Part
1 Vers| kell a felelet.~Leomlott már Trója, füstbe ment ereje,~
2 Vers| nyertes lakos lett szántója.~Már gabona terem, hol hajdan
3 Vers| hoznának!~Atyám is, megunván már késedelmedet,~Unszol, hogy
4 Vers| megöregedett dajkád is óhajtya.~Már atyád Láertes csüggedt erejével~
5 Vers| távozásodkor~Ifju voltam, elért már a megaggott kor.~A 70-es
6 Vers| pillantást hiv onokáiddal,~Kiket már utánad emelsz tollaiddal!~
7 Vers| terjesztettem,~Mert ölelésedre már elkészitettem!~Látván pedig,
8 Vers| lett a többi tag.~De tudom már, Nimfa, hogy veled beszélek,~
9 Vers| Pindus tetejében,~Mert már Febus merül esti tengerében,~
10 Vers| festette sugaraival, midõn már Tytirus és Melibeus a hives
11 Vers| tiszteletét!~TYTIRUS:~Ne késsünk már tovább indulatainkkal,~Jõjj,
12 Vers| nap bércekek s erdőkre.~Ez már a természet rendét fellyül
13 Vers| igaz látás ez, értem már rejtekét,~Illik, hogy kihágja
14 Vers| fény?~Ugy van, béléptek már, bókulva imádgyák,~Olly
15 Vers| életedet vetted.~Bátron danol már most a polgár mezein,~Áldás
16 Vers| országunk,~Ebben is helyrejött már heányosságunk:~Felséges
17 Vers| hazánk.~Mit kivánhatsz magyar már nagy Asszonyodtól,~Amit
18 Vers| országomnak.~ *~ Buda, ki már ébredsz fényes hamvaidból,~
19 Vers| fejed bizonyittya,~Mert már az haldoklók festéke borittya!~
20 Vers| A lenyugovó naphoz~Már Febus eljárván feldünk kerekségét,~
21 Vers| sugarakkal festi a világot,~Mert már kerék sarkán félig áltol
22 Vers| sárgit;~Az elfolyt patakok már vissza nem térnek,~Vén s
23 Vers| Metamorph. L. 4. Fab. 4.~Végezd már álmadat, s vesd rám szemeidet,~
24 Vers| látszotott hömpölögni száman,~De már rózsáimnak elhervadt szépsége;~
25 Vers| szent segétségedet.~Eltelt már az óra! - már nem mulathatok!~
26 Vers| segétségedet.~Eltelt már az óra! - már nem mulathatok!~Ah mért
27 Vers| seregére,~Hány burkust füzött már pallosa hegyére.~ Csak
28 Vers| Márs templom falain.~ Már oda jutottunk, látom a térséget;~
29 Vers| szunnyadoz álmába,~Hogy már Sasunk röpdöz Habelschvert
30 Vers| vérében,~Szokássá lett ez már Vurmser népében.~ Mint
31 Vers| viszi a vár piacára,~Hol már vér hömpölög források módgyára;~
32 Vers| segedelem!~ Ekkor halt már minden, ami csak halhatott,~
33 Vers| Amit keressz, nincs már magam hatalmában,~Mert ama
34 Vers| madár hordozza szájában,~Kit már bizonyossá tettem vagyonnyában;~
35 Vers| minden vigságától; -~S mivel már hasonló szivre nem találok,~
36 Vers| személy kertyét öntözgeti~ Már a piros hajnal mosolyog
37 Vers| csak egy pillantással,~Mit már vissza nem nyer ezer sohajtással! - ~
38 Vers| után part felé közelget~ Már egy kegyes sugár mosolyog
39 Vers| Isten hozzád, Nicse! már el kell távoznom;~Hány erdõn
40 Vers| hullani könyvemet!~Ó hát nincs már senki, aki nyögésemet~Hallaná,
41 Vers| lebegtem a bus semmiségben,~Már el volt rendelve a nagy
42 Vers| virágozni látom nemzetemet.~Már eleget éltem!~ BARCSAY kapitány~
43 Vers| irta eseteit.~ *~ De már a szép hajnal piros szekerével~
44 Vers| szenteli néki királyi lakását.~Már ez sok! - Ó magyar! mély
45 Vers| megnyittya sziveket,~Ó mintha már látnám hullani könyveket!~
46 Vers| bérceirõl.~ *~ Pihenj már, nemzetem, szerencséd karjain,~
47 Vers| kaptál nemzeted szivérõl,~ Már szép leányzóink esmérik
48 Vers| is havas határában~Látom már nevedet metszve fák héjjában,~
49 Vers| áldásit hallya hazájának,~S ha már enyészik is fenekén sirjának~
50 Vers| rózsáink szinei,~Mellyek már az érdem illatos kertyéből~
51 Vers| nehéz megválni tõletek,~Ha már társaitok attyokká lettetek!~
52 Vers| áldozom:~Mennyi vér tette már naggyá neveteket!~Mennyi
53 Vers| véreteket,~Szivünkben irtuk már dicsõ neveteket!~Illy hazaszeretet
54 Vers| reá függesztette.~Mikor már illy szépek, esmérni magokat~
55 Vers| Repülni is készül, szárnyát már érzette~E szép madár, baját
56 Vers| a titkok fogásit,~Tudja már nevezni szive dobbanásit.~
57 Vers| feredik.~Klári, bár halladott már hanyatlásában,~Kedces még,
58 Vers| kinos szerelmével.~Ha ki már megõszült, s rég nyájosságára~
59 Vers| álomtalan éjjelemkor~ Fuss már egyszer éjjel kinos setétsége,~
60 Vers| Titányod elég csókot szitt már szádból.~Kelj fel! siess
61 Vers| szomoru mezõkre,~Mellyek már megszokták hallani szavamat,~
62 Vers| a mostohaságnak;~S mikor már kiöntöm titkos gyötrelmemet,~
63 Vers| vad is megelégszik,~Ha már eleget ölt, barlangjában
64 Vers| Kedves leányzóink, már alig esmérlek,~Annyi abroncs,
65 Vers| szemléllek~Hát leszaggattátok már szüz pártátokat?~Fejeteken
66 Vers| Egy fohászkodás~ Már könnyü pacsirta tollas magzattyával,~
67 Vers| kegyes szerencse! hozd el már nyaramat,~Hogy én is elhagyván
68 Vers| országba zokog keservével -~Már ismét holtaknak csendes
69 Vers| szegõdött népével,~Ó ez nincs már többé! - elmult - fut elõlünk -~
70 Vers| szerencsés ölében~Nyugszik már nagy lelke méltóság fényében.~
71 Vers| voltak szivem ujjittói,~Már most keservemnek lesznek
72 Vers| hültek annya tetemei,~Hogy már ránk morogni kezdtek mennykövei.~
73 Vers| királyt, ki lesz boldogságunk!~Már akartunk érte halni! - Már
74 Vers| Már akartunk érte halni! - Már törõdtünk,~Miként feredhetne
75 Vers| volt pozsonyi dombunkon,~Már jármát éreztük fekünni nyakunkon.~
76 Vers| Együgyüségéért öli s rabbá teszi,~Már ez kegyetlenség! - ez kiált
77 Vers| messzére,~Noha õ is uszkál már holmi cserére.~Õ csak itthon
78 Vers| nyereségek.~De talántán, József, már volna ideje,~Hogy tovább
79 Vers| látom mérve lenni e tüzeket,~Már szórja lángjait, már dul
80 Vers| tüzeket,~Már szórja lángjait, már dul benneteket.~Hiszem eddig
81 Vers| felforgattya ennek is folyását.~Már Zobor tetjén, s Maiki erdõségben~
82 Vers| hanyatlasz, virágzó hazánk?~Hát már nem tud más, csak bu, jönni
83 Vers| ez,~ Magyar könyvezz!~Már ez is elhágy.~ 3~Meghültek
84 Vers| elválása~ 1~Szivem! jön már szerelmünknek,~Boldog szerelmünknek,~
85 Vers| én immár bujdosom,~ Már bujdosom, már bujdosom!~
86 Vers| bujdosom,~ Már bujdosom, már bujdosom!~1782-1784~~
87 Vers| mászkálsz lábomnál,~ Esmérem már szivedet:~Nincs helyed buzgóságomnál,~
88 Vers| temetõd.~Nyisd fel! készen vár már ölem, hogy ölelhessen,~Szivem
89 Vers| Közönséges volt.~ 4~Már a halál feloldozta illy
90 Vers| köteleit;~Nem boritthattyák már könyvek ékes szemeit!~Nyugodgy
91 Vers| gyászban élek;~ Már többet - vig kedvet~
92 Vers| csüggedt pirosságom,~Hogy már végére hanyatlik - ifju
93 Vers| A végső óra~ Érkezik már éltem vég szempillantása,~
94 Vers| szomjuhozó honából,~Hadaink már rettegtek~S Lõrinctõl szivet
95 Vers| De leginkább akkor, mikor már nem leszek~ S a halandóságnak
96 Kolt| érzékenységedet.~Hiszem már, hogy nem függ levelek számától,~
97 Kolt| levelemet.~Nem árulhatom már tovább szerelmemet,~Mert
98 Kolt| Szent Klára napját látom már érkezni~S véle asszonyanyám
99 Kolt| házosság uttyára szóllitsa.~Én már a barlangok’ lakom kiességét,~
100 Kolt| vártam Vince, irásodat,~S már törõdve néztem olasz szokásodat,~
101 Kolt| oldoztam leveled bilincsét,~Már szivem tárháza néked adta
102 Kolt| más felemnek.~Tisztelem már benned világnak biróját,~
103 Kolt| tégy társod számára?~De már fogyatkozik lantomnak hangzása,~
104 Kolt| Morfeus álom osztogással.~Im már lefestettem Bakony kiességét,~
105 Kolt| Cidippe mátkája versére!~De már fátyolt vonok illyetén vétkedre,~
106 Kolt| könyves szemet vetek,~Mellynek már füstbe ment régi dicsõsége,~
107 Kolt| gondgyaimat,~Melly mivel már visszaszóllit a munkára,~
108 Kolt| ez nyáját legelõre,~Noha már hanyatlott szive veszendõre?~
109 Kolt| huhogatásától.~Megszoktad te már ezt anyád emlõjénél,~S sokszor
110 Kolt| eképpen elárulj:~Bátyám! már szerencséd felfogott karjára,~
111 Kolt| szárnyaidat Pápára igyengesd.~Már tudod, melly házhoz kell
112 Kolt| Jánosnak~ Kedves Bátyám!~ Már boldogul birod ékes Klorisodat,~
113 Kolt| feltaláltad boldogulásodat,~Már tréfák elõtted a ciprusi
114 Kolt| Pindust vétkeivel!~Kérlek: ki már uszol Pope mélségében~S
115 Kolt| bizonyittyák,~Hogy éltetõ lelkek már nem igazittyák.~Váltásunk
116 Kolt| szerelmét!~Ne tovább! - - - már látom, gördülnek könyveid,~
117 Kolt| élni szemlélheti.~Elhagyom már én is e setét barlangot,~
118 Kolt| férfi, hanem Pallas onokája.~Már ez sok! - Ó! égnek, feldnek
119 Kolt| pusztittó hadgyáról,~Hogy már kiköltözvén Glatz tartományából,~
120 Kolt| oltalmunkat.~Páncélból volt ennek már elsõ pólája,~Gyõzödelmes
121 Kolt| közelebb kivánok röpülni,~Már féluttyán kezdnek szárnyaim
122 Kolt| Nyughatatlan szivem már nem bir magával,~Reszket,
123 Kolt| fiainak festene bennünket! -~Már elég! - Elhagyom buzgó kebeledet;~
124 Kolt| mert a nagy elmék, midõn már felettek semmi sem látnak,
125 Kolt| õket, minémü pontyára értek már õk a tökélletességnek... ~
126 Kolt| midőn véle megbékültem~ Már elég; felbontom eskütt szándékomat,~
127 Kolt| Cynthia képében,~Láttam már havat is tavasz közepében,~
128 Kolt| függeszté kietlen kaszáját,~S már elõre küldte szomoru postáját,~
129 Kolt| álmas bölcsõbe tetettünk,~Már szabadságunkba akkor csorbát
130 Kolt| kifejtõzött lelkünk bilincsébõl,~S már eszet is loptunk szivünk
131 Kolt| Ninust fegyverével,~Lássuk már, mire ment olly sok nép
132 Kolt| készitett scythák nemzetének,~S már annyira vitte élét fegyverének,~
133 Kolt| mindkettõnk szemére!~ Lásd már most, barátom, Bellona javait!~
134 Kolt| szépségét jegyezi nevével!~ Már az éjfélt hallom szólni
135 Kolt| erõtlen hevének,~Hogyha már rabja lett ember idejének,~
136 Kolt| álld a végzéseket,~Kik már ugy rendelték nagy teremtéseket,~
137 Kolt| tégyen, s irjon bús verseket!~Már elég, - mert majdan ismét
138 Kolt| merjük az igazat megmondani, már könyvbe merülnek szemeink! -
139 Kolt| nõnek tetemérõl!~ Nálunk már Minerva ledõlt könyökére,~
140 Kolt| Kónyinak~ Elhagytam már Budát lármás piacával,~Mellybe
141 Kolt| Kónyinak~ Már a tél érkezik scythák mezejérõl,~
142 Kolt| hallja komor szelét,~Megszün már pihegni, s végezvén énekét,~
143 Kolt| ügyünkre,~Midõn nem jön senki már segéltségünkre!~Buda, 26-
144 Kolt| burkus pallosában,~S midõn már feredett vére patakjában,~
145 Kolt| gyönyörüség szeléd ideinkbe,~Mivel már Apollo lakik hegyeinkbe,~
146 Kolt| népesült pusztaság,~Eltünt már az arany százod boldogsága,~
147 Kolt| mezõk nyájossága!~Nem látsz már Napéát Thracia völgyében,~
148 Kolt| hozta nemzetünket,~Hogy már nyájosságba éljük napjainkat,~
149 Kolt| most ottan hamvában,~Kinek már nevét sem tudgyák hazájában!~
150 Kolt| Kapitány Barcsaynak~ Már a tél költözik reszketõ
151 Kolt| kerteinknek gazdag határában~Már gyöngyök fénylenek tõkék
152 Kolt| uraságunk.~ Nem foly már most a méz fáknak levelébõl,~
153 Kolt| lássa polgárait!~Caesar már dicsõség hevert templomában,~
154 Kolt| bus temetõjénél.~Térjünk már most vissza Mohács mezejére,~
155 Kolt| vétkes nyereségek!~Ó hát már reánk is néz kegyetlenségek?~
156 Kolt| bus késértésnek,~Pengeti már élét a mészárló késnek;~
157 Kolt| döfésnek.~ Hányd fel már erõszak, számát kinaidnak,~
158 Kolt| szivnek játékai - tapasztaltuk már mindketten a valóságot,
159 Kolt| gyakran szi gyönyörüséget.~Ez már nagy fortélya a szent végzéseknek,~
|