Faiszi Ányos Jánosnak

    Kedves Bátyám!

    Csak kétszer fárodtál a nagy havasokon,
Kétszer a pápai kies sikosokon,
Máris raboddá lett, kiért ohajtoztál!
Hidd el, szerencséddel mintegy játszodoztál!
Kérdezd meg csak Fonrost, miképp emésztõdött,
Midõn Adelaid szivével veszõdött.
Ennek a te sorsod árnyéka sem lehet,
Mellybõl minden nõzõ élõ példát vehet.
Hányszor vezette ez nyáját legelõre,
Noha már hanyatlott szive veszendõre?
Hány könyves pillantást hánt ama térségre,
Hol egy tölgyfa állott gyászos jelenségre?
Tudod, hobojja melly keservet fejezett,
Mellybe Adelaid égi szót képezett.
De te mindezekrõl nem is álmodoztál,
Olly rövid ösvényen tárgyodhoz jutottál.

Buda, 15. December 1777.