Rész,  fejezet

 1     I|             jól ismerték mindenfelé.~Ezt az intézetet körülbelül
 2     I|           már a nemzetisége szerint.~Ezt a nemzetközi iskolát, természetesen
 3     I|          sokféle nyelven is beszélt. Ezt a körülményt úgy aknázta
 4     I|           magyaráznunk, miért hívták ezt az iskolát «Antilian» iskolának.
 5     I|       utazásra vonatkozó szándékait.~Ezt mondta Ardagh úr a türelmetlen
 6     I|        melléje űlt.~- S ön elfogadta ezt a megbízatást? - kérdezte
 7     I|       elhallgat.~- Semmi... semmi... Ezt majd még meglátjuk! - felelte
 8     I|  beszélgetett s Carpenter John éppen ezt mondta:~- Itt nem maradhatunk!
 9     I|          éppen most, hogy a rendőrök ezt a városnegyedet kutatták
10     I|       rejtélyes eltűnését.~Mit bánta ezt Harry Markel! Neki csak
11     I|              felelet helyett szintén ezt kérdezte:~- Kicsoda a «Concordia»
12     I|          pedig, sóváran nézve utána, ezt a nagyon is találó megjegyzést
13     I|                hogy még ma megkapjuk ezt a szelet?~- Lehet, hogy
14     I|           nem találta «fölséges»-nek ezt a kívánságot. Szó se lehetett
15     I|     bűnlajstromát bekoronázta?!~Nem! ezt a veszedelmet nem volt szabad
16     I|            szédűlni a feje.~- Könnyű ezt mondani, de nehéz ám megtenni! -
17     I|      szórakozása a horgászás volt, s ezt a mulatságot nem is eredménytelenül
18     I|             mellette: de ő nem merte ezt tenni.~Bermuda angol birtok:
19     I|   okoskodására és ellenvetésére csak ezt felelte:~- Bízzatok bennem!
20     I|               Nincs mitől félnünk!~S ezt oly meggyőződéssel s akkora
21     I|  megpillantják Szent Tamás partjait.~Ezt a napot Tony Renault és
22     I|            miért titkolta el előttük ezt a szerencsétlenséget?~Harry
23     I|          előjelnek tekintették volna ezt a szerencsétlenséget.~A
24     I|           mater... quales filiae!...~Ezt a latin idézetet mindenki
25     I|              áron meg akarták mászni ezt a szirtet, s fáradságukat
26     I|          sziget háromnegyed részében ezt termelik, s a föld olyan
27     I|           mérföldnyire fekszik tőle. Ezt a távolságot, ha a szél
28     I|             lakomáról, elmondta neki ezt a «kellemes újságot». Szerencsére
29     I|             Clodion Lajoshoz, halkan ezt súgta neki:~- Ha már így
30    II|          angol kormány, méltányolván ezt a buzgalmat és igyekvést,
31    II|              hogy ide szegődött...~- Ezt jól tudod, - felelte Harry
32    II|     huszonnégy óra alatt megfuthatta ezt a távolságot, s Clodion
33    II|       kapitány!~Harry Markel azonban ezt a meghívást is visszautasította,
34    II|             szívesen elkerülte volna ezt a szigetet, ha tehette volna.
35    II|           viszontlátja önt.~- Ejnye, ezt jól mondja az úrfi.~- Hanem
36    II|             és így szólt Cortyhoz:~- Ezt az embert nem szabad megvárnunk;
37    II|              az ég felé.~- S ki írta ezt, ha szabad kérdeznem?~-
38    II|            hadi kikötő, mely nemcsak ezt a szigetet védi, hanem a
39    II|            Patterson úr büszkén, - s ezt a diadaljelet az Antilian
40    II|            utasok még kint töltötték ezt az estét a szárazföldön.
41    II|          elvesztettem, - itt hagynám ezt a gazembert Santa Luciában...
42    II|           legénysége arra használták ezt az időt, hogy átkutatták
43    II|             ha nem tartják hosszúnak ezt a két hetet, nálam...~-
44    II|           ritka ügyes tengerész...~- Ezt magam is mondhatom, - hagyta
45    II|             embert.~- Köszönöm, hogy ezt megmondta, - felelte mrs
46    II|           Well úr előre bejelentette ezt a látogatást, bár szivesen
47    II|              elvághassuk a torkukat!~Ezt a megjegyzést szerencsére -
48    II|       ijedten kérdezte:~- Hol vették ezt a kígyót?~- Én öltem meg,
49    II|    Udvariasan meghajolt hát, és csak ezt felelte:~- Csak jöjjön a
50    II|          megköszönte Harry Markelnek ezt a szivességét is, meg azt
51    II|              napot.~- Vigye a patvar ezt az új utast! - bosszankodott
52    II|        tengerész van nála.~- Valóban ezt mi is tapasztaltuk, - hagyta
53    II|           pedig, aki végig hallgatta ezt a szörnyű beszélgetést,
54    II|              Markel hatalmában volt.~Ezt világosan megértette Will
55    II|           életébe kerűlhetett volna?~Ezt nem tudta és nem értette
56    II|              idegen hajóra kerülnek.~Ezt a tanácsot meg is fogadták
57    II|              itt hagyni bátorságának ezt a diadaljelét, de vígasztalásúl
58    II|       kalózoktól és Harry Markeltől, ezt Will Mitznek köszönhetik,
59    II| terhelő-ajtaján. De, ha megteszik is ezt, Will Mitz és az ifjak résen
60    II|            fektették a vas-léceket s ezt az ajtót is úgy leszögezték,
61    II|         találkozik, mert az oceánnak ezt a vidékét sűrűn járják a
62    II|             hajót. S mivel jól tudta ezt, kétségtelen volt az is,
63    II|           elfoglalását.~De jól tudta ezt Will Mitz is; mert, amint
64    II|              vagyunk az Antilláktól, ezt csak kibírjuk?! A fő az,
65    II|        Markel és cimborái megérezték ezt a műveletet a hajófenékben.
66    II|            erősen aggódott, hogy már ezt se bírja soká. A szél ugyanis
67    II|              őket börtönükből.~Pedig ezt ugyan hiába remélték, mert
68    II|             Will Mitz, aki jól tudta ezt, leküldte az ifjakat a hajószobába
69    II|          Alert» még huszonnégy óráig ezt a rettenetes harcot?~Will
70    II|          égtek.~El lehetett-e oltani ezt a tüzet? Talán el, ha kinyitják
71    II|              a banditák kitörhetnek. Ezt meg kellett előzni, mert
72    II|            álmok úgy fölizgatták hol ezt, hol amazt, hogy a tengerbe
73    II|          tőle. Leginkább azért tette ezt, hogy Patterson asszony