|
Meghatotta Minost
Orfeues lantyával,
Apollo csudákot képzelt dudájával,
Éjszak Sándorának élt furuglyájával -
Engem ujra teremt az Ur szép tollával.
Örülhet Nagyszombat ilyen lakossának,
Mint Mántua áldoz Virgiliussának,
Mert Máro köszöni éltét Mántuának,
Ez pedig életet ád Szombat várának.
Tehát még nem olly üres Nagyszombat,
mint amillyennek itéli a világ; és egyedül az Urnak köszönheti hátramaradott
kevés életét, - de ha ugyanettõl a vagyonnától is megfosztatik, ugy minden
dicsõségétõl elbucsuzhat.
Nevethetem valóban a világot, midõn
látom erõsségében bizakodni. - Erõs volt Carthágó, mégis egy Scipio annyira
vitte, hogy most porában is alig találhattyuk. Rómának a széles világon
elterjedett uralkodását Emáthius mezeje határazta meg. - Az idõ fényes
palotákból barlangokat csinál és a szakadozott falak közt kóborló lelkektõl
iszonyodunk. - Boldogok, akik ezeket megesmérhetik! Kõszálon állanak, s onnét
kacagják a tengeri haboknak küszködését.
Éljen vitéz Kapitány Uram boldogul!
és rólam, mint igaz szivü baráttyáról,
emlékezzen.
Esztergár, 8-dik
October 1777.
|