Part

 1 Vers|        sokakkal siralmam.~Most nem tudom okát terhes félelmemnek,~
 2 Vers|            kõ lett a többi tag.~De tudom már, Nimfa, hogy veled beszélek,~
 3 Vers|      árnyékot mellettem suhogni,~Ó tudom, hogy tied! - Te jősz barátodhoz,~
 4 Vers| megszabaditsa Spártát halálával.~Ó tudom, hogy ti is, kik Rigó mezein~
 5 Vers|        enyhülést álmok tréfájától.~Tudom minden idõszakasz eltünését,~
 6 Vers|            16.~Elsõ levél~Barátom, tudom, hogy szereted a szép rajzolatokat,
 7 Vers| pillantások, mellyekre felnyilnak!~Tudom egy ereje van ennek s a
 8 Vers|            lepik a szép havasokat.~Tudom, ablakjánál sokszor vigyázva
 9 Vers|            raktak adujában.”-~„Nem tudom, Dánae, ha elhiszi-e az
10 Vers|          Auróra szüli fényességét,~Tudom, felkeresi Nerinne térségét.~~
11 Vers|    szövetségbe,~E füstös nemzet is tudom, nemsokára~Engedelmet nyerne
12 Vers|       áldott lélek, békességedben!~Tudom, ha nem szólsz is, képem
13 Kolt|            ócsálni nem merem,~Mert tudom, rózsa is tövis között terem.~
14 Kolt|          anyádnak keze csókolását,~Tudom, örömkönyvek folytak le
15 Kolt|       hamvába!~Szerencsés jövendõ! tudom, feltalálod,~Midõn Trója
16 Kolt|           fonnyadni nagyságát?~    Tudom, hogy nem unszolsz elbeszéllésére,~
17 Kolt|           neved London oszlopával!~Tudom, mikor Charon ragadt sajkájával,~
18 Kolt|          érzések honnyáról.~    De tudom, rövid lesz szived nyájossága,~
19 Kolt|        állnak Babilon várában.~    Tudom, most Márónak mezei sipjával~
20 Kolt|          kedves szivekre.~Szóltok, tudom, néha Nelson mátkájával,~
21 Kolt|         remekké tette mesterségét.~Tudom Kleist és Viland nem volt
22 Kolt|     szabadság lelkesitt testemben.~Tudom õseimnek temetõ helyeket,~
23 Kolt|          õseimnek temetõ helyeket,~Tudom, hány döféssel üzte ki lelkeket~
24 Kolt|    veszedelmit, rövid boldogságát.~Tudom, bajnokaink dicső templomában,~