Part
1 Vers| álmát, amaz kémlelését.~S te mertél? - énvelem semmit
2 Vers| tõled meg nem válom,~Mert a te vagyonod életem s halálom.~
3 Vers| VI. v. 380.~ Állj meg, Te nagy lélek tünõ szárnyaiddal,~
4 Vers| csudalátáson!~Kiss Boldizsár, te is jelentsd örömedet,~Ki
5 Vers| adhat ezer kegyelméről.”~Te pedig, barátom, zöld borostyánodnak~
6 Vers| célozván igyekezetében,~Azonban te képed látszott remekjében.~
7 Vers| fogom nevedet kérdezni.~Hát te, barátodról fogsz-e emlékezni?~
8 Vers| csergõ patakokkal!~Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,~
9 Vers| akarná ügyömet?~ Üss, te boldog óra, amelly inségembõl,~
10 Vers| van olly Istenség, mint Te, ki karoddal~Mindent teremtettél,
11 Vers| lebeg, piheg, gondolkozik,~A te teremtésed, s tenéked áldozik.~
12 Vers| sugárt borithat szemére.~Ó te, ki igy itélsz okoskodásoddal,~
13 Vers| Imádd olly csudának, mint te vagy, szerzõjét,~S valld
14 Vers| egész erejében,~Rettegsz te is kunyhód setét szegletében,~
15 Vers| Ugy van, Mindenható, Te tanittod õket!~Te nõttetsz
16 Vers| Mindenható, Te tanittod õket!~Te nõttetsz éltekre zöldellõ
17 Vers| nagy Teremtõm, gondolsz te miveddel,~Tekéntesz reám
18 Vers| üldözni boldogtalanságom!~Ó te, nagy hatalom, látlak trónusodban,~
19 Vers| világunkat nyugodni karodban!~Te vezetted Sándort Persepol
20 Vers| Sándort Persepol várához,~Te vezetted Cézárt Rubikon
21 Vers| Spártának dõlõ falaira,~Te vontál örökös fátyolt hamvaira.~
22 Vers| sohajtások követték szivembõl!~Te boldog csillagzat, mondám:
23 Vers| védelmezõi voltak sereginek,~Ugy te emelj oltárt, emelj márványokat,~
24 Vers| sziveket örök hivségére.~Te pedig, Minerva, Musák seregével,~
25 Vers| csüggvén kedvesének.~ Te pedig, barátom, ki Buda
26 Vers| tévelgő nemzetnek,~Ezt is te irtad fel nem levők számában,~
27 Vers| suhogni,~Ó tudom, hogy tied! - Te jősz barátodhoz,~Hogy felszedd
28 Vers| érdemeid szárnyain szemléllek,~Te is szerzetemnek nõttél fel
29 Vers| ifjuságnak hivataljáról~ Te, ki ifjuságnak heversz kebelében,~
30 Vers| egyszer éjjel kinos setétsége,~Te eleven halál! boldogok restsége -~
31 Vers| közlötte hazáddal,~Nem hordtad te szomszéd nemzetek ruháját,~
32 Vers| áldoz hálaadó szivünk,~A te sirodra hull! - s ott hideg
33 Vers| képet jelent keservével.~Hát te hány éjtszakán álomtalankodol,~
34 Vers| kész vérzeni.~Igy örülsz te hajós, ha olly szél lengedez,~
35 Vers| töltöd erszényedet;~Igy te szántó-vetõ, ki rémülve
36 Vers| országol neved eddig nálunk.~Ha te törvényünket veszed paizsodnak,~
37 Vers| nõtt hazafiak.~Édes hazánk! te is velek immár vonaglasz,~
38 Vers| Igaz imádódról,~ Te is, szivem reménye!~Gondolkodgyál
39 Vers| De ez elég szivemnek.~Te pedig, ha jut eszedben,~
40 Vers| utoljában;~Boldog Lõrinc, te vagy ez,~Kit szivünk titkon
41 Vers| vettél édes hazánk,~ Te is Lõrinc, oltalmából,~Hogy
42 Kolt| benned világnak biróját,~Mert te pörditheted Lakhesis orsóját.~
43 Kolt| szivével veszõdött.~Ennek a te sorsod árnyéka sem lehet,~
44 Kolt| Adelaid égi szót képezett.~De te mindezekrõl nem is álmodoztál,~
45 Kolt| huhogatásától.~Megszoktad te már ezt anyád emlõjénél,~
46 Kolt| lehet venni, de hivségen!~Te azonban Muzsám eztet ne
47 Kolt| elõtted a ciprusi mesék,~Te itt vigadozol, az másoknak
48 Kolt| annak a tûznek, melly a te verseidet lelkesitti. De
49 Kolt| megbántottuk is talám hivségünket,~Te nékem, én néked, bocsássuk
50 Kolt| bocsássuk vétkünket,~S csak te, fagyos halál, váloszd el
51 Kolt| magamnak képzelek! - de hiszem, te azokat magad látod; nem
52 Kolt| lelketlen a nagy természetben.~Û te szent bölcsesség! vigy be
53 Kolt| bagolyának bizván õrzésére.~ Te azonban arany kerted árnyékában,~
54 Kolt| gyakran keservében!~ Ó te szent barátság! emberi nemünkre~
55 Kolt| sebesült szivünkre~Csak te nyujtsz ireket letapodt
56 Kolt| magában.~ Igy vitettél te is a sors hatalmátul,~Mihellyt
57 Kolt| számokra borostyán erdõket;~Te vidd oltárokra az olaj vesszõket,~
58 Kolt| bátran ölel karjaival.~Hát te, ki gyakorta Bécs palotáiban~
59 Kolt| Egy jó barátomnak~ Hát te is hullattál Vezekény halmain,~
60 Kolt| revellar,~Exanimem quam te complectar, Roma, tuumque~
61 Kolt| Elfedezett képét! - Látod te messzérõl,~Hány mennykövet
62 Kolt| mennykövei.~Mátyás, lám, te erre hordván fegyveredet,~
63 Kolt| ember dühössége!~Mit szólsz te, kedvesem, illy változásokra,~
64 Kolt| zokogva felőlünk!~Én, mig te énekelsz, Apony sziklájára,~
65 Kolt| filozófiát egyedül csak a te szivedben találhatom fel,
66 Kolt| népeink hibáin:~ Addig te Angola s Congo határára,~
67 Kolt| ki nem pusztittatol.~Ha a te gyönyörû verseid csak az
68 Kolt| trepidumque ad proelia, Magne,~Te quoque fecit amor: quod
69 Kolt| sirjam ki szivemet!~Azután te véled s Homerus tollával,~
70 Kolt| árnyékában~Feltanálnánk a te fényes eleidet,~Fejedelmi
|