Rész,  fejezet

 1     I|        betűvel és tudománnyal tömték őket, hanem a sport minden fajtáját
 2     I|      biztosítani a számarány szerint őket illető hegemóniát, de azért
 3     I|        gúnyolták és ingerelték volna őket. A többiek ugyanis, akik
 4     I|           hogy Corty már beleültette őket a csónakba.~- Ha ugyan meg
 5     I|             Ha ugyan meg nem csípték őket! - aggódott a szakács. -
 6     I|             hat cimborájuk már várta őket a csónakban.~- Erre, - mutatta
 7     I|           Harry Markel. - Várjuk meg őket.~Mivel sötét volt, nem igen
 8     I|       kockáztatták, hogy észreveszik őket.~Öt-hat perc telhetett el,
 9     I|             Valjon nem csípték-e meg őket? Cserben hagyni őket nem
10     I|             meg őket? Cserben hagyni őket nem lehetett; de hogyan
11     I|            de hogyan szabadítsák meg őket, ha csakugyan hurokra kerűltek?~
12     I|            két embert s közre fogván őket, erőszakkal hurcolták a
13     I|           védelmére kelt.~- Elfogták őket! - kiáltott föl valaki a
14     I|        garázda matrózt és elvezették őket.~Most mi lesz? A vitorlamester
15     I|              hogy senki meg ne lássa őket egész addig, míg fölkapaszkodtak
16     I|          egyenesen a hajó felé vitte őket, teljesen zajtalanúl. Ha
17     I|          akkor se láthatta volna meg őket, ha kihajol a hajó korlátján.~
18     I|            keresni s meg is találták őket a födélzet-közben. Kivonszolták
19     I|        födélzet-közben. Kivonszolták őket onnan s öt perc se telt
20     I|              a csónak, amelyik hozza őket? Mi lesz, ha kérdezősködnek
21     I|              Pár evezőcsapás kiviszi őket a partra, ahol talán sikerűl
22     I|             veszedelem se fenyegette őket, mindenesetre legokosabb
23     I|            madarak: minden érdekelte őket s egy percig se maradtak
24     I|             kellett volna kivitetnie őket, ezekre pedig a rendőrök
25     I|         efajta remények kecsegtették őket s titokban mindegyik egy-egy
26     I|             hogy ismét nyakon csipik őket, ha még sokáig itt kell
27     I|           sík tengerre, tűrnünk kell őket, mert ha eltünnének, még
28     I|          hajón. Szinte elkeserítette őket ez a szélcsend, amely mindjárt
29     I|       utazásuk kezdetén megállította őket, s ki tudja, meddig fog
30     I|   vasmacskáit az éjjel, keltesse föl őket, hogy lássák az indulást.~-
31     I|           úrfiak, hogy fölébresztjük őket! - felelte gyanús nyomatékkal
32     I|   tegnapelőtt s a rendőrök bizonyára őket keresik.~- S reméljük, hogy
33     I|            egymásután bontogatták ki őket.~- Keresztbe a rudakat -
34     I|            Seymour Kethlen már várja őket.~E megszabott útiránynak
35     I| megkísértették, hogy megszigonyozzák őket, de eredménytelenül. A fürge
36     I|        bizonyára önök is észreveszik őket.~S valóban, mielőtt a nap
37     I|          fejenként nagyon csábította őket; de viszont a hátuk is borsózott
38     I|            jött eléjük, hogy elfogja őket?~Eleinte ilyen rémes aggodalmak
39     I|                  kérem, sorakoztassa őket.~Harry Markel megdöbbent;
40     I|            körülmény nyugtalanította őket, mikor az «Alert» nem érkezett
41     I|          hogy esküdtszék elé állítsa őket az elkövetett gyilkosság
42     I|          elfogják és visszahurcolják őket Angliába, bizonyos, hogy
43     I|               De azóta csak elfogták őket?~- A legutolsó hirek szerint
44     I|             hogy minél előbb utóléri őket az igazságszolgáltatás keze! -
45     I|            hivatalosan rehabilitálta őket, s most már Harry Markel
46     I|        előlük és meszszire elkerülte őket, nehogy esetleg oly hajóval
47     I|         piaca.~A kikötőben már várta őket Guillon úr, a város egyik
48     I|              s mindjárt meg is hivta őket ebédre, természetesen a
49     I|      összeszedvén vendégeit, kivitte őket a parton levő házába.~Otthon,
50     I|              múlva bizonyára utóléri őket. Ekkor, Harry Markel intésére,
51     I|            mikor a hadihajó elhagyta őket. - Akkor lássalak, mikor
52    II|              szívélyesen köszöntötte őket, s mindnyájukat meghívta,
53    II|           ismer és bitófára juttatja őket?...~Harry Markel mind ezzel
54    II|            Desclieux, hogy megmentse őket, inkább nem ivott és tűrte
55    II|             Eduárd úr, aki már várta őket és elvezette a Hinsdale-család
56    II|               A csónak, mely kivitte őket a partra, azonnal megfordúlt
57    II|           hogy bitófára nem juttatta őket!...~- Nekem még most is
58    II|             csónakjába, mely kivitte őket a partra. Ott már két hintó
59    II|              Ott már két hintó várta őket, s mihelyt beültek, azonnal
60    II|           lépcsőházban már ott várta őket mr Well, a jószágigazgató,
61    II|             Azután Well úr bevezette őket a szalonba.~Mrs Seymour
62    II|            mindenütt szivesen látták őket a szigeten, s ha valamelyik
63    II|        Kethlen ezen a napon fölvitte őket az Alert födélzetére, mert
64    II|             egyszer se eresztette ki őket a partra.~- Ez igazán furcsa! -
65    II|          Csöndes-tengerben vadásszák őket, - magyarázta Will Mitz, -
66    II|              nem hogy utolérte volna őket.~Mégis, hogy legalább színleg
67    II|          csak a cápák föl nem falják őket addig!~S annyira megtetszett
68    II|               s bezzeg buzdította is őket, hogy holnap csak halászszanak
69    II|           fél mérföld választotta el őket.~Körülbelül tíz óra lehetett
70    II|     kalandjaikkal!... És hogy fogják őket bámulni a többiek, ha meghallják,
71    II|            sietnek, a túlerő lebírja őket s mindnyájan akasztófára
72    II|          holnap éjjel gyilkolják meg őket, sőt talán nappal is, ha
73    II|         nappal üldözni és megtámadni őket.~Csak attól félhettek, hogy
74    II|          előlük a hajót s megfosztja őket a biztos menedéktől?~Akármi
75    II|       rendőrök a kikötőben nyomozták őket, - tette hozzá Niels Harboe: -
76    II|             az Alert közelébe vezeti őket?... Nem lesz-e jobb, ha
77    II|             Markel nem merné üldözni őket, sőt sietne menekülni, nehogy
78    II|          utánuk ered, üldözőbe veszi őket, s akkor mindennek vége.~
79    II|          balsors ismét visszavezette őket az Alert-hez, s megint mindnyájan
80    II|             akkor fogják kiereszteni őket födélközi börtönükből, ha
81    II|              tudják idejében behúzni őket s abból baj lehet. Ellenben
82    II|              Csak bátran! - bíztatta őket Will Mitz.~A fiúk nyögtek
83    II|           mert ha a gőzös észreveszi őket, bizonyára a segítségükre
84    II|    segítségükre jön és megszabadítja őket.~Félóra múlva a gőzös már
85    II|            nagyon messzire elhajtaná őket különben az Antilláktól.
86    II|            ugyan gyorsan vitte volna őket, de egyenesen Afrika keleti
87    II|             segítségért s kieresztik őket börtönükből.~Pedig ezt ugyan
88    II|             a hajószobába s megkérte őket, hogy csak akkor jöjjenek
89    II|       jöjjenek föl, ha ő hívni fogja őket.~- Ha szükségem lesz a segítségükre, -
90    II|        harsogását, visszaparancsolta őket:~- Menjenek le! Vissza,
91    II|             veszedelme rémítette meg őket: szabadúlni, menekűlni akartak
92    II|           amely fölveszi és megmenti őket.~Ez volt az állapotuk szeptember
93    II|              szél cserben nem hagyja őket.~- Minket semmiesetre se
94    II|               hogy ennyiről meglássa őket s Will Mitz csakhamar csüggedten
95    II|             is és úgy elbágyasztotta őket, hogy szinte félholtak lettek.
96    II|             ott és vissza nem rántja őket.~Végre fölvirradt október
97    II|              és szeretettel fogadták őket.~Menekűlésük történetét