1-500 | 501-535
Part
1 Vers| huzomos késedelmének okát, s kétségeskedvén visszajövetelérõl,
2 Vers| tartományunkba~Intézte hajóját, s Görög várasunkba,~Amaz,
3 Vers| tölté szivemet kétséggel,~S erõmet felváltá bus erõtlenséggel.~
4 Vers| csalárdság rossz kimenetelén,~S néked sem bizonyos elõmenetelén.~
5 Vers| Fonnyadt méltóságát éneklik s esetét.~Olly csudálva hallják
6 Vers| csudálva hallják a leányzók s vének,~Mintha a beszéllõ
7 Vers| helyeit~Asztalán mutattya, s képezi széllyeit;~Pergamát
8 Vers| Ottan volt Priamus háza s királyszéke.~Itt volt Akhillesnek,
9 Vers| megfosztotta,~Hozzáadván Dolon s Rézus megölését;~Bánhattya
10 Vers| álmát, amaz kémlelését.~S te mertél? - énvelem semmit
11 Vers| vagyonodról éppen nem aggódván,~S bizván veszedelmes éjnek
12 Vers| mindaddig rettegve hallgattam,~S vakmerõségedet titkon kárhoztattam,~
13 Vers| sorsom jobbra nem változott,~S férjem örökösen tõlem eltávozott?~
14 Vers| hol hajdan Trója állt,~S frigyiai vérrel kövérült
15 Vers| ereszkedik~Szarvazattya, s fölén pázsit nevelkedik. -~
16 Vers| árvádat busittod,~Hogy, miért s melly földön légy? nem utasittod.~
17 Vers| kérdésimmel terhelve távozik;~S, ha mikor Ulisszes férjemet
18 Vers| Tudnám, hogy ott harcolsz, s engedne fájdalmam,~Mivel
19 Vers| búja szivemnek.~Tengeren s szárazon féltem életedet,~
20 Vers| kedvesnek függnél ajakain;~S ha társadról kérdez, azt
21 Vers| fogod felelni:~„Paraszt; s csak a gyapjut szokása mívelni.” -~
22 Vers| kétségeim rendre megcsalnának,~S téged a jó egek hazádba
23 Vers| Mert a te vagyonod életem s halálom.~De maga is látván
24 Vers| eregete.~Ellepték házadat, s benne uralkodnak~Pusztittván
25 Vers| oltalmazhatunk?~Én, öreg Láertes, s idétlen magzatunk.~Ezt majd
26 Vers| kettõnk szemét.~Ezt barmunk s disznaink pásztora sohajtya,~
27 Vers| eljöttünk Tanais partyáról,~S nyilak nem csüggenek magyarok
28 Vers| napok világunk sarkáról,~S nem törött annyi ág Apollo
29 Vers| polgárink nevében,~Rózsát s ciprust hintvén sirod tetejében!~
30 Vers| Nimfa a nyirkos ereszben,~S lantod ékességét nem is
31 Vers| kõszálról dõlõ viz csergését,~S fák ágában akadt Zefirus
32 Vers| Magyarországnak,~Melly rettentõ török s tatár pogánságnak!~Szóljon
33 Vers| felfüggesztem a szegre lantomat,~S álomnak eresztem testetlen
34 Vers| gyönyörködik emberi sziv s elme.~TYTIRUS:~Ugy van,
35 Vers| Ezekkel minden nap társolkodni s élni.~MELIBEUS:~Amit a szerencse
36 Vers| tõlünk megtagadott,~Midõn uri s gazdag sorsból kiragadott,~
37 Vers| akarattal nékie engedem,~S pásztori ügyömet könnyen
38 Vers| életet,~Mellyben az álöröm s festett barátságok~Uralkodnak,
39 Vers| festett barátságok~Uralkodnak, s gyakran vétkes vigasságok.~
40 Vers| vagyon ma pásztori sipunknak,~S vigabb áldozat kell felkelõ
41 Vers| tarsolból eszem kenyeremet,~S vallyon mi kötelez ma tiszteletére?~
42 Vers| Hesperus kutadat.~Üdvöz légy! s ezerszer áldalak tégedet,~
43 Vers| Alexisunknak ünnepét hordozod,~S ma fényességedet nékie áldozod.~
44 Vers| Illy szerencsés, áldott s diszes méltósággal~Térj
45 Vers| Vigadgyál pásztori karunkkal,~S engedd hosszas éltünk legyen
46 Vers| MELIBEUS:~Pán, e vidám erdõ s térség istensége,~Kitõl
47 Vers| Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.~Ez már a természet
48 Vers| természet rendét fellyül mulja,~S az álló csillagok törvényét
49 Vers| ember illyen változáson,~S térdet, fejet hajtsál e
50 Vers| légyen buzgó vigasságod,~Élj, s azután égben légyen boldogságod!~
51 Vers| láttya vér verejtékeit,~S reménli csürébe gyüjtött
52 Vers| hálát adj Nagy Theresiának,~S szünetlen országlást kivánnyál
53 Vers| borostyánodnak~Nyugodj árnyékában!... s szép tudományodnak~Hazád
54 Vers| erõt versszerzõ tollamnak,~S öntözd meg gyökerét zöld
55 Vers| pázsitra dõlök árnyékában~S szabad érzést hozok lelkem
56 Vers| lantozni Ádám almájáról,~S Pópét elmélkedni ember próbájáról.~
57 Vers| ébredsz fényes hamvaidból,~S üzöd a hallgatást roppant
58 Vers| hangzik buzgó ajakából,~S folynak sohajtási szive
59 Vers| vehessen haza szerelmérõl;~S még bimbóban vagyon ágának
60 Vers| titkossan zengõ ajakára!~S mintha számba venné szives
61 Vers| nyilnak most arany ideink,~S felkelnek szomoru hamvakból
62 Vers| nyugszik hazánk dicsõsége!~S ahol minden fûnek sötét
63 Vers| fonták koronáját.~Ezek, s még ezeren ama régiségben,~
64 Vers| szivében fog õ temetkezni,~S minden érrugásban fogunk
65 Vers| csélcsap ártson épségednek;~S így ha megjelenik Febus
66 Vers| asszonya számára,~Énekel, s az Ekhók felelnek szavára!~
67 Vers| csügg mellyén annyának,~S kapálódzva örül kis vacsorájának.~
68 Vers| ballag bús furuglyájával,~S közli buját haza ereglő
69 Vers| veti tarsolyát vállára,~S bőgő seregével siet tanyájára. -~
70 Vers| már vissza nem térnek,~Vén s kiszárodt tölgyfák nyárt
71 Vers| 4.~Végezd már álmadat, s vesd rám szemeidet,~Ime
72 Vers| boritotta,~Az halál hamuvá s porrá forditotta;~Két rózsát
73 Vers| virág!~Mégis bálványozza, s imádgya a világ!~-----------------------------------------------~
74 Vers| siettek elbádgyodt lábaim,~S most téged ölelnek testetlen
75 Vers| között el ne felejtkezzél,~S ezzel bizonyitsd meg régi
76 Vers| üzte Pharsal mezejérõl,~S vitéz borostyánit leszedte
77 Vers| kivánnya ezt a gyermekektõl,~S szép is igy meghalni ellenség
78 Vers| Athénás kedves várossáért,~S igy Kemény Simon is magyarok
79 Vers| hullat haza illy fiain, -~S felmetszé neveket Márs templom
80 Vers| most ébredt fel álmából,~S elsõ sugárt küldi piros
81 Vers| paripája kapál patkójával,~S kérkedik arannyal varrott
82 Vers| vizeit~Burkus vérrel festi, s eltörli népeit.~ A nap
83 Vers| tél borul Flora határára;~S havas felhõk ülvén Boreás
84 Vers| Honnan eltiltotta nyár s tavasz javait:~ Olly
85 Vers| hordozta népét Pirene hegyein,~S a tornyos havasok lugosos
86 Vers| végre Glátz tartománnyába,~S még ellenség része szunnyadoz
87 Vers| röpdöz Habelschvert várába,~S inti, hogy készüljön József
88 Vers| Felosztya seregét Cseh- s Glatz kapujára,~Lajtorjákot
89 Vers| emel bástyák oldalára; -~S hadi jelet adván a vár vivására,~
90 Vers| népét Dido bástyájával,~S csak emlékezetét hagyta
91 Vers| gyõzedelem!~Éljen Theresia s József fejedelem!” -~Itt
92 Vers| kegyelmet kaphatott,~Rabbá lett, s magyarok szivérõl szólhatott!~
93 Vers| melly bajvivással~Dolgozott, s hány burkust ejtett egy
94 Vers| vagyonnyában;~Azért menj! s illy kincset végy más tárházában.~
95 Vers| éltem minden vigságától; -~S mivel már hasonló szivre
96 Vers| Nádszálon áll egy sziv, s a szélnek fuvása szerént
97 Vers| vigyázz, hogy ne csalatkozzál,~S hajótörés után habokhoz
98 Vers| hajnal mosolyog egünkön,~S ujra kezdi Venus játékit
99 Vers| egy kõszálon furuglyál, s elõtte egy kies völgyben
100 Vers| szellõk ragadgyák szavamat,~S ahhoz vigyék, kinek szentelem
101 Vers| elegyittsem vizeddel könyvemet,~S ezzel könnyebbittsem haldokló
102 Vers| mellyemnek érzékenységérõl,~S lopj le egy-két csókot isteni
103 Vers| fogod látni itt székébe.~S mindezek a tüzek számodra
104 Vers| felháborodott tenger ide s tova hány egy hajót~
105 Vers| pillantást helyettem mellyébe,~S mondd: nincs olly gyengeség
106 Vers| volna Szalmácist követnem,~S magamat szerelem tengerébe
107 Vers| festésére oktatta Musáit~Göthe, s boldogoknak nevezte tréfáit,~
108 Vers| kell távoznom;~Hány erdõn s mezõkön szükség most utaznom! -~
109 Vers| térden áll kedvesse elõtt, s kardot nyujt néki~ Diánám,
110 Vers| vétkemet,~Inkább vedd e kardot, s verd által mellyemet!~ XLI~
111 Vers| valóságát eskütt hivségemnek;~S hogy csak az oltya el lángjait
112 Vers| keserüséget,~Azután menny, s hagyd el e gyászos térséget!~
113 Vers| boldogtalanokkal,~Kiknek szive vérzik s küszködik bajokkal.~
114 Vers| aki nyögésemet~Hallaná, s enyhitni akarná ügyömet?~
115 Vers| sebes szivet kebelembõl,~S csinálly port agyagból készitett
116 Vers| valaki jön sirom széllyére,~S akasztván egy darab fátyolt
117 Vers| karoddal~Mindent teremtettél, s éltetsz hatalmaddal?~Tõled
118 Vers| gondolkozik,~A te teremtésed, s tenéked áldozik.~Mennyire
119 Vers| szellõ röpül fuvásával,~S mennyire a nap hat arany
120 Vers| végezetid örök hatalmával,~S tetszésed szerént bánsz
121 Vers| teményünkkel~Tisztelünk egébe, s imádunk szivünkkel,~Mint
122 Vers| lelket alkotott testünkbe,~S gondolkodó erõt gyullasztott
123 Vers| õ róla tett itéletinkre,~S nem néz hálaadó érzékenységinkre?~
124 Vers| állot életével~Magasztal, s dicsekszik illy teremtõjével,~
125 Vers| kit mi megvetéssel~Nézünk, s megtapodunk gondatlan lépéssel,~
126 Vers| Kit szin csiklandoztat, s muló képzelõdés,~És csak
127 Vers| egy olly férget, ki éljen s érezzen,~Ki éltét szeresse,
128 Vers| érezzen,~Ki éltét szeresse, s élelmet szerezzen.~Ha nincs
129 Vers| mint te vagy, szerzõjét,~S valld meg, hogy érdemes
130 Vers| szellõre,~Elõdbe röpiti, s kér, hogy nézz reája,~Melly
131 Vers| reája,~Melly kies térsége, s melly szép bokrétája!~Valld
132 Vers| kalászok lehajtyák fejeket,~S ki hullattya harmat ezüstös
133 Vers| kristályos vizével -~Kecsegtet, s szivessen nézed kis habjait,~
134 Vers| uttyát?~Ki szerzi vizeit? s ki tartya fenn kuttyát?~
135 Vers| Elõrebocsáttya süvöltõ szeleit,~S ugy közelget, szórván pusztittó
136 Vers| halál közt is fedezi fiait,~S ámbár fejed fölött csattog
137 Vers| kegyességével?~Csak hálaadó légy, s áldd fényességében~Azt,
138 Vers| Hogy tudja gyilkossát, s mért vigyáz éltére?~Nézzünk
139 Vers| hasadtával~Kirepül az égre, s ott lebeg szárnyával,~Vigyáz
140 Vers| gondviselésedet,~Ki ész s szabadsággal imádom nevedet?~
141 Vers| szinével~Jelenti, hogy elhal s mulik szépségével;~Itt egy
142 Vers| piheg elaggott mejjébõl,~S készitti páráját kifujni
143 Vers| testébõl:~Ügyelsz mindegyikre, s intézed végeket,~Intézed
144 Vers| halál törvényétõl~Szabad, s örökségre repül el testétõl -~
145 Vers| Melly felettem függjön, s hányhasson kedvére?~
146 Vers| szempillantásban száll rám boldogságom,~S mellybe fog üldözni boldogtalanságom!~
147 Vers| várokat kórós pusztaságból,~S ismét pusztaságot kevély
148 Vers| jövendõ setét éjtszakáját,~S ugy rendeled ember szerencsekockáját.~
149 Vers| elintézel szent akaratoddal,~S bé is tellyesittesz örök
150 Vers| festette végsõ pirosságát.~S midõn igy szemlélném, elalutt
151 Vers| Minervát Athénás hamvából,~S a kegyes Musákat Hémus lugossából,~
152 Vers| letelepedvén szerencse karjára,~S esküdvén Bellóna véres paizsára,~
153 Vers| vére festé Dunája habjait,~S hogyha tudományra vethette
154 Vers| szivében~Igy csinál országot, s igy jut hivségében.~Ezer
155 Vers| helyhezteti Buda tetejére;~S hogy örökösittse hazánkban
156 Vers| tudományokat Sokrates honnyából;~S borostyánt ültetvén tanács-udvarában,~
157 Vers| tanács-udvarában,~Cézárt s Cicerókat termett árnyékában.~
158 Vers| csillagnak fényes világától,~S mosolygó Auróra piros hajlékától,~
159 Vers| Saturnus, Jupiter, Mars s Venusnak uttyát,~S alább
160 Vers| Mars s Venusnak uttyát,~S alább ereszkedvén felhõk
161 Vers| nemzetünk dicsõség fénnyébõl.~S igy még hiszem Buda tudós
162 Vers| tudós teteirõl,~Swittenek s Kolbertek nõnek bérceirõl.~ *~
163 Vers| nemzetem, szerencséd karjain,~S mint Sándor megállván Hipásis
164 Vers| Teresiának,~Nevezd tudományok s kegyesség annyának,~Tedd
165 Vers| kegyes királynéd nevére,~S esküttesd sziveket örök
166 Vers| sorsát hárfája szavában,~S csak Sándor herceget nevezi
167 Vers| szerelmet tud pihegni szivében,~S dõlvén szép tárgyának reszketõ
168 Vers| reszketõ ölében,~Olvad, s élled ujra, mint Fenix,
169 Vers| kertyében,~Hogy szedett violát s rózsákot keblében,~S elõbb
170 Vers| violát s rózsákot keblében,~S elõbb megferesztvén száz
171 Vers| borult rá Erebus térjérõl, -~S most csak ugy álmodoz mult
172 Vers| székeken olvassák könyvedet;~S festvén énekjekkel érzékeny
173 Vers| áldásit hallya hazájának,~S ha már enyészik is fenekén
174 Vers| Hogy sirathassam meg bátyám s barátomat,~Kit végezéseknek
175 Vers| végezéseknek mostoha rendei~S halandóságunknak örök törvényei~
176 Vers| törvénnye a nagy természetnek,~S egy föld golyóbicsán tévelgő
177 Vers| napjaimat olvasom rendében,~S a szomoru holdnak bágyodtt
178 Vers| szomszéd toronyban huhogni,~S egy fejér árnyékot mellettem
179 Vers| Hogy felszedd könyveit s vigyed koporsódhoz;~Oda,
180 Vers| életünk lehullnak jármai,~S megszünnek sebesült szivünknek
181 Vers| fonnyasztó szelei~Fujtak, s elbágyodtak rózsáink szinei,~
182 Vers| árjai~Pusztittyák telekét, s usznak kalászai.~ Ti,
183 Vers| annyi sohajtást~Érdemelsz, s még annyi könyveket és áldást,~
184 Vers| áldást,~Nyugodjál békével! - s ha eltüntél tőlünk,~Sirod
185 Vers| lakóhellyem, hol téged, barátom,~S véled több pajtásim, reménlem,
186 Vers| szittok szagos mezejérõl,~S ülvén tudományok szerencsés
187 Vers| szent Pál barlangjában,~S elhagyván a világ tündér
188 Vers| mégegyszer polgárit ölében,~S elhagyván született feldének
189 Vers| tartománnyának,~Ki pásztora s attya fog lenni nyájának.~
190 Vers| vigyázni vagy egy nyögésedre,~S hogy szenteli magát kész
191 Vers| öltöztök véres sisakjában,~S mint Akhilles vágtok ottomán
192 Vers| szerzetemnek nõttél fel ölében,~S ugy léptél Esztergom érseki
193 Vers| Mint villám csaptództak, s feredtek vérében~Sõt érezvén
194 Vers| érezvén immár fogyni erejeket,~S nyelveken reszketni repülõ
195 Vers| szünték ölni Omár gyermekeit,~S haldoklás közben is koncolni
196 Vers| borostyánt ültetett sirokra,~S most a szomoru hold világol
197 Vers| ifjuságnak heversz kebelében,~S titkos tüzet érzesz szived
198 Vers| forgása,~Puha viselete, s nem tudja, mi lelte,~Hogy
199 Vers| esmérni magokat~Tanulják, s azonban nem értik bajokat.~
200 Vers| Gyõzedelmeskedni kiván, s könnyen élni,~Nem akar szerelem
201 Vers| kölcsönözni kellemetességet,~S ebben hanyatlások keres
202 Vers| szerelmek állondóságában,~S azért rejtezik még orcájok
203 Vers| is, mellyek tüzessebbek,~S szivünk ostromába gyõzedelmesebbek.~
204 Vers| között kétségesen választ,~S a meghatározás valóban elfáraszt.~
205 Vers| boldogsága által felgerjeszted,~S hogy voltát érezze, annyira
206 Vers| elõtökben,~Urfiak, ha késtek, s még jó idõtökben~Ti nem
207 Vers| bálok lármájában~Siessetek, s onnét Hymen templomában.~
208 Vers| mindég állhatatlan,~Negõdös, s éltére igen vigyázatlan.~
209 Vers| szerelmével.~Ha ki már megõszült, s rég nyájosságára~Visszakéri
210 Vers| Nevetségessé lesz ennek buzgósága,~S erõtlen, mint alvó tüznek
211 Vers| bajomat.~Ottan fülemülék s gerlicék nyögése,~Felel
212 Vers| szegezett a mostohaságnak;~S mikor már kiöntöm titkos
213 Vers| ölt, barlangjában fekszik:~S ti nem szünhettek meg? Ez-é
214 Vers| benneteket Pállás templomában,~S ami több, az igaz magyar
215 Vers| egyszer megnyilik szemetek,~S megunnya idegen majmozást
216 Vers| nagy időt olvassuk képéről,~S őszbe csavarodott csomó
217 Vers| gőgösség,~Mellyet vétek követ, s végtére szegénység.~
218 Vers| Fejeteken tornyot csináltok s várokat?~Azt is lószőr s
219 Vers| s várokat?~Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra..~
220 Vers| kötő fénylett kezeteken,~S természeti rózsák nőttek
221 Vers| tükörnek köszönik szineket,~S hivsággal mulattyák alacson
222 Vers| festékét rózsáknak mondjátok,~S szüntelen beszélvén szép
223 Vers| szokásinkról.~Ha hozzátok jövök, s magyar öltözetben~Látlak
224 Vers| Fiaival nyőstén pintyőke s kannyával,~Kirepült fészkéből! -
225 Vers| szérükön, cseveg a mezőkön:~S még jó barát távol nyög
226 Vers| istenének~Gyujtom temjényemet, s Muzsák seregének,~Azután
227 Vers| siratni gyászos nótájával,~S a szõke Dunának kies mellyékérõl~
228 Vers| Még a fájdalomnak mélly s néma kinnyait~Olvasom németség
229 Vers| holtaknak csendes mezejében~S az elenyészésnek hideg rejtekében~
230 Vers| hálaadás édes érzésével,~S a méltó fájdalom kinos gyötrelmével,~
231 Vers| mezejére~Vezettél királyunk s hazánk védelmére,~Az halál,
232 Vers| melletted is ezerszer szikráit,~S nem szaporithatá teveled
233 Vers| mellyeden nyila, mennykövei:~S most a békességnek csendes
234 Vers| Igy nyög, igy sohajtoz, s lesütvén szemeit~Az õsz
235 Vers| Sír! - nevezi! - hivja! - s könyvez tetemére! -~Vigyáz,
236 Vers| javára,~Ki õtet királynénk s anyánk trónusához,~Segéltségül
237 Vers| szeretet~E fejedelemhez; - s minden örömkönyvünk,~Mellyet
238 Vers| szivünk,~A te sirodra hull! - s ott hideg testeden~Gördülvén,
239 Vers| Minden lélekzetre apadt s nevelkedett.~Gondolnám,
240 Vers| barlangodnak~Látnám kiességét, s szemét Klórisodnak.~Oh,
241 Vers| Tudom egy ereje van ennek s a nyilnak.~Melly édes sebeket
242 Vers| segittségül lehetnék ügyednek,~S szélyt szaggathatnám gyászfátyolát
243 Vers| lesütött fejével~Távozik, s holt képet jelent keservével.~
244 Vers| pedig kisdedjét karjára;~S ugy csüggött a gyermek annya
245 Vers| volnék! ugy az enyim volnál,~S Máró módgya szerént szerelmemrõl
246 Vers| királyok székeire hágott; -~S amelly szivet egyszer megsértett
247 Vers| méllyen süllyeszti eszemet,~S csak ebben találom fel feleletemet:~„
248 Vers| nézem bárányim ugrásit;~S a vig madarkáknak rendes
249 Vers| forgásit~Szavokhoz intéztem, s kedvelltem hangzásit.-~
250 Vers| Siralommal felel Ekhó nyögésére!~S ha meg nem tér Fillis régi
251 Vers| mellyemhez szorittom kezeit,~S rájok nyomom hevült szivem
252 Vers| Fébus hanyatlik estvére,~S ködös homály borul föld
253 Vers| kerekségére,~Ismét elhány Dámis, s füttyent seregére,~Hogy
254 Vers| személlyed enyim lenne!~S kezed által szerencséssé
255 Vers| bajnoki sziveket.~Tapsolj, s kevélykedgyél illyen vitézedben,~
256 Vers| magára,~Elõdbe sietünk, s ölelünk tégedet:~Megháláljuk
257 Vers| csalatkoztak,~Hogy rajtad s anyádon egykor szánokoztak.~
258 Vers| szerelmet sirtál nemzetünkre~S most láttyuk, hogy gyilkos
259 Vers| Európa csudált benneteket,~S csak ti nem láttátok veszedelmeteket.~
260 Vers| szabadságinkat egy pontig megtartya,~S õ lesz annya helyett nemzetünknek
261 Vers| elõtt a setét felhõ fut s bucsut vesz,~Reménleni kezded
262 Vers| tenger messzesége~Elszakaszt s boldoggá tett együgyüsége?~
263 Vers| szálltok szigettyekben,~S ha arany vagy ezüst tünik
264 Vers| halász kalibáját~Megvivni, s gyõzésnek nevezni prédáját.~
265 Vers| szárnyain kel.~Tergeszti s Fiumi tenger keskenségre,~
266 Vers| sasokat~Tengeren repdesni s lõdözni azokat,~Most kezd
267 Vers| színi,~Füstös hust kóstolni s tokai bort inni.~Szép dolog
268 Vers| spanyolok jármait~Levetni s virágba hozni várossait.~
269 Vers| nyereség kihág határain,~S szabad nemzeteknek legel
270 Vers| veszi,~Együgyüségéért öli s rabbá teszi,~Már ez kegyetlenség! -
271 Vers| volna most egész birodalmad,~S még ott is rettegne elõttünk
272 Vers| hiteszegettségét~Jovallod s neveled lelke veszteségét.~
273 Vers| apostoli” neved is letennéd,~S igazságtalanul magadra ne
274 Vers| itéled, hogy igy szelidülnek~S könnyebben az igaz ösvényre
275 Vers| Csak tekéncs Osznabrug s Münster várossában~Kötött
276 Vers| szabadságot nyert ott eretnekség,~S mivel jobbult eddig véle
277 Vers| Bocskai, Rákóczi hadáról,~S támodásaiknak sok titkos
278 Vers| keresték hazájuk kárával,~S noha az utolsó vezér igazabb
279 Vers| népe templomokat rabolt,~S azért nem engedte az Isten
280 Vers| folyását.~Már Zobor tetjén, s Maiki erdõségben~Állnak
281 Vers| fermetege~Harsog az erdõkbe, s üldözi hidege,~E fedelek
282 Vers| városokra,~Szinte olly ártatlan s szelid lakásokra.~Szüzek,
283 Vers| nemzetünk többé hajnalát,~ S éjjelében~ Kék egében~
284 Vers| E drága kincsünket,~ S véle nemzetünket~István
285 Vers| büneinket,~Hanem hozzád buzgó s hiv õseinket.~ Sok verejtékekkel,~
286 Vers| Nosza, pajtás! pederjük meg, s vigadgyunk;~Lesz még idõ,
287 Vers| csüggtem ajakidról,~ S eddig veled mulattam;~Ragad
288 Vers| válhatnék el ettõl,~ S nemes hivségedtõl?~ Oh!
289 Vers| Nagy messzeségemben,~ S lelkeddel beszélgetek;~Csókjaidra
290 Vers| hollételemet,~Megmondgyák õk; s nyögésektõl,~ Csendes
291 Vers| Kedvesek, mig csergedeznek,~ S a lehellettel enyésznek.~
292 Vers| vagy szivedben,~ Pirulj, s felejts el engemet. -~
293 Vers| szivemet béborittá halál,~S valamerre szemem vetem,
294 Vers| Bibor, bársony, selyem, s aranyos ruházat,~Megrontott
295 Vers| Klórisom karjain nyöghettem;~S ha csak egy csókját is kihizelkedhettem,~
296 Vers| magányosság édes homályába;~S áldozatot tevén Venus templomában,~
297 Vers| repdeztek érzékenységeim,~S hány ezer nyájos szorittást
298 Vers| szempillantása,~Kitelt lelkem agyag s romlandó szállása;~Megunta
299 Vers| honából,~Hadaink már rettegtek~S Lõrinctõl szivet vettek.~
300 Vers| Ugyde Lõrinc itt valál,~ S elõl mész kereszt jelével~
301 Vers| Csak Lõrincet nevezte~ S mingyárt kigyógyul sebébõl~
302 Vers| gyógyitts bennünket.~ 11~S mint Fehérvár tájékán~
303 Vers| rólam kedves Tanitványom,~S mivel erkölcsidet mindétig
304 Vers| mikor már nem leszek~ S a halandóságnak karjain
305 Kolt| tollamat,~Nevetem azonban, s megvonom vállomat.~Halottas
306 Kolt| érdemet talál?~Szeretsz! s méltán ebben reménségem
307 Kolt| csergedezõ patakok folyását~S hives árnyékoknak nyugtató
308 Kolt| szarvas, nyomát kettõzteti~S gyakran lábait is szárnyakra
309 Kolt| miveltetik édes anyanyelvünk~S ezzel sir szélyérõl életre
310 Kolt| járma felé ökreit intézi,~S igy szántóföldgyérõl készitvén
311 Kolt| napját látom már érkezni~S véle asszonyanyám napját
312 Kolt| örökössen vidám egészséggel~S áldgyák meg az egek csendes
313 Kolt| minnyáinkat szárnyunkon röpülni~S mindeniket külön asztalánál
314 Kolt| pediglen Isten boldogittsa~S szerencsés házosság uttyára
315 Kolt| cipójából táplálom éltemet,~S egyedül Istennek áldoztam
316 Kolt| pediglen ezerszer köszöntöm~S kedves kis öcsémre szerelmemet
317 Kolt| vártam Vince, irásodat,~S már törõdve néztem olasz
318 Kolt| kettõztettem hozzád szerelmemet,~S még fel sem oldoztam leveled
319 Kolt| egyesülések,~Ez szüli országok s népek társosságát,~Mert
320 Kolt| elragadnak heves indulatim~S unalmadra válnak lantoló
321 Kolt| szerencséssen töltöd napjaidat~S egészségben látod minden
322 Kolt| oltárnál képzellek állani,~S a testesült igét kezedbe
323 Kolt| ezekben természet kötését~S érzem látásokban sziv könnyebbülését.~
324 Kolt| Venus tüzhelyén áldoznak,~S mellyekben pátmosi nyilakat
325 Kolt| a Bakony lakása,~Együgyü s ártatlan élete szokása,~
326 Kolt| fénylik kerék világunkon~S tünik a csillagos tábor
327 Kolt| láttam napnak fényességét,~S ahol a semmiség bús sötétségébõl~
328 Kolt| megesmérhetik! Kõszálon állanak, s onnét kacagják a tengeri
329 Kolt| hogy ismét versekkel~Irsz, s uj frigyet kötöl a kilenc
330 Kolt| dicsõsége,~Mint Ilioneum hire s ékessége!~Szomoru hallgatás
331 Kolt| már ezt anyád emlõjénél,~S sokszor jobban tetszett
332 Kolt| Muzsám, hadd el Bakonyságot,~S friss szárnyokkal idézd
333 Kolt| öntsed:~Édes ángyom, ezer s ezer jót ohajtok!~Szerencsédért
334 Kolt| vissza a gyors fuvásokkal,~S kedveskedgy szivemnek vidám
335 Kolt| Muzsáim Pindusra ragadtak,~S egy forrás kut mellett szédelegni
336 Kolt| Calliopét egy könyvbe merülni~S olkor mosolgással ajakit
337 Kolt| lépés ragadott hozzája,~S mihelt jönni látott, e szókra
338 Kolt| hogy ne szemlélhessen,~S mivel semmit sem tesz, rosszat
339 Kolt| már uszol Pope mélségében~S gyönyörködöl esze elevenségében,~
340 Kolt| elevenségében,~Fogd iró tolladat s állj ellent mérgének,~Böcsöt
341 Kolt| Mártonnak bus falai állnak~S Benedek fiai angyalokká
342 Kolt| Nereides szüzek ünnepelnek,~S énekekre vidám madárkák
343 Kolt| alkotott sipját mérsékeli~S nevedet egy zöld fa alatt
344 Kolt| öröm szózatokkal~Hangzik s kettõzteti hangját kõszálokkal.~
345 Kolt| bus festékekkel,~Posaun s Melpomene gyászos énekekkel:~
346 Kolt| környékezi a többi tetemét,~S azzal bizonyittya hazája
347 Kolt| kimult atyád az élõk számából~S örök lakóhellyre röpült
348 Kolt| szárnyaitól felhõket hasadni;~S ha alább ereszti villámló
349 Kolt| kincsét is tenné tarsolyába,~S ne hadná enyészni Ilion
350 Kolt| Nimfáknak lakását,~Hol erkölcs s tudomány csinálta szállását!~
351 Kolt| Bessenyei lantyán csudálkozom,~S versszerzõ lelkének szivemmel
352 Kolt| Teremtõje!~Sziv, elme, okosság s tehetség szerzõje!~Hány
353 Kolt| szegre függesszem lantomat,~S e szép nézõhellyre vonnyam
354 Kolt| Pállás szoptató dajkája,~S mihelyest mozogni tudtak
355 Kolt| Pithon bálvánnyához menni,~S varázsló szaváért áldozatot
356 Kolt| jelenlététõl gyullad vitézségünk,~S máris ollyan lángok égnek
357 Kolt| Metastasius tudós Rómájának,~S mint Euripides Fedra álnokságát,~
358 Kolt| igérsz erõtlen lantomról,~S hizelkedve itélsz versszerzõ
359 Kolt| kilenc szüz vezeti kezeket!~S ha néha közelebb kivánok
360 Kolt| megfosztott testével~Vizzé vált s uj folyót jegyezett nevével!~
361 Kolt| Gellértnek sziklás tetejére,~S küldgyünk egy bus hangot
362 Kolt| tojongó számában~Eltünsz, s nem dõlhetek barátom karjában!~
363 Kolt| Elbe félve görditti habjait~S Király-Grátz mutattya rettentõ
364 Kolt| nyilas paizsában,~Elveti! - s ugy rohan Pompejus népére,~
365 Kolt| Parnassus épül homlokából,~S most is versek hullnak pisztolja
366 Kolt| szerzõje csillámlik sebjében,~S Tassus, ki élni fog Arminda
367 Kolt| száz vitézed vezérelésére,~S pillants egyet vissza Buda
368 Kolt| végez nemzetek sorsáról,~S hol, midõn egy esik dicsõség
369 Kolt| lenni vélt természetében,~S nem hágy békességet emberi
370 Kolt| hogy rohan Omár fiaira,~S hogy üzi Taurusnak roppant
371 Kolt| fog fülünk ágyuk lövésére~S szemünk nedvesülni hajók
372 Kolt| egeket nyájos tegzéjével;~S ugy futkoz tengernek küszködõ
373 Kolt| tehát, mig szembe láthotlak,~S mig az hiv barátok nyelvén
374 Kolt| számodra titkos tárházomat,~S ujra felszentelem drága
375 Kolt| visszakésértetel,~Elmultak könyveid!... s mint tréfán nevetel.~
376 Kolt| függeszté kietlen kaszáját,~S már elõre küldte szomoru
377 Kolt| életünknek nincsen öröksége,~S hol nem véljük, szánkba
378 Kolt| bölcsessége.~ Ezek is mulandók, s gyakran megszéditnek,~Gyakran
379 Kolt| okosság határán tul vetnek,~S hogyha egyszer álnok tõrökbe
380 Kolt| sohajtások verõdnek mejjében,~S unalmát jelenti akármelly
381 Kolt| szót ereszt ki szájából,~S mig meg sem érthettyük,
382 Kolt| szavából,~Esmét elaluszik, s tréfát tesz magából!~
383 Kolt| mi is hát gyengeségünket,~S ha megbántottuk is talám
384 Kolt| néked, bocsássuk vétkünket,~S csak te, fagyos halál, váloszd
385 Kolt| részt lopott lángjából,~S igy emberek lettünk nem
386 Kolt| kifejtõzött lelkünk bilincsébõl,~S már eszet is loptunk szivünk
387 Kolt| atyánk tetszésébõl~Tanultunk, s itélni mesterünk eszébõl!~
388 Kolt| szabadságától fosztya meg szivünket;~S ha meg nem rostáljuk azután
389 Kolt| engedd, hogy áldozzam,~S az örök végzések rendén
390 Kolt| szül királynak országot,~S egy eset ugy felbont minden
391 Kolt| fekütt gõzölgõ halmokba,~S csak illy temény vala kedves
392 Kolt| korona nemzetek vérébõl!~S addig ki nem állott kegyetlenségébõl,~
393 Kolt| barlangjából~Orditva ballag ki, s láng rohan szájából:~Szinte
394 Kolt| készitett scythák nemzetének,~S már annyira vitte élét fegyverének,~
395 Kolt| gyõzedelmekkel nyerte méltóságát?~S melly könyvekkel nézte fonnyadni
396 Kolt| mennünk Émáth mezejére,~S ha egyet pillantunk olly
397 Kolt| csak Márs szereti karodat,~S Muzsák nem óhajtyák ugy
398 Kolt| félj barátom a haláltól s tartsd meg magadat barátod
399 Kolt| krystál erek csergedeznek~S az elbódult gállyák Fároszhoz
400 Kolt| elüzöd éjszak tengerére,~S álmat küldesz világ elbágyadt
401 Kolt| Newton a nap forgásáról,~S taszitsd le Ptolomét dicsõség
402 Kolt| eszünkbe,~Mert mint a nap tünik s tündöklik egünkbe,~Ugy mi,
403 Kolt| örökségünkbe~Szóllittatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe.~
404 Kolt| zöldségét,~Pusztulnak ágai s vesztik ékességét!~ Hátha
405 Kolt| uralkodtak világ csudájára,~S miként estek ismét a község
406 Kolt| község sorjára?~ Bölcs s vitéz Athénás - hol vannak
407 Kolt| Athénás - hol vannak hamvai~S koporsókövekbõl épitett
408 Kolt| nagysága fényes erejével,~S most csak volt szépségét
409 Kolt| is sirok keserüségeden,~S igy majd két sziv vérzik
410 Kolt| szedted Páfos oltárjáról,~S eltávozván bécsi sziget
411 Kolt| szüzeivel mosolyog szivedben;~S borostyánod addig zöldellik
412 Kolt| tulipán Gráciák mezeit,~S hogy az ifju pázsit források
413 Kolt| szellõk vig pihegésekkel, -~S dicsérvén a tavaszt nyájos
414 Kolt| tél jön jeges tengerérõl,~S reszketve pillánt ránk Kárpát
415 Kolt| kiesség réteknek szinérõl,~S csak sohajtva szóllunk tavasz
416 Kolt| könyveket az élet terhének,~S kacagja meséit Kálipso hevének.~
417 Kolt| orcáján tündér pirossága,~S nem szóll furuglyáján ifju
418 Kolt| ismét véred bágyodtsága,~S elsüllyesztvén elméd mélységes
419 Kolt| Hoang sárga fövénnyeit~Látni s Confutzius hibás törvénnyeit;~
420 Kolt| Confutzius hibás törvénnyeit;~S onnét áltol uszván Styx
421 Kolt| szárnyain,~Csudálkozol Peru s Paraquár sáncain, -~Elmélkedsz
422 Kolt| sáncain, -~Elmélkedsz Epiktét s Lock tudománnyain,~Kik ég
423 Kolt| szived bús indulatiddal, -~S Gellért tetejére ülvén muzsáiddal,~
424 Kolt| muzsáiddal,~Jajgatol Hunyadi s Buda játékiddal.~ Hányszor,
425 Kolt| fogásaiddal~Harmatra olvasztya, s könyvez nótáiddal!~ Szomoru
426 Kolt| lehelléseket~Borult szemmel tégyen, s irjon bús verseket!~Már
427 Kolt| tisztább nap mosolyogni; - - s talán még olly szerencséssek
428 Kolt| Sasszemekkel nézzünk, s kacagjunk jármára.~Borostyán
429 Kolt| sem viselt koronát fejébe,~S egyiknek sem vérzett kardgya
430 Kolt| Minerva ledõlt könyökére,~S feltette borostyán ágát
431 Kolt| sugarával,~Melly reád mosolyog, s kegyes orcájával~Áldgya
432 Kolt| látom ott dõlni könyökére,~S mintha emlékezne Trója veszélyére,~
433 Kolt| Trója veszélyére,~Mosolyog s kegyesség ül ráncos képére~
434 Kolt| köszöntvén füstös partyaikat,~S kirakván a révbe gondos
435 Kolt| Sándort kevély táborában,~S megfontolván mindent világ
436 Kolt| Mondgyuk, hogy mulandó s semmiség magában.~Komárom,
437 Kolt| mosolygó képével~Érkezik, s mezõnket festi vig szinével,~
438 Kolt| Elhagyja pacsirta fészkét, s kis mejjével~Röpdöz, a szép
439 Kolt| szelét,~Megszün már pihegni, s végezvén énekét,~Ott haggya
440 Kolt| Ceresnek kalászos telekét,~S borzasztván tollait, lakja
441 Kolt| hullámjában,~Leszáll mégis végre, s csendesül magában.~ Igy
442 Kolt| szived fájdalmid sullyától?~S hányszor dobbant ismét vig
443 Kolt| helyettem bágyodt verseimet,~S ezekbõl lássátok magyar
444 Kolt| gerlice piheg fájdalmában;~S hol Diánnának kevély haragjából~
445 Kolt| hallgatásban,~Hol a sziv érezhet, s gyakran sohajtásban~Fejezheti
446 Kolt| egekre~Mint villám; ugy röpül s száll kedves szivekre.~Szóltok,
447 Kolt| Mármontel fest ékes tollával,~S könyveztek Ágisnak igaz
448 Kolt| buját hárfája szavában,~S a szunnyasztó éjjel hiv
449 Kolt| Ulyssest Trójának hamvában,~S egy tündér Nimfának gyulladván
450 Kolt| kedvellették hallani szavunkat,~S hogy köttyük versekbe bús
451 Kolt| olaj vesszõket,~E rózsa- s jázminnal terhelt keszkenõket.~
452 Kolt| vérének:~Szerelmet érdemel s kedvét nemzetének,~Hozván
453 Kolt| gyönyörüséget~Osztasz bajnokinkra s melly érzékenységet,~Hogy
454 Kolt| érzékenységet,~Hogy a sok szenvedést s drága dicsõséget~Jutalmazd,
455 Kolt| széllyében,~Áldgyuk sirotokat, s onokák szivében~Irjuk neveteket
456 Kolt| dõlt burkus pallosában,~S midõn már feredett vére
457 Kolt| kies térségeket~Sétálják, s borostyán fedezi fejeket!~
458 Kolt| új sebét érezi szivének,~S csak akkor talállya végét
459 Kolt| fájdalmával,~Hogy õ is halandó s nyöghet pompájával!~
460 Kolt| sáncába,~Hogy dobogott szive, s hogy sirt fájdalmába?~
461 Kolt| Tyberis széllyére;~Megáll, - s támaszkodván gyõzõ tegzéjére,~
462 Kolt| sáncain~Hordozza fegyverét, s tapod bús hamvain.~ Mi
463 Kolt| boldogságunkat.~Azért ne keseregj, s hiv barátságunkat~Éljük
464 Kolt| világunkat tündér mélységekkel,~S titkos mérget nyujtván arany
465 Kolt| polgártársait eszével,~Azon izzad s fárod minden erejével,~Hogy
466 Kolt| országinkat Penusok módgyára;~S addig vissza sem tért Berlin
467 Kolt| szekerinken vittük házainkat,~S lóhusból készitvén vad vacsoráinkat,~
468 Kolt| napjainkat:~ Irtózunk!... s öleljük Apollo hugait,~Hogy
469 Kolt| hugait,~Hogy elhagyván Hemust s Áthénás falait,~Ide lakni
470 Kolt| palotában,~Öntözvén violát s szegfüt ablakában,~Vagy
471 Kolt| télnek süvöltõ szelei~Zugnak, s fehérülnek Pomona kertyei,~
472 Kolt| kertyei,~Árván marad Flóra s Ceres telekei,~Mert városra
473 Kolt| sóhajtásával~Mindegyik könyvezi s érzi fájdalmával.~ Mennyi
474 Kolt| látlak szökõ álmaimban,~S gyakran is nevezlek sohajtásaimban,~
475 Kolt| barátom, jobb a magánosság,~S pásztori kunyhókkal népesült
476 Kolt| források hullanak ölében,~S újítván rózsákkal ültetett
477 Kolt| szüzeket székébõl,~Halált, s pusztaságot szórván fegyverébõl!~
478 Kolt| Keréktáncot járni szatyr- s faunusokkal?~Csak kórók
479 Kolt| tehát kis kunyhókban~Lakni, s sással fedett hideg szállásokban?~
480 Kolt| vizénél?~Nem ismernénk London s Páris ékességét,~Hol az
481 Kolt| töltöttél fényes piaciban,~S festvén nagy szivedet érzékeny
482 Kolt| szárnyával~Bélepi egünket, s könyvez harmattyával,~Nyögve
483 Kolt| hazájában!~ Elmultak! s nemesen kiontott vérekkel~
484 Kolt| fárodt szelekkel~Röpdöznek, s sirattyák õket nyögésekkel!~
485 Kolt| elhalt feldünket sullyával;~S a gyönyörü hajnal piros
486 Kolt| árjával~Kidönti tövébõl, s elviszi magával.~ Látnád
487 Kolt| madarkák fészkeit,~Gerlicék s rigóknak menedékhellyeit;~
488 Kolt| mulatozni Napéák karjában,~S az ifju természet kegyes
489 Kolt| szaggatták ekék mezeinket,~S nem fogták járomba szabad
490 Kolt| polgár nyomorult csürébõl,~S nem nõttek kalászok bus
491 Kolt| boglyák állottak szérünkön,~S ingyen készült étkek fõttek
492 Kolt| csepegni sebére?~Ó sirj! - s áldd, barátom, nemes árnyékjokat,~
493 Kolt| Hogy verhesse láncra Rómát s testvéreit!~Általhat a folyón
494 Kolt| fujjuk gyászos furuglánkot,~S egy könyvezõ szemmel tekintsük
495 Kolt| boldogságát,~A szegénység s rabság kinos igájával~Egy
496 Kolt| Hol lakik szerencsénk? s hova estünk ettõl?~Talám
497 Kolt| felejtve hallom szózatodat,~S szivembe temettem mennyei
498 Kolt| Bár ezt Luthér szülte, s amaz Genevától~Kölcsönözött
499 Kolt| Istenének áldozzon magában,~S én fényes templomom márvány
500 Kolt| Itt van farsang vége, s még fánkot sem ettem,~Mellyet
1-500 | 501-535 |