Part
1 Vers| cselekedeteket vitt végbe, hogy nem kevés részét azon dicsõségnek,
2 Vers| utazásokat, ugyannyira, hogy többen vesztenek el a tengernek
3 Vers| érdemetlen Priamus és Trója,~Hogy annyi bánatnak légyen árasztója.~
4 Vers| árasztója.~Ó vajha még akkor, hogy tartományunkba~Intézte hajóját,
5 Vers| hitettem el reszketõ elmémmel,~Hogy a trójaiak ütköznek férjemmel!~
6 Vers| Tlepolemusnak emlitették vesztét,~Hogy a Liciai király zárta éltét, -~
7 Vers| házasultak áldgyák az egeket,~Hogy hazavezették bujdosó férjeket.~
8 Vers| hirmondó azt nem emlitette,~Hogy szerencsés tõröd Rézust
9 Vers| vitézség után árvádat busittod,~Hogy, miért s melly földön légy?
10 Vers| férjemet meglátná,~Kértem, hogy kezébe levelemet adná.~Pilon
11 Vers| vagyok átkozója)~Tudnám, hogy ott harcolsz, s engedne
12 Vers| már késedelmedet,~Unszol, hogy más férjnek engedgyem helyedet.~
13 Vers| nélkül szükölködik.~Én pedig hogy vetnék gátot tolvajinknak?~
14 Vers| Láertesnek hanyatló életét,~Hogy megadhasd néki végsõ tiszteletét.~
15 Vers| tollaiddal!~ Nézz le, hogy röpdöznek Duna mellyékérõl,~
16 Vers| röpdöznek Duna mellyékérõl,~Hogy füstöl temények Musák tüzhelyérõl,~
17 Vers| temények Musák tüzhelyérõl,~Hogy szóll furuglyájok õseik
18 Vers| furuglyájok õseik lelkérõl,~Hogy nyög, hogy mosolyog Gellért
19 Vers| õseik lelkérõl,~Hogy nyög, hogy mosolyog Gellért tetejérõl?~
20 Vers| mosolyogj érzékeny szivedben,~Hogy még van, ki örül versszerzõ
21 Vers| elkészitettem!~Látván pedig, hogy csak csalnak képzelésim,~
22 Vers| Hallván szavaimat, futott hogy öleljen,~De sohasem talált
23 Vers| tag.~De tudom már, Nimfa, hogy veled beszélek,~Mert mennyei
24 Vers| fejeden szemlélek.~Áldlak, hogy énekled Kemény eseteit,~
25 Vers| Melibeus. Dicsérem lelkedet,~Hogy illy szent mulatság töltheti
26 Vers| tekéntet széditti sipodat,~Hogy megmásold kezdett ékesszóllásodat?~
27 Vers| szavaimat.~TYTIRUS:~Áldlak, hogy ébreszted indulataimat!~
28 Vers| hangjával tisztelem képedet,~Hogy Alexisunknak ünnepét hordozod,~
29 Vers| kevéssé, még kunyhómba megyek,~Hogy egy fehér sajtot tarsolomba
30 Vers| értem már rejtekét,~Illik, hogy kihágja természet mértékjét.~
31 Vers| királnak köszönöd nevedet.~De, hogy hosszas légyen buzgó vigasságod,~
32 Vers| mostoha halál kaszájától,~Hogy olly könnyen fossza drága
33 Vers| bátorittya! Miként örvendezhetsz,~Hogy sok szives magyart a sirtól
34 Vers| Anyánk!)~Ebben is akarta, hogy javuljon hazánk.~Mit kivánhatsz
35 Vers| terjed világ előtt dicsősége;~Hogy kutfeje minden szép tudományoknak,~
36 Vers| okoskodásoddal.~De illik, hogy illyen sok jótéteményért,~
37 Vers| lelkem hajlékában.~Ne véld, hogy itt lássad Tytirust nyájával,~
38 Vers| büszke birtokával!~Igaz, hogy nem látom Mátyás könyvtartóját,~
39 Vers| de csak azon okból,~Hogy nagyobb részt vehess más
40 Vers| a nap egünk tanyájáról,~Hogy más nap virradgyon világunk
41 Vers| elnyilnak kies tavasznak rózsái,~Hogy kövessék jövõ tavasz bokrétái.~ *~
42 Vers| buzgó könyveidet,~Láttam, hogy forgattad égre szemeidet,~
43 Vers| késéri attyát jobb felérõl,~Hogy példát vehessen haza szerelmérõl;~
44 Vers| ágára.~Nézd el a kisdedet, hogy vigyáz attyára,~Hogy pillant
45 Vers| kisdedet, hogy vigyáz attyára,~Hogy pillant titkossan zengõ
46 Vers| láttam Máró festésébõl:~Hogy öltözött lángban Páris esetébõl,~
47 Vers| lángban Páris esetébõl,~Hogy vette Énéás aggottyát vállára,~
48 Vers| Énéás aggottyát vállára,~Hogy kis Juliussát vezetõ karjára!~ *~
49 Vers| Ugy tetszik, hogy nyilnak most arany ideink,~
50 Vers| nemes lelkek sietnek Budára,~Hogy tegyék karjokat Károly vállára,~
51 Vers| jutalmát Pánéus mivében.~Hogy Coriolánus megtartá hazáját,~
52 Vers| Onokáiknál is élnek dicsõségben,~Hogy olly szeretettel voltak
53 Vers| vonna példájokhoz!~Hát mi, hogy hallgatnánk Károly lángjáról,~
54 Vers| végeznek is egek életérõl,~Hogy kiragadhassák buzgó karjainkból,~
55 Vers| érrugásban fogunk emlékezni,~Hogy egy ollyan halott nyugszik
56 Vers| borittya!~De miként lehet az, hogy olly gyorsan muljál,~Hogy
57 Vers| hogy olly gyorsan muljál,~Hogy élted zsengéjén Styx vizében
58 Vers| minden érzékenység!~Ugy van, hogy mulandó! mert nincs öröksége,~
59 Vers| bizonyitsd meg régi hivségedet,~Hogy lelkemnek nyujtod szent
60 Vers| veled nem lakhatok?~De élj, hogy sirassál! - én, noha rothadok,~
61 Vers| rothadok,~Olvasd hamvaimon, hogy hived maradok!~1778~~
62 Vers| várják mind a jelenséget,~Hogy letapodhassák a vad ellenséget.~
63 Vers| sugárt küldi piros világából,~Hogy Vurmser kijön hadi sátorából -~
64 Vers| dicséri sziveit;~Igéri, hogy még ma Elbének vizeit~Burkus
65 Vers| boltozattyára.~ Gondolnád, hogy ama tengernek partyait~Lakják,
66 Vers| sziklák hegyességét!~Vélnéd, hogy markolják felhõk setétségét!~
67 Vers| része szunnyadoz álmába,~Hogy már Sasunk röpdöz Habelschvert
68 Vers| Habelschvert várába,~S inti, hogy készüljön József rabságában.~
69 Vers| végsõ félelem,~Mert láttya, hogy nincsen sehol segedelem!~
70 Vers| szentül tartsuk hivségünket,~hogy egész a sirig vigyük bilincsünket!~
71 Vers| a boldog órát elérheti,~Hogy hive keblében buját enyhitheti!~
72 Vers| Bátran! - de jól vigyázz, hogy ne csalatkozzál,~S hajótörés
73 Vers| nevét ékes Fillisemnek,~Hogy e fával nõjjön jele szerelmemnek.~
74 Vers| elbusult szivem remélheti,~Hogy még fellegimet fényes nap
75 Vers| habok, miként örülhettek,~Hogy annyi szép titkot bártran
76 Vers| szerelem terhel vakittással,~Hogy vétkezhetett ez mégis a
77 Vers| rózsákkal szagos tüzhelyedet,~Hogy fogadd kegyessen mái vendégedet.~
78 Vers| csalatkozott Fidiás mivében,~Hogy Venust rajzolta hires mühelyében;~
79 Vers| valóságát eskütt hivségemnek;~S hogy csak az oltya el lángjait
80 Vers| Emlékezzél néha magánosságodban,~Hogy szivem holtig nyög édes
81 Vers| küszködik bajokkal.~ Hallod, hogy sohajtnak estvél homállyában,~
82 Vers| egek kék boltozattyáról,~Hogy reá tekéntsen Isten trónussáról?~
83 Vers| szerzõjét,~S valld meg, hogy érdemes az Isten gondjára,~
84 Vers| szellõre,~Elõdbe röpiti, s kér, hogy nézz reája,~Melly kies térsége,
85 Vers| harmat ezüstös cseppeit,~Hogy itassák buza szomjus gyökereit?~
86 Vers| gondos természet képébõl,~Hogy Istenének él gondviselésébõl.~
87 Vers| fenyvesire,~Megláttyuk, hogy szalad kis õz rejtekiben,~
88 Vers| szalad el határja széllyére?~Hogy tudja gyilkossát, s mért
89 Vers| galambot körmére, ...~Ó láttam, hogy vitte kegyetlen fészkére!~
90 Vers| tanittya e vad állotokat,~Hogy minden ész nélkül tudhassák
91 Vers| halavány szinével~Jelenti, hogy elhal s mulik szépségével;~
92 Vers| csillagzat, mondám: homályodból,~Hogy fogsz felvirradni szerencsés
93 Vers| Elhozod Budának újult piacira,~Hogy magyar füstöljön teményt
94 Vers| e napot fényes tetejére,~Hogy hasson sugára onokák szivére.~ *~
95 Vers| helyhezteti Buda tetejére;~S hogy örökösittse hazánkban szállását,~
96 Vers| majd látni nemes ifjainkat,~Hogy fogják tanulni régi százainkat,~
97 Vers| tanulni régi százainkat,~Hogy beszéllik Elsõ Lajos történetit,~
98 Vers| London piacára~Épitett, hogy fogják nézni egeinket,~Kik
99 Vers| kegyesség annyának,~Tedd hozzá, hogy negyven nyár hevességében~
100 Vers| szállott puha oltáriról.~ Ó hogy vérzik szive emlékezetével,~
101 Vers| vérzik szive emlékezetével,~Hogy sokszor szép estvélyt töltött
102 Vers| sétálván véle párisi kertyében,~Hogy szedett violát s rózsákot
103 Vers| örülhetnek könyved látásában,~Hogy még fenn van nyelvek Mátyás
104 Vers| jutalom egy iró tollának,~Hogy ezer áldásit hallya hazájának,~
105 Vers| szomoruság, fátyollal lantomat~Hogy sirathassam meg bátyám s
106 Vers| mellettem suhogni,~Ó tudom, hogy tied! - Te jősz barátodhoz,~
107 Vers| tied! - Te jősz barátodhoz,~Hogy felszedd könyveit s vigyed
108 Vers| veletek idétlen sirjához,~Hogy közelithessek boldog árnyékához,~
109 Vers| lelkesithesse bágyodt énekemet,~Hogy ma mulathassam édes nemzetemet.~
110 Vers| nagy szármozásával.~Vélte, hogy magános ájtatosságában,~
111 Vers| Kárthágónak siet piacára,~Hogy vérét áldozza hazája számára.~
112 Vers| szünt ereje,~Szemlélvén, hogy Pécsnek árva lett mezeje,~
113 Vers| lép városod nemes piacára,~Hogy felemelhesse gondodat vállára;~
114 Vers| igaz szivét atyai szemében,~Hogy dobog javadért felhevült
115 Vers| javadért felhevült mellyében;~Hogy kiván vigyázni vagy egy
116 Vers| vigyázni vagy egy nyögésedre,~S hogy szenteli magát kész segéltségedre.~
117 Vers| Leonidást egy marok hadával,~Hogy megszabaditsa Spártát halálával.~
118 Vers| Spártát halálával.~Ó tudom, hogy ti is, kik Rigó mezein~Csendessen
119 Vers| puszta szállásira:~Vélted-é, hogy látod mégegyszer megyédben~
120 Vers| s nem tudja, mi lelte,~Hogy kiki nézését reá függesztette.~
121 Vers| rejtezik még orcájok ráncában,~Hogy rajtok mindvégig tartsa
122 Vers| halmát.~ Az ifju Klorindo hogy most cseperedik,~Ollyan,
123 Vers| ajándéka van minden szépségnek,~Hogy asszonya lehet szivnek,
124 Vers| eleven amellett;~A másik, hogy szõke, azért olly kedvellett.~
125 Vers| azért kedves némellyeknél,~Hogy mindent megnyernek romlott
126 Vers| boldogsága által felgerjeszted,~S hogy voltát érezze, annyira viheted.~
127 Vers| vélem;~Tanácsom, láttyátok, hogy én nem kiméllem.~Olly virágok
128 Vers| nyájoskodjatok, -~Három boldogtalant hogy nem csináljatok:~Ugy mint
129 Vers| elenyészik;~Itt az õsz ugy éri, hogy melegségével~Ne sinlõdjék
130 Vers| jelengeti haldokló szivemnek,~Hogy közelget vége ezer gyötrelmemnek.~
131 Vers| urfiak, kik azt gondoljátok,~Hogy boldogtalan volt üstökös
132 Vers| hajatok perecben.~Ideje, hogy egyszer megnyilik szemetek,~
133 Vers| lelkeket.~Ne higgyétek, hogy mit mondanak, buzgóság;~
134 Vers| állandóság.~Csak aztat kivánnyák, hogy ti imádjátok,~Hogy képek
135 Vers| kivánnyák, hogy ti imádjátok,~Hogy képek festékét rózsáknak
136 Vers| nemzetünknek,~Áldom sziveteket, hogy még atyáinkról,~Tudtok emlékezni
137 Vers| szerencse! hozd el már nyaramat,~Hogy én is elhagyván magánosságamat,~
138 Vers| setét sirnak küszöbére,~Hogy ott ne olvadjon szive keservére,~
139 Vers| olvadjon szive keservére,~Hogy a hálaadás édes érzésével,~
140 Vers| Bellonának eskütt gyermekeit,~Hogy törli mindegyik könyvbe
141 Vers| herceg, tied a dicséret,~Hogy most ég mellyünkbe buzgóság,
142 Vers| Elsõ levél~Barátom, tudom, hogy szereted a szép rajzolatokat,
143 Vers| fejkötõjét szél úgy lebegtette,~Hogy viselõjének kénnyét lefestette.~
144 Vers| nevelkedett.~Gondolnám, hogy titkos tüz hevesitette,~
145 Vers| Örömmel vettem tudósittásodat, hogy szerencsés vagy. - De mikor
146 Vers| olly hathatósok elõttem, hogy mind az örömöt, mind a szomoruságot
147 Vers| levél~Igaz ugyan, barátom, hogy hazánknak legkellemetesebb
148 Vers| csak meg kell vallanunk, hogy ezek még igen fiatal igyekezetek. -
149 Vers| tartóztathattam magamat, hogy ennek a gyönyörü szerzeménynek
150 Vers| az uj Héloiz szerzõjének, hogy ez volt a legboldogabb élet
151 Vers| körülöttem,~Unszol, emlékezzem, hogy mire születtem.~Mérges nyilaival
152 Vers| ezer csókjainkat,~Integet, hogy még most éljük napjainkat,~
153 Vers| Dámis, s füttyent seregére,~Hogy készüljön menni nyugovó
154 Vers| végezze tisztségét;~Elég, hogy én birom érzékeny hivségét.~
155 Vers| sietek mirtus lugossiba,~Hogy elszunnyadhassak hüves árnyékiba;~
156 Vers| atyáink miként csalatkoztak,~Hogy rajtad s anyádon egykor
157 Vers| anyádnak karjában?~Véltük, hogy szerelmet sirtál nemzetünkre~
158 Vers| nemzetünkre~S most láttyuk, hogy gyilkos tõrt toltál szivünkre.~
159 Vers| atyáink! be nem gondoltátok,~Hogy ezzel veszik el virágzó
160 Vers| sem hültek annya tetemei,~Hogy már ránk morogni kezdtek
161 Vers| igérte királyi nevében,~Hogy szabadságinkat egy pontig
162 Vers| egekre.~Ó miként örültünk, hogy kis magyarságunk~Nyer még
163 Vers| de meddig? - Istenek!~Hogy lehetnek eszes lelkek kegyetlenek?~
164 Vers| még ez nem volt nálunk,~Hogy korona nélkül lett volna
165 Vers| volna királyunk.~Mátyás, hogy nem talált koronát magának,~
166 Vers| trónussokat.~De ez megelégszik, hogy kalap van fején,~Mert háromszáz
167 Vers| ád néki arra igazságot,~Hogy õ rabszijjra füzze szabadságot?~
168 Vers| füzze szabadságot?~Azért, hogy ereje vagyon, még nem király~
169 Vers| is, nem az a tisztsége,~Hogy elfulladásig fujtson felsõsége.~
170 Vers| azért adgyák méltóságát,~Hogy hiven õrizze népe bátorságát,~
171 Vers| õrizze népe bátorságát,~Hogy továbbra vigye országa széllyeit,~
172 Vers| vigye országa széllyeit,~És hogy boldogokká tegye nemzeteit.~
173 Vers| magokkal ezek elhitetetik,~Hogy jobb, ha jobbágyi félik,
174 Vers| kerekségében;~E’ cselekszi, hogy ma az anya természet~Elrémülve
175 Vers| természet~Elrémülve nézi, hogy sok szabad nemzet~Nem is
176 Vers| kegyetlenség! - ez kiált egekre,~Hogy küldgyön menkövet a fejedelmekre.~
177 Vers| valóság bir arra tégedet,~Hogy érdemesebbnek itéled fejedet~
178 Vers| Mért nem bánt igy anyád, hogy királlyá tettünk,~Hogy hét
179 Vers| hogy királlyá tettünk,~Hogy hét ellenségit koncoltuk,
180 Vers| gyermekségedben nem tudtuk felõled,~Hogy kalapos király fog lenni
181 Vers| lenni belõled?~Hidd el, hogy véled is másképp bántunk
182 Vers| esküvés nem kötelez arra,~Hogy mint szabad népre, ugy nézz
183 Vers| törvényünket veszed paizsodnak,~Hogy hazánk örökös jobbágya házodnak,~
184 Vers| megkivánnyuk ország törvénnyével,~Hogy fejed ragyogjon koronánk
185 Vers| ragyogjon koronánk fényével,~Hogy esküvést mondgyál régi szokásinkra,~
186 Vers| osztogattya,~Vagy ha azt itéled, hogy igy szelidülnek~S könnyebben
187 Vers| ballagva mennek.~Ne hidd, hogy nálunk is jobb szivüek lesznek,~
188 Vers| elveszni bennünket,~Ne hadgyák, hogy hitünk virágzó szentségét,~
189 Vers| mért cselekszed ezeket,~Hogy ugy védelmezed az eretnekeket.~
190 Vers| okáról~Gondolkozván, látod, hogy a pártosoknak~Dolga volt
191 Vers| engedte az Isten hadának,~Hogy szabadittója legyen hazájának.~
192 Vers| emlékezet vitt oly káboságban,~Hogy Luther, Kálvinnal lépjél
193 Vers| vagy, szégyeld el magadat,~Hogy illy fortélyokba teszed
194 Vers| fortélyokba teszed hatalmadat,~Hogy ugy megalázod hitednek szentségét,~
195 Vers| öszve nem fért az szivekkel,~Hogy illy csufos vásárt tennének
196 Vers| József, már volna ideje,~Hogy tovább ne csapjon erõszak
197 Vers| volt természet szokása,~Hogy nem ért kunyhókat mennykövek
198 Vers| nagy épületekre,~Szállt, hogy megalázza felfuvalkodását -~
199 Vers| csudálkoznak e vad teremtések,~Hogy azon helyen van bátor heverések,~
200 Vers| gyászos ügyünket,~Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket!~
201 Vers| vigadgyunk;~Lesz még idõ, hogy a buról aggódgyunk.~1782-
202 Vers| hiv szeretõd!~De látom, hogy bé van zárva setét temetõd.~
203 Vers| fel! készen vár már ölem, hogy ölelhessen,~Szivem pedig,
204 Vers| ölelhessen,~Szivem pedig, hogy itt veled elenyészhessen!~
205 Vers| képemen csüggedt pirosságom,~Hogy már végére hanyatlik - ifju
206 Vers| Itt mondhatták felõled,~Hogy Isten szólt belõled.~ 4~
207 Vers| Kiért égsz egész szivedben,~Hogy mihelyt szavad hangoz,~Száz
208 Vers| Te is Lõrinc, oltalmából,~Hogy Mustafa rohant ránk~
209 Vers| Segéltsd erõtlenségünket,~Hogy a véglehellések~Legyenek
210 Vers| érdemlettem érzékenységedet,~Hogy érettem bura süllyeszd vig
211 Vers| süllyeszd vig lelkedet,~Hogy értem keseregj; hogy ég
212 Vers| lelkedet,~Hogy értem keseregj; hogy ég végzésével~Vigasztald
213 Vers| barátod,~Csak azolta szeretsz, hogy kinomat látod.~1784~~
214 Kolt| oszlopot emeltem hirének:~Hogy örökösittsem böcsét nagy
215 Kolt| dicsekedett a tudós világnak,~Hogy õ Parnassussa volt Magyarországnak.~
216 Kolt| érzékenységedet.~Hiszem már, hogy nem függ levelek számától,~
217 Kolt| lantomat!~Ne álmélkodgy pedig, hogy magyaról irok,~Mert ha emlékezem,
218 Kolt| elõl nem számlálom,~Elég, hogy kivánnám, ott lenne halálom!~
219 Kolt| néztem olasz szokásodat,~Hogy lemondván magyar hiv indulatodról,~
220 Kolt| kezednek az volt remekmive,~Hogy érzékennyé lett az embernek
221 Kolt| részegednek érzékeny részeim,~Hogy olly szerencséssen töltöd
222 Kolt| könyvhullajtásidban,~Látom, hogy reszkedel szent sohajtásidban.~
223 Kolt| Kérhetlek-é szived hajlandóságára,~Hogy egy-két sohajtást tégy társod
224 Kolt| egy Scipio annyira vitte, hogy most porában is alig találhattyuk.
225 Kolt| Benedeknek~ Mi dolog, barátom, hogy ismét versekkel~Irsz, s
226 Kolt| változandó az ember izlése!~Hogy csal sok szinjónak álhizelkedése!~
227 Kolt| készül innepedre,~Örül, hogy visszatért régi tisztelõje,~
228 Kolt| az másoknak tessék.~Igaz, hogy ez sem lesz örökké tartandó,~
229 Kolt| távozott el Morfeus szobámból,~Hogy ismét Muzsáim Pindusra ragadtak,~
230 Kolt| mátkáját.”~Megbocsáss barátom, hogy kezembe vettem,~Mert a versszerzésnek
231 Kolt| egy barlang rejtekében,~Hogy igy kifejtõzvén világ karjaiból,~
232 Kolt| javaiból.~Azaz: a sötétben, hogy ne szemlélhessen,~S mivel
233 Kolt| Pestnek tündér piacáról,~Hogy hirt vigy Astrea szüz ajándékáról~
234 Kolt| erõtlen világa mutattya,~Hogy itt a természet fiait sirattya!~
235 Kolt| szemei nyilván bizonyittyák,~Hogy éltetõ lelkek már nem igazittyák.~
236 Kolt| hamvát az kecsegtetheti,~Hogy benned erkölcsit élni szemlélheti.~
237 Kolt| Visszatérek ismét élet piacára, -~Hogy tegyem kezemet barátom vállára.~
238 Kolt| láttom született nyelvemnek.~Hogy magyaról olvas! idegennek
239 Kolt| Barcsay futva megy Tarnára,~Hogy vegye Anchisest páncélos
240 Kolt| ekéddel sétálod!~Nem szükség, hogy többet szóljak Barcsayról,~
241 Kolt| természetbe.~Barátom! ugy tetszik, hogy megcsal ruhája,~Mert nem
242 Kolt| küldesz István országának,~Hogy fényét emeljék holt magyarságának!~
243 Kolt| holt magyarságának!~Ideje, hogy szegre függesszem lantomat,~
244 Kolt| Sándornak pusztittó hadgyáról,~Hogy már kiköltözvén Glatz tartományából,~
245 Kolt| sátorából.~Ugy tetszik, hogy látom meggörbült hátával~
246 Kolt| különös szerelmet mutattál~Hogy egy magyar nézõoszlopot
247 Kolt| tanácsos úgy felemelkedni,~Hogy e nagy elmékkel kezdgyünk
248 Kolt| nem bir magával,~Reszket, hogy szólhasson szives baráttyával,~
249 Kolt| van, amint vélem!~Látom, hogy Parnassus épül homlokából,~
250 Kolt| kinyilt karjaimba!~Jõjj, hogy meritselek sohajtásaimba,~
251 Kolt| szivemet Bakhus kertyeiben,~Hogy leveled jutott Palid kezeiben,~
252 Kolt| ugyan Hobét törvénnyében,~Hogy õ, téveledvén elmélkedésében,~
253 Kolt| száz vaskapuira:~Meglátod, hogy rohan Omár fiaira,~S hogy
254 Kolt| hogy rohan Omár fiaira,~S hogy üzi Taurusnak roppant szikláira.~
255 Kolt| székébõl.~Ne véld barátom, hogy a ti hadatokat is vádoljam
256 Kolt| többször fogsz irni, mint hogy akkorra a fegyver zergések
257 Kolt| küldöm el számodra;~Kérlek, hogy szivessen vedd bé szállásodra!~
258 Kolt| régi állásában,~Ne véld, hogy változott magánosságában;~
259 Kolt| ránk a sirnak széllyétõl,~Hogy majd bucsut veszünk a napnak
260 Kolt| állapot ember életében,~Hogy még azt sem tudgya, mit
261 Kolt| épült mindegyik szivénél,~Hogy megholt rokonik fagyos teteminél,~
262 Kolt| Inkább Istenemnek, engedd, hogy áldozzam,~S az örök végzések
263 Kolt| távoztál tovább Elbe vidékérõl?~Hogy többet aggódjam barátom
264 Kolt| felbont minden barátságot,~Hogy csak ezer halál tehet igazságot!~
265 Kolt| vitte élét fegyverének,~Hogy szük lett a világ sok gyõzedelmének.~
266 Kolt| fonnyadni nagyságát?~ Tudom, hogy nem unszolsz elbeszéllésére,~
267 Kolt| szomoritottad tehát barátodat,~Hogy sohasem oldod talám le kardodat?~
268 Kolt| talám le kardodat?~Véled-é, hogy csak Márs szereti karodat,~
269 Kolt| Megesküttetnénk ott Múzsák szerelmére,~Hogy mord szemet vetnél hadak
270 Kolt| barátod számára, ki, hidd el, hogy igazán szeret... ~Buda,
271 Kolt| bölcsesség! vigy be rejtekedben,~Hogy áldgyom végzésid illy rendes
272 Kolt| a napot egünk tetejére,~Hogy éltetõ erõt osszon feld
273 Kolt| óhajtya tavasz melegségét,~Hogy kinyilt bimbói neveljék
274 Kolt| fog versedben!~ Hát én hogy örüljek éltem zsengéjének,~
275 Kolt| gyenge szülöttyeit,~A fa hogy terjeszti tegnap nõtt vesszeit,~
276 Kolt| terjeszti tegnap nõtt vesszeit,~Hogy festi tulipán Gráciák mezeit,~
277 Kolt| tulipán Gráciák mezeit,~S hogy az ifju pázsit források
278 Kolt| éltetõ lángjáról; -~Örülök, hogy nyögõ szived homállyáról~
279 Kolt| rendelték nagy teremtéseket,~Hogy egy csak kacagjon, más lehelléseket~
280 Kolt| elfordulnak is tõlünk! - lesz idõ, hogy önként jönnek karjaink
281 Kolt| szerencséssek leszünk, hogy Turvezban is meg fogják
282 Kolt| Rövid nap alatt, reménlem, hogy ölelni foglak! ~Buda, Sz.
283 Kolt| mert annyit fogok érezni, hogy még Duschnak is mestere
284 Kolt| világ piacában,~Mondgyuk, hogy mulandó s semmiség magában.~
285 Kolt| Budának tudós bércekére,~Hogy itt õseinknek dõlvén tetemére,~
286 Kolt| is most Muzsáim ölében,~Hogy gyakran barátim szökdösök
287 Kolt| barátság! emberi nemünkre~Hogy folysz, mint balzsamom,
288 Kolt| Nimfának gyulladván tüzétõl,~Hogy futott Mentorral Cyprus
289 Kolt| felemeltünk scythák mezejérõl,~Hogy sugarollyanak ránk Pállás
290 Kolt| Pállás ölérõl.~ Látom, hogy könyveznek, nem hallván
291 Kolt| kedvellették hallani szavunkat,~S hogy köttyük versekbe bús magyarságunkat.~
292 Kolt| angyal vitt Tyberis partyára,~Hogy zárt tehessetek Jánus templomára,~
293 Kolt| bajnokinkra s melly érzékenységet,~Hogy a sok szenvedést s drága
294 Kolt| épség vagy egyik tagjában,~Hogy még terhével is ártson halálában,~
295 Kolt| vitézséggel végezték élteket,~Hogy immár elizi kies térségeket~
296 Kolt| rajzolod terheit sorsodnak,~Hogy Mársnak áldozván éltét pallosodnak,~
297 Kolt| hideg tetemének!~ Tudod, hogy még az is, ki koronájával~
298 Kolt| bizonyittya titkos fájdalmával,~Hogy õ is halandó s nyöghet pompájával!~
299 Kolt| láttad volna Arbella sáncába,~Hogy dobogott szive, s hogy sirt
300 Kolt| Hogy dobogott szive, s hogy sirt fájdalmába?~ Tündér
301 Kolt| Hánnibál szivébe?~Tudgyuk, hogy szaladván Prusias ölében~
302 Kolt| s fárod minden erejével,~Hogy magát emelje más veszedelmével.~
303 Kolt| s öleljük Apollo hugait,~Hogy elhagyván Hemust s Áthénás
304 Kolt| alkotmány véres mezeinken,~Hogy olly mosolyogva lebegsz
305 Kolt| kõsziklákot rázták bõgésekkel.~Hogy fáj szivünk ama telek nézésével,~
306 Kolt| Cornel Mongol országában,~Hogy megismerkedne Febus hugaival,~
307 Kolt| szelidségre hozta nemzetünket,~Hogy már nyájosságba éljük napjainkat,~
308 Kolt| itéltél barátod szivérõl,~Hogy nem emlékezik Eszék vidékérõl~
309 Kolt| zuhogó Dráva folyásait,~Hogy dönti Dunában zöldellõ habjait,~
310 Kolt| örül erkölcsöknek,~Melly, hogy megjegyezze helyét nagy
311 Kolt| felélled tövében,~Örül, hogy majd kies tavasz közepében~
312 Kolt| azért verte le láncait,~Hogy önnön békóin lássa polgárait!~
313 Kolt| megállapodván, kérte isteneit,~Hogy verhesse láncra Rómát s
314 Kolt| szivekben!~Ó arany szabadság! hogy szülsz illy fiakat,~Kik
315 Kolt| szivünk illy kincsétõl,~Hogy életünk függjön másnak kegyelmétõl,~
316 Kolt| Barcsaynak~ Ideje, hogy szivünk édes titkaiból,~
317 Kolt| kezdnek barázdáink.~Ideje, hogy fujjuk gyászos furuglánkot,~
318 Kolt| megnéztük, Nilus vidékénél,~Hogy sirt Pompejusnak bus temetõjénél.~
319 Kolt| fenyegeti halandó társait, -~Hogy szároz szemekkel szemlélték
320 Kolt| szavát a bus természetnek,~Hogy kik halandóság rendén születtetnek:~
321 Kolt| Vigasztalhattya egy reménség szikrája,~Hogy majd megszabadit az halál
322 Kolt| Jól van - add tudtomra, hogy én is rettegjek,~Én is barátimmal
323 Kolt| barátom tornyatlan házában,~Hogy ott Istenének áldozzon magában,~
324 Kolt| meghasonlás - ez nem ád hatalmat,~Hogy megtapodgyak egy szabad
325 Kolt| áldozat, mit vétett nénnyének?~Hogy másképp könyörgött örök
326 Kolt| szivem rejtekében,~Tudod, hogy mit érzek lantod zengésében;~
327 Kolt| világunknak látod bálvánnyait,~Hogy köszöntik egymás tündöklő
328 Kolt| igaz hálaadásom jeléül, hogy tanitványod vagyok. ~Remeteségembõl,
329 Kolt| Rubikon habjait.~Ugy tetszik, hogy én is illyen szélvészektõl~
330 Kolt| hazaszeretõknek.~Voltak ollyanok is, hogy szentségtörésnek,~Legnagyobb
331 Kolt| buzgóság adta kezembe lantomat, hogy mivel más tehetségem nincsen
332 Kolt| olly szerencsés lehetnék, hogy mostani magánosságomban
333 Kolt| Add meg azt is nekik, hogy megfereszthessék,~Borostyánlevéllel
334 Kolt| Borostyánlevéllel környül tekerhessék,~S hogy pogány örömök inkább neveltessék,~
335 Kolt| függeszthessék!~ Ó egek! nem elég hogy titkos szerekkel~Vésztörvény,
336 Kolt| partyára rontó fegyverével,~Hogy szólhasson Róma öreg püspökével.~
337 Kolt| uj neveket gondolunk ki, hogy büneinket erkölcsöknek lenni
338 Kolt| követnek sok illy csemetei.~Hogy szálljak le tehát Páfos
339 Kolt| kivántad, Hesper kertyeibe,~Hogy ott enyelegvén kis Pazitheával,~
340 Kolt| festése a szerelemnek! - Lásd, hogy a poéták sem mondanak mindétig
341 Kolt| mondunk a szerelemrõl, hogy magunk se hisszük; de azok
342 Kolt| irásoddal bizonyitsd meg, hogy szereted azt, aki téged
343 Kolt| titkaiból~Ezt a gyengeséget: hogy még fájdalmiból,~- Kik kétségben
344 Kolt| rendelték el sorsát embereknek,~Hogy ennek terhei el ne nyomják
345 Kolt| Szomszédodban kivánsz, hogy Cloém lépésit,~Keressem
346 Kolt| tehetett volna! - De tudod hogy az illyen boldogságokat
|