Part
1 Vers| fordittád emlékezetedet.~Én ugyan mindaddig rettegve
2 Vers| erõtlenek mit oltalmazhatunk?~Én, öreg Láertes, s idétlen
3 Vers| segittséged nélkül szükölködik.~Én pedig hogy vetnék gátot
4 Vers| Febus merül esti tengerében,~Én is felfüggesztem a szegre
5 Vers| szivedet érzékeny vigasság!~Én mást nem adhatok mostani
6 Vers| De élj, hogy sirassál! - én, noha rothadok,~Olvasd hamvaimon,
7 Vers| szivünkön.~Azért kertecskémet én is öntözgetem,~Hol még ma
8 Vers| azoknak számából,~Kik mint én, könyveztek szivek fájdolmából?~
9 Vers| zöldellõ mezõket! -~Hát én, kit nemessebb kezed munkájából~
10 Vers| teremtél agyag kovásszából;~Én, kire rátetted titkos pecsétedet,~
11 Vers| lelkemre isteni képedet,~Én ne érdemeljem gondviselésedet,~
12 Vers| enyészni kezdõ életeket, -~Csak én, kinek lelke halál törvényétõl~
13 Vers| Tanácsom, láttyátok, hogy én nem kiméllem.~Olly virágok
14 Vers| öldöklõ kétségek!~Nem hallom én többé ütni óráimat,~Mellyek
15 Vers| hivságra!~Akkor szerettem én ékes nemeteket,~Mikor még
16 Vers| hozd el már nyaramat,~Hogy én is elhagyván magánosságamat,~
17 Vers| almáért vetekedni véltem;~Én, Párist követvén, nékie
18 Vers| De mikor nem örültem én barátom szerencséjén? A
19 Vers| végezze tisztségét;~Elég, hogy én birom érzékeny hivségét.~
20 Vers| nem távozom!~ 4~Látlak én messzeségemben~ Nagy
21 Vers| eskütt hivedre,~ Lásd, én immár bujdosom,~ Már
22 Vers| 3~ Életem tavasszán én is rabjok lettem,~Midõn
23 Kolt| bakonyi élet boldogsága.~Én a többit itten elõl nem
24 Kolt| házosság uttyára szóllitsa.~Én már a barlangok’ lakom kiességét,~
25 Kolt| dolgára következõ napját.~Én azonban Pindust magamnak
26 Kolt| lesz fõbb versszerzõje.~Én csak a budai hegyrõl tekéngetek!~
27 Kolt| szemlélheti.~Elhagyom már én is e setét barlangot,~Mellybe
28 Kolt| Énéásban,~Csak messzérõl nézem én e nagy lelkeket,~Kiknek
29 Kolt| talám hivségünket,~Te nékem, én néked, bocsássuk vétkünket,~
30 Kolt| rajzolta képeden;~Mert ugy én is sirok keserüségeden,~
31 Kolt| nyögni fog versedben!~ Hát én hogy örüljek éltem zsengéjének,~
32 Kolt| fészkét:~ Igy vagyok én is most Muzsáim ölében,~
33 Kolt| nyögve dõl Muzsái karjára.~De én gyakran látlak szökõ álmaimban,~
34 Kolt| van - add tudtomra, hogy én is rettegjek,~Én is barátimmal
35 Kolt| tudtomra, hogy én is rettegjek,~Én is barátimmal sirjak, keseregjek.~
36 Kolt| Istenének áldozzon magában,~S én fényes templomom márvány
37 Kolt| szólnának zokogva felőlünk!~Én, mig te énekelsz, Apony
38 Kolt| habjait.~Ugy tetszik, hogy én is illyen szélvészektõl~
39 Kolt| napokról!~Ezzel mulatom én csendes éjjelimet,~Remete
40 Kolt| Barcsaynak~ Rendes! mig én Apony fedetlen bástyáin~
41 Kolt| Európa irtózok csudáin, -~Mig én az országlás kényes oskoláin,~
42 Kolt| mennykövekkel?~ Láttam én bálványink véres templomában,~
43 Kolt| keveset hizelkedhetnék én verseimnek, kedves barátom! -
44 Kolt| világ. ~Ezt jövendölte az én kedves Lukánusom, imigy
45 Kolt| Baucissával, téged Klorisoddal;~Én szõke Kloémmal üzném gondjaimat,~
|