Part

4018 Vers|                   ez kiált egekre,~Hogy küldgyön menkövet a fejedelmekre.~
4019 Kolt|          Gellértnek sziklás tetejére,~S küldgyünk egy bus hangot Rákos mezejére!~
4020 Kolt|        visszaszóllit a munkára,~Élj! de küldj verseket barátod számára!~
4021 Vers|                 Pilon várassába utánnad küldöttem,~De semmi bizonyos hírbe
4022 Vers|                illy igéretekre,~Hálákat küldöttünk a kegyes egekre.~Ó miként
4023 Kolt|         arannyal gazdag erszényeit;~Igy küldözi most is napkelet gyöngyeit,~
4024 Kolt|           kietlen kaszáját,~S már elõre küldte szomoru postáját,~Midõn
4025 Vers|                szélvészektõl a világnak külömbféle részeire; amellyrõl bõven
4026 Kolt|            hánykoló­dá­sait, mellyeknek külömbsége emlékezteti õket, minémü
4027 Kolt|        szárnyunkon röpülni~S mindeniket külön asztalánál ülni.~Bátyám
4028 Vers|                földünk kereksége!~Látom különösen ragyogni utadat,~Elhagyván
4029 Kolt|      vetélkedésének~Látta, sokat bizván kürtye zengésének,~Amidõn bõrétõl
4030 Kolt|             kacagják a tengeri haboknak küszködését. ~Éljen vitéz Kapitány Uram
4031 Kolt|             Caucasus hegyénél~Nyilakkal küszködnénk Tánais vizénél?~Nem ismernénk
4032 Kolt|               reszkető fagyával~Kivánok küszködni Tobolszkó várában,~Gellert
4033 Vers|                erejében,~Rettegsz te is kunyhód setét szegletében,~Védelmért
4034 Kolt|             hiszem ti tudgyátok,~Szabad kunyhóinkat melly drágán kaptátok.~Rajtok
4035 Kolt|              midõn tollasodik,~Megunván kunyhóját, égre mosolyodik;~Annya
4036 Vers|         természet szokása,~Hogy nem ért kunyhókat mennykövek csapása,~Emésztõ
4037 Kolt|           Millyen gyönyörüség tehát kis kunyhókban~Lakni, s sással fedett hideg
4038 Kolt|                a magánosság,~S pásztori kunyhókkal népesült pusztaság,~Eltünt
4039 Kolt|               csendes éjjelimet,~Remete kunyhómat, hives völgyeimet.~Távol
4040 Vers|                Megállj egy kevéssé, még kunyhómba megyek,~Hogy egy fehér sajtot
4041 Vers|              csak egyet vetettem,~Máris Kupidónak puzdráját érzettem!~ XX~
4042 Kolt|         Pindusra ragadtak,~S egy forrás kut mellett szédelegni hagytak.~
4043 Vers|              Elhagyván sötétes Hesperus kutadat.~Üdvöz légy! s ezerszer
4044 Vers|             világ előtt dicsősége;~Hogy kutfeje minden szép tudományoknak,~
4045 Kolt|              Vagy tej a Dunának sziklás kutfejébõl,~Sem lángok magoktól tüzkõ
4046 Vers|                  Siess velem jönni Elbe kutfejére;~Majd ott Óriások felülvén
4047 Kolt|                 A szép tudományok dicsõ kutfejérõl,~Bakony erdeinek kies rejtekében,~
4048 Vers|              Pindus hegyének,~Száraztod kutfejét Kasztilis vizének.~Hidd
4049 Kolt|                szavára,~Amidõn tekéntek kutomnak partyára,~Látom Calliopét
4050 Kolt|              Igy ugyan gyakorta Aganipp kuttyából,~Könyvek folydogálnak tudós
4051 Kolt|               Barátim! ezeket borostyán kuttyánál~Olvasván, csergéssel folyó
4052 Vers|                vizeit? s ki tartya fenn kuttyát?~Im, látod a gondos természet
4053 Vers|           iuventa~Fervor.~ HORAR. Carm. L.I. Od. 16.~Elsõ levél~Barátom,
4054 Vers|              nem szóllok is felõle.~Kis lábai módos lépéseket tettek;~
4055 Vers|             Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim,~S most téged ölelnek testetlen
4056 Vers|                 III~Egy ékes személynek lábainál térdepel egy ifju; de a
4057 Kolt|             nyomát kettõzteti~S gyakran lábait is szárnyakra ülteti.~Mert
4058 Vers|           Elhiheted, csudát tapodsz meg láboddal!~Teremts egy olly férget,
4059 Vers|                   1~Hasztalan mászkálsz lábomnál,~    Esmérem már szivedet:~
4060 Kolt|              Spárta romlásáról,~Mennyit Lacedemon szomoru sorsáról.~Romát
4061 Vers|         reddatur Vlyssi,~Scribimus; aut lacrimas, Phylli relicta, tuas.~Quod
4062 Vers|                 törvénnyében.~Szánd meg Láertesnek hanyatló életét,~Hogy megadhasd
4063 Kolt|                                Kónyinak~Laetus in praesens animus, quod
4064 Vers|             Kötött békességnek szennyes lajstromában:~Elég szabadságot nyert
4065 Vers|                 Cseh- s Glatz kapujára,~Lajtorjákot emel bástyák oldalára; -~
4066 Kolt|           ellenben melly szent a Bakony lakása,~Együgyü s ártatlan élete
4067 Vers|             Értetek reszkedek szerzetes lakások;~Rátok látom mérve lenni
4068 Vers|           Szinte olly ártatlan s szelid lakásokra.~Szüzek, kik városi lármák
4069 Vers|                 szünet nélkül veled nem lakhatok?~De élj, hogy sirassál! -
4070 Kolt|            biróját,~Mert te pörditheted Lakhesis orsóját.~Vallyon mi ötlõdik
4071 Vers|             hogy ama tengernek partyait~Lakják, kinek örök fagy köti habjait,~
4072 Vers|       árnyékában.~    Ó ha még magyarok laknak Krimiában,~Vagy boldog Árpádnak
4073 Vers|        lankadtsággal!~Istenséget véltem laknia lantodban,~Annyira vidultam
4074 Vers|               ölednek!~Kiragad határján lakó vidékednek,~De szivemben
4075 Vers|           azután boldogok mezeje~Leszen lakóhellyem, hol téged, barátom,~S véled
4076 Kolt|                 az élõk számából~S örök lakóhellyre röpült Izsákfából,~Mégis
4077 Vers|                Ölitek, vágjátok szegény lakosait,~Égetitek sással fedett
4078 Vers|             buzgó pillantások!~Elmultak lakosi, nincs ember pusztáin,~Csak
4079 Kolt|                mind felzudultak feldünk lakossai,~Hajókká változnak erdõk
4080 Kolt|               Örülhet Nagyszombat ilyen lakossának,~Mint Mántua áldoz Virgiliussának,~
4081 Kolt|            hires várossában,~Hol Apollo lakott babonás házában.~Enélkül
4082 Vers|           nemeteket,~Mikor még szemérem lakta sziveteket,~Mikor arany
4083 Kolt|             hivségemet.~Ti a kies erdõk laktok árnyékában,~Hol árva gerlice
4084 Kolt|                egek mennykövei.~Mátyás, lám, te erre hordván fegyveredet,~
4085 Kolt|       körülettem,~Csakhogy egy haldokló lámpás függ elõttem,~Amellynek
4086 Vers|                melly a szomszéd kõ­szik­lának kebelébõl szivárkodott és
4087 Kolt|               ez is csak azért verte le láncait,~Hogy önnön békóin lássa
4088 Vers|                Fenix, tüzében!~    Most láncok csüggenek gyönge karjairól,~
4089 Kolt|                 eszünket,~Elõl itéletek láncolják éltünket!~    Irigylem sorstokat
4090 Kolt|                 barmoknak nyakáról!~    Láncon, guzson hordja halandó társait,~
4091 Kolt|                 isteneit,~Hogy verhesse láncra Rómát s testvéreit!~Általhat
4092 Vers|               festésébõl:~Hogy öltözött lángban Páris esetébõl,~Hogy vette
4093 Vers|            vádolhattya;~Enyimet Etnának lángja rajzolhattya.~ XXXV~Héloize
4094 Kolt|           Prometheus adott részt lopott lángjából,~S igy emberek lettünk nem
4095 Kolt|                 Virágzó éltének elalutt lángjáért.~    Erre oktattattak annyok
4096 Vers|              Árnyékba merülnek haldokló lángjai;~Nézz ottan Patacsnak roppant
4097 Vers|               illy szent tüznek égtetek lángjával,~Mikor Nagy Hunyadi vezérlett
4098 Vers|               mindezek a tüzek számodra lángolnak, -~Mert képednek minden
4099 Vers|            szeretek;~Láng gerjessze fel lángomat,~    Külömben nem éghetek.~
4100 Vers|          gyengesége,~Napnyugoti szellõk langyos melegsége.~Mit használ énnékem
4101 Kolt|                 ember idejének,~Mellyel lankadni kell volt kedvességének?~    
4102 Kolt|                 Bágyodt lépésiben festi lankadtságát.~Komor szél süvöltöz folyó
4103 Vers|                  Hozván énekedet szelek lankadtsággal!~Istenséget véltem laknia
4104 Kolt|                  Ha pedig érkezik teste lankandtsága,~Nyögésekké válik szive
4105 Vers|               nap érvén egünk közepére,~Lankasztó sugárit küldi mezejére.~
4106 Vers|                Istenséget véltem laknia lantodban,~Annyira vidultam hangoztatásodban,~
4107 Vers|                 légy, akárcsak halandó,~Lantolás módgyában erõd nem mulandó!~
4108 Kolt|            indulatim~S unalmadra válnak lantoló szavaim.~Inkább örömömet
4109 Kolt|            hogyha nem hibáz, amit fejez lantom,~Ezt paradicsomnak a föld
4110 Kolt|              Imre! sokat igérsz erõtlen lantomról,~S hizelkedve itélsz versszerzõ
4111 Vers|          méheknek rajjával,~Sem Miltont lantozni Ádám almájáról,~S Pópét
4112 Vers|                 Hemus tetejérõl,~Eleget lantoztál Caesar erejérõl,~Midõn Pompét
4113 Kolt|              éljük napjainkat,~Mulatván lantunkkal szives barátinkat!~Buda,
4114 Kolt|             szállását!~Tovább Bessenyei lantyán csudálkozom,~S versszerzõ
4115 Vers|            Minthogy csillapodik a világ lármája,~Mellyet Morfeusnak szunnyaszt
4116 Vers|                  A jövõ farsangon bálok lármájában~Siessetek, s onnét Hymen
4117 Vers|           lakásokra.~Szüzek, kik városi lármák közepében~Elrejtekeztetek
4118 Vers|           hajlékában.~Ne véld, hogy itt lássad Tytirust nyájával,~Vagy
4119 Kolt|    szemfényvesztõ indulatnak kelepcéit; lássák mások, ha test helyett árnyék
4120 Kolt|            bágyodt verseimet,~S ezekbõl lássátok magyar hivségemet.~Ti a
4121 Kolt|            jajgatta Ninust fegyverével,~Lássuk már, mire ment olly sok
4122 Vers|                volt. Itt a poeta Marton László nevenapját festett név alatt
4123 Kolt|                                 Krajnik Lászlónak~    Ott ülsz most Bellóna
4124 Vers|               Miként örülhetnek könyved látásában,~Hogy még fenn van nyelvek
4125 Kolt|         mélysége~Iszonyuvá tészen nézõk látásának,~Mennyit kell érezni itt
4126 Vers|             Meghalnék Diánnám olly szép látására.~ XL~Egy ifju térden áll
4127 Kolt|               természet kötését~S érzem látásokban sziv könnyebbülését.~Nem
4128 Vers|            virtus pretium sibi, solaque late~Fortunae secura nitet; nec
4129 Vers|                 hol elhül.~Ha pedig nem láthat, lesütött fejével~Távozik,
4130 Kolt|              kincsét!~Természetnek ura, láthatatlan felség,~Kinek töményezik
4131 Vers|              Sõt imádás nélkül soha nem láthatlak.~ XXIV~A holdvilágnál egy
4132 Kolt|              templomában.~Ó ha onokáink láthatnánk korában~Hány könyv fog hullani
4133 Kolt|              addig is tehát, mig szembe láthotlak,~S mig az hiv barátok nyelvén
4134 Vers|           fáradt evezõnek,~Ki messzérõl látja jelét egy mezõnek.~ XXVIII~
4135 Vers|                sirattya;~Endimion hevét Latmus vádolhattya;~Enyimet Etnának
4136 Kolt|            jövendőt attya ajakáról,~Ugy látnánk meg mi is idők homályában,~
4137 Vers|               bokrétája!~Valld meg, nem látod-e minden virágjában~Azt, ki
4138 Kolt|               fellegek ülnek gallyaira,~Látol-é Nimfákot zöld bokrétájokkal~
4139 Kolt|                 hozzája,~S mihelt jönni látott, e szókra nyilt szája:~„
4140 Vers|           szerencsés elméjének remekjén látszatik dolgozni. - Meg nem tartóztathattam
4141 Kolt|            imádandó,~Ez istenasszonynak látszik, bár halandó;~Ennek szeme
4142 Vers|               függnie orcáman,~Vérpatak látszotott hömpölögni száman,~De már
4143 Vers|         igyekezetében,~Azonban te képed látszott remekjében.~ XXXI~Egy pázsiton
4144 Kolt|                 imádta várában;~De csak láttad volna Arbella sáncába,~Hogy
4145 Vers|              Midõn jönni hadi lovasokat láttál,~Ha e harácsló nép nem esik
4146 Kolt|        Fároszhoz eveznek.~    Csak ezek láttatnak lenni még életben,~Többi
4147 Kolt|            Lajos seregivel.~    De csak láttod volna Rosbach vidékjében,~
4148 Kolt|                 szememnek,~Midõn fényét láttom született nyelvemnek.~Hogy
4149 Vers|            loppal bészökése.~Még nem is láttuk volt pozsonyi dombunkon,~
4150 Vers|           pártosoknál,~Csakhogy még nem láttunk ur vacsorájoknál!~De ha
4151 Vers|          megbánnyátok, vélem;~Tanácsom, láttyátok, hogy én nem kiméllem.~Olly
4152 Vers|         lelkünkben,~Ha még oly aggottat látunk nemzetünkben,~Kinek a nagy
4153 Kolt|                  Ó Thebe, ó Sparta, rég Laviniával,~Nylus szomszédjai, Emáth
4154 Kolt|                 Apony fedetlen bástyáin~Lázadt Európa irtózok csudáin, -~
4155 Kolt|          trombitája pusztittó hangjától~Lázzodván bujdosik édes hazájától.~
4156 Vers|             Mellyek trónusodnak tetején lebegnek,~Gyomra ki nem lõtte mind
4157 Kolt|         mezeinken,~Hogy olly mosolyogva lebegsz sziveinken.~Felvágjuk nevedet
4158 Vers|              atyai szemeddel.~Még midõn lebegtem a bus semmiségben,~Már el
4159 Kolt|                 ruhájával,~Mellyet szél lebegtet gesztenyés hajával,~Öleled
4160 Vers|              Csipke fejkötõjét szél úgy lebegtette,~Hogy viselõjének kénnyét
4161 Vers|           prédára,~Azután, mint villám, lecsap a pajtára,~Felfüggeszt egy
4162 Vers|             munkájának,~Elhalsz?... áh! lecsüggõ fejed bizonyittya,~Mert
4163 Kolt|                együtt dobogó szivünket,~Léda fiainak festene bennünket! -~
4164 Kolt|                      Nálunk már Minerva ledõlt könyökére,~S feltette borostyán
4165 Kolt|             kegyetlenségébõl,~Mig végre leejté Dárius fejébõl.~    Mint
4166 Kolt|              teteje.~Elõl látván Phebus leendõ omlását,~Anyavárosunkban
4167 Kolt|               jól szárnyát kormányozni;~Leesik pihegve udvar közepére, -~
4168 Vers|                Hogy viselõjének kénnyét lefestette.~De tovább mit mondgyak
4169 Kolt|                álom osztogással.~Im már lefestettem Bakony kiességét,~Hol elõbbször
4170 Vers|           életágát meghosszabbithattya.~Lefüzetted, hidd el, nagy részét adódnak,~
4171 Kolt|                forgattyuk sarkából és a legala­csonabb cselekedetekre nem
4172 Vers|      Hippolytique parens, Hippolytusque legant:~Quodque tenens strictum
4173 Vers|             szerzõjének, hogy ez volt a legboldogabb élet­módgya, mellyet számunkra
4174 Kolt|                 Stuárt Máriával,~Mint a legdühösebb pogány prédájával.~Ártatlan
4175 Vers|          határain,~S szabad nemzeteknek legel vagyonain,~Ha olly népet,
4176 Vers|                elõtte egy kies völgyben legelnek juhai ~    Közlöm szerelmemet
4177 Vers|               térségen,~Mert nincs jobb legelõ egész mezõségen.~MELIBEUS:~
4178 Kolt|              Hányszor vezette ez nyáját legelõre,~Noha már hanyatlott szive
4179 Vers|                nyájos népe.~A szerelmes legény mindég állhatatlan,~Negõdös,
4180 Kolt|           halálában;~S addig a dühösség legfelsőbb pontyára~Nem juthatott egész
4181 Vers|             nyilaival döfödi mellyemet,~Leggyengébb érzéssel ruházza szivemet.~
4182 Vers|                Ládd, József, igy sirnak leghivebb népeid,~Ezek király névben
4183 Vers|            kebelünkbõl, midõn érzésedre legjobban készülünk! - De ne emlékezzünk
4184 Kolt|         mozgásában,~Mint barátságunknak legjobbik korában.~    Tedd bár félre
4185 Vers|                 barátom, hogy hazánknak legkellemetesebb százában születtünk, melly­
4186 Vers|        pokloknál,~Tehát enyim nagyobb a legnagyobbaknál!~ VIII~Asszu ágon nyög egy
4187 Vers|           sátora,~Ott nyargalt Trójának legvitézb Hektora. -~Mindezekrõl Nesztor
4188 Vers|           örökségre repül el testétõl -~Legyek elrendelve sors vak erejére,~
4189 Vers|   erõtlenségünket,~Hogy a véglehellések~Legyenek szerencsések.~ 12~Áldassál
4190 Kolt|              bús magyarságunkat.~    Ne legyünk kemények!... vigasztaljuk
4191 Kolt|            hoztatok!~Pallos alatt piheg lehajtott nyakatok,~Jajgatáshoz szokott
4192 Vers|          telekeket,~Hol gazdag kalászok lehajtyák fejeket,~S ki hullattya
4193 Vers|         körülette,~Üzi a hideget barmok lehelete.~Talám ezt idézi e három
4194 Kolt|             Hogy egy csak kacagjon, más lehelléseket~Borult szemmel tégyen, s
4195 Vers|               mig csergedeznek,~    S a lehellettel enyésznek.~     3~Legalább
4196 Kolt|                a Bakonyba~    Mivel nem lehetek barátim ölében,~Kikkel mulatoztam
4197 Vers|                maradt borostyánnya,~Nem lehetett ekként Szulimán zsákmánnya.~
4198 Vers|                 meddig? - Istenek!~Hogy lehetnek eszes lelkek kegyetlenek?~
4199 Kolt|            kardgya hüvelyébe!~Miért nem lehetnénk mi is illy boldogok Apollo
4200 Vers|               olvasztom szememet,~Melly lehömpölgetvén érzékeny csöppeit,~Itattya
4201 Vers|           koporsódhoz;~Oda, hol életünk lehullnak jármai,~S megszünnek sebesült
4202 Kolt|                lengedeznek,~Tölgyfáknak lehulló leveli repdeznek.~Kövecseken
4203 Vers|            folyása.~Gesztenyeszin hajam lehullott fejemrõl,~Elenyészett fejér
4204 Kolt|            Minerva számára,~Vagy büszke Leidennek szabad tájékára~Annyi tudóst
4205 Vers|           pediglen, minden szépségével,~Leirja egy kevés bor nedvességével.~
4206 Kolt|              kert partyáról,~Nem szivsz lélegzetet Phryne ajakáról.~    De
4207 Vers|                hóval vetekedett,~Minden lélekzetre apadt s nevelkedett.~Gondolnám,
4208 Vers|                 más fejérségén liliomot lelhetsz.~Annyi ajándéka van minden
4209 Vers|                 ellankadt hivság helyét leli.~Ennek jobb szine van, itt
4210 Vers|             többi cselekedetedben,~Alig leljük hitnek nyomdokát szivedben.~
4211 Vers|            Erkölcs drága magvát ültetni lelkében.~Ugy van, boldog herceg,
4212 Vers|              Nagy messzeségemben,~    S lelkeddel beszélgetek;~Csókjaidra
4213 Kolt|            merültem rendiben,~Hol nemes lelkednek vezetsz rejtekiben.~Esméretlen
4214 Vers|                szemérmetesség~Szökdösik lelkekbe komorság, kegyesség.~    
4215 Kolt|                 barátom zsoldja a nemes lelkeknek;~Önnön a természet örül
4216 Kolt|               csudálkozom,~S versszerzõ lelkének szivemmel áldozom!~Kérkedhetik
4217 Vers|                 szóll furuglyájok õseik lelkérõl,~Hogy nyög, hogy mosolyog
4218 Vers|          szerelmemet érzékeny sipommal,~Lelkesedgyék egész völgy indulatommal.~
4219 Vers|         testében mozogni érezte!~Mintha lelkesedne Mohács bús térsége,~Hol
4220 Vers|                 tudós vizetekbõl,~Melly lelkesithesse bágyodt énekemet,~Hogy ma
4221 Kolt|            tûznek, melly a te verseidet lelkesitti. De azért meg nem veted, -
4222 Vers|               teremtésére.~Hát talám ki lelket alkotott testünkbe,~S gondolkodó
4223 Kolt|                 még életben,~Többi mind lelketlen a nagy természetben.~Û te
4224 Vers|           Battyányinak elhült tetemeit,~Lelketlenül láttyák bajnoki kezeit~Heverni,
4225 Vers|             Többet reménlenék borzasztó lelkétõl,~Mint élõ halandók szemfényvesztésétõl,~
4226 Kolt|             Halhatatlan Spárta Likurgus lelkével,~Mennyit nem tündöklött
4227 Vers|                 is hathatóságát,~Testi, lelki sebeinket~Látván, gyógyitts
4228 Vers|           Tudjátok, barátim, mit érzünk lelkünkben,~Ha még oly aggottat látunk
4229 Kolt|        gyönyörüség.~Millyen nyugodalmat lelsz a tüz hevében,~Vagy reszketõ
4230 Vers|              annak nyögni ölében,~Kinek leltél szerelmében~    Édesb kellemetességet,~    
4231 Kolt|           néztem olasz szokásodat,~Hogy lemondván magyar hiv indulatodról,~
4232 Kolt|                  hathatós segélytségére lennének ezek születendõ poesisomnak! ~
4233 Kolt|        szegletecske,~Hol aggódás nélkül lennénk szerencsések,~S hol fájdalom
4234 Kolt|                 Oderit curare, et amara lento~Temperet risu. Nihil est
4235 Vers|                                       A lenyugovó naphoz~Már Febus eljárván
4236 Kolt|             egész föld golyóbicsáról,~S leoldván tajtékos jármait rudjáról,~
4237 Vers|                népe gyõzedelmét.~Illy a Leonidást egy marok hadával,~Hogy
4238 Vers|                 Venust képzõ képét ezek lepcsesittik,~Iró táblácskáját ezek nedvesittik.~
4239 Kolt|            ajakit derülni.~Nyughatatlan lépés ragadott hozzája,~S mihelt
4240 Vers|                 felõle.~Kis lábai módos lépéseket tettek;~Hidd el, ezek is
4241 Kolt|            Nimfák járnak rajtok lankadt lépésekkel,~Játszonak a szellõk vig
4242 Kolt|                ura aggottságát,~Bágyodt lépésiben festi lankadtságát.~Komor
4243 Kolt|       Szomszédodban kivánsz, hogy Cloém lépésit,~Keressem álmomban testetlen
4244 Vers|                 s megtapodunk gondatlan lépéssel,~Érdemelné, egek kék boltozattyáról,~
4245 Kolt|             templomom márvány küszöbére~Lépjek teremtõmnek dicsõsittésére:~
4246 Vers|                  Hogy Luther, Kálvinnal lépjél barátságban.~Vad rácság
4247 Vers|            környékbe,~Akivel hasznodért lépnél szövetségbe,~E füstös nemzet
4248 Vers|                nõttél fel ölében,~S ugy léptél Esztergom érseki székében.~    
4249 Kolt|             errõl gondolkodni,~Ugy majd lerajzolom, de bus festékekkel,~Posaun
4250 Kolt|              érzékenységeden!~    Igaz, lerepültél ifjuság karjáról,~Hol adódat
4251 Vers|                sérti a parasztembernek.~Leroskadt házaknak földbe ereszkedik~
4252 Kolt|     kegyességének tartozom. - Ez a köte­les buzgóság adta kezembe lantomat,
4253 Vers|                 ensem~Dicat, et Aeoliae Lesbis amica lyrae.~ Ovid. Amor.
4254 Vers|               Igy nyög, igy sohajtoz, s lesütvén szemeit~Az õsz hadakozó
4255 Vers|                 honnyából -~Vallyon nem lesz-é ez azoknak számából,~Kik
4256 Vers|                süvöltő szeleit,~Mellyek leszaggassák halvány leveleit.~Szomoru
4257 Kolt|              szerencsés dárdáját,~Midõn leszaggatta Persepol bástyáját~S fejére
4258 Vers|             csipkék közt szemléllek~Hát leszaggattátok már szüz pártátokat?~Fejeteken
4259 Vers|          mezejérõl,~S vitéz borostyánit leszedte fejérõl.-~    Siess velem
4260 Vers|          leginkább akkor, mikor már nem leszek~    S a halandóságnak karjain
4261 Vers|                ó azután boldogok mezeje~Leszen lakóhellyem, hol téged,
4262 Kolt|                 még olly szeren­cséssek leszünk, hogy Turvezban is meg fogják
4263 Vers|                 mind a jelenséget,~Hogy letapodhassák a vad ellenséget.~    Még
4264 Kolt|                találkozna valaki, aki a letaposott emberiségnek kezeit nyujtaná. -
4265 Vers|                 bár „apostoli” neved is letennéd,~S igazságtalanul magadra
4266 Kolt|              sirj koszorudért, amellyet leteszel,~Mert e veszteségen egy
4267 Kolt|               uszván Styx setét vizeit,~Letörlöd Orfeus hivének könyveit.~    
4268 Kolt|              pedig a hófuvásoktól,~Vagy letörõ ágok csattogatásoktól,~Sem
4269 Kolt|               Midõn álbarátság fátyolát letolja.~Szomoru esetét festi hazájának,~
4270 Vers|             lenni azoknak, kik kövekbõl lettek emberekké.” ~    „Tölgyfákból
4271 Vers|           Életem tavasszán én is rabjok lettem,~Midõn szép Klórisom karjain
4272 Vers|               Ha már társaitok attyokká lettetek!~    De még itt végzések
4273 Vers|                 azután Diánna völgyébe,~Leül ott egy tiszta pataknak
4274 Vers|                Biztatott ugyan még elsõ levelében,~Hol szentül igérte királyi
4275 Kolt|              foly már most a méz fáknak levelébõl,~Vagy tej a Dunának sziklás
4276 Kolt|               Bölcsen okoskodol küldött leveledbe,~Hol a nagy természet ötlõdik
4277 Kolt|                 érzékenységimnek,~Midõn levelednek merültem rendiben,~Hol nemes
4278 Kolt|               Béfonnyák hajokat myrthus levelekkel.~    De mihelyt a tél jön
4279 Kolt|           esõknek hullását.~Óh! ha vagy levelem illy érdemet talál?~Szeretsz!
4280 Vers|          keservünknek,~Kis vigasztalása levert életünknek -~Még ez is tilalmas!...
4281 Vers|              isteneit Tánáis partjától,~Leverte sátorit Pannon határában,~
4282 Vers|             hollandus spanyolok jármait~Levetni s virágba hozni várossait.~
4283 Kolt|         Bessenyeinek~...... Fugit retro~Levis juventas et decor.~ HORATIUS
4284 Vers|                 Ezt is te irtad fel nem levők számában,~Kit most sohajtásim
4285 Kolt|                fuit.~ LUCANUS in Phars. Lib. V. v. 727.~    Venussal
4286 Kolt|         complectar, Roma, tuumque~Nomen libertas, et inanem prosequar umbram!~ (
4287 Vers|     golyóbicsának,~Vérszopó vadai végsõ Libiának,~Meddig fogjátok még az
4288 Vers|                a lant szomoru hangjával~Lichtensteint siratni gyászos nótájával,~
4289 Vers|              emlitették vesztét,~Hogy a Liciai király zárta éltét, -~Megujult
4290 Vers|             Tytirus és Melibeus a hives ligetekre vezették nyájokat; közel
4291 Vers|           képzelhetsz;~A más fejérségén liliomot lelhetsz.~Annyi ajándéka
4292 Kolt|           partyaira,~Hol Dámon felelget Lisis jajjaira.~    Elmegyek azután
4293 Kolt|          mindegyik szépségét,~Mindegyik lobbantya tüzes gyermekségét.~Mint
4294 Vers|             sasokat~Tengeren repdesni s lõdözni azokat,~Most kezd a khineser
4295 Kolt|               Csönögni fog fülünk ágyuk lövésére~S szemünk nedvesülni hajók
4296 Vers|               XIX~Kupidó sürü bokrokból lövi nyilát egy szivre~    Keszkenõddel
4297 Kolt|         szekerinken vittük házainkat,~S lóhusból készitvén vad vacsoráinkat,~
4298 Kolt|               parentem~Natorum orbatum, longum producere funus~Ad tumulum
4299 Vers|            Esdeklés~    Csak egy csókot lophatnék le ajakadról,~Vagy egy rózsát
4300 Vers|           mellyemnek érzékenységérõl,~S lopj le egy-két csókot isteni
4301 Vers|                 alkotásokról,~Reszketve lopjatok csókot ajakokról.~Ez nálok
4302 Kolt|                  Prometheus adott részt lopott lángjából,~S igy emberek
4303 Vers|             megszegése~Vala trónusunkba loppal bészökése.~Még nem is láttuk
4304 Kolt|             bilincsébõl,~S már eszet is loptunk szivünk érzésébõl,~Még gondolkodni
4305 Vers|            Tüzesedni ki mellyébõl,~Csak Lõrincet nevezte~    S mingyárt kigyógyul
4306 Vers|                 Hadaink már rettegtek~S Lõrinctõl szivet vettek.~ 6~Bizonyságok
4307 Vers|             csináltok s várokat?~Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra..~
4308 Kolt|             tokjából;~Gráciák futkoznak lova serénnyénél,~Pállás védelemje
4309 Vers|               arra, hol napnak elfárodt lovai,~Árnyékba merülnek haldokló
4310 Vers|                álltál,~Midõn jönni hadi lovasokat láttál,~Ha e harácsló nép
4311 Kolt|             kérdezett, áll-e Febus négy lovával?-~    Inkább a mulandó jusson
4312 Kolt|           prosequar umbram!~ (Cato apud Lucanum. L. II. Phar. v. 297.)~    
4313 Kolt|                tölti egész környékemet,~Lucánus Máróval mulattya szivemet.~
4314 Kolt|              int ón pálcájával!~    Egy lugos óhajtya tavasz melegségét,~
4315 Vers|                 XXIV~A holdvilágnál egy lugosban járkál egy ifju, gondolatjaiban
4316 Vers|            hegyein,~S a tornyos havasok lugosos tetein~Az is, kinek Róma
4317 Vers|                S a kegyes Musákat Hémus lugossából,~Elhozod Budának újult piacira,~
4318 Kolt|                 Hajókká változnak erdõk lugossai,~Kardokká villongó ekéknek
4319 Kolt|                 Bus Thessaliának futván lugossait,~Mikor Juliusnak repülõ
4320 Vers|                 Hasztalan sietek mirtus lugossiba,~Hogy elszunnyadhassak hüves
4321 Kolt|               véled s Homerus tollával,~Lukánus tüzével, Gyöngyösi lantyával,~-
4322 Kolt|                 jövendölte az én kedves Lukánusom, imigy énekelvén:~... Ferrique
4323 Kolt|              egymás vallásától,~Bár ezt Luthér szülte, s amaz Genevától~
4324 Vers|                 et Aeoliae Lesbis amica lyrae.~ Ovid. Amor. L. II. Eleg.
4325 Vers|             Ambit honor.~ CLAUDIANUS de M. Theodori Consulatu.~    
4326 Vers|           relicta, tuas.~Quod Paris, et Macareus, et quod male gratus Iason,~
4327 Kolt|     fegyverkeztette Sándor kis hazáját,~Macedo hordozta szerencsés dárdáját,~
4328 Kolt|                     Látnád itt uszkálni madarkák fészkeit,~Gerlicék s rigóknak
4329 Kolt|            ünnepelnek,~S énekekre vidám madárkák felelnek!~Flóra a Gráciák
4330 Vers|               bárányim ugrásit;~S a vig madarkáknak rendes csacsogásit;~Noha
4331 Vers|                de a személy ~egy repülõ madárra mutat, melly egy szivet
4332 Kolt|       szerencsés lehetnék, hogy mostani magá­nossá­gomban Nagyságod érdemes
4333 Vers|              letennéd,~S igazságtalanul magadra ne vennéd.~Nevetni kell
4334 Vers|                 Amit keressz, nincs már magam hatalmában,~Mert ama kis
4335 Vers|          természet törvénye.~     *~    Magamkivül ragad, ami következik!~Magyar!
4336 Kolt|               van; elhitetem ezt bátran magammal.~Ez az az istenség, amely
4337 Kolt|               ne mondd, barátom, jobb a magánosság,~S pásztori kunyhókkal népesült
4338 Kolt|                 Ne véld, hogy változott magánosságában;~Szinte olly hivség van
4339 Vers|          nyaramat,~Hogy én is elhagyván magánosságamat,~Repülhessek Buda kedves
4340 Vers|                  Ottan számlálom el hiv magánosságnak,~Hány nyila szegezett a
4341 Vers|             járásodban!~Emlékezzél néha magánosságodban,~Hogy szivem holtig nyög
4342 Kolt|           vonnak epres hegyetekre.~Szép magánosságtok lebeg hallgatásban,~Hol
4343 Vers|               kit minden állot életével~Magasztal, s dicsekszik illy teremtõjével,~
4344 Vers|      országoknak.~Görögök Athénást égig magasztalták,~Mások Capitolnak tudósit
4345 Kolt|               Senekái? Munkájok az égig magasztaltatik, de még általok nem jobbult
4346 Kolt|                 népek, mire jutottatok!~Magatok fejére mennyi but hoztatok!~
4347 Vers|               nem csináljatok:~Ugy mint magatokat, õket és férjeket,~Nehezitvén
4348 Kolt|                 trepidumque ad proelia, Magne,~Te quoque fecit amor: quod
4349 Kolt|             korában.~    Tedd bár félre mágnest egy kis szugolyában~Ne mutassál
4350 Vers|                már illy szépek, esmérni magokat~Tanulják, s azonban nem
4351 Vers|                 királyi székébe,~Miolta magokkal ezek elhitetetik,~Hogy jobb,
4352 Kolt|          sziklás kutfejébõl,~Sem lángok magoktól tüzkõ rejtekébõl,~Munkával
4353 Kolt|                felség,~Kinek töményezik magosság és mélség!~Alkotó kezednek
4354 Kolt|        szünetlen erdõk sürüsége,~Hegyek magossága, völgyeknek mélysége~Iszonyuvá
4355 Vers|              Azt, ki százezerszer szebb magosságában?~Mondd, ki ékesitti ama
4356 Vers|                is lószőr s csöppü viszi magosságra..~Utálva tekéntek az illyen
4357 Vers|           szavával,~Zengett az Istennek magosztalásával.~E felleg erdõkbõl cammog
4358 Vers|               Mikor arany időt igértünk magunknak,~Nem tudtuk még számát jövendő
4359 Vers|           József szivében~Erkölcs drága magvát ültetni lelkében.~Ugy van,
4360 Vers|                 tebenned bizunk~Mi árva magyaraid:~Szemléljed ügyünket, gyászos
4361 Vers|                 Látom méltóságát,~Látom magyarimnak régi buzgóságát.~Ó mennyi
4362 Kolt|                 másikra! - mondgyuk meg magyarjainknak, mi a szép! éreztessük vélek,
4363 Vers|              szánt feláldozni több száz magyarokat,~Csakhogy koronázva ülje
4364 Vers|                szabad népre, ugy nézz a magyarra:~Szörnyü csalatkozás! azért
4365 Kolt|                Hogy fényét emeljék holt magyarságának!~Ideje, hogy szegre függesszem
4366 Kolt|                Amellyel Zechenter közli magyarságát.~Tiszteld, kérlek, velem
4367 Vers|               miként örültünk, hogy kis magyarságunk~Nyer még ollyan királyt,
4368 Kolt|               hogy köttyük versekbe bús magyarságunkat.~    Ne legyünk kemények!...
4369 Vers|              szerzeménynek elejét veled magyarul ne közölném: ~„Azok, akikkel
4370 Vers|               õsi javainknak!~Szánd meg magzatodat, kit gyermekségében~Utasitthatsz
4371 Kolt|               Igy felosztva látván édes magzattyait,~Érzékeny örömmel töltse
4372 Vers|              Már könnyü pacsirta tollas magzattyával,~Fiaival nyőstén pintyőke
4373 Vers|                 öreg Láertes, s idétlen magzatunk.~Ezt majd elvesztettem minapi
4374 Vers|                      Fussatok, barátim, mai szüzeinktől,~Fussatok álorcát
4375 Vers|           folyását.~Már Zobor tetjén, s Maiki erdõségben~Állnak a barlangok
4376 Kolt|              verseket!~Már elég, - mert majdan ismét megszomorodol. Micsoda
4377 Vers|             szemetek,~S megunnya idegen majmozást szivetek.~Utálom oroszlányt
4378 Kolt|                Annya repülését kivánnya majmozni,~De még nem tudgya jól szárnyát
4379 Vers|                 annya emlõjérõl,~Mint a majomkölykek annyoknak mellyérõl.~Ha
4380 Vers|             Paris, et Macareus, et quod male gratus Iason,~Hippolytique
4381 Kolt|      Nagyszombat ilyen lakossának,~Mint Mántua áldoz Virgiliussának,~Mert
4382 Kolt|                 Mert Máro köszöni éltét Mántuának,~Ez pedig életet ád Szombat
4383 Kolt|             potestas~Confundet ius omne manu, scelerique nefando Nomen
4384 Kolt|                ignibus atris~Inseruisse manus, constructoque aggere busti~
4385 Kolt|        fehérülnek Pomona kertyei,~Árván marad Flóra s Ceres telekei,~Mert
4386 Kolt|             Egyébb tündérségnek nincsen maradása.~Mihelyt a nap fénylik kerék
4387 Kolt|         együgyüség, szabadság ölében,~Ó maradj fenn Árpád fiai szivében!~
4388 Kolt|                 és bárcsak azok mellett maradnánk, de addig ingereljük a szelid
4389 Kolt|              mutattya,~Bolyongó habjait Marcal táncoltattya,~Szinén Nereides
4390 Vers|                        Boldogságos Szüz Máriához az édes hazáért~     1~Magyarok
4391 Kolt|            Lenni, mikor ugy bánt Stuárt Máriával,~Mint a legdühösebb pogány
4392 Kolt|              melly százodnak nem voltak Márk Aureliusai, Senekái? Munkájok
4393 Vers|              Fringiai pallost villogtat markában,~Márst is igy festik le
4394 Vers|               hegyességét!~Vélnéd, hogy markolják felhõk setétségét!~    Igy
4395 Kolt|           Nelson mátkájával,~Kit a nagy Mármontel fest ékes tollával,~S könyveztek
4396 Vers|       gyõzedelmét.~Illy a Leonidást egy marok hadával,~Hogy megszabaditsa
4397 Kolt|                várában.~    Tudom, most Márónak mezei sipjával~Köszöntöd
4398 Kolt|        forrásban,~Melly mint Nilus lepi Márót Énéásban,~Csak messzérõl
4399 Kolt|              egész környékemet,~Lucánus Máróval mulattya szivemet.~Egyik
4400 Vers|                 édes csókjaikkal!~Örülj márrnost ember illyen változáson,~
4401 Kolt|                 sétál Pteleus vidékjén.~Mársiás is kárát vetélkedésének~
4402 Vers|             pallost villogtat markában,~Márst is igy festik le scythák
4403 Kolt|                 tollamról;~Kit még alig márték ama szent forrásban,~Melly
4404 Vers|             nevenapja volt. Itt a poeta Marton László nevenapját festett
4405 Kolt|         szellőkből,~Mellyek reám fujnak martoni mezőkből.~Ezt a filozófiát
4406 Kolt|               szüz ajándékáról~Oda, hol Mártonnak bus falai állnak~S Benedek
4407 Vers|            kerekségét,~Éjszaki tengerbe mártya fényességét!~Bágyodt sugarakkal
4408 Vers|                 Sándor Kártigám festett márvánnyánál;~Bárha elválunk is Kháron
4409 Kolt|          magában,~S én fényes templomom márvány küszöbére~Lépjek teremtõmnek
4410 Vers|              Ugy te emelj oltárt, emelj márványokat,~Ird a jövendõre e boldog
4411 Vers|         szivébõl!~Barátim! Párosi fehér márványokból~Emeljünk oszlopot, borostyán-ágokból;~
4412 Vers|            szólnál!...~De most sem vagy másé! Szivem bizonyittya,~Mellynek
4413 Kolt|             egyik kellemetes tárgyról a másikra! - mondgyuk meg magyarjainknak,
4414 Vers|               beszédünket,~Közölhettyük máskor érzékenységünket,~Más tiszte
4415 Kolt|         kincsétõl,~Hogy életünk függjön másnak kegyelmétõl,~Ha csak a természet
4416 Kolt|             emberi sorsáról; azt üldözi másokban, amit magában leginkább
4417 Vers|       sáhterjokat,~Egybõl bárót tennél, másokból grófokat.~Ocsmán hizelkedés,
4418 Vers|              törött kiáltásit!~Siralmim másolták szegény zokogásit!~Kért?
4419 Vers|               nap megfosztott szivemnek mássától;~Az fosztott meg éltem minden
4420 Vers|         repülésével,~Féreg pedig porban mászkál kis testével,~A méh eledelét
4421 Vers|              megvetése~     1~Hasztalan mászkálsz lábomnál,~    Esmérem már
4422 Vers|               nem tartóztathattam ma­ga­mat, hogy ennek a gyönyörü szerzeménynek
4423 Kolt|                 áldgyon az ég szerelmes mátkáddal,~Kit ugy szeress szivvel,
4424 Kolt|        szépségére,~Mint szegény Cidippe mátkája versére!~De már fátyolt
4425 Kolt|             Szóltok, tudom, néha Nelson mátkájával,~Kit a nagy Mármontel fest
4426 Kolt|             külömben magunkat nem oltal­maz­hattyuk. - Csak az a szentségtörõ,
4427 Vers|                   Érzékeny levelek~---- Me Quoque pectoris~Tentavit
4428 Kolt|           ragadgya férjétõl,~Ott szökik Medea Kolchis szigettyétõl;~Ott
4429 Vers|             fajtalankodnak.~Elhallgatom Médont, Pizandrust, Polibust,~Festett
4430 Kolt|                usztunk tajtékzó vizein,~Medvék, oroszlányok, tigrisek bõrein.~
4431 Vers|        Láertesnek hanyatló életét,~Hogy megadhasd néki végsõ tiszteletét.~
4432 Vers|             teszed hatalmadat,~Hogy ugy megalázod hitednek szentségét,~Csak
4433 Kolt|              repül pártülõ hadával:~Ott megállapodván, kérte isteneit,~Hogy verhesse
4434 Vers|           szives karjainkkal!~MELIBEUS:~Megállj egy kevéssé, még kunyhómba
4435 Vers|       szerencséd karjain,~S mint Sándor megállván Hipásis partyain,~Töménnyel
4436 Vers|           idõtökben~Ti nem válosztatok, megbánnyátok, vélem;~Tanácsom, láttyátok,
4437 Vers|                 felé kezde evezni. De a megbántódott Minerva istenasszony számtalan
4438 Kolt|                hát gyengeségünket,~S ha megbántottuk is talám hivségünket,~Te
4439 Kolt|              Egy barátomnak, midőn véle megbékültem~    Már elég; felbontom
4440 Kolt|            nincsen mély tisztele­temnek megbizonyittására, legalább ezzel fizessem
4441 Kolt|            rajzolja Blömörán mátkáját.”~Megbocsáss barátom, hogy kezembe vettem,~
4442 Kolt|              Barátom! ugy tetszik, hogy megcsal ruhája,~Mert nem férfi,
4443 Vers|            Reménség, reménség! be hamar megcsalál;~Vasmaeskával festve be
4444 Kolt|               csak elmefuttatások, és a megcsalattatni kivánó emberi szivnek játékai -
4445 Vers|                 De bár kétségeim rendre megcsalnának,~S téged a jó egek hazádba
4446 Kolt|          fegyver zergések vala­mennyire megcsillapodnak. - Éltedre gondod légyen! -
4447 Kolt|                 s szivü véreidet.~Ekkor megdobbanna szived, s buzgóságod,~Tekéntvén
4448 Vers|                 szerencsés tõröd Rézust megejtette, -~De mit használt nékem
4449 Kolt|            lelkektõl.~Ott van birodalma megelégedésnek,~Nem mendereg ege ezer szenvedésnek!~
4450 Vers|          pediglen mint a partot mossa”-~Megelégszel-e vele, barátom? - Ha nem
4451 Kolt|                 véres oltárokat!~Ha még megemlékezni méltóztatik Nagyságod egy
4452 Vers|                 Minden gyümölcsei ekkor megértenek,~Mellyeket az ifjak szedni
4453 Kolt|          emelnénk fel Gellért tetejére!~Megesküttetnénk ott Múzsák szerelmére,~Hogy
4454 Vers|                oltáron áll két sziv~    Megesküttünk immár Venus oltárjánál,~
4455 Kolt|                   Boldogok, akik ezeket megesmérhetik! Kõszálon állanak, s onnét
4456 Kolt|                 nemnek pusztittására! - Megfelejtkezik az illyen emberi sorsáról;
4457 Kolt|              Add meg azt is nekik, hogy megfereszthessék,~Borostyánlevéllel környül
4458 Vers|              rózsákot keblében,~S elõbb megferesztvén száz öröm könyvében,~Maga
4459 Vers|                zsibbog ereinkbe,~Ha jól megfontoljuk a nap elenyésztét,~Melly
4460 Vers|                   2~    Gyõznénk mi azt megfontolni,~    Mit fognak mások gondolni!~
4461 Kolt|             Sándort kevély táborában,~S megfontolván mindent világ piacában,~
4462 Kolt|             grófa rabságában, -~Hogysem megfosztatni kedves énekedtől,~Örök igazságért
4463 Vers|                  Akitõl az annyát attya megfosztotta,~Hozzáadván Dolon s Rézus
4464 Kolt|                 Ugy tetszik, hogy látom meggörbült hátával~Kerülni táborát
4465 Vers|            öleljen,~De sohasem talált a meggondolt hellyen,~Siralommal kezdte
4466 Vers|               mint Fehérvár tájékán~    Meggyõzted ellenségünket,~Ugy lelkünk
4467 Kolt|                gyenge elmélkedésemet; - meghagyom a késõ idõkre is igaz hálaadásom
4468 Vers|             sietünk, s ölelünk tégedet:~Megháláljuk akkor nemes esetedet.~1782~~
4469 Vers|                 néznék Garga folyására!~Meghalnék Diánnám olly szép látására.~
4470 Kolt|                 dicsõsittésére:~Csekély meghasonlás - ez nem ád hatalmat,~Hogy
4471 Vers|                 kétségesen választ,~S a meghatározás valóban elfáraszt.~Egy csélcsap
4472 Kolt|                 Barcsay kapitánynak~    Meghatotta Minost Orfeues lantyával,~
4473 Vers|              dicsõségnek, mellyet Trója meghódittásában szerzettek magoknak a görögök,
4474 Vers|              bujdosó férjeket.~Férjek a meghódult Trója történetét,~Fonnyadt
4475 Kolt|                mindegyik szivénél,~Hogy megholt rokonik fagyos teteminél,~
4476 Vers|                láttya,~Mellyel életágát meghosszabbithattya.~Lefüzetted, hidd el, nagy
4477 Vers|          könyvezz!~Már ez is elhágy.~ 3~Meghültek immár vitéz kezei,~Kiket
4478 Vers|                tõrt toltál szivünkre.~A megilletõdött õszek kardot vontak,~Védelmedre
4479 Kolt|                 Mongol országában,~Hogy megismerkedne Febus hugaival,~Kiket most
4480 Vers|                Egy gõgöst, jól esik, ha megjámborithatsz,~A titkostól igaz szeretetet
4481 Kolt|               erkölcsöknek,~Melly, hogy megjegyezze helyét nagy sziveknek,~Borostyán
4482 Vers|             ártson épségednek;~S így ha megjelenik Febus szekerével,~Kérkedel
4483 Vers|                 nép nem esik pajtádnak,~Megkegyelmez szálba menõ gabonádnak:~
4484 Vers|                jobbágya házodnak,~Mi is megkivánnyuk ország törvénnyével,~Hogy
4485 Vers|                 mikor Ulisszes férjemet meglátná,~Kértem, hogy kezébe levelemet
4486 Vers|                több pajtásim, reménlem, meglátom!~1780-1781~~
4487 Vers|                fájáról.~    Ha ezt mind megláttad, menny repülésedben,~Könyveztesd
4488 Kolt|           szólni Várnának halmait,~Majd megmagyaráznák harcolás hasznait!~    Mért
4489 Kolt|              nem volt õseiknél;~Most is megmaradnak régi törvényeknél.~Im, tanittás
4490 Vers|          átkoztam viszontag,~Végre szóm megmaradt, kõ lett a többi tag.~De
4491 Vers|         tekéntet széditti sipodat,~Hogy megmásold kezdett ékesszóllásodat?~
4492 Vers|                 szives magyart a sirtól megmenthetsz!~Ezzel szükölködött még
4493 Kolt|     viszontagság! alig merjük az igazat megmondani, már könyvbe merülnek szemeink! -
4494 Vers|                   Kérdezd hollételemet,~Megmondgyák õk; s nyögésektõl,~    Csendes
4495 Vers|       Görögországot Deukálion és Pirrha megnépesitette, eleintén szerfelett vad
4496 Kolt|              szomoru sorsáról.~Romát is megnéztük, Nilus vidékénél,~Hogy sirt
4497 Kolt|                nevünk!~Azért bizonnyára megnyered kedvemet,~Hogyha visszontaglod
4498 Vers|               hitednek szentségét,~Csak megnyerhesd szomszéd király kegyességét.~
4499 Vers|              némellyeknél,~Hogy mindent megnyernek romlott erkölcsöknél.~A
4500 Vers|             szeretet ha fuj kebelekben,~Megnyilnak azonnal. Vagy egy szines
4501 Vers|            mezejérõl,~A magyar buzgóság megnyittya sziveket,~Ó mintha már látnám
4502 Vers|                Hozzáadván Dolon s Rézus megölését;~Bánhattya ez álmát, amaz
4503 Vers|              halál! boldogok restsége -~Megölsz unalmaddal! - nem kell csendességed,~
4504 Vers|        disznaink pásztora sohajtya,~Ezt megöregedett dajkád is óhajtya.~Már atyád
4505 Vers|                 jõ~    Csuda erõ,~Melly megoltalmaz.~1783~~
4506 Kolt|                    Világ épülete szinte megrázkodott,~Atlás terhe alatt gyakran
4507 Vers|               felfelé setét tornyaival,~Megrázván a földet bus morgásaival.~
4508 Vers|              selyem, s aranyos ruházat,~Megrontott sok ifjat, nem kettõt, sem
4509 Vers|          sokszor vigyázva ül;~Mihelyest megsajditt, hol gyullad, hol elhül.~
4510 Vers|                 S amelly szivet egyszer megsértett nyilával,~Kacagva hagyja
4511 Kolt|            reménség szikrája,~Hogy majd megszabadit az halál puzdrája.~Ó hát
4512 Vers|                 egy marok hadával,~Hogy megszabaditsa Spártát halálával.~Ó tudom,
4513 Kolt|             Ezek is mulandók, s gyakran megszéditnek,~Gyakran az okosság határán
4514 Vers|          képezünk.~Szép igéretinek elsõ megszegése~Vala trónusunkba loppal
4515 Vers|                 buzgóságomnál,~    Mert megszegted hitedet.~Menny annak nyögni
4516 Kolt|           szomoru baglok huhogatásától.~Megszoktad te már ezt anyád emlõjénél,~
4517 Vers|            szomoru mezõkre,~Mellyek már megszokták hallani szavamat,~Mikor
4518 Kolt|                 lesz szived nyájossága,~Megszomoritt ismét véred bágyodtsága,~
4519 Kolt|               elég, - mert majdan ismét megszomorodol. Micsoda keserves viszontagság!
4520 Vers|                 emlékezzünk errõl, mert megszomorodunk! ~~II. levél~Örömmel vettem
4521 Vers|     szerencsével hevert tronussában.~Ha megszorul, földig megalázza magát,~
4522 Kolt|            éjszaka hallja komor szelét,~Megszün már pihegni, s végezvén
4523 Vers|             életünk lehullnak jármai,~S megszünnek sebesült szivünknek jajjai;~