Part

  1 Vers|             Fagylaló hideget facsart ki szivembõl.~    De hív szerelmemet
  2 Vers|               Szánny meg engemet is; ki távozásodkor~Ifju voltam,
  3 Vers|             szivedben,~Hogy még van, ki örül versszerzõ tüzedben.~    
  4 Vers|              énekled Kemény eseteit,~Ki Elizeumnak lakja szép mezeit.~
  5 Vers|         Alexist, szives barátunkat, ~Ki méltán elvárja ma áldozatunkat? ~
  6 Vers|             te is jelentsd örömedet,~Ki egy szent királnak köszönöd
  7 Vers|        országomnak.~     *~    Buda, ki már ébredsz fényes hamvaidból,~
  8 Vers|          Áttillának véres koronáját,~Ki világnak szülte Velence
  9 Vers|        hallgatnánk Károly lángjáról,~Ki szüntelen röpül szive oltáráról!~     *~
 10 Vers|     kiragadhassák buzgó karjainkból,~Ki nem ragadhattyák sohajtásainkból!~
 11 Vers|      zsengéjén Styx vizében hulljál,~Ki, mihelyt hajnali csillag
 12 Vers|            sziv is Nimfák seregében,~Ki nem örûl, hogyha mosolyogsz
 13 Vers|        halhatott,~Mert bézárt kapuin ki nem szaladhatott;~Ki pedig
 14 Vers|          kapuin ki nem szaladhatott;~Ki pedig életre kegyelmet kaphatott,~
 15 Vers|      pajtással;~Beszéllik egymásnak, ki melly bajvivással~Dolgozott,
 16 Vers|          érzéketlen Namagon kezébõl:~Ki nem fogy eseti hosszas beszédébõl,~
 17 Vers|           almája csak árnyéka ennek,~Ki után megvakul fénye minden
 18 Vers|            személy egy szivet repitt ki kezébõl~    Repülj, égõ
 19 Vers|              szivbõl lángok rohannak ki~    Tekénts be szivemnek
 20 Vers|      magányosság! szivem nyájassága,~Ki sok nyögésimnek lehetsz
 21 Vers|     szélvészek közt fáradt evezõnek,~Ki messzérõl látja jelét egy
 22 Vers|          Héloize, hived szerelmével,~Ki csudálatosan hevitett tüzével; -~
 23 Vers|         oltya el lángjait szivemnek,~Ki végsõ óráját hozza el éltemnek.~
 24 Vers|              óra, amelly inségembõl,~Ki fogsz szóllittani illy sok
 25 Vers|              gyötrelmembõl,~Szakaszd ki e sebes szivet kebelembõl,~
 26 Vers|              olly Istenség, mint Te, ki karoddal~Mindent teremtettél,
 27 Vers|          nagy teremtésére.~Hát talám ki lelket alkotott testünkbe,~
 28 Vers|            volna ollyan méltóságnak,~Ki karjain nyugszik örök boldogságnak!”~    
 29 Vers|              borithat szemére.~Ó te, ki igy itélsz okoskodásoddal,~
 30 Vers|             Teremts egy olly férget, ki éljen s érezzen,~Ki éltét
 31 Vers|          férget, ki éljen s érezzen,~Ki éltét szeresse, s élelmet
 32 Vers|           érdemes az Isten gondjára,~Ki ezt is teremté világ csudájára.~    
 33 Vers|       látod-e minden virágjában~Azt, ki százezerszer szebb magosságában?~
 34 Vers|           szebb magosságában?~Mondd, ki ékesitti ama telekeket,~
 35 Vers|        kalászok lehajtyák fejeket,~S ki hullattya harmat ezüstös
 36 Vers|              Mit gondolsz, hát ennek ki intézte uttyát?~Ki szerzi
 37 Vers|             ennek ki intézte uttyát?~Ki szerzi vizeit? s ki tartya
 38 Vers|          uttyát?~Ki szerzi vizeit? s ki tartya fenn kuttyát?~Im,
 39 Vers|              ekkor teremtõd karjait,~Ki száz halál közt is fedezi
 40 Vers|              áldd fényességében~Azt, ki atyád, noha mennydörög egében.~    
 41 Vers|       kegyetlen fészkére!~Mondd meg, ki tanittya e vad állotokat,~
 42 Vers|        Mondod a természet? - hát ezt ki szerzette?~Nemde az, ki
 43 Vers|              ki szerzette?~Nemde az, ki ezt is vélek teremtette?~    
 44 Vers|          érdemeljem gondviselésedet,~Ki ész s szabadsággal imádom
 45 Vers|        országának!~Boldog fejedelem, ki népe szivében~Igy csinál
 46 Vers|          szóllanak Hunyadi szivérõl,~Ki Budára térvén Erdély védelmérõl,~
 47 Vers|              eset egy szüz életében,~Ki csak szerelmet tud pihegni
 48 Vers|                   Te pedig, barátom, ki Buda hegyérõl,~Olly szépen
 49 Vers|          érzékeny szivedet,~Áldgyák, ki tégedet szült, arany kertedet!~    
 50 Vers|           szegény lakos kunyhójában,~Ki jutalmát várta terhes munkájában,~
 51 Vers|                   Ó szerencsés ifju, ki annyi sohajtást~Érdemelsz,
 52 Vers|           adott Pécs tartománnyának,~Ki pásztora s attya fog lenni
 53 Vers|      ifjuságnak hivataljáról~    Te, ki ifjuságnak heversz kebelében,~
 54 Vers|         többet kinos szerelmével.~Ha ki már megõszült, s rég nyájosságára~
 55 Vers|            Spárta Likurgus atyáddal,~Ki mennyei lelkét közlötte
 56 Vers|          végezés elragadja tõlünk, -~Ki, mi néki tetszik, rendelhet
 57 Vers|          ismét illy nagy teremtését;~Ki tartóztathattya fájdalmát,
 58 Vers| tartóztathattya fájdalmát, nyögését?~Ki állhat e setét sirnak küszöbére,~
 59 Vers|         nyeresége.~Ó és ez a bajnok, ki a szerencsével~Csak ugy
 60 Vers|             csendes kebelébõl,~Ragad ki fiaid reszketõ ölébõl! -~
 61 Vers|             Isten készitett számára,~Ki õtet teremté nemzetek javára,~
 62 Vers|             teremté nemzetek javára,~Ki õtet királynénk s anyánk
 63 Vers|            adta boldog kormánnyához,~Ki õtet rendelé nagy József
 64 Vers|          mert éppen akkor ragadtatol ki kebelünkbõl, midõn érzésedre
 65 Vers|         isten birja érzékenységemet,~Ki még Akhillest is bálvánnyánál
 66 Vers|             Nyer még ollyan királyt, ki lesz boldogságunk!~Már akartunk
 67 Vers|     erszényedet;~Igy te szántó-vetõ, ki rémülve álltál,~Midõn jönni
 68 Vers|           vétektõl,~Mert hercegeinek ki nem telt eszektõl~Ekképpen
 69 Vers|              ollyan apostol dolgára,~Ki eretnekeknek gyarapodására~
 70 Vers|            Igy szép szándékodról jót ki ne gondolna,~Ha millyen
 71 Vers|            ezer kegyelmeket vesznek.~Ki egyszer hitetlen Teremtõ
 72 Vers|              szemem!~Jer, tudakoljuk ki õseink tetemeit,~Áztossuk
 73 Vers|        pediglen, kit alig esmértünk,~Ki csepp vért sem öntött vagy
 74 Vers|             tetején lebegnek,~Gyomra ki nem lõtte mind a fullángokat,~
 75 Vers|       Csendes nyögésektõl~    Tanuld ki szerelmemet,~    Hivségemet,
 76 Vers|            vágott keresztül.~ 9~Más, ki rákot érezte~    Tüzesedni
 77 Vers|           rákot érezte~    Tüzesedni ki mellyébõl,~Csak Lõrincet
 78 Vers|           Áldassál egy Istenség,~    Ki három vagy személyedben,~
 79 Kolt|           Pindust vétkeivel!~Kérlek: ki már uszol Pope mélségében~
 80 Kolt|           többet szóljak Barcsayról,~Ki reám mosolyog Muzsák karjairól.~
 81 Kolt|           Tisza illyen szülöttyével,~Ki olly nyájossan él Parnassus
 82 Kolt|         egyet látok férfi öltözetbe,~Ki élet törvényt szab a nagy
 83 Kolt|            táborát anglus paripával,~Ki mintha érezné ura aggottságát,~
 84 Kolt|         vehetünk Thamiris veszéljén,~Ki most vakon sétál Pteleus
 85 Kolt|       szólhasson szives baráttyával,~Ki Márs trombitája pusztittó
 86 Kolt|             Scevát Caezár táborában,~Ki szégyelvén bizni nyilas
 87 Kolt|       csillámlik sebjében,~S Tassus, ki élni fog Arminda nevében.~
 88 Kolt|              Róma, most Juliusodról,~Ki rabságban döntött szent
 89 Kolt|        szentelt törvénnyébõl~Folynak ki, lelkemnek rejtek örvénnyébõl.~
 90 Kolt|            görög, felkelne hamvából,~Ki Venust rajzolta Phryne állásából:~
 91 Kolt|       Elhagyom buzgó kebeledet;~Huzd ki hüvelyébõl ismét fegyveredet.~
 92 Kolt|       leveled jutott Palid kezeiben,~Ki, olvasván, merült öröm könyveiben!~    
 93 Kolt|              Csak az a szentségtörõ, ki okot ád az emberi nemnek
 94 Kolt|          tavasz közepében,~Isten az, ki nem fogy minémüségében!~    
 95 Kolt|         Egy-két pityergõ szót ereszt ki szájából,~S mig meg sem
 96 Kolt|            nemzetek vérébõl!~S addig ki nem állott kegyetlenségébõl,~
 97 Kolt|          barlangjából~Orditva ballag ki, s láng rohan szájából:~
 98 Kolt|             Bár világ tengelén dugta ki zászlóját.~Róma osztotta
 99 Kolt|            elbeszéllésére,~Mert majd ki kell mennünk Émáth mezejére,~
100 Kolt|             magadat barátod számára, ki, hidd el, hogy igazán szeret... ~
101 Kolt|            levegõ ég sohajtásoiddal!~Ki is nedvességét bus fogásaiddal~
102 Kolt|       változások egy ember kedvében,~Ki, noha filosof, tüz, villám
103 Kolt|              meg magyar társotokról,~Ki holtig le nem mond hiv barátságtokról.~
104 Kolt|                  Élni fog Rakovszki! ki Glatz határában~Mint oroszlány
105 Kolt|               Tudod, hogy még az is, ki koronájával~Országoknak
106 Kolt|             Apollo lakik hegyeinkbe,~Ki olly nyájosságot öntött
107 Kolt|       arattya most mennyei térségét,~Ki perzsáktól vévén bálvány
108 Kolt|              öntöz bus verejtékével!~Ki, bár asztagokat rak aratásából,~
109 Kolt|          természet futtya vadságait,~Ki nagy társoságra alkotta
110 Kolt|              ölel karjaival.~Hát te, ki gyakorta Bécs palotáiban~
111 Kolt|          rejtekébõl,~Munkával verünk ki szikrákat erébõl.~Buda,
112 Kolt|              Ezek is facsarnak ugyan ki könyveket,~De mellyek bosszura
113 Kolt|          rabságnak könyve szemeirõl!~Ki foszthat meg tehát szivünk
114 Kolt|            Tudom, hány döféssel üzte ki lelkeket~Ellenség fegyvere.
115 Kolt|           onokája éjszak bajnokának,~Ki vázzá csinálta hirét Pultavának,~
116 Kolt|              Isten sugallásit fujván ki magából,~Remélni tanittá
117 Kolt|        gondviselés, mégsem törölheti ki szivembõl azt az édes érzékenységet,
118 Kolt|             büszke királyidnak;~Rázd ki zöldült aját mérges nyilaidnak,~
119 Kolt|                  Boldogtalan nemzet, ki igy hurcoltatol,~Csillagos
120 Kolt|     vakittatol,~Mig hazád s javadbul ki nem pusztittatol.~Ha a te
121 Kolt|             természetet, míg egészen ki nem forgattyuk sarkából
122 Kolt|           akkor uj neveket gondolunk ki, hogy büneinket erkölcsöknek
123 Kolt|               Barátom, öledbe sirjam ki szivemet!~Azután te véled