1-500 | 501-559
Part
501 Kolt| nekem is mejjemben,~Mellyet a szabadság lelkesitt testemben.~
502 Kolt| töltöd éjtszakádat,~Csak a szomoru hold hallja bus
503 Kolt| bánt Stuárt Máriával,~Mint a legdühösebb pogány prédájával.~
504 Kolt| fenn Árpád fiai szivében!~A Nyitrai folyó partyáról,
505 Kolt| bérces vidékemet,~Mellyet a szünetlen erdõk sürüsége,~
506 Kolt| mezőknek szüzeit.~Inkább a süvöltő szelek fuvásával,~
507 Kolt| polgár halálában;~S addig a dühösség legfelsőbb pontyára~
508 Kolt| ottan nem keresték.~Önnön a természet irtózott ezektől,~
509 Kolt| fészkekre.~Nem használt a titok, s sziklák keménysége,~
510 Kolt| kegyetlenségre, majd barátságokra?~A jövendő százok számat kérnek
511 Kolt| várára;~Ott szivok életet a gyenge szellőkből,~Mellyek
512 Kolt| fujnak martoni mezőkből.~Ezt a filozófiát egyedül csak
513 Kolt| filozófiát egyedül csak a te szivedben találhatom
514 Kolt| elmélkedésemet; - meghagyom a késõ idõkre is igaz hálaadásom
515 Kolt| szélvészektõl~Ragadtatom honnyom s a kilenc szüzektõl,~Kikkel
516 Kolt| mostani zajjától,~Távol a kénköves Coczytus partyától,~
517 Kolt| hol kinos igával~Játszott a szerencse zsoldos világával.~
518 Kolt| csekély verseimet. Bátor a világ utolsó szegletére
519 Kolt| utolsó szegletére rendel is a mindenkor felettünk virrasztó
520 Kolt| kegyességének tartozom. - Ez a köteles buzgóság adta kezembe
521 Kolt| parancsolatából itt lakom, hol egészen a szép tudományoknak szentelem
522 Kolt| haszon dühössége!~ Kikel a fösvénység szomju birtokáról,~
523 Kolt| késértésnek,~Pengeti már élét a mészárló késnek;~Vagyon
524 Kolt| késnek;~Vagyon egy kis része a testesülésnek,~Melly még
525 Kolt| honnyokból,~Igy csinált tömlöcöt a szabad kunyhókból~ Im
526 Kolt| Mármost az áll elõl a vérferedõnél,~Kinek semmi
527 Kolt| ki nem pusztittatol.~Ha a te gyönyörû verseid csak
528 Kolt| Alkudjunk meg inkább: tegyük a tiéidet az örökkévalóság
529 Kolt| talám találkozna valaki, aki a letaposott emberiségnek
530 Kolt| még általok nem jobbult a világ. - Mindenkor hasonló
531 Kolt| maradnánk, de addig ingereljük a szelid természetet, míg
532 Kolt| nem forgattyuk sarkából és a legalacsonabb cselekedetekre
533 Kolt| erkölcsöknek lenni higgye a világ. ~Ezt jövendölte az
534 Kolt| kint, fohászkodást szül a gyönyörüség.~Millyen nyugodalmat
535 Kolt| Millyen nyugodalmat lelsz a tüz hevében,~Vagy reszketõ
536 Kolt| Tekénts egy ifjura, kit a hiv természet~Édes érzésinek
537 Kolt| gyermekségét.~Mint midõn a lepke virágos mezõkön~Szédeleg
538 Kolt| Kétségesen választ helyet a térségen,~Majd völgyben
539 Kolt| szilás hegységen.~ Végre a szeretet rejtek cseléjével~
540 Kolt| boldogság;~Fájdalom, nem öröm a szivbéli rabság!~Egy szépnek
541 Kolt| barátom, természeti festése a szerelemnek! - Lásd, hogy
542 Kolt| szerelemnek! - Lásd, hogy a poéták sem mondanak mindétig
543 Kolt| mondanak mindétig szint a valóság helyett! - Igaz
544 Kolt| helyett! - Igaz ugyan, ha a szeretetét felvesszük tárgyul
545 Kolt| érzékenységre gyullasztyuk a sziveket, és annyi szépet
546 Kolt| és annyi szépet mondunk a szerelemrõl, hogy magunk
547 Kolt| csak elmefuttatások, és a megcsalattatni kivánó emberi
548 Kolt| tapasztaltuk már mindketten a valóságot, kedves barátom!
549 Kolt| között kifedezhettyük ennek a szemfényvesztõ indulatnak
550 Kolt| képekkel~Játszik tünésiben a sebhedt szivekkel.~Ez is
551 Kolt| immár szivem titkaiból~Ezt a gyengeséget: hogy még fájdalmiból,~-
552 Kolt| gyönyörüséget.~Ez már nagy fortélya a szent végzéseknek,~Kik ugy
553 Kolt| szép dombocskáról~Szedte a jövendőt attya ajakáról,~
554 Kolt| árnyékában~Feltanálnánk a te fényes eleidet,~Fejedelmi
555 Kolt| kegyesebbek?~Az illyen mulatságai a szivnek és elmének, amelly
556 Kolt| észtõl rövid utat tanál a vigasztalás a szivre. Ó
557 Kolt| utat tanál a vigasztalás a szivre. Ó melly édes volna
558 Kolt| elméd még szebbé tett, mint a természet minden ajándékaival
559 Kolt| az illyen boldogságokat a végzéseknek imádandó titkaitól
1-500 | 501-559 |