyességét.~Ó, a mi õseink annyi ezerekkel,~
283 Vers| még ez sem elég! - még a fellegeknek,~Mellyek trónusodnak
284 Vers| Gyomra ki nem lõtte mind a fullángokat,~Mellyekkel
285 Vers| Maiki erdõségben~Állnak a barlangok néma csendességben.~
286 Vers| látni most utcáin,~Kik, ha a teleknek havas fermetege~
287 Vers| Csillagot sem lát?~ 2~Minap a végsõ homályba merült,~Kiben
288 Vers| örült!~Illy mostoha sorsra a kõkemény sziv is lágy!~
289 Vers| ezrei.~Kihullott belõlök a kard; - bárcsak még lenne~
290 Vers| 4~Lásd, igy hagynak el a nagy férfiak,~Dicsõségedre
291 Vers| A vig társaságról~ 1~ Éljen
292 Vers| truccokra.~ 3~ Ime, melly jó a barátság!~ Nincs e földön
293 Vers| szivébe!~ 5~ Nem tud a magyar sziv ahhoz,~ Mert
294 Vers| vigadgyunk;~Lesz még idõ, hogy a buról aggódgyunk.~1782-1784~~
295 Vers| eddig veled mulattam;~Ragad a sors karjaidról,~Gyenge
296 Vers| esdekhessen.~ 3~Nem szegezem a végzések,~ Örök szent
297 Vers| A csalfa szivnek megvetése~
298 Vers| mig csergedeznek,~ S a lehellettel enyésznek.~
299 Vers| Melly keresztül hatná ezt a gyászos fedelet;~Ó pedig
300 Vers| Közönséges volt.~ 4~Már a halál feloldozta illy köteleit;~
301 Vers| szivedben.~ Mig bennem a lélek~ Piheg, gyászban
302 Vers| A megaggott világ-fiának emlékezete~
303 Vers| Bemetszettük neveinket a hársfák héjjába.~ 5~
304 Vers| A végső óra~ Érkezik már
305 Vers| kereszt jelével~Fut elõled a halál~ Minden pogány
306 Vers| Segéltsd erõtlenségünket,~Hogy a véglehellések~Legyenek szerencsések.~
307 Vers| mikor már nem leszek~ S a halandóságnak karjain enyészek.~
308 Kolt| nevének,~Mellyel dicsekedett a tudós világnak,~Hogy õ Parnassussa
309 Kolt| indulat mivolta,~Mellyel a természet szivünket kapcsolta.~
310 Kolt| nyugtató szállását~Idézvén a szarvas, nyomát kettõzteti~
311 Kolt| levelemet Mátyus mezejérõl,~A szép tudományok dicsõ kutfejérõl,~
312 Kolt| folynia képében.~Oldalát a gazdag gyümölcsfák szépittik,~
313 Kolt| adnak.~Tojongó sokaság birja a mezõket,~Melly édes örömmel
314 Kolt| Melly édes örömmel tölti a nézõket.~Emez köszörüli
315 Kolt| üres vataléját.~Némellyek a gusnak fonásán dolgoznak,~
316 Kolt| gusnak fonásán dolgoznak,~A kévék kötésén többen fárodoznak,~
317 Kolt| fárodoznak,~Ezek kalangyába a kévéket zárják,~Azok büszkén
318 Kolt| tájék böcsös vidámsága,~Ezer a bakonyi élet boldogsága.~
319 Kolt| bakonyi élet boldogsága.~Én a többit itten elõl nem számlálom,~
320 Kolt| uttyára szóllitsa.~Én már a barlangok’ lakom kiességét,~
321 Kolt| oltárnál képzellek állani,~S a testesült igét kezedbe szállani!~
322 Kolt| könnyebbülését.~Nem ólálkodik itt a tündér semmiség,~Nem rontya
323 Kolt| sétálgot sáncokon.~Ottan a sziv távoz erkölcs ösvénnyétõl,~
324 Kolt| De ellenben melly szent a Bakony lakása,~Együgyü s
325 Kolt| nincsen maradása.~Mihelyt a nap fénylik kerék világunkon~
326 Kolt| kerék világunkon~S tünik a csillagos tábor tájékunkon,~
327 Kolt| készittek.~Igy eltünvén a nap szép munkálkodással,~
328 Kolt| napnak fényességét,~S ahol a semmiség bús sötétségébõl~
329 Kolt| mint amillyennek itéli a világ; és egyedül az Urnak
330 Kolt| életét, - de ha ugyanettõl a vagyonnától is megfosztatik,
331 Kolt| elbucsuzhat. ~Nevethetem valóban a világot, midõn látom erõsségében
332 Kolt| alig találhattyuk. Rómának a széles világon elterjedett
333 Kolt| palotákból barlangokat csinál és a szakadozott falak közt kóborló
334 Kolt| állanak, s onnét kacagják a tengeri haboknak küszködését. ~
335 Kolt| Irsz, s uj frigyet kötöl a kilenc szüzekkel,~Kiktõl
336 Kolt| kilenc szüzekkel,~Kiktõl a mult idõn végbucsudat vetted,~
337 Kolt| fõbb versszerzõje.~Én csak a budai hegyrõl tekéngetek!~
338 Kolt| Szomoru hallgatás tölti a környéket,~Vagy ha szól,
339 Kolt| mivel már visszaszóllit a munkára,~Élj! de küldj verseket
340 Kolt| Csak kétszer fárodtál a nagy havasokon,~Kétszer
341 Kolt| nagy havasokon,~Kétszer a pápai kies sikosokon,~Máris
342 Kolt| szivével veszõdött.~Ennek a te sorsod árnyéka sem lehet,~
343 Kolt| bércekrõl,~Tanuld gyorsaságod a puha szelekrõl,~Bakony erdejének
344 Kolt| székében.~Meg ne rettenny pedig a hófuvásoktól,~Vagy letörõ
345 Kolt| friss szárnyokkal idézd a sik pusztaságot.~Meglátod
346 Kolt| Eszterház várával,~Mellyre még a nap is néz szebb sugárával!~
347 Kolt| néz szebb sugárával!~Itt a levegõ ég új erõt osztogat,~
348 Kolt| kis szegletben ülj,~Hol a nagy örömben helyettem részesülj,~
349 Kolt| részesülj,~Azután térj vissza a gyors fuvásokkal,~S kedveskedgy
350 Kolt| boldogulásodat,~Már tréfák elõtted a ciprusi mesék,~Te itt vigadozol,
351 Kolt| lantom,~Ezt paradicsomnak a föld szinén tartom!~Buda,
352 Kolt| reggeli töménnyét áldozta,~A levegõ eget párázat futkozta,~
353 Kolt| hogy kezembe vettem,~Mert a versszerzésnek vak tüzét
354 Kolt| erkölcs édes javaiból.~Azaz: a sötétben, hogy ne szemlélhessen,~
355 Kolt| madárkák felelnek!~Flóra a Gráciák egész táborával~
356 Kolt| temetõhellyre ragadtatok,~Hol a halandóság törvénnyébe hatok.~
357 Kolt| világa mutattya,~Hogy itt a természet fiait sirattya!~
358 Kolt| szavai,~Páncél környékezi a többi tetemét,~S azzal bizonyittya
359 Kolt| habjait képezem kedvemmel.~A magyar iróknak gyullaszt
360 Kolt| Aggot Orczit látom mint a sast ifjadni,~Sebes szárnyaitól
361 Kolt| öltözetbe,~Ki élet törvényt szab a nagy természetbe.~Barátom!
362 Kolt| folyó zászlóiban,~Morognak a bombák kékes ágyuiban,~Mert
363 Kolt| agyarkodástól?~Mért irtóznánk mi is a fegyvervonástól?~Midõn vezéreli
364 Kolt| árosztott Phársál mezejére,~Sem a nagy Scipio Dido bástyájára,~
365 Kolt| Ugy lesz! - Ugy óhajtom a kegyes egektõl,~E jövendõt
366 Kolt| egektõl,~E jövendõt vettem a kilenc Szüzektõl.~Buda,
367 Kolt| e nagy lelkeket,~Kiknek a kilenc szüz vezeti kezeket!~
368 Kolt| mejjemhez kezeim,~Midõn a vitézek tojongó számában~
369 Kolt| látok emelkedni,~Melly miatt a nap is készül setétedni.~
370 Kolt| habokat képeznek.~Közte a számtalan fegyverek szikráznak,~
371 Kolt| dicsõséges verejtekkel áznak.~A tátos paripák lángokat hortyognak,~
372 Kolt| kõsziklák harsognak,~Szóval: itt a halál ezer rajzolásban~Öldökli
373 Kolt| Pompejus népére,~Mint párduc a vadász tõrének élére.~Egek!
374 Kolt| meritselek sohajtásaimba,~Mellyek a barátság szentelt törvénnyébõl~
375 Kolt| székébõl.~Ne véld barátom, hogy a ti hadatokat is vádoljam
376 Kolt| verseimbe; mert noha magában a vérengezés nem jó, de önnön
377 Kolt| vérengezés nem jó, de önnön a természet szabadságot ád
378 Kolt| oltalmazhattyuk. - Csak az a szentségtörõ, ki okot ád
379 Kolt| fogod ezekben tanálni annak a tûznek, melly a te verseidet
380 Kolt| tanálni annak a tûznek, melly a te verseidet lelkesitti.
381 Kolt| azért meg nem veted, - mert a nagy elmék, midõn már felettek
382 Kolt| alátekéntenek és gyönyörködve nézik a gyengébbeknek hánykolódá
383 Kolt| minémü pontyára értek már õk a tökélletességnek... ~Téli
384 Kolt| irni, mint hogy akkorra a fegyver zergések valamennyire
385 Kolt| mezõkön;~Mint vert uton sétál a bükkös erdõkön.~Nem tud
386 Kolt| reszketni faggyától,~Nem izzad a napnak heves sugarától.~
387 Kolt| gyarlóságnak,~Ismét tengerére tér a buzgóságnak.~ A nap sem
388 Kolt| tengerére tér a buzgóságnak.~ A nap sem szüntelen ragyok
389 Kolt| elejétõl,~Mindegyik kiált ránk a sirnak széllyétõl,~Hogy
390 Kolt| Hogy majd bucsut veszünk a napnak fénnyétõl.~ Még
391 Kolt| postáját,~Midõn sirva néztük a dajka póláját!~ Igy,
392 Kolt| mivében.~ Mint mikor a gyermek felébred álmából,~
393 Kolt| okoskodol küldött leveledbe,~Hol a nagy természet ötlõdik szivedbe,~
394 Kolt| ötlõdik szivedbe,~Midõn a tanittást forgatod eszedbe, -~
395 Kolt| ajakára.~ Mint midõn a kertész sétálgot kertében,~
396 Kolt| vesszejében,~Nem tud ellent állni a fa törvénnyében,~Csak idegen
397 Kolt| Im, tanittás mennyit tesz a gyermekeknél!~ Nem sir
398 Kolt| Melly csuda végzések birják a világot,~Nemzetek vére szül
399 Kolt| Mikor polgár vére folyt a vizárkokba,~Számtalan test
400 Kolt| gyakran fohászkodott,~Ceres a letapodt teleken bánkodott,~
401 Kolt| kertyének,~Melly csudát képezett a világ szemének.~ Tekintsük
402 Kolt| mindegyik népébõl,~Pirult a korona nemzetek vérébõl!~
403 Kolt| hazájából,~Mintha kiemelné a feldet sarkából!~ Végsõ
404 Kolt| fegyverének,~Hogy szük lett a világ sok gyõzedelmének.~
405 Kolt| javait!~Hány tõrrel öldökli a világ fiait!~Hallanánk csak
406 Kolt| szemlélhettyük! - Ó! félj barátom a haláltól s tartsd meg magadat
407 Kolt| Melly szomoru árnyék lepi a térséget!~Bágyodt világ
408 Kolt| csendességet,~Talám most képezi a volt semmiséget.~ Napnyugoti
409 Kolt| életben,~Többi mind lelketlen a nagy természetben.~Û te
410 Kolt| mivedben!~ Feltetted a napot egünk tetejére,~Hogy
411 Kolt| Okoskodgy bár Newton a nap forgásáról,~S taszitsd
412 Kolt| dicsõség polcáról,~Vedd le a golyóbist Herkules válláról,~
413 Kolt| négy lovával?-~ Inkább a mulandó jusson hát eszünkbe,~
414 Kolt| hát eszünkbe,~Mert mint a nap tünik s tündöklik egünkbe,~
415 Kolt| minden pompájával,~Mihelyt a bús éjjel int ón pálcájával!~
416 Kolt| vesztik ékességét!~ Hátha a nemzetnek tekéntünk sorsára,~
417 Kolt| csudájára,~S miként estek ismét a község sorjára?~ Bölcs
418 Kolt| kedvességének?~ Nézd el a természet gyenge szülöttyeit,~
419 Kolt| természet gyenge szülöttyeit,~A fa hogy terjeszti tegnap
420 Kolt| lankadt lépésekkel,~Játszonak a szellõk vig pihegésekkel, -~
421 Kolt| pihegésekkel, -~S dicsérvén a tavaszt nyájos énekekkel,~
422 Kolt| levelekkel.~ De mihelyt a tél jön jeges tengerérõl,~
423 Kolt| Kárpát tetejérõl,~Tünik a kiesség réteknek szinérõl,~
424 Kolt| szépségérõl!~ Látod, ez a sorsa ember életének!~Örül
425 Kolt| nyugtával!~ Sirva játszodozik a szél hangjaiddal,~Nyög a
426 Kolt| a szél hangjaiddal,~Nyög a levegõ ég sohajtásoiddal!~
427 Kolt| Szomoru barátom! álld a végzéseket,~Kik már ugy
428 Kolt| merülnek szemeink! - Éljünk mi a barátság boldogságával!
429 Kolt| tisztább gyönyörüséget; fessük a természetet versekkel; szédeleg
430 Kolt| versekkel; szédelegjünk, mint a lepke, egyik kellemetes
431 Kolt| egyik kellemetes tárgyról a másikra! - mondgyuk meg
432 Kolt| mondgyuk meg magyarjainknak, mi a szép! éreztessük vélek,
433 Kolt| Akkor, barátom, akkor fog a tisztább nap mosolyogni; - -
434 Kolt| rólad gondolkozom,~Néked a barátság tüzével áldozom!~
435 Kolt| társoságába, - ha csakugyan a sziv tehet egy halandót
436 Kolt| mezei sipjával~Köszöntöd a napot piros sugarával,~Melly
437 Kolt| orcájával~Áldgya udvarodat a bõvség szarvával.~ Néha
438 Kolt| tekéngetsz éltek esetére,~Mellyet a szerencse hányt, vetett
439 Kolt| kegyes karjaira,~Itt nézek a tünõ világ játékira; -~Itt
440 Kolt| füstös partyaikat,~S kirakván a révbe gondos javaikat,~Vig
441 Kolt| Kónyinak~ Már a tél érkezik scythák mezejérõl,~
442 Kolt| tüzhellyére!-~ Mint midõn a tavasz mosolygó képével~
443 Kolt| s kis mejjével~Röpdöz, a szép tavaszt áldván énekével-~
444 Kolt| Bessenyeinek~ A szeléd egeknek látlak árnyékában~
445 Kolt| Igy vitettél te is a sors hatalmátul,~Mihellyt
446 Kolt| Két jó barátomnak a Bakonyba~ Mivel nem lehetek
447 Kolt| lássátok magyar hivségemet.~Ti a kies erdõk laktok árnyékában,~
448 Kolt| homlokából,~Ott hallyátok fujni a csendes szeleket,~Kacagjátok
449 Kolt| Kacagjátok meleg házban a teleket,~Mellyek, ha felülnek
450 Kolt| lebeg hallgatásban,~Hol a sziv érezhet, s gyakran
451 Kolt| sohajtásban~Fejezheti magát, melly a kék egekre~Mint villám;
452 Kolt| néha Nelson mátkájával,~Kit a nagy Mármontel fest ékes
453 Kolt| láttya más történetének,~Kit a balszerencse felvévén szárnyára,~
454 Kolt| buját hárfája szavában,~S a szunnyasztó éjjel hiv setétségében~
455 Kolt| öntözte virágit kertyében!~A szép Adelhaid Savoj hegyeiben,~
456 Kolt| melly érzékenységet,~Hogy a sok szenvedést s drága dicsõséget~
457 Kolt| Jutalmazd, édessé tévén a hivséget!~ Ti pedig,
458 Kolt| szived érzékeny ölében,~Melly a szerelemnek készült mühelyében;~
459 Kolt| napodnak!~ Hiszem ez a rende ember életének,~Minden
460 Kolt| tudós forrásából,~Midõn a nagy elmék vad indulattyából,~
461 Kolt| Babilon várában!~ Ha pedig a télnek süvöltõ szelei~Zugnak,
462 Kolt| ne mondd, barátom, jobb a magánosság,~S pásztori kunyhókkal
463 Kolt| bálvány istenségét~Elüzte a gyenge szüzeket székébõl,~
464 Kolt| hives árnyékira,~Kiknek a fellegek ülnek gallyaira,~
465 Kolt| ökrök ezres seregekkel,~Kik a kõsziklákot rázták bõgésekkel.~
466 Kolt| hideg szállásokban?~Hidd el a természet futtya vadságait,~
467 Kolt| Algir határait~Lakni, hol a vadság verte sátorait?~Ó
468 Kolt| emlékezik Eszék vidékérõl~Hol a halandóság ezer gyötrelmérõl~
469 Kolt| Kónyim árnyékával.~ Hallom a zuhogó Dráva folyásait,~
470 Kolt| kiontott vérekkel~Jegyezték a hellyet bajnoki szivekkel,~
471 Kolt| szivekkel,~Mellyen most gerlicék a fárodt szelekkel~Röpdöznek,
472 Kolt| Ez barátom zsoldja a nemes lelkeknek;~Önnön a
473 Kolt| a nemes lelkeknek;~Önnön a természet örül erkölcsöknek,~
474 Kolt| Kapitány Barcsaynak~ Már a tél költözik reszketõ fagyával,~
475 Kolt| elhalt feldünket sullyával;~S a gyönyörü hajnal piros ajakával~
476 Kolt| idõket igér Titánnyával.~ A természet mintha hosszas
477 Kolt| fénylenek tõkék bimbójában.~Ezek a jövendõ nyár hanyatlásában,~
478 Kolt| Nem küszködik itten a sziv fájdalmával,~Sem a
479 Kolt| a sziv fájdalmával,~Sem a szerencsének mostohaságával,~
480 Kolt| ökreinket.~ Naponként a gazdag természet kezébõl~
481 Kolt| kalászok bus verejtékébõl.~ A szüntelen tavasz mosolygott
482 Kolt| tavasz mosolygott egünkön,~A tiszta boldogság lebegett
483 Kolt| tüzhelyünkön.~ Megszünt a nagy tavasz, megszünt boldogságunk;~
484 Kolt| uraságunk.~ Nem foly már most a méz fáknak levelébõl,~Vagy
485 Kolt| fáknak levelébõl,~Vagy tej a Dunának sziklás kutfejébõl,~
486 Kolt| Rómát s testvéreit!~Általhat a folyón Emáth mezejére,~Szegény
487 Kolt| helyére;~Ott, ott borult a nap véres fellegekben,~Midõn
488 Kolt| fellegekben,~Midõn tõrét verte a szabad szivekben!~Ó arany
489 Kolt| ellened karokat?~Hiszem a természet kit-kit pállyájára~
490 Kolt| gyenge kezeirõl,~Nem hull a rabságnak könyve szemeirõl!~
491 Kolt| másnak kegyelmétõl,~Ha csak a természet szentelt törvénnyeit~
492 Kolt| tiszteletben tartatik, mig a haszon mást nem javasol.
493 Kolt| tekintsük hazánkat,~Kinek a minapi halottas pompánál,~
494 Kolt| szemünkre.~Ébren sohajtozunk a nagy éjtszakában!~Mit várhatunk
495 Kolt| méltóság.~ Felemelsz a földi Istenség székéhez,~
496 Kolt| fortélyok õrzik boldogságát,~A szegénység s rabság kinos
497 Kolt| nagyságtól,~Mert elragadtatván a szent buzgóságtól,~Ugy emelkedünk
498 Kolt| szivünkre.~Mennyünk, tudakozzuk a nagy természettõl,~Hol lakik
499 Kolt| életében?~Ó nem - hallom szavát a bus természetnek,~Hogy kik
500 Kolt| szentelt rejtekében,~Melly a boldogságnak hever kebelében;~
1-500 | 501-559 |