Kónyinak

    Elhagytam már Budát lármás piacával,
Mellybe Pallás lakik Muzsák udvarával;
Komáromba jöttem Zefir futásával,
Hol egy szüz mosolyog Márs koszorujával.

    Itt fekszem Muzsáim kegyes karjaira,
Itt nézek a tünõ világ játékira; -
Itt tekéntek Cyprus tündér partyaira,
Hol Dámon felelget Lisis jajjaira.

    Elmegyek azután Duna mellyékére;
Neptunust látom ott dõlni könyökére,
S mintha emlékezne Trója veszélyére,
Mosolyog s kegyesség ül ráncos képére

    Az hajók csendessen usszák uttyaikat,
Messzérõl köszöntvén füstös partyaikat,
S kirakván a révbe gondos javaikat,
Vig áldozatokkal töltik oltárokat.-

    Igy vitte régenten Áthénás kincseit,
Igy Phoenix arannyal gazdag erszényeit;
Igy küldözi most is napkelet gyöngyeit,
Mellyel kápráztattya világ gyermekeit.

    Jõjj velem, barátom, Diogen házában,
Nevessük ott Sándort kevély táborában,
S megfontolván mindent világ piacában,
Mondgyuk, hogy mulandó s semmiség magában.

Komárom, 11-dik September 1779.