Part

 1 Vers|    Hektora. -~Mindezekrõl Nesztor azt tudósitotta,~Akitõl az annyát
 2 Vers|   kárhoztattam,~Miglen a hirmondó azt nem emlitette,~Hogy szerencsés
 3 Vers|   siettetheti mindenik vesztedet.~Azt is féltem, nehogy, nemed
 4 Vers|            S ha társadról kérdez, azt fogod felelni:~„Paraszt;
 5 Vers|           magán óhajtozni,~Miglen azt a boldog órát elérheti,~
 6 Vers|         látod-e minden virágjában~Azt, ki százezerszer szebb magosságában?~
 7 Vers|        légy, s áldd fényességében~Azt, ki atyád, noha mennydörög
 8 Vers|      vigyázatlan.~Amire hivatott, azt követni késik,~Mig ifjuságának
 9 Vers|         harang csendülését,~Melly azt jelengeti haldokló szivemnek,~
10 Vers| ifjusághoz~Ó! szegény urfiak, kik azt gondoljátok,~Hogy boldogtalan
11 Vers|      tornyot csináltok s várokat?~Azt is lószőr s csöppü viszi
12 Vers|      tagad­hattyuk tõlök legalább azt a boldogságot, melly a mostani
13 Vers|         ezer zsoldos él kenyerén.~Azt véli, ezeknek fegyvere királyság.~
14 Vers|        rájok osztogattya,~Vagy ha azt itéled, hogy igy szelidülnek~
15 Vers|      gazember.~ 2~    Gyõznénk mi azt megfontolni,~    Mit fognak
16 Kolt|          tejénél.~De ha félsz is, azt mondd: ócsálni nem merem,~
17 Kolt|           illyen emberi sorsáról; azt üldözi másokban, amit magában
18 Kolt|          ember életében,~Hogy még azt sem tudgya, mit kivány szivében;~
19 Kolt|    keménysége,~Széllyel szaggatta azt ember dühössége!~Mit szólsz
20 Kolt|     mégsem törölheti ki szivembõl azt az édes érzékenységet, mellyel
21 Kolt|          polgáridnak?~    Add meg azt is nekik, hogy megfereszthessék,~
22 Kolt|     bizonyitsd meg, hogy szereted azt, aki téged életénél inkább