Part

1514 Vers|                  MELIBEUS:~Pán, e vidám erdõ s térség istensége,~Kitõl
1515 Vers|               havas fermetege~Harsog az erdõkbe, s üldözi hidege,~E fedelek
1516 Vers|               magosztalásával.~E felleg erdõkbõl cammog városokra,~Szinte
1517 Kolt|            halandó szemektől;~Hegyeket, erdőket épített mérgekre,~Kemény
1518 Kolt|            Ültessünk számokra borostyán erdõket;~Te vidd oltárokra az olaj
1519 Vers|          gyermekeit,~Gyengén aranyozván erdõknek teteit.~Olvasom nemzetem
1520 Vers|                a felkelő nap bércekek s erdőkre.~Ez már a természet rendét
1521 Vers|             Kelj fel! siess ama magános erdõkre,~Tiszta forrásokra, szomoru
1522 Vers|              már el kell távoznom;~Hány erdõn s mezõkön szükség most utaznom! -~
1523 Vers|               Már Zobor tetjén, s Maiki erdõségben~Állnak a barlangok néma
1524 Vers|                    Vigyáz, ha még él-é, ere rugásából;~Esedez, ébredjen
1525 Vers|         magyarnak csak egy vércsepp rug erében,~Mig repülő lelke akadoz
1526 Kolt|            Munkával verünk ki szikrákat erébõl.~Buda, 13. Martius 1780.~~
1527 Kolt|                  kikkel egy tõke ágából eredtem,~Tisztelem ezekben természet
1528 Vers|          szigete~Nõszni vágyódókat reám eregete.~Ellepték házadat, s benne
1529 Vers|       furuglyájával,~S közli buját haza ereglő nyájával;~Itt egy pásztor
1530 Vers|                    Mert képednek minden ereim hódolnak.~ XV~Egy pásztor
1531 Vers|                is, kinek Róma rettegett erein,~Midõn Herkulessé váit Kannák
1532 Vers|           Millyen szent irtózás zsibbog ereinkbe,~Ha jól megfontoljuk a nap
1533 Vers|                Retteg a természet egész erejében,~Rettegsz te is kunyhód
1534 Vers|              Megunta zsellérjét! kifogy erejébõl,~Ezer kinnyainak kegyetlenségébõl;~
1535 Vers|                Sõt érezvén immár fogyni erejeket,~S nyelveken reszketni repülõ
1536 Vers|              Legyek elrendelve sors vak erejére,~Melly felettem függjön,
1537 Kolt|           repdeznek.~Kövecseken krystál erek csergedeznek~S az elbódult
1538 Kolt|                  Alig igérhetünk többet ereminkrõl; -~Melly nap ma elüzte az
1539 Vers|           egészség~    Egy asszony rugó erére,~Mellyet szerencsétlenül~
1540 Vers|           Kegyetlenségednek nyult ugyis eressze.~Nem! még ez sem elég! -
1541 Vers|               Mulatozol Nimfa a nyirkos ereszben,~S lantod ékességét nem
1542 Vers|               Leroskadt házaknak földbe ereszkedik~Szarvazattya, s fölén pázsit
1543 Vers|               szerencsés ölére,~Gyengén ereszkedtek halandók szivére,~Egy szikrát
1544 Vers|                Venusnak uttyát,~S alább ereszkedvén felhõk országára,~Bátran
1545 Kolt|          álmából,~Egy-két pityergõ szót ereszt ki szájából,~S mig meg sem
1546 Kolt|            felhõket hasadni;~S ha alább ereszti villámló szárnyait,~Szabadon
1547 Kolt|           Szivünkre számtalan fájdalmat eresztnek.~    Vagyon olly állapot
1548 Kolt|                mérgekre,~Kemény sziklák erét rendelte fészkekre.~Nem
1549 Vers|                Tudgyuk, soha nem szállt eretnek fejére?~Mivel vagy kevesebb
1550 Vers|                  Hogy ugy védelmezed az eretnekeket.~Thököly, Bocskai, Rákóczi
1551 Vers|              ollyan apostol dolgára,~Ki eretnekeknek gyarapodására~Maga mutat
1552 Vers|              Elég szabadságot nyert ott eretnekség,~S mivel jobbult eddig véle
1553 Vers|                    Drága kezeiddel,~    Érezd elholt szivemet:~    De
1554 Vers|                szivet,~    Melly annyit érezhessen,~Vagy miért esmértem oly
1555 Kolt|                hallgatásban,~Hol a sziv érezhet, s gyakran sohajtásban~Fejezheti
1556 Kolt|           életének,~Minden nap új sebét érezi szivének,~S csak akkor talállya
1557 Kolt|             anglus paripával,~Ki mintha érezné ura aggottságát,~Bágyodt
1558 Vers|              soknak tetemeit,~Kik velem érezték az élet terheit!~    Egy
1559 Kolt|              magyarjainknak, mi a szép! éreztessük vélek, ha erõvel elfordulnak
1560 Vers|                a szomoruságot egyenlõül éreztetik velem. ~    Ugy tetszik,
1561 Vers|          pozsonyi dombunkon,~Már jármát éreztük fekünni nyakunkon.~Iszonyu
1562 Vers|                  s feredtek vérében~Sõt érezvén immár fogyni erejeket,~S
1563 Vers|                 olly férget, ki éljen s érezzen,~Ki éltét szeresse, s élelmet
1564 Kolt|             szókra nyilt szája:~„Olvasd Erfortumnak nyájas poetáját,~Melly szépen
1565 Vers|               nitet; nec fascibus ullis~Erigitur; ---------------------------------~
1566 Kolt|                scelerique nefando Nomen erit virtus!~ (L. I. Phars. V.
1567 Vers|               Messal. Végtére Féáciából érkezett Ithakába, amint mondgya
1568 Kolt|            Szent Klára napját látom már érkezni~S véle asszonyanyám napját
1569 Vers|            elmémet, midõn szél fujtával~Érkeztek verseid. - Szivem mint dobogott,~
1570 Vers|                Nem találunk ennek hibát erkölcsében.~Együgyü öltözet, csinos
1571 Vers|            szivében képét õseinek,~Élni erkölcseit fényes eleinek,~Kiket nemes
1572 Vers|             birodalmadban!~Hol van most erkölcsin nőtt gyönyörüségünk,~Hol
1573 Kolt|              kecsegtetheti,~Hogy benned erkölcsit élni szemlélheti.~Elhagyom
1574 Kolt|             élete szokása,~Mert csak az erkölcsnek vagyon itt szállása,~Egyébb
1575 Vers|                tennének hitekkel:~Vitéz erkölcsökbe vala reménségek,~Ezzel jött
1576 Vers|              mindent megnyernek romlott erkölcsöknél.~A nyájos szemérmest azért
1577 Vers|             pogány szomjuságtok,~Szilaj erkölcsötök, iszonyu vadságtok?~Há!
1578 Vers|                 tölgyfák nyárt soha nem érnek:~Ugy, ha elaluszik életünk
1579 Vers|             tölté szivemet kétséggel,~S erõmet felváltá bus erõtlenséggel.~
1580 Kolt|          valóban a világot, midõn látom erõsségében bizakodni. - Erõs volt Carthágó,
1581 Vers|          koronánk homlokodra nem száll,~Erõszakos ur vagy, nem pediglen király.~
1582 Vers|              nem kis pazarlója. -~Három erõtlenek mit oltalmazhatunk?~Én,
1583 Vers|        kétséggel,~S erõmet felváltá bus erõtlenséggel.~Vagy ha Patroklusnak az
1584 Vers|              nagy csatáján~    Segéltsd erõtlenségünket,~Hogy a véglehellések~Legyenek
1585 Kolt|              szép! éreztessük vélek, ha erõvel elfordulnak is tõlünk! -
1586 Vers|              mondgya Tibullus: Finis et erroris miseri Phaeacia tellus.
1587 Vers|              fog õ temetkezni,~S minden érrugásban fogunk emlékezni,~Hogy egy
1588 Vers|                  S ugy léptél Esztergom érseki székében.~    Szomoru Vezekény!
1589 Vers|         anyavárosoddal,~Könnyen azokkal érsz okoskodásoddal.~De illik,
1590 Vers|                Hol nyereségekkel töltöd erszényedet;~Igy te szántó-vetõ, ki
1591 Kolt|                 Phoenix arannyal gazdag erszényeit;~Igy küldözi most is napkelet
1592 Vers|             természet szokása,~Hogy nem ért kunyhókat mennykövek csapása,~
1593 Vers|              boldogságunk!~Már akartunk érte halni! - Már törõdtünk,~
1594 Vers|              csepp vért sem öntött vagy érted vagy értünk,~Szabad gyakorlását
1595 Kolt|                 Turvezban is meg fogják érteni beszédünket. - Élj boldogul! -
1596 Vers|           remeteség, ájtatos szállások!~Értetek reszkedek szerzetes lakások;~
1597 Vers|               az ál fegyverében~Halálát értettem Akhilles képében, -~Sirtam
1598 Kolt|                 szájából,~S mig meg sem érthettyük, mit kivány, szavából,~Esmét
1599 Vers|                 Tanulják, s azonban nem értik bajokat.~Mikor a természet
1600 Vers|              sem öntött vagy érted vagy értünk,~Szabad gyakorlását Mohilow
1601 Kolt|            terhes homályából.~Mint szüz Erytrea babonás házából~Isten sugallásit
1602 Vers|        üdvösséget tölgyfa odujában:~Nem érzed-e ekkor teremtõd karjait,~
1603 Kolt|             rejtekében,~Tudod, hogy mit érzek lantod zengésében;~Hogyha
1604 Kolt|                 az volt remekmive,~Hogy érzékennyé lett az embernek szive.~
1605 Vers|              akadály különöz bennünket,~Érzékenyebb tüzzel gyullasztja szivünket.~
1606 Vers|            szélére.~~VII. levél~Nerinne érzékenysége~    Miként buzog szivem
1607 Kolt|                igy majd két sziv vérzik érzékenységeden!~    Igaz, lerepültél ifjuság
1608 Vers|        Őhercegsége halálán egy poetának érzékenységei~Multis ille bonis flebilis
1609 Vers|            ajakába.~Árulj el mellyemnek érzékenységérõl,~S lopj le egy-két csókot
1610 Vers|        ijedségét~Jelenti, keserve mélly érzékenységét!~Rádõl bajnokának bus temetõjére,~
1611 Vers|                 Tartsd fenn Sándorodhoz érzékenységidet,~Elfelejted ölén minden
1612 Kolt|          verseimnek,~Kik gyenge szikrái érzékenységimnek,~Midõn levelednek merültem
1613 Kolt|        sziveinkbe,~Melly emberré tészen érzékenységinkbe...~Buda, 21-dik December
1614 Vers|          itéletinkre,~S nem néz hálaadó érzékenységinkre?~Hát talám, kit minden állot
1615 Kolt|         verseivel;~Kapott is borostyánt érzékenységivel,~Hanoverre ütvén Lajos seregivel.~    
1616 Kolt|            gõgösnek hizelkedni akarunk: érzékenységre gyullasztyuk a sziveket,
1617 Vers|        beszédünket,~Közölhettyük máskor érzékenységünket,~Más tiszte vagyon ma pásztori
1618 Vers|                 magyar sziv! Ekképp tud érzeni,~Jó fejedelméért mindgyárt
1619 Kolt|                eszet is loptunk szivünk érzésébõl,~Még gondolkodni is atyánk
1620 Vers|        ragadtatol ki kebelünkbõl, midõn érzésedre legjobban készülünk! - De
1621 Vers|                sebeitõl félni.~Mert még érzései benne nem enyésznek,~Sõt
1622 Vers|                  Mikor a természet édes érzéseit,~Kezdik tapasztalni születõ
1623 Kolt|      homállyáról~Mosolygó fényt küldesz érzések honnyáról.~    De tudom,
1624 Vers|                 terjedett szivem minden érzésére,~Siralommal felel Ekhó nyögésére!~
1625 Vers|         keservére,~Hogy a hálaadás édes érzésével,~S a méltó fájdalom kinos
1626 Kolt|                kit a hiv természet~Édes érzésinek árja között nemzett,~Most
1627 Vers|           döfödi mellyemet,~Leggyengébb érzéssel ruházza szivemet.~Barátom,
1628 Vers|               kebelében,~S titkos tüzet érzesz szived rejtekében,~Felmenvén
1629 Kolt|                éltében;~De kérdezd, mit érzett elfajult szivében,~Midõn
1630 Vers|                 is készül, szárnyát már érzette~E szép madár, baját szinte
1631 Vers|             hány ezer nyájos szorittást érzettek kezeim!~ 6~    Elmultak
1632 Vers|                  Tudjátok, barátim, mit érzünk lelkünkben,~Ha még oly aggottat
1633 Vers|               már a megaggott kor.~A 70-es évek közepérõl~~
1634 Vers|                                         Esdeklés~    Csak egy csókot lophatnék
1635 Vers|              iszonyu álmából.~Hasztalan esdekszel! - nem láttya könyvedet,~
1636 Vers|                még él-é, ere rugásából;~Esedez, ébredjen iszonyu álmából.~
1637 Kolt|                 Ezért az egeknek méltán esedezek,~Mert attól féltettem leginkább
1638 Vers|             Hogy öltözött lángban Páris esetébõl,~Hogy vette Énéás aggottyát
1639 Vers|                 Megháláljuk akkor nemes esetedet.~1782~~
1640 Kolt|                egész Európában~Olvassuk esetek örök templomában.~Ó ha onokáink
1641 Kolt|                Nevetve tekéngetsz éltek esetére,~Mellyet a szerencse hányt,
1642 Vers|            Namagon kezébõl:~Ki nem fogy eseti hosszas beszédébõl,~Mert
1643 Vers|           Dicsõség templomán irt fényes esetit.~Örömmel szóllanak Hunyadi
1644 Vers| szerencsétlenségét~Hallottam, Hektortól esett kisebbségét, -~Antilokus
1645 Kolt|             Párizs vidékére,~Hol Sándor esküdött Kártigám szivére;~Nevetve
1646 Vers|      személyünket,~De nem válaszhattyák esküdt szerelmünket,~Sõt, amelly
1647 Vers|       letelepedvén szerencse karjára,~S esküdvén Bellóna véres paizsára,~
1648 Vers|            tovább hatott bennek,~Rómába eskünni csak ballagva mennek.~Ne
1649 Vers|               Nerinne számára,~Ezerszer esküszik szivem oltárjára!...~Melly
1650 Vers|              kegyes királynéd nevére,~S esküttesd sziveket örök hivségére.~
1651 Kolt|             neve hazafiuságnak!~Másképp esküttünk mi Tánais partyánál,~Vándorló
1652 Vers|            ronthatod hazánkat,~Mivel az esküvés nem kötelez arra,~Hogy mint
1653 Vers|      nyughatatlan dolog a szerelem!~Nem esmér orvoslót tõle vett sérelem.~
1654 Kolt|           fejedelmi vérnek!~Ó melly jól esméred szerencsétlenségnek~Elfedezett
1655 Vers|                 mászkálsz lábomnál,~    Esmérem már szivedet:~Nincs helyed
1656 Kolt|           lelkednek vezetsz rejtekiben.~Esméretlen vagyok ugyan személlyemben,~
1657 Vers|                számba vesszük, amellyek esméretlenek voltak a miveletlen természet
1658 Vers|            nemzeteit.~De e nagy valóság esméretlenné lett,~Miolta erõszak rajta
1659 Vers|         mesterséggel tiszteletére csal.~Esméri mindenben a titkok fogásit,~
1660 Kolt|                 Ne tudja terhedet, s ne esmérjen hazánk!~Illyen gondolatok
1661 Kolt|                tréfát tesz magából!~    Esmérjük meg mi is hát gyengeségünket,~
1662 Vers|             Kedves leányzóink, már alig esmérlek,~Annyi abroncs, fodrás,
1663 Vers|                  Mikor már illy szépek, esmérni magokat~Tanulják, s azonban
1664 Vers|                 fedelet;~Ó pedig be jól esmérte elõbb szavamat!~Most hágy
1665 Vers|                Mert érdemét véle kedves esmértetni,~Midõn boldogsága által
1666 Vers|               rácság pediglen, kit alig esmértünk,~Ki csepp vért sem öntött
1667 Kolt|       érthettyük, mit kivány, szavából,~Esmét elaluszik, s tréfát tesz
1668 Vers|           elhibázzák szokott járásokat,~Esõ gyanánt lepik a szép havasokat.~
1669 Kolt|           vonását,~Mind szomju barázdák esõknek hullását.~Óh! ha vagy levelem
1670 Kolt|               gyermekeknél!~    Nem sir Essedonban az attya fiáért,~Nem szagattya
1671 Kolt|               világ csudájára,~S miként estek ismét a község sorjára?~    
1672 Vers|         tetejében,~Mert már Febus merül esti tengerében,~Én is felfüggesztem
1673 Kolt|               lakik szerencsénk? s hova estünk ettõl?~Talám fenntaláljuk
1674 Vers|                Ébren foly ideje csendes estvéimnek!~Szüntelen csak Dafnis képe
1675 Kolt|           gyakorta Bécs palotáiban~Szép estvélt töltöttél fényes piaciban,~
1676 Vers|           rabságában ~Hallok sohajtozni estvély homállyában,~Festi gyászos
1677 Vers|             haldoklani kezdõ sugarával,~Estvélyi felhõkrõl láttam bágyodtságát,~
1678 Vers|        emlékezetével,~Hogy sokszor szép estvélyt töltött kedvessével;~Meg
1679 Vers|               de, midõn Fébus hanyatlik estvére,~S ködös homály borul föld
1680 Kolt|         szüntelen félünk?~Hol kétségben esünk, hol ismét reménlünk?~Szélvész
1681 Vers|                 ékességét nem is veszed eszben,~Olly érzékeny szivvel áldozol
1682 Kolt|               mélségében~S gyönyörködöl esze elevenségében,~Fogd iró
1683 Kolt|           Tanultunk, s itélni mesterünk eszébõl!~    Ez üldözi egész emberi
1684 Kolt|              Midõn a tanittást forgatod eszedbe, -~Mellyet velem vettél
1685 Vers|             szivemnek.~Te pedig, ha jut eszedben,~Melly nemtelen vagy szivedben,~    
1686 Kolt|        tudománnyain,~Kik ég felé tünnek eszek kormánnyain.~    De mit
1687 Vers|                 hercegeinek ki nem telt eszektõl~Ekképpen vétkezni. Nagy
1688 Vers|            hivemet,~Kivel egy tarsolból eszem kenyeremet,~S vallyon mi
1689 Vers|          Szüntelen csak Dafnis képe van eszemben...~Jöjj, Venus, gyógyítsd
1690 Vers|               kérdés méllyen süllyeszti eszemet,~S csak ebben találom fel
1691 Kolt|             idegennek véltem,~Mig végre eszemtõl bizonyságot kértem.~Aggot
1692 Vers|                  Istenek!~Hogy lehetnek eszes lelkek kegyetlenek?~A királyi
1693 Kolt|              lelkünk bilincsébõl,~S már eszet is loptunk szivünk érzésébõl,~
1694 Vers|            Másik a szemébe tette minden eszét.~Amaz rabbá tészen édes
1695 Kolt|             Haladgya több polgártársait eszével,~Azon izzad s fárod minden
1696 Vers|               mívéről,~Csekély eledelét eszi tüzhellyéről;~A szomjus
1697 Kolt|               Szükség még villogó kinzó eszközökkel,~Szegény világunkat dulni
1698 Vers|          Ulisszes is; mindazonáltal tiz esztendeig hányattatott a szélvészektõl
1699 Vers|                Éngem még életem egy-két esztendeje~Biztat; ó azután boldogok
1700 Vers|        kivánsága néha szorongatta,~Husz esztendõ folyta erre tanitotta.~Illyen
1701 Vers|           rajtunk! Nehéz veled bizonyos esztendõkig társalkodni, mert éppen
1702 Vers|                  kegyesség.~    Tizenöt esztendõt tölt az illyen gyermek:~
1703 Vers|                fel ölében,~S ugy léptél Esztergom érseki székében.~    Szomoru
1704 Kolt|        pusztaságot.~Meglátod majd Pápát Eszterház várával,~Mellyre még a nap
1705 Vers|           temetett dicsõség sirjában.~Ó Eszterháziak, kikrõl gondolkozom,~Tirólatok
1706 Vers|                 Mikor ott szemléli négy Eszterházinak,~Vérét édes hazánk igaz
1707 Kolt|                 nyör­ködtetnének is; az észtõl rövid utat tanál a vigasztalás
1708 Vers|     kerittésében,~Titkos tüzet gyujtván Esztoráz szivében,~Olly püspököt
1709 Kolt|                meg nem rostáljuk azután eszünket,~Elõl itéletek láncolják
1710 Kolt|                hazát hitszegés mérgével~Étetik, melly õket szoptatta tejével!~
1711 Kolt|             szérünkön,~S ingyen készült étkek fõttek tüzhelyünkön.~    
1712 Vers|            gyermekei!~Rátok koholtatnak Étna menykövei,~Ákheron, Erebus
1713 Kolt|                eszközei~Készülnek, mint Étnán egek mennykövei.~Mátyás,
1714 Vers|             Latmus vádolhattya;~Enyimet Etnának lángja rajzolhattya.~ XXXV~
1715 Vers|                 vélnéd formájából,~Vagy Etnát lángokat okádni torkából,~
1716 Kolt|          farsang vége, s még fánkot sem ettem,~Mellyet néha-napján annyira
1717 Vers|             tilalom ellen, visszateként Euriditzére, és ismét megfosztatik tõle
1718 Vers|          Polibust,~Festett Antinoust és Eurimakust,~Kiket utazásod késedelmeivel~
1719 Kolt|                 tudós Rómájának,~S mint Euripides Fedra álnokságát,~Amellyel
1720 Kolt|                mosván alacson partyait,~Euxin tengerben önti hét ágait.~    
1721 Vers|             Csak mikor a közép tengeren evedzünk,~Akkor vesszük észre, melly
1722 Vers|                a megaggott kor.~A 70-es évek közepérõl~~
1723 Kolt|              elbódult gállyák Fároszhoz eveznek.~    Csak ezek láttatnak
1724 Vers|              Ithaka (hazája) felé kezde evezni. De a megbántódott Minerva
1725 Vers|                a szélvészek közt fáradt evezõnek,~Ki messzérõl látja jelét
1726 Vers|                 ti majd éjszak tengerén eveztek,~Mennyi gyönyörüség okaivá
1727 Vers|                el engemet. -~    Háláld evvel hivségemet.~1782-1784~~
1728 Kolt|               faces: non ante revellar,~Exanimem quam te complectar, Roma,
1729 Vers|                 hazafi~...Accipit omnis~Exemplum pietas...~ LUCANUS L. IX.
1730 Vers|                S ti nem szünhettek meg? Ez-é az okosság?~Halhatatlan
1731 Kolt|          helyettem bágyodt verseimet,~S ezekbõl lássátok magyar hivségemet.~
1732 Kolt|                mért nem kedves az arany ezeknél?~Mivel tiszteletben nem
1733 Vers|               véreket,~A buzgóság birta ezekre sziveket.~Ó szegény atyáink!
1734 Kolt|              Önnön a természet irtózott ezektől,~Azért titkolta el halandó
1735 Vers|       kegyességét.~Ó, a mi õseink annyi ezerekkel,~Nem szállhottak szembe
1736 Vers|           fonták koronáját.~Ezek, s még ezeren ama régiségben,~Onokáiknál
1737 Vers|                Hullott az ellenség ezre ezerére...~Gyakran gyõzedelem véres
1738 Vers|            intésére~Hullott az ellenség ezre ezerére...~Gyakran gyõzedelem
1739 Kolt|          határára,~Mig fel nem áldozott ezreket kardgyára.~    Mért gyönyörködhetett
1740 Kolt|             mezein!~Nem ballagnak ökrök ezres seregekkel,~Kik a kõsziklákot
1741 Vers|         nyakakon kendőket.~Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok bőrével,~Jobban
1742 Vers|                midõn a kedvetlen vénség ezüsttel festi bágyadt fejünket! -
1743 Vers|                bizom szinre magamat~    Ezután, ha szeretek;~Láng gerjessze
1744 Vers|                  OVID. Metamorph. L. 4. Fab. 4.~Végezd már álmadat,
1745 Vers|              volt Kremérához,~Háromszáz Fábiust érdem oltárához,~Hol Róma
1746 Kolt|              busti~Ipsum atras tenuisse faces: non ante revellar,~Exanimem
1747 Kolt|          szaggattyák szivünket.~Ezek is facsarnak ugyan ki könyveket,~De mellyek
1748 Vers|           nemzetembõl,~Fagylaló hideget facsart ki szivembõl.~    De hív
1749 Kolt|               tud ez hidegnek reszketni faggyától,~Nem izzad a napnak heves
1750 Vers|             partyait~Lakják, kinek örök fagy köti habjait,~Vagy hideg
1751 Vers|             holt meg görög nemzetembõl,~Fagylaló hideget facsart ki szivembõl.~    
1752 Kolt|           örökségünkbe~Szóllittatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe.~    
1753 Vers|               utaznak,~Egy istálló födő fái akadoznak.~Födetlen tetejét
1754 Kolt|                 rázták bõgésekkel.~Hogy fáj szivünk ama telek nézésével,~
1755 Vers|             Morfeusnak szunnyaszt álmos fája.~Az izzadó munkás visszatér
1756 Vers|                    Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása~     1~Szivem!
1757 Vers|          teremtését;~Ki tartóztathattya fájdalmát, nyögését?~Ki állhat e setét
1758 Kolt|                 a gyengeséget: hogy még fájdalmiból,~- Kik kétségben ejtik az
1759 Kolt|                 Hányszor vérzett szived fájdalmid sullyától?~S hányszor dobbant
1760 Vers|              ment ereje,~Danai leányzók fájdalmik szerzõje.~Bizony érdemetlen
1761 Vers|  Visszasohajtani temetõ helyérõl;~Még a fájdalomnak mélly s néma kinnyait~Olvasom
1762 Kolt|                Ez is orvosolás! -~Bátor fájdalomtól szerzett vigasztalás!~Kitanultam
1763 Vers|              mint én, könyveztek szivek fájdolmából?~    Ó bár felém jönne!
1764 Vers|                Pusztittván javaid, csak fajtalankodnak.~Elhallgatom Médont, Pizandrust,
1765 Vers|                kell folyni?~Há képtelen fajzás! véred gyalázattya,~Gyilkossa
1766 Vers|            mikor kardra hánnak.~Mostoha fajzati feld golyóbicsának,~Vérszopó
1767 Kolt|                 estvél homályával,~Búra fakad szived hegedüd hangjával!...~
1768 Kolt|              halottas pompánál,~Elalutt fáklája dajkája sirjánál.~Melly
1769 Kolt|          zavaros habjával,~Melly az élõ fákot pusztittó árjával~Kidönti
1770 Vers|          felmetszé neveket Márs templom falain.~    Már oda jutottunk,
1771 Vers|                  Szomoru Spártának dõlõ falaira,~Te vontál örökös fátyolt
1772 Kolt|                 csinál és a szakadozott falak közt kóborló lelkektõl iszonyodunk. -
1773 Kolt|            Tekéntvén Spártának leomlott falára!~Melly édes mulatság egy
1774 Vers|               Az a magyar, aki Chinának falától,~Hozván isteneit Tánáis
1775 Vers|                 istensége,~Kitõl fünek, fának van elevensége,~Áldd meg
1776 Kolt|                 van farsang vége, s még fánkot sem ettem,~Mellyet néha-napján
1777 Vers|        kellemetes éjnek töltésében,~Nem fáradnék függõ gyolcsnak szövésében.~
1778 Vers|            felett lebeg vitéz koronája,~Fáradsága dija, érdem bokrétája,~Mellyet
1779 Vers|                Mindegyik koszorut nyert fáradságáért:~Csak szivem sohajtoz hasztalan
1780 Vers|                személyednek!~ XXX~Venus faragott képét nézi egy ifju~    
1781 Vers|                 néha pillantási,~Mintha fárasztanák szerelem bántási.~Néha pedig
1782 Vers|               Egy elõtted nyája juhnak, farkasoknak.~Ez azután igaz keresztény
1783 Kolt|     polgártársait eszével,~Azon izzad s fárod minden erejével,~Hogy magát
1784 Kolt|                  A kévék kötésén többen fárodoznak,~Ezek kalangyába a kévéket
1785 Kolt|                Bátyám!~    Csak kétszer fárodtál a nagy havasokon,~Kétszer
1786 Vers|             nevedre,~Midőn szülöttyének fárodtságát láttya,~Mellyel életágát
1787 Kolt|      csergedeznek~S az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek.~    Csak ezek láttatnak
1788 Kolt|         költözik reszketõ fagyával,~Nem fárosztja elhalt feldünket sullyával;~
1789 Kolt|            hajnalában?~Iszonyu képzések fárosztyák lelkünket,~Félelem váltya
1790 Kolt|           Mészáros Ignácnak~    Itt van farsang vége, s még fánkot sem ettem,~
1791 Vers|              terhes bilincseket.~A jövõ farsangon bálok lármájában~Siessetek,
1792 Vers|              Fortunae secura nitet; nec fascibus ullis~Erigitur; ---------------------------------~
1793 Kolt|              quo mundus erat, Romanaque fata,~Conjux sola fuit.~ LUCANUS
1794 Vers|           ruházatot, nyakakon kendőket.~Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok
1795 Kolt|              rajzolja,~Midõn álbarátság fátyolát letolja.~Szomoru esetét
1796 Vers|                 Mohács bús térsége,~Hol fátyolba nyugszik hazánk dicsõsége!~
1797 Vers|                    Vond be, szomoruság, fátyollal lantomat~Hogy sirathassam
1798 Kolt|                szép nézõhellyre vonnyam fátyolomat.~Buda, 12. Julius 1778.~~
1799 Kolt|             Keréktáncot járni szatyr- s faunusokkal?~Csak kórók teremnek most
1800 Vers|                ékes Fillisemnek,~Hogy e fával nõjjön jele szerelmemnek.~
1801 Kolt|               más dicsõségénél,~S mégis fázik ügye hivsége tüzénél.~    
1802 Vers|              Paneg. ad. Messal. Végtére Féáciából érkezett Ithakába, amint
1803 Kolt|                 magánosságomból, 10-dik Febr. 1782.~~
1804 Vers|              kapitány~    Láttam tegnap Fébust tünõ világával,~Láttam haldoklani
1805 Kolt|               proelia, Magne,~Te quoque fecit amor: quod nolles stare
1806 Vers|              szagos Hiblának,~Tavasznak fecskéje. Koridonnya Pánnak.~Bár
1807 Vers|             erdõkbe, s üldözi hidege,~E fedelek alatt menedékhelyeket,~Találnak
1808 Vers|           keresztül hatná ezt a gyászos fedelet;~Ó pedig be jól esmérte
1809 Kolt|            pálcájával,~Noha egy világot fedez árnyékával!~Melly édessen
1810 Kolt|                el lelkemet,~Midõn az hó fedi bérces vidékemet,~Mellyet
1811 Vers|                a térséget;~Sas szárnyai fedik a vitéz népséget;~Kivont
1812 Kolt|             Rómájának,~S mint Euripides Fedra álnokságát,~Amellyel Zechenter
1813 Kolt|               irni, mint hogy akkorra a fegyver zergések vala­mennyire megcsillapodnak. -
1814 Vers|              Vagy ha Patroklusnak az ál fegyverében~Halálát értettem Akhilles
1815 Kolt|           Halált, s pusztaságot szórván fegyverébõl!~Nézz bár élõ nyárfák hives
1816 Kolt|             képeznek.~Közte a számtalan fegyverek szikráznak,~Mellyek dicsõséges
1817 Vers|           véltetek,~Most háromszáz ezer fegyveres rabjával,~Egy pórázra füzi
1818 Kolt|               Cárthágo sáncain~Hordozza fegyverét, s tapod bús hamvain.~    
1819 Kolt|                öreg püspökével.~    Igy fegyverkeztette Sándor kis hazáját,~Macedo
1820 Vers|             Miként feredhetne Józsefért fegyverünk.~Illyen a magyar sziv! Ekképp
1821 Kolt|                  Mért irtóznánk mi is a fegyvervonástól?~Midõn vezéreli József táborunkat,~
1822 Vers|          megterhelt hátokkal,~Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.~Vallyon
1823 Kolt|                süvöltõ szelei~Zugnak, s fehérülnek Pomona kertyei,~Árván marad
1824 Vers|         gyógyitts bennünket.~ 11~S mint Fehérvár tájékán~    Meggyõzted ellenségünket,~
1825 Vers|                lelke méltóság fényében.~Feje felett lebeg vitéz koronája,~
1826 Kolt|            Ámbár egy sem viselt koronát fejébe,~S egyiknek sem vérzett
1827 Kolt|            Midõn borostyának fénylettek fejében.~    Ládd, melly végzés
1828 Kolt|                 Mig végre leejté Dárius fejébõl.~    Mint éhes oroszlány,
1829 Kolt|             borostyánod addig zöldellik fejedben,~Mig Ágis hivével nyögni
1830 Vers|             sziv! Ekképp tud érzeni,~Jó fejedelméért mindgyárt kész vérzeni.~
1831 Vers|                és jármokat huzkál.~Ó ti fejedelmek, millyen törvényekkel~Bántotok
1832 Vers|          kevélység kegyelem helyébe~Ült fejedelmeknek királyi székébe,~Miolta
1833 Vers|                Hogy küldgyön menkövet a fejedelmekre.~De talám Ausztria nem megy
1834 Vers|                Ily buzgóság huzta Áthén fejedelmét,~Vérével fizetni népe gyõzedelmét.~
1835 Vers|               Hogy érdemesebbnek itéled fejedet~Angyali koronánk rég méltóságánál,~
1836 Vers|           Gesztenyeszin hajam lehullott fejemrõl,~Elenyészett fejér gyengeség
1837 Vers|            őszbe csavarodott csomó függ fejéről.~Nézzünk egy kevéssé érdemes
1838 Vers|              vitéz borostyánit leszedte fejérõl.-~    Siess velem jönni
1839 Vers|               rózsát képzelhetsz;~A más fejérségén liliomot lelhetsz.~Annyi
1840 Vers|            illyen változáson,~S térdet, fejet hajtsál e csudalátáson!~
1841 Vers|              pedig nem láthat, lesütött fejével~Távozik, s holt képet jelent
1842 Kolt|               De hogyha nem hibáz, amit fejez lantom,~Ezt paradicsomnak
1843 Vers|             szavamat,~Mikor bus énekkel fejezem bajomat.~Ottan fülemülék
1844 Kolt|                  hobojja melly keservet fejezett,~Mellybe Adelaid égi szót
1845 Kolt|          érezhet, s gyakran sohajtásban~Fejezheti magát, melly a kék egekre~
1846 Kolt|                  Ott, hol egy dombocska fejjebb emelkedik,~Melly diszességében
1847 Vers|               rab lett látással;~Csipke fejkötõjét szél úgy lebegtette,~Hogy
1848 Vers|              ki-ki vad bõrében.~A férfi fejszéjét vetette vállára,~Élte párja
1849 Vers|            eddig véle a németség?~Még a fekély mostan tovább hatott bennek,~
1850 Kolt|              Márs koszorujával.~    Itt fekszem Muzsáim kegyes karjaira,~
1851 Vers|                 fa árnyékot terjesztett fektekbe,~Ugyan az eledelt hullatott
1852 Vers|                 piros sugárit köszöntöm fektemben.~    Szerelmét pihegi Nerinne
1853 Vers|           tenger sötét örvénnyében!~Nem fekünném mostan hideg nyoszolyámban,~
1854 Vers|           dombunkon,~Már jármát éreztük fekünni nyakunkon.~Iszonyu hatalom! -
1855 Kolt|              vizárkokba,~Számtalan test fekütt gõzölgõ halmokba,~S csak
1856 Vers|               vitéz esküvést mondottak,~Felajánlottak volt végsõ csepp véreket,~
1857 Kolt|             nyögéseit,~Kifjujná magából felakadt könyveit,~Meleg párájával
1858 Vers|          Fridrik kastáljának,~Nem szánt feláldozni több száz magyarokat,~Csakhogy
1859 Kolt|      Részesüljön égi karok örömébõl.~De félbe szakasztom errõl beszédemet,~
1860 Kolt|                országot,~S egy eset ugy felbont minden barátságot,~Hogy
1861 Kolt|               megbékültem~    Már elég; felbontom eskütt szándékomat,~Szives
1862 Kolt|            sorsa az hiv barátságnak.~Ne féld itt csorbáját az állandóságnak;~
1863 Vers|           ölében,~S elhagyván született feldének partyait,~Könyves szemmel
1864 Kolt|            hazájából,~Mintha kiemelné a feldet sarkából!~    Végsõ veszélyt
1865 Kolt|                 Már ez sok! - Ó! égnek, feldnek Teremtõje!~Sziv, elme, okosság
1866 Vers|                álló csillagok törvényét feldólja.~Vagy csak kaprozása a megcsalt
1867 Kolt|          fagyával,~Nem fárosztja elhalt feldünket sullyával;~S a gyönyörü
1868 Kolt|                 mellyében.~1779 második felébõl~~
1869 Kolt|                    Mint mikor a gyermek felébred álmából,~Egy-két pityergõ
1870 Kolt|              Nimfák seregében~S gondját felejteni szerelem keblében,~Ritka
1871 Vers|              leveleit;~Álmos ágyán kiki felejti terheit,~Csak egy szerencsétlen
1872 Kolt|            mindkettõnk részérõl!~Mintha felejtkeznénk Muzsák seregérõl,~Kiket
1873 Vers|              oltáráról!~     *~Nem! nem felejtkezünk Károly szivérõl!~Sõt ha
1874 Vers|                  Imádságid között el ne felejtkezzél,~S ezzel bizonyitsd meg
1875 Vers|                szivedben,~    Pirulj, s felejts el engemet. -~    Háláld
1876 Kolt|             enyelegvén kis Pazitheával,~Felejtsem gondomat vett s adott csókjával.~    
1877 Vers|                S csak ebben találom fel feleletemet:~„Kiterjesztett tenger;
1878 Kolt|             tündér partyaira,~Hol Dámon felelget Lisis jajjaira.~    Elmegyek
1879 Vers|              képzésemben,~    Csókokkal felelgetek.~Estvéli gyenge szellõktõl~    
1880 Vers|                 nem véled elégségesnek, felelj meg külömben; szivesen veszem. ~~
1881 Kolt|                széllyében~Az apró viola felélled tövében,~Örül, hogy majd
1882 Vers|             helyett nemzetünknek attya.~Felélledett szivünk illy igéretekre,~
1883 Kolt|             Vagy reszketõ szivnek kinos félelmében?~Pedig szerelemnek ezek
1884 Vers|              Most nem tudom okát terhes félelmemnek,~Mégis napról napra nõ búja
1885 Vers|             társadról kérdez, azt fogod felelni:~„Paraszt; s csak a gyapjut
1886 Kolt|                 hobojára,~Melly pihegve felelt szive fájdalmára!~Mennyit
1887 Vers|           szivek fájdolmából?~    Ó bár felém jönne! nem félnék képétõl;~
1888 Vers|             városod nemes piacára,~Hogy felemelhesse gondodat vállára;~Olvasd
1889 Kolt|                 szülsz illy fiakat,~Kik felemelhetik ellened karokat?~Hiszem
1890 Kolt|                  De nem is tanácsos úgy felemelkedni,~Hogy e nagy elmékkel kezdgyünk
1891 Kolt|               Egy erdélyi méltóság.~    Felemelsz a földi Istenség székéhez,~
1892 Vers|           Pálnak pécsi püspökségre lett felemeltetését inneplő versek ~Ipsa quidem
1893 Kolt|                 Muzsák seregérõl,~Kiket felemeltünk scythák mezejérõl,~Hogy
1894 Kolt|                 vig napokat engedsz más felemnek.~Tisztelem már benned világnak
1895 Vers|               Kisfia késéri attyát jobb felérõl,~Hogy példát vehessen haza
1896 Vers|           hazájokat.~     *~    Hát kik felesküsznek Newton oszlopára,~Kit õ
1897 Kolt|                nap is készül setétedni.~Felette kétfejû sasok lengedeznek,~
1898 Kolt|                 a nagy elmék, midõn már felettek semmi sem látnak, alátekéntenek
1899 Vers|                 sors vak erejére,~Melly felettem függjön, s hányhasson kedvére?~    
1900 Kolt|        szegletére rendel is a mindenkor felettünk virrasztó isteni gondviselés,
1901 Vers|       elpusztittására egész Görögország felfegyverkezett, Ulisszesnek is táborba
1902 Vers|              testének;~Haja mesterséges felfodorittással~Kedvezett a szemnek, melly
1903 Kolt|                  Bátyám! már szerencséd felfogott karjára,~Visz az egek felé
1904 Vers|                felfuvalkodását -~József felforgattya ennek is folyását.~Már Zobor
1905 Vers|               villám, lecsap a pajtára,~Felfüggeszt egy szeléd galambot körmére, ...~
1906 Vers|            merül esti tengerében,~Én is felfüggesztem a szegre lantomat,~S álomnak
1907 Vers|                  Szállt, hogy megalázza felfuvalkodását -~József felforgattya ennek
1908 Vers|                  Midõn boldogsága által felgerjeszted,~S hogy voltát érezze, annyira
1909 Kolt|                készült mühelyében;~Õ is felgyulladván nyiladtól szivében,~Felirja
1910 Vers|               jele szerelmemnek.~ XVI~A felháborodott tenger ide s tova hány egy
1911 Kolt|             áldozom!~Nagy szived sugára felhat bércekemre,~Hazafiság napját
1912 Vers|            völgyeknek mélységét,~Azután felhatván sziklák hegyességét!~Vélnéd,
1913 Vers|              attól is féltem, mitõl nem félhettem.~Ládd, melly nyughatatlan
1914 Vers|           lengedez,~Melly elõtt a setét felhõ fut s bucsut vesz,~Reménleni
1915 Kolt|              ifjadni,~Sebes szárnyaitól felhõket hasadni;~S ha alább ereszti
1916 Vers|              fövény hegyeire,~Nézzünk a felhõkig nyuló fenyvesire,~Megláttyuk,
1917 Vers|               kezdõ sugarával,~Estvélyi felhõkrõl láttam bágyodtságát,~Mellyekre
1918 Vers|                  Hogy jobb, ha jobbágyi félik, mint szeretik.~E megvesztegetés
1919 Kolt|       felgyulladván nyiladtól szivében,~Felirja Krajniknak nevét szép mellyében.~
1920 Vers|                 karba szemléli,~Csaknem félistennek lenni magát véli.~József,
1921 Kolt|             vettem bizonyságát~Olvasván feljedzett okod valóságát;~Hidd el,
1922 Kolt|        nevünkrõl!~    Minden fertál óra féljünk ütésétõl,~Mindegyik tovább
1923 Kolt|        örvénnyébõl.~Bár ama nagy görög, felkelne hamvából,~Ki Venust rajzolta
1924 Vers|            nyilnak most arany ideink,~S felkelnek szomoru hamvakból õseink,~
1925 Vers|             szemlélek sirjából,~Suhogva felkelni, halottas honnyából -~Vallyon
1926 Vers|                 a koronás főkre,~Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.~
1927 Vers|        sipunknak,~S vigabb áldozat kell felkelõ napunknak.~TYTIRUS:~Vallyon
1928 Vers|               állot szunnyadoz álmában,~Felkeltem koporsóm hives rejtekébõl,~
1929 Vers|               szüli fényességét,~Tudom, felkeresi Nerinne térségét.~~VIII.
1930 Vers|          elégtelen magyar halálára!~    Felkiált Vurmser: „kész a gyõzedelem!~
1931 Vers|               vitéz Hánnibál honnyával,~Felkoncolta népét Dido bástyájával,~
1932 Kolt|               havában eljöttem Budáról; fellebbvalómnak parancsolatából itt lakom,
1933 Kolt|            gördülnek könyveid,~Érzékeny fellegbe borulnak szemeid!~De kérlek,
1934 Kolt|         könyveit,~Meleg párájával tölti fellegeit,~Mellyek ráhullatják költsön
1935 Kolt|               hives árnyékira,~Kiknek a fellegek ülnek gallyaira,~Látol-é
1936 Kolt|                  ott borult a nap véres fellegekben,~Midõn tõrét verte a szabad
1937 Vers|               töltött puskáinkat.~A sas fellegekig hat repülésével,~Féreg pedig
1938 Vers|                még ez sem elég! - még a fellegeknek,~Mellyek trónusodnak tetején
1939 Kolt|              Mellyek, ha felülnek jeges fellegekre,~Fehér fátyolt vonnak epres
1940 Kolt|           Fonnyadt rétünkre száll havas fellegérõl;~Ez ûz el engem is tündérek
1941 Kolt|         messzérõl,~Hány mennykövet igér felleges egérõl?~Jól van - add tudtomra,
1942 Vers|                    Látod ott egy terhes felleget messzérõl,~Melly minden
1943 Vers|              szivem remélheti,~Hogy még fellegimet fényes nap követi.~ XVII~
1944 Vers|                 hajnal piros szekerével~Fellépett egünkre ohajtott fénnyével.~
1945 Vers|          zsákmányokat szedtek.~Rózsákat fellyülmult szép piros arcája,~Csókra
1946 Vers|               érzesz szived rejtekében,~Felmenvén a legszebb idõ kezdetére,~
1947 Vers|             hullat haza illy fiain, -~S felmetszé neveket Márs templom falain.~    
1948 Vers|                  Ó bár felém jönne! nem félnék képétõl;~Többet reménlenék
1949 Kolt|                tüzeket.~Semmiség! - mit félnénk illy agyarkodástól?~Mért
1950 Vers|              Nem akar szerelem sebeitõl félni.~Mert még érzései benne
1951 Vers|             szép pillantások, mellyekre felnyilnak!~Tudom egy ereje van ennek
1952 Vers|               gömbölyü kis szája;~Félig felnyilt mellye hóval vetekedett,~
1953 Kolt|            öleléssel fogom barátomat; -~Felnyitom számodra titkos tárházomat,~
1954 Vers|   álomtalankodol,~Midõn mult szerencséd felõl gondolkodol?~Néha az ezüstös
1955 Vers|        Elpirulva nézel emberi nemünkre!~Feloldod természet kötelét bimbódba;~
1956 Vers|         Közönséges volt.~ 4~Már a halál feloldozta illy köteleit;~Nem boritthattyák
1957 Vers|             kezdett volt végtére,~Mikor feloldozván kemény páncéllyait,~Magára
1958 Vers|                tudod, ha nem szóllok is felõle.~Kis lábai módos lépéseket
1959 Vers|                 néki tetszik, rendelhet felõlünk.~Visszakéri ismét illy nagy
1960 Kolt|         Istennek áldoztam lelkemet!~Igy felosztva látván édes magzattyait,~
1961 Kolt|         legjobbik korában.~    Tedd bár félre mágnest egy kis szugolyában~
1962 Kolt|                 tábor tájékunkon,~Ki-ki félrerugván álmos nyoszolyáját,~Felosztya
1963 Kolt|           Természetnek ura, láthatatlan felség,~Kinek töményezik magosság
1964 Vers|           helyrejött már heányosságunk:~Felséges Asszonyunk, (inkább mondom
1965 Vers|               Hogy elfulladásig fujtson felsõsége.~Királynak csak azért adgyák
1966 Kolt|          képzésekkel töltöm óráimat,~Ha felszabadittya Themis gondgyaimat,~Melly
1967 Vers|                Te jősz barátodhoz,~Hogy felszedd könyveit s vigyed koporsódhoz;~
1968 Vers|               gondolni!~Mig azok holmit felszednek orrokra,~Mi azonban hiven
1969 Kolt|               titkos tárházomat,~S ujra felszentelem drága vagyonomat!~    Vedd
1970 Vers|               is mind Sebestyén Várának~Felszentelt püspöke, rég pásztorságának.~
1971 Kolt|            birod ékes Klorisodat,~Kiben feltaláltad boldogulásodat,~Már tréfák
1972 Kolt|               koszoruk hives árnyékában~Feltanálnánk a te fényes eleidet,~Fejedelmi
1973 Vers|             vitéz kezei,~Kiket ellenség féltek ezrei.~Kihullott belõlök
1974 Vers|            annyira serénykednek, mintha feltett szándékkal kivánná egyik
1975 Kolt|             Minerva ledõlt könyökére,~S feltette borostyán ágát bölcs fejére;~
1976 Kolt|               illy rendes mivedben!~    Feltetted a napot egünk tetejére,~
1977 Kolt|             méltán esedezek,~Mert attól féltettem leginkább sorsodat,~Nehogy
1978 Vers|           arannyal varrott csótárjával;~Felül a nagy vitéz zománcos kardgyával,~
1979 Kolt|           házban a teleket,~Mellyek, ha felülnek jeges fellegekre,~Fehér
1980 Kolt|      sohajtásaimban,~Midõn Parnassusnak felülsz tetejére,~Terjesztvén hangodat
1981 Kolt|             hullani õseik hamvában!~    Felült Nagy Friderik szerencse
1982 Vers|             kutfejére;~Majd ott Óriások felülvén hegyére,~Nézzünk a Nagy
1983 Kolt|                olly öröm, hol szüntelen félünk?~Hol kétségben esünk, hol
1984 Kolt|           közelebb kivánok röpülni,~Már féluttyán kezdnek szárnyaim gyengülni!~
1985 Kolt|          mosolyogva lebegsz sziveinken.~Felvágjuk nevedet egy nyárfa héjára,~
1986 Vers|            szivemet kétséggel,~S erõmet felváltá bus erõtlenséggel.~Vagy
1987 Vers|               Fölösleg vagyonát pénzzel felváltani.~Igy tudta hollandus spanyolok
1988 Vers|             enyhittyük,~Tréfát tréfával felváltyuk, nevettyük.~ 4~    Távozz
1989 Kolt|            barátom karjában!~Amint Elbe félve görditti habjait~S Király-Grátz
1990 Kolt|             Igaz ugyan, ha a szeretetét felvesszük tárgyul énekünknek, vagy
1991 Kolt|               elméd mélységes nagysága,~Felvesz karjaira Jung szomorúsága.~    
1992 Vers|               vonod be Mátyás palotáit!~Felveszed Minervát Athénás hamvából,~
1993 Kolt|                 Mint József, ha egyszer felveszi karjait,~Burkus vérrel festvén
1994 Vers|            hangjára~Mindegyikünk testét felvészi magára,~Elõdbe sietünk,
1995 Kolt|        történetének,~Kit a balszerencse felvévén szárnyára,~Száz sohajtás
1996 Vers|           Számot tartok hivségedre,~    Félvilágért nem adom;~Emlékezz eskütt
1997 Vers|                 homályodból,~Hogy fogsz felvirradni szerencsés álmodból!~Melly
1998 Kolt|            hajók törésére!~    Igy mind felzudultak feldünk lakossai,~Hajókká
1999 Kolt|                       Iszonyu vadságok! fene emberségek!~Rémittõ undokság!
2000 Vers|         hazájának,~S ha már enyészik is fenekén sirjának~Mégis tömjéneznek
2001 Kolt|              Ládd, mint ádázkodik népek fenesége!~Ezt okozta arany bünös
2002 Vers|               Olvad, s élled ujra, mint Fenix, tüzében!~    Most láncok
2003 Kolt|                     Mert ha egy halandó fenkelt elméjével~Haladgya több
2004 Vers|                Másoknak leomlott, nékem fennáll Trója,~Mellynek most a nyertes
2005 Vers|               okát.~Ó vajha még most is fennállana Trója!~(Bár kívánságimnak
2006 Kolt|                hova estünk ettõl?~Talám fenntaláljuk örökös rendében,~Miként
2007 Kolt|               Irjuk neveteket érdemlett fénnyében.~    Élni fog Rakovszki!
2008 Vers|             Részesül nemzetünk dicsõség fénnyébõl.~S igy még hiszem Buda tudós
2009 Vers|              fel scythák onokáit,~Melly fénnyel vonod be Mátyás palotáit!~
2010 Kolt|              végét addig unalmának,~Mig fénnyét nem láttya örökös tárgyának.~
2011 Kolt|                 bucsut veszünk a napnak fénnyétõl.~    Még bölcsõnkbe vettük
2012 Vers|              Fellépett egünkre ohajtott fénnyével.~Uj életre hozza világ gyermekeit,~
2013 Vers|                 csak emlékezetét hagyta fent hamvával.~    Kardgyuk éle