Megyesi Somogyi Jánosnak

    Kiköltöztél Pestnek tündér piacáról,
Hogy hirt vigy Astrea szüz ajándékáról
Oda, hol Mártonnak bus falai állnak
S Benedek fiai angyalokká válnak.
De eddig megunván szomorú lakását,
Megtetted anyádnak keze csókolását,
Tudom, örömkönyvek folytak le képérõl,
Szép jeleket vévén fia erkölcsérõl.
Honnyod vidéke is örömét mutattya,
Bolyongó habjait Marcal táncoltattya,
Szinén Nereides szüzek ünnepelnek,
S énekekre vidám madárkák felelnek!
Flóra a Gráciák egész táborával
Siet virágoktól szagos kosarával,
Pán nádból alkotott sipját mérsékeli
S nevedet egy zöld fa alatt énekeli.
Szóval egész térség öröm szózatokkal
Hangzik s kettõzteti hangját kõszálokkal.
Egek, hova vonnak egyszerre szemeim!
Halni kezdnek bennem majd életereim!
Egy setét temetõhellyre ragadtatok,
Hol a halandóság törvénnyébe hatok.
Mély setétség lebeg széllyel körülettem,
Csakhogy egy haldokló lámpás függ elõttem,
Amellynek erõtlen világa mutattya,
Hogy itt a természet fiait sirattya!
Barátom, kit látok amottan nyugodni?
Ha sirás nélkül tudsz errõl gondolkodni,
Ugy majd lerajzolom, de bus festékekkel,
Posaun s Melpomene gyászos énekekkel:
Fehér viaszt képzel érdemes orcája,
Mintha imádságát végezné, áll szája,
Elalutt szemei nyilván bizonyittyák,
Hogy éltetõ lelkek már nem igazittyák.
Váltásunk cimerét kócsolják ujjai,
Mellyen végezõdtek bucsuzó szavai,
Páncél környékezi a többi tetemét,
S azzal bizonyittya hazája szerelmét!
Ne tovább! - - - már látom, gördülnek könyveid,
Érzékeny fellegbe borulnak szemeid!
De kérlek, mérsékeld szomoruságodat,
Halljad, miként nyujtom vigasztalásodat:
Ámbár kimult atyád az élõk számából
S örök lakóhellyre röpült Izsákfából,
Mégis hideg hamvát az kecsegtetheti,
Hogy benned erkölcsit élni szemlélheti.
Elhagyom már én is e setét barlangot,
Mellybe sok árva sziv hágy jajgató hangot,
Visszatérek ismét élet piacára, -
Hogy tegyem kezemet barátom vállára.

Buda, 10. Julius 1778.