Part
1 Vers| részét azon dicsõségnek, mellyet Trója meghódittásában szerzettek
2 Vers| elvesztettem minapi uttyában,~Mellyet vén Nesztornak tett tartománnyában.~
3 Vers| hajittó napnak fényessége,~Mellyet kezd szemlélni földünk kereksége!~
4 Vers| emelkedne nagy Zrini sirjából,~Mellyet épitett volt törökök csontyából,~
5 Vers| csillapodik a világ lármája,~Mellyet Morfeusnak szunnyaszt álmos
6 Vers| elhervadt szépsége;~Mint, mellyet a napnak éget hevessége,~
7 Vers| kõszálon nyugszik egy sziv, mellyet a szélvész ostromol ~
8 Vers| kõszál istápja szivemnek,~Mellyet örökösen áldozok hivemnek.~
9 Vers| sugár mosolyog szivemre,~Mellyet küld szerencsém némü reményemre,~
10 Vers| elenyészõ félben vagyon, mellyet egy ifju elmélkedve néz~
11 Vers| ügyelne e szép kerekségre,~Mellyet semmiségbõl hozott fényességre:~
12 Vers| fényességre:~Mert az a hatalom, mellyet teményünkkel~Tisztelünk
13 Vers| önnön munkájából~Veszi, mellyet készitt tavasz virágjából;~
14 Vers| múlik el erdők ékessége,~Mellyet a tavasznak szült gyönyörüsége,~
15 Vers| szállása, nem pedig gőgösség,~Mellyet vétek követ, s végtére szegénység.~
16 Vers| Fáradsága dija, érdem bokrétája,~Mellyet azon Isten készitett számára,~
17 Vers| s minden örömkönyvünk,~Mellyet ennek áldoz hálaadó szivünk,~
18 Vers| legboldogabb életmódgya, mellyet számunkra rendelhetett a
19 Vers| Egy asszony rugó erére,~Mellyet szerencsétlenül~Borbély
20 Kolt| kalászokkal kérkedik környéke,~Mellyet öntözgetett polgár verejtéke.~
21 Kolt| tanittást forgatod eszedbe, -~Mellyet velem vettél még gyermekségedbe’.~
22 Kolt| arról az iszonyuságról, mellyet egy holttestekkel béfedett
23 Kolt| tekéngetsz éltek esetére,~Mellyet a szerencse hányt, vetett
24 Kolt| Fillist selyem ruhájával,~Mellyet szél lebegtet gesztenyés
25 Kolt| Chlorindát kettõs almájával,~Mellyet Venus tett volt oda kis
26 Kolt| szivünk ama telek nézésével,~Mellyet polgár öntöz bus verejtékével!~
27 Kolt| támadott hiv melegségébõl,~Mellyet Zefir kapván Eszék térségébõl,~
28 Kolt| dobog nekem is mejjemben,~Mellyet a szabadság lelkesitt testemben.~
29 Kolt| s még fánkot sem ettem,~Mellyet néha-napján annyira szerettem!~
30 Kolt| hó fedi bérces vidékemet,~Mellyet a szünetlen erdõk sürüsége,~
|