Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása

                1

Szivem! jön már szerelmünknek,
Boldog szerelmünknek,
    Elválásnak órája;
Próbaköve hivségünknek,
Eskütt hivségünknek,
    Szenvedésnek pályája.
Bátran csüggtem ajakidról,
    S eddig veled mulattam;
Ragad a sors karjaidról,
Gyenge karjaidról;
    Bura kárhoztattattam,
    Elhagyattam, elhagyattam!

                2

Nyulj mellyemre kezeiddel,
    Drága kezeiddel,
    Érezd elholt szivemet:
    De ne sirj; mert könyveiddel,
    Igaz könyveiddel,
    Kettõzteted sebemet.
Oh ég! mért adtál oly szivet,
    Melly annyit érezhessen,
Vagy miért esmértem oly hivet,
    Imádandó hivet,
    Kiért szivem éghessen,
    Esdekhessen, esdekhessen.

                3

Nem szegezem a végzések,
    Örök szent végzések
    Ellenébe magamat.
Eltitkolom szenvedések,
    Kinos szenvedések
    Tengerébe bajomat.
Eltávozom személlyedtõl,
    Szivedtõl nem távozom; -
Miként válhatnék el ettõl,
    S nemes hivségedtõl?
    Oh! ettõl nem távozom,
    Nem távozom, nem távozom!

                4

Látlak én messzeségemben
    Nagy messzeségemben,
    S lelkeddel beszélgetek;
Csókjaidra képzésemben,
    Édes képzésemben,
    Csókokkal felelgetek.
Estvéli gyenge szellõktõl
    Kérdezd hollételemet,
Megmondgyák õk; s nyögésektõl,
    Csendes nyögésektõl
    Tanuld ki szerelmemet,
    Hivségemet, hivségemet.

                5

Emlékezz meg imádódról,
    Igaz imádódról,
    Te is, szivem reménye!
Gondolkodgyál barátodról,
    Eskütt barátodról;
    Ez szerelem törvénye.
Számot tartok hivségedre,
    Félvilágért nem adom;
Emlékezz eskütt hivedre,
    Ó eskütt hivedre,
    Lásd, én immár bujdosom,
    Már bujdosom, már bujdosom!

1782-1784