Gyöngyösi árnyékához

Et statuent tumulum et tumulo sollemnia mittent.
                                   VIRG. Aeneid. VI. v. 380.

    Állj meg, Te nagy lélek tünõ szárnyaiddal,
Mellyek Parnassusra visznek Musáiddal,
Közölj egy pillantást hiv onokáiddal,
Kiket már utánad emelsz tollaiddal!

    Nézz le, hogy röpdöznek Duna mellyékérõl,
Hogy füstöl temények Musák tüzhelyérõl,
Hogy szóll furuglyájok õseik lelkérõl,
Hogy nyög, hogy mosolyog Gellért tetejérõl?

    Szebben ragyog Fébus köztök sugarával,
Hangosb a pacsirta pihegõ torkával,
Flora többet festi réttyét virágjával,
Többet játszik Zefir rózsák illattyával.

    Miolta eljöttünk Tanais partyáról,
S nyilak nem csüggenek magyarok válláról
- Nem keltek illy napok világunk sarkáról,
S nem törött annyi ág Apollo fájáról.

    Ha ezt mind megláttad, menny repülésedben,
Könyveztesd Murányi Kálipsót versedben!
De magad mosolyogj érzékeny szivedben,
Hogy még van, ki örül versszerzõ tüzedben.

    Mi pedig elmenünk Gömör vármegyében,
Hol egy borostyánfa enyészel tövében, -
Ott áldgyuk lelkedet polgárink nevében,
Rózsát s ciprust hintvén sirod tetejében!

1777