Part
1 Vers| szerelmemet az ég jónak vélte,~Mert Trója romlását férjem fellyül
2 Vers| csak azért õrizted éltedet,~Mert reám fordittád emlékezetedet.~
3 Vers| szárazon féltem életedet,~Mert siettetheti mindenik vesztedet.~
4 Vers| unszoljon, tõled meg nem válom,~Mert a te vagyonod életem s halálom.~
5 Vers| széllyel terjesztettem,~Mert ölelésedre már elkészitettem!~
6 Vers| Nimfa, hogy veled beszélek,~Mert mennyei sugárt fejeden szemlélek.~
7 Vers| Nimfa, Pindus tetejében,~Mert már Febus merül esti tengerében,~
8 Vers| pajtásom a vidám térségen,~Mert nincs jobb legelõ egész
9 Vers| ajándékomat talán elfogadgya,~Mert egy hiv baráttya igaz szivbõl
10 Vers| elhagyni házi csemetével,~Mert nem fél mostoha halál kaszájától,~
11 Vers| Theresiának szól téteménnyéről,~Mert számot sem adhat ezer kegyelméről.”~
12 Vers| lecsüggõ fejed bizonyittya,~Mert már az haldoklók festéke
13 Vers| Ugy van, hogy mulandó! mert nincs öröksége,~Valamit
14 Vers| sugarakkal festi a világot,~Mert már kerék sarkán félig áltol
15 Vers| hathatósan mulandó végedről.~Mert melly nap eltünik, többet
16 Vers| Többet fel nem derül, - mert a sir elzárja!~1778~~
17 Vers| kérlek, halavány képemtõl~Mert a sir megfosztott minden
18 Vers| szivemnek maradt meg épsége,~Mert erre nem terjed halál tehetsége!~
19 Vers| adhatok mostani sorsomban,~Mert nincs tehetségem sötét koporsómban,~
20 Vers| bajnoki vér Vurmser népében,~Mert tudgya, szüntelen gyõz vezérlésében.~
21 Vers| ellenségre jött végsõ félelem,~Mert láttya, hogy nincsen sehol
22 Vers| minden, ami csak halhatott,~Mert bézárt kapuin ki nem szaladhatott;~
23 Vers| eseti hosszas beszédébõl,~Mert vidámul szive emlékezetébõl.~
24 Vers| nincs már magam hatalmában,~Mert ama kis madár hordozza szájában,~
25 Vers| szerelmemmel szüntelen áldozom,~Mert még hivebb szivre sohasem
26 Vers| tüzek számodra lángolnak, -~Mert képednek minden ereim hódolnak.~
27 Vers| hizelkedgyetek tündér hivségtekkel,~Mert bár elõznétek Venust szépségtekkel,~
28 Vers| boldogoknak nevezte tréfáit,~Mert még nem esmérik az élet
29 Vers| rajzolta hires mühelyében;~Mert arra célozván igyekezetében,~
30 Vers| csudálatosan hevitett tüzével; -~Mert, ha voltaképpen szivét megvizsgálom,~
31 Vers| semmiségbõl hozott fényességre:~Mert az a hatalom, mellyet teményünkkel~
32 Vers| dicsekedhetsz tollad erejérõl,~Mert borostyánt kaptál nemzeted
33 Vers| magát kész segéltségedre.~Mert látom szivében képét õseinek,~
34 Vers| még szebb, mint elevén.~Mert a piros hajnal ifjú sugarait~
35 Vers| szerelem sebeitõl félni.~Mert még érzései benne nem enyésznek,~
36 Vers| szemérmest azért jobb szeretni,~Mert érdemét véle kedves esmértetni,~
37 Vers| esztendõkig társalkodni, mert éppen akkor ragadtatol ki
38 Vers| De ne emlékezzünk errõl, mert megszomorodunk! ~~II. levél~
39 Vers| borittya el isteni szemeit, -~Mert meg nem tarthattya gördülõ
40 Vers| bocsásd meg e gyengeségemet;~Mert olly isten birja érzékenységemet,~
41 Vers| felett ne hullass könyveket,~Mert a könyv nem illet bajnoki
42 Vers| megelégszik, hogy kalap van fején,~Mert háromszáz ezer zsoldos él
43 Vers| még szabad illy vétektõl,~Mert hercegeinek ki nem telt
44 Vers| kényedre magyar szabadsággal,~Mert korona nélkül nem lehetsz
45 Vers| vásárolt szabadságainkra.~Mert ha szent egy törvény, másik
46 Vers| a magyar sziv ahhoz,~ Mert hivség illik bajszához!~
47 Vers| szivemet:~ De ne sirj; mert könyveiddel,~ Igaz könyveiddel,~
48 Vers| helyed buzgóságomnál,~ Mert megszegted hitedet.~Menny
49 Kolt| Fogyatkozik immár hirének ereje,~Mert dõlõ félben függ Parnassus
50 Kolt| örömnek árjától eltele,~Mert noha röviden irtad leveledet,~
51 Kolt| lábait is szárnyakra ülteti.~Mert ott feltalálom szives barátomat,~
52 Kolt| pedig, hogy magyaról irok,~Mert ha emlékezem, örömemben
53 Kolt| már tovább szerelmemet,~Mert az álom kezdi unszolni szememet.~
54 Kolt| erdeinek kies rejtekében,~Mert drága vagyonom lakozik ölébe.~
55 Kolt| Verseimmel együtt érzékenységeim;~Mert Szent Klára napját látom
56 Kolt| szakasztom errõl beszédemet,~Mert reszketni érzem minden tetememet.~
57 Kolt| tetszését szivednek.~Hibáztam! mert szeretsz, vettem bizonyságát~
58 Kolt| országok s népek társosságát,~Mert erre épitti ki-ki bátorságát.~
59 Kolt| egeknek méltán esedezek,~Mert attól féltettem leginkább
60 Kolt| benned világnak biróját,~Mert te pörditheted Lakhesis
61 Kolt| ártatlan élete szokása,~Mert csak az erkölcsnek vagyon
62 Kolt| Mántua áldoz Virgiliussának,~Mert Máro köszöni éltét Mántuának,~
63 Kolt| vonok illyetén vétkedre,~Mert látom Parnassus készül innepedre,~
64 Kolt| mondd: ócsálni nem merem,~Mert tudom, rózsa is tövis között
65 Kolt| koszorudért, amellyet leteszel,~Mert e veszteségen egy hiv szivet
66 Kolt| sem lesz örökké tartandó,~Mert ég kerittése alatt mind
67 Kolt| barátom, hogy kezembe vettem,~Mert a versszerzésnek vak tüzét
68 Kolt| tetszik, hogy megcsal ruhája,~Mert nem férfi, hanem Pallas
69 Kolt| a bombák kékes ágyuiban,~Mert megunván hosszas rekeszték
70 Kolt| csalhat égõ reménségünk,~Mert jelenlététõl gyullad vitézségünk,~
71 Kolt| elmékkel kezdgyünk vetekedni,~Mert példát vehetünk Thamiris
72 Kolt| hadatokat is vádoljam verseimbe; mert noha magában a vérengezés
73 Kolt| De azért meg nem veted, - mert a nagy elmék, midõn már
74 Kolt| unszolsz elbeszéllésére,~Mert majd ki kell mennünk Émáth
75 Kolt| mulandó jusson hát eszünkbe,~Mert mint a nap tünik s tündöklik
76 Kolt| magát rajzolta képeden;~Mert ugy én is sirok keserüségeden,~
77 Kolt| bús verseket!~Már elég, - mert majdan ismét megszomorodol.
78 Kolt| szerencséssé? - Ne félj, barátom, mert annyit fogok érezni, hogy
79 Kolt| velünk tetszésekkel-~ Mert ha egy halandó fenkelt elméjével~
80 Kolt| marad Flóra s Ceres telekei,~Mert városra futnak világ gyermekei.~
81 Kolt| barátunkra köszönnek kezeid.~Mert nem is tekintesz Mátyás
82 Kolt| illyen alacson nagyságtól,~Mert elragadtatván a szent buzgóságtól,~
|