Part
1 Vers| erõtlenséggel.~Vagy ha Patroklusnak az ál fegyverében~Halálát értettem
2 Vers| De hív szerelmemet az ég jónak vélte,~Mert Trója
3 Vers| nyugodalmat értek.~Telnek az oltárok pogány zsákmányokkal,~
4 Vers| tüzhelyek borostyán-ágokkal.~Az uj házasultak áldgyák az
5 Vers| Az uj házasultak áldgyák az egeket,~Hogy hazavezették
6 Vers| azt tudósitotta,~Akitõl az annyát attya megfosztotta,~
7 Vers| tett tartománnyában.~Áldnám az istenek különös kegyelmét,~
8 Vers| vidám pázsit mosolgott, és az egész térség Flora ajándékaival
9 Vers| tartok olly életet,~Mellyben az álöröm s festett barátságok~
10 Vers| törvények?~De tovább mit látok az égnek kékségén?~Egy ragyogó
11 Vers| rendét fellyül mulja,~S az álló csillagok törvényét
12 Vers| jövevény?~Kinek kalauzza az a szokatlan fény?~Ugy van,
13 Vers| Olly nagy kegyelmekért az egeket áldgyák!~Tisztelik
14 Vers| Az „Orvosi Oktatások” szerzőjéhez~
15 Vers| mezein,~Áldás között forog az ostor kezein.~Mosolyodva
16 Vers| rajzolhatnám;~Elég lesz az öröm könyvek öntésére,~Hogyha
17 Vers| fejed bizonyittya,~Mert már az haldoklók festéke borittya!~
18 Vers| borittya!~De miként lehet az, hogy olly gyorsan muljál,~
19 Vers| asszonya számára,~Énekel, s az Ekhók felelnek szavára!~
20 Vers| Morfeusnak szunnyaszt álmos fája.~Az izzadó munkás visszatér
21 Vers| seregével siet tanyájára. -~Az egész természet készül csendességre,~
22 Vers| virágocska réteket nem sárgit;~Az elfolyt patakok már vissza
23 Vers| szemeimet kékség boritotta,~Az halál hamuvá s porrá forditotta;~
24 Vers| Mindentõl megfosztott az halál törvénnye,~Elfonnyasztott
25 Vers| terjed halál tehetsége!~Ezért az éjjelnek csendes homályában,~
26 Vers| életedre,~Nézzen kegyelmessen az ég személlyedre!~Ha pedig
27 Vers| segétségedet.~Eltelt már az óra! - már nem mulathatok!~
28 Vers| Csak meg ne irtózzál az holt tetemektõl,~Vagy lassu
29 Vers| vad ellenséget.~ Még az hajnal csak most ébredt
30 Vers| tornyos havasok lugosos tetein~Az is, kinek Róma rettegett
31 Vers| József fejedelem!” -~Itt az ellenségre jött végsõ félelem,~
32 Vers| tenger veszéllyébõl,~Vagy az érzéketlen Namagon kezébõl:~
33 Vers| szivünket,~Hidd el, még az ég is áldgya szerelmünket.~
34 Vers| megfosztott szivemnek mássától;~Az fosztott meg éltem minden
35 Vers| kocsin huzza~ Nézd el az ártatlan természet munkáit,~
36 Vers| tréfáit,~Mert még nem esmérik az élet igáit!~ XXVI~Orfeus,
37 Vers| áll egy ifju~ Kimegyek az erdõk hüves szállására;~
38 Vers| hivségemnek;~S hogy csak az oltya el lángjait szivemnek,~
39 Vers| eltávozásodban;~Vezéreljen az ég minden járásodban!~Emlékezzél
40 Vers| mozgattya cyprus leveleit.~Ó! az árnyékozza soknak tetemeit,~
41 Vers| tetemeit,~Kik velem érezték az élet terheit!~ Egy fehér
42 Vers| Az isteni gondviselés~ Hol
43 Vers| hozott fényességre:~Mert az a hatalom, mellyet teményünkkel~
44 Vers| boldogságnak!”~ Igy szól az emberi kevél vélekedés,~
45 Vers| muló képzelõdés,~És csak az érdemes mély tiszteletére,~
46 Vers| valld meg, hogy érdemes az Isten gondjára,~Ki ezt is
47 Vers| Melly minden fényt elûz az egek térjérõl;~Elõrebocsáttya
48 Vers| félsz ménköveitõl,~Félsz az Istenségnek erõs kezeitõl.~
49 Vers| repülni fészkébõl,~Elbujik az erdõk berkes homályában,~
50 Vers| kis õz rejtekiben,~Hallván az oroszlányt bõgni erdeiben.~
51 Vers| hajnal hasadtával~Kirepül az égre, s ott lebeg szárnyával,~
52 Vers| ezt ki szerzette?~Nemde az, ki ezt is vélek teremtette?~
53 Vers| füstöljön teményt oltárira,~Az a magyar, aki Chinának falától,~
54 Vers| szivére.~ *~ Megnyilik az innep! Látom méltóságát,~
55 Vers| fél világ kincsével,~Midõn az angyalnak nevezte hevével!-~
56 Vers| könyveidet,~Hidd el, láttya az ég tiszta erkölcsidet!~Tartsd
57 Vers| tavasza virágzó korában~Az elenyészésnek zártok homályában.~
58 Vers| tavasznak szült gyönyörüsége,~Ha az ősz ráküldi süvöltő szeleit,~
59 Vers| kezeim!...~Csak néha, ha az éj bus csendességében~Elmult
60 Vers| rózsáink szinei,~Mellyek már az érdem illatos kertyéből~
61 Vers| boldog árnyékához,~Melly az igaz erkölcs gyönyörü fényében~
62 Vers| mulatozna szent gondolattyával,~Az örök végezés titkos hatalmával~
63 Vers| bajnoki karokat,~Mellyek az ellenség pogány seregében~
64 Vers| Klimónak árvája.~Örülj! áldd az egek szent gondviselését,~
65 Vers| püspöki székedben?~Lásd az igaz erkölcs ritka boldogságát,~
66 Vers| Az ifjuságnak hivataljáról~
67 Vers| Tizenöt esztendõt tölt az illyen gyermek:~Ez a nap
68 Vers| ekkor megértenek,~Mellyeket az ifjak szedni kedvellenek.~
69 Vers| benne nem enyésznek,~Sõt még az idõvel ádázobbak lesznek.~
70 Vers| mult szépségek halmát.~ Az ifju Klorindo hogy most
71 Vers| termetét nemesen viseli,~Másban az ellankadt hivság helyét
72 Vers| szemes;~Aki gondolkodó, az ismét érdemes.~Egy a jelességben
73 Vers| gyásznak,~Oszlassátok ködét az özvegy árváknak.~Bátran
74 Vers| ifjuságának tüze elenyészik;~Itt az õsz ugy éri, hogy melegségével~
75 Vers| Libiának,~Meddig fogjátok még az ártatlanságot,~Üldözni letapodt
76 Vers| nem szünhettek meg? Ez-é az okosság?~Halhatatlan lélek?
77 Vers| templomában,~S ami több, az igaz magyar öltözetben,~
78 Vers| tett erejével,~Mihelyest az orsót pergette kezével.~
79 Vers| példáját.~ Nem kedvel az erkölcs szagos keszkenőket,~
80 Vers| magosságra..~Utálva tekéntek az illyen hivságra!~Akkor szerettem
81 Vers| csókot ajakokról.~Ez nálok az erkölcs! csipkefőkötőkben~
82 Vers| Egy sohajtás~ Elmultak az idők, midőn nyájoskodtunk,~
83 Vers| képekre vont halvány szinével~Az egész országba zokog keservével -~
84 Vers| holtaknak csendes mezejében~S az elenyészésnek hideg rejtekében~
85 Vers| gyermeke, hazája védelme!~Az örök végezés elragadja tõlünk, -~
86 Vers| gyakran intésére~Hullott az ellenség ezre ezerére...~
87 Vers| királyunk s hazánk védelmére,~Az halál, öltözvén tüzes mennykövekben,~
88 Vers| sohajtoz, s lesütvén szemeit~Az õsz hadakozó hullattya könyveit.~
89 Vers| rajzolatokat, mellyeket a szerelem az elmével együtt fest le elõtted.
90 Vers| Részeltetlek azért abból az elragadtató szempillantásomból,
91 Vers| gondom volt Ida hegyérõl!~Az arany almáért vetekedni
92 Vers| De szivem is zárva vagyon az almába!~Csuda szemeiben
93 Vers| szemeiben kékellõ ég fénylett,~Az pedig, kit nézett, mennyországot
94 Vers| teheted!~Nézd el, barátom, az érzékeny szivnek rajzolásait.
95 Vers| Mennyi indulatokat önt belénk az ifjuság! Miként alusznak
96 Vers| hathatósok elõttem, hogy mind az örömöt, mind a szomoruságot
97 Vers| felõl gondolkodol?~Néha az ezüstös holdnak sugárait~
98 Vers| Ez kénszeritt bennünket az idegen nyelveken irt könyveknek
99 Vers| terjesztett fektekbe,~Ugyan az eledelt hullatott keblekbe;~
100 Vers| tudom, Dánae, ha elhiszi-e az uj Héloiz szerzõjének, hogy
101 Vers| emlékeztet bennünket azokra az idõkre, mellyekben csak
102 Vers| idõkre, mellyekben csak az ártatlan természet uralkodott! ~~
103 Vers| Bár Alexis volnék! ugy az enyim volnál,~S Máró módgya
104 Vers| De vallyon mi lehet ez az édes méreg,~Melly szivünket
105 Vers| féreg?~Szörnyen ostromolja az egész világot;~Kunyhókból
106 Vers| kezed által szerencséssé az ég tenne!~1782~~
107 Vers| Nyugodgy! terjedjen rád az egek áldása.~Majd, ha a
108 Vers| égõ oszlopánál.~Azután ha az is, nem az a tisztsége,~
109 Vers| oszlopánál.~Azután ha az is, nem az a tisztsége,~Hogy elfulladásig
110 Vers| kerekségében;~E’ cselekszi, hogy ma az anya természet~Elrémülve
111 Vers| ronthatod hazánkat,~Mivel az esküvés nem kötelez arra,~
112 Vers| fejére?~Mivel vagy kevesebb az illy pártosoknál,~Csakhogy
113 Vers| szelidülnek~S könnyebben az igaz ösvényre kerülnek,~
114 Vers| tanulják kondor urfiaink.~Az tudósabb, aki jobban tud
115 Vers| ezeket,~Hogy ugy védelmezed az eretnekeket.~Thököly, Bocskai,
116 Vers| hazájuk kárával,~S noha az utolsó vezér igazabb volt,~
117 Vers| rabolt,~S azért nem engedte az Isten hadának,~Hogy szabadittója
118 Vers| szabadittója legyen hazájának.~Ez az emlékezet vitt oly káboságban,~
119 Vers| Mégis soha öszve nem fért az szivekkel,~Hogy illy csufos
120 Vers| benneteket.~Hiszem eddig az volt természet szokása,~
121 Vers| sohajtások,~Nem nyilnak az égre buzgó pillantások!~
122 Vers| teleknek havas fermetege~Harsog az erdõkbe, s üldözi hidege,~
123 Vers| férfiak szavával,~Zengett az Istennek magosztalásával.~
124 Vers| Boldogságos Szüz Máriához az édes hazáért~ 1~Magyarok
125 Vers| 2~Angyali koronánk~Az ég kegyelmébõl szállott
126 Vers| Halál! mit kegyetlenkedsz az olly sziveken,~Kik csak
127 Vers| Kit tetéz dicsõséggel~ Az idõnek utoljában;~Boldog
128 Vers| serénység!~Melly fut, merre hiv az ég.~ 3~Szentség példája
129 Vers| tisztségedben,~Minthogy az ég tüzesitt,~ Kiért égsz
130 Kolt| szivemnek másfele,~Lelkem az örömnek árjától eltele,~
131 Kolt| levelek számától,~Sem pedig az irás cikornyás módgyától~
132 Kolt| tovább szerelmemet,~Mert az álom kezdi unszolni szememet.~
133 Kolt| polgár verejtéke.~Látom az aratók miképpen izzadnak,~
134 Kolt| világosság,~Mellyért méltán vidul az egész Bakonyság!~Éljen asszonyanyám,
135 Kolt| egészséggel~S áldgyák meg az egek csendes békességgel.~
136 Kolt| mélség!~Alkotó kezednek az volt remekmive,~Hogy érzékennyé
137 Kolt| remekmive,~Hogy érzékennyé lett az embernek szive.~Ebbõl szivárkodnak
138 Kolt| amin örvendezek,~Ezért az egeknek méltán esedezek,~
139 Kolt| orcám örömkönyveimben,~Midõn az oltárnál képzellek állani,~
140 Kolt| tündér semmiség,~Nem rontya az izlést mulandó édesség,~
141 Kolt| erkölcs ösvénnyétõl,~Puhul az indulat vétkeknek terhétõl.~
142 Kolt| élete szokása,~Mert csak az erkölcsnek vagyon itt szállása,~
143 Kolt| furuglyájával -~Engem ujra teremt az Ur szép tollával.~ Örülhet
144 Kolt| itéli a világ; és egyedül az Urnak köszönheti hátramaradott
145 Kolt| mezeje határazta meg. - Az idõ fényes palotákból barlangokat
146 Kolt| gyüjtötted.~Millyen változandó az ember izlése!~Hogy csal
147 Kolt| felfogott karjára,~Visz az egek felé sasoknak módgyára,~
148 Kolt| módgyára,~Röpülj! áldgyon az ég szerelmes mátkáddal,~
149 Kolt| ohajtok!~Szerencsédért holtig az éghez sohajtok!~Ne sirj
150 Kolt| mesék,~Te itt vigadozol, az másoknak tessék.~Igaz, hogy
151 Kolt| vigasztalásodat:~Ámbár kimult atyád az élõk számából~S örök lakóhellyre
152 Kolt| Izsákfából,~Mégis hideg hamvát az kecsegtetheti,~Hogy benned
153 Kolt| Egy jó barátomnak~az utolsó burkus háboruról~
154 Kolt| József táborunkat,~Kire még az ég is bizta oltalmunkat.~
155 Kolt| oltalmazhattyuk. - Csak az a szentségtörõ, ki okot
156 Kolt| szentségtörõ, ki okot ád az emberi nemnek pusztittására! -
157 Kolt| pusztittására! - Megfelejtkezik az illyen emberi sorsáról;
158 Kolt| volt szerzõje. - Életünk az égnek közönséges adománnya,
159 Kolt| égnek közönséges adománnya, az foszthat meg tõle igazsággal,
160 Kolt| ezt bátran magammal.~Ez az az istenség, amely erejével,~
161 Kolt| ezt bátran magammal.~Ez az az istenség, amely erejével,~
162 Kolt| szembe láthotlak,~S mig az hiv barátok nyelvén szóllithatlak,~
163 Kolt| Igy van, hidd el, sorsa az hiv barátságnak.~Ne féld
164 Kolt| barátságnak.~Ne féld itt csorbáját az állandóságnak;~Ha enged
165 Kolt| tavasz közepében,~Isten az, ki nem fogy minémüségében!~
166 Kolt| ereminkrõl; -~Melly nap ma elüzte az hajnalt egünkrõl,~Talám
167 Kolt| Még bölcsõnkbe vettük az halál igáját,~Vállunkra
168 Kolt| gyakran megszéditnek,~Gyakran az okosság határán tul vetnek,~
169 Kolt| barlangjából,~Agyaggal ruházott az ég hatalmából, -~Prometheus
170 Kolt| fiaivá lettünk,~Dajkánktól az álmas bölcsõbe tetettünk,~
171 Kolt| kertében,~Körtvélyt olt az almafának vesszejében,~Nem
172 Kolt| Vallyon mért nem kedves az arany ezeknél?~Mivel tiszteletben
173 Kolt| Nem sir Essedonban az attya fiáért,~Nem szagattya
174 Kolt| engedd, hogy áldozzam,~S az örök végzések rendén csudálkozzam!~
175 Kolt| teleken bánkodott,~Önnön az ég annyi káron szánokodott!...~
176 Kolt| sokat mondhattam volna arról az iszonyuságról, mellyet egy
177 Kolt| nem szükség képiró, midõn az eleveny képet szemlélhettyük! -
178 Kolt| térséget!~Bágyodt világ festi az egek kékségét.~Egész természetre
179 Kolt| krystál erek csergedeznek~S az elbódult gállyák Fároszhoz
180 Kolt| jegyezi nevével!~ Már az éjfélt hallom szólni érc
181 Kolt| tulipán Gráciák mezeit,~S hogy az ifju pázsit források széllyeit?~
182 Kolt| sorsa ember életének!~Örül az ifjuság érzékeny tüzének,~
183 Kolt| tüzének,~Nem áldoz könyveket az élet terhének,~S kacagja
184 Kolt| viszontagság! alig merjük az igazat megmondani, már könyvbe
185 Kolt| Zefir fuvásával,~Jásmin az elpirult rózsák illattyával,~
186 Kolt| kegyesség ül ráncos képére~ Az hajók csendessen usszák
187 Kolt| nyög titkos keservében,~Mig az igaz hitnek nem nyugszik
188 Kolt| erdõket;~Te vidd oltárokra az olaj vesszõket,~E rózsa-
189 Kolt| tünik szemetekben,~Midõn az pihegi tüzét öletekben,~
190 Kolt| nyögött szivetekben!~ Igaz az, egy ifju scythák istenének~
191 Kolt| tetemének!~ Tudod, hogy még az is, ki koronájával~Országoknak
192 Kolt| barátságunkat~Éljük vigan, bizván az égre sorsunkat!~----------------------------------------------~
193 Kolt| nyujtván arany csészéjekkel,~Az halált itattyák velünk tetszésekkel-~
194 Kolt| más veszedelmével.~ Ezt az igazságot egész Európában~
195 Kolt| népesült pusztaság,~Eltünt már az arany százod boldogsága,~
196 Kolt| London s Páris ékességét,~Hol az ész remekké tette mesterségét.~
197 Kolt| ölérõl.~ Gyakran, midõn az éj fekete szárnyával~Bélepi
198 Kolt| hegyeinkrõl harsogó zajjával~Dõl az olvadó hó zavaros habjával,~
199 Kolt| zavaros habjával,~Melly az élõ fákot pusztittó árjával~
200 Kolt| patakoknak pázsitos széllyében~Az apró viola felélled tövében,~
201 Kolt| Kloris szép kezében.~ Az erdõk készülnek zöld öltözetekkel~
202 Kolt| mulatozni Napéák karjában,~S az ifju természet kegyes illattyában~
203 Kolt| számlálja magával.~ Ez az idõszakasz inti sziveinket,~
204 Kolt| mellyek bosszura vonzzák az egeket,~Mikor azon hazát
205 Kolt| rendeit?~Rendes sorsa vagyon az igazságnak: mindaddig tiszteletben
206 Kolt| is kesergünk.~Távozzunk az illyen alacson nagyságtól,~
207 Kolt| különöz bennünket,~Csak az enyészésre hanyatló éltünket~
208 Kolt| szikrája,~Hogy majd megszabadit az halál puzdrája.~Ó hát jó
209 Kolt| hát jó meghalni! Fussunk az élettõl,~Kérjünk szállást
210 Kolt| Istenének?~Távol tõlünk, távol az illyen vadságok,~Természet
211 Kolt| lepik el lelkemet,~Midõn az hó fedi bérces vidékemet,~
212 Kolt| süvöltő szelek fuvásával,~S az örökös télnek reszkető fagyával~
213 Kolt| rajzolt homlokokról,~Titkon az egekre repitett jajokról~
214 Kolt| furuglyámat tavaszi napokban.~Ez az emlékezet végzések rendére,~
215 Kolt| gazdag rejtekére,~S utasit az elmult százok példájából:~
216 Kolt| törölheti ki szivembõl azt az édes érzékenységet, mellyel
217 Kolt| irtózok csudáin, -~Mig én az országlás kényes oskoláin,~
218 Kolt| világ koronáját.~ Mármost az áll elõl a vérferedõnél,~
219 Kolt| te gyönyörû verseid csak az aponyi rongyos kastélyra
220 Kolt| inkább: tegyük a tiéidet az örökkévalóság oszlopára,
221 Kolt| ölnyivel alább függhetnek az enyimek is! - Irtóztató
222 Kolt| között hánykolódunk; bárcsak az egész világ hallaná sohajtásainkat,
223 Kolt| Aureliusai, Senekái? Munkájok az égig magasztaltatik, de
224 Kolt| a világ. ~Ezt jövendölte az én kedves Lukánusom, imigy
225 Kolt| tárgyára.~Távol van innét is az igaz boldogság;~Fájdalom,
226 Kolt| fájdalmiból,~- Kik kétségben ejtik az érzékenységet -~Még onnan
227 Kolt| lesztek egyszer kegyesebbek?~Az illyen mulatságai a szivnek
228 Kolt| gyönyörködtetnének is; az észtõl rövid utat tanál
229 Kolt| tehetett volna! - De tudod hogy az illyen boldogságokat a végzéseknek
|