Part
1 Vers| szövésében.~Képzelt veszélyidtõl mikor nem rettegtem?~Sõt attól
2 Vers| terhelve távozik;~S, ha mikor Ulisszes férjemet meglátná,~
3 Vers| gyermekei reszketõ karjából,~Mikor Kárthágónak siet piacára,~
4 Vers| könyv reszket szemében,~Mikor ott szemléli négy Eszterházinak,~
5 Vers| tüznek égtetek lángjával,~Mikor Nagy Hunyadi vezérlett kardjával!~
6 Vers| nézését reá függesztette.~Mikor már illy szépek, esmérni
7 Vers| azonban nem értik bajokat.~Mikor a természet édes érzéseit,~
8 Vers| megszokták hallani szavamat,~Mikor bus énekkel fejezem bajomat.~
9 Vers| szegezett a mostohaságnak;~S mikor már kiöntöm titkos gyötrelmemet,~
10 Vers| kivánnak~Látni ajakunkon, mikor kardra hánnak.~Mostoha fajzati
11 Vers| puhulni kezdett volt végtére,~Mikor feloldozván kemény páncéllyait,~
12 Vers| szerettem én ékes nemeteket,~Mikor még szemérem lakta sziveteket,~
13 Vers| szemérem lakta sziveteket,~Mikor arany kötő fénylett kezeteken,~
14 Vers| gyötrelem vár ember életére.~Mikor arany időt igértünk magunknak,~
15 Vers| jövendő bajunknak.~Csak mikor a közép tengeren evedzünk,~
16 Vers| hogy szerencsés vagy. - De mikor nem örültem én barátom szerencséjén?
17 Vers| érettem.~De leginkább akkor, mikor már nem leszek~ S a halandóságnak
18 Kolt| akármelly mivében.~ Mint mikor a gyermek felébred álmából,~
19 Kolt| volt ennek régi százodokba,~Mikor polgár vére folyt a vizárkokba,~
20 Kolt| London oszlopával!~Tudom, mikor Charon ragadt sajkájával,~
21 Kolt| bosszura vonzzák az egeket,~Mikor azon hazát hitszegés mérgével~
22 Kolt| vélte tiszteletnek~Lenni, mikor ugy bánt Stuárt Máriával,~
23 Kolt| hivednek, mi forog szivedben,~Mikor világunknak látod bálvánnyait,~
24 Kolt| Rómából nyájas csemetivel,~Mikor Hánnibálnak tartott záporától,~
25 Kolt| Thessaliának futván lugossait,~Mikor Juliusnak repülõ hadait,~
26 Kolt| cselekedetekre nem kénszerittyük! Mikor azután szégyelleni kellene
27 Kolt| változna! - Ó egek!~Vallyon mikor lesztek egyszer kegyesebbek?~
|