Barcsaynak

... Ceu morte parentem
Natorum orbatum, longum producere funus
Ad tumulum jubet ipse dolor, juvat ignibus atris
Inseruisse manus, constructoque aggere busti
Ipsum atras tenuisse faces: non ante revellar,
Exanimem quam te complectar, Roma, tuumque
Nomen libertas, et inanem prosequar umbram!

            (Cato apud Lucanum. L. II. Phar. v. 297.)

    Magamat felejtve hallom szózatodat,
S szivembe temettem mennyei hangodat,
Érdemes fajzása fejedelmi vérnek!
Ó melly jól esméred szerencsétlenségnek
Elfedezett képét! - Látod te messzérõl,
Hány mennykövet igér felleges egérõl?
Jól van - add tudtomra, hogy én is rettegjek,
Én is barátimmal sirjak, keseregjek.
Hidd el, olly sziv dobog nekem is mejjemben,
Mellyet a szabadság lelkesitt testemben.
Tudom õseimnek temetõ helyeket,
Tudom, hány döféssel üzte ki lelkeket
Ellenség fegyvere. Magyar hivségekbõl
Vehet részt egy gyermek atyai szivekbõl.
Iszonyu álmokkal töltöd éjtszakádat,
Csak a szomoru hold hallja bus nótádat,
Ott, hol emberségünk kinzó eszközei
Készülnek, mint Étnán egek mennykövei.
Mátyás, lám, te erre hordván fegyveredet,
Irgalom templomán hagytad nagy nevedet,
Elzárattatik ez mostan fiaidtól,
Rabkiáltást hallasz szabad országidtól.
Hitetlen köszönet! Rettentõ változás!
Gyászos emlékezet! Szomorú átokzás!
Ugy van, ne irtózzunk egymás vallásától,
Bár ezt Luthér szülte, s amaz Genevától
Kölcsönözött hitet: egy vérbül születtünk,
Egy szabadság édes tején neveltettünk.
Mennyen bár barátom tornyatlan házában,
Hogy ott Istenének áldozzon magában,
S én fényes templomom márvány küszöbére
Lépjek teremtõmnek dicsõsittésére:
Csekély meghasonlás - ez nem ád hatalmat,
Hogy megtapodgyak egy szabad birodalmat.
Szégyelni kell most is ama nagy nemzetnek,
Melly szentség törését vélte tiszteletnek
Lenni, mikor ugy bánt Stuárt Máriával,
Mint a legdühösebb pogány prédájával.
Ártatlan áldozat, mit vétett nénnyének?
Hogy másképp könyörgött örök Istenének?
Távol tõlünk, távol az illyen vadságok,
Természet vétkei, undok szilajságok!
Más tisztelete van nálunk barátságnak,
Szentebb, dicsõ neve hazafiuságnak!
Másképp esküttünk mi Tánais partyánál,
Vándorló atyáink elsõ szállásánál,
Midõn együtt usztunk tajtékzó vizein,
Medvék, oroszlányok, tigrisek bõrein.
Boldog együgyüség, szabadság ölében,
Ó maradj fenn Árpád fiai szivében!

A Nyitrai folyó partyáról, 4-dik Februarius 1782.