Rész,  fejezet

 1     I|            Legidősebbek voltak az ifjak közt: Hinsdale Roger, aki
 2     I|          volt kitűzve. Mihelyt az ifjak a födélzeten lesznek, az
 3     I|          halasztották a gyanútlan ifjak lemészárlását, amikor a
 4     I|  tartaniuk a fölfedeztetéstől.~Az ifjak maguk türelmetlenül, sőt
 5     I|         Este kilenc óra tájban az ifjak mind lefeküdtek Patterson
 6     I|        nem kerűlt a sor. Midőn az ifjak másnap reggel hat óra tájban
 7     I|           és megértették volna az ifjak lelkesedését, háromszor
 8     I|     határozottan nyer; mert ha az ifjak mindegyike és Patterson
 9     I|         az Alert föl se vette.~Az ifjak, hasznukra akarván fordítani
10     I|           sterlinget ért neki!~Az ifjak egyik legkedvesebb szórakozása
11     I|      tehát nem telt unalmasan; az ifjak még vadásztak is. Néha ugyanis
12     I|         bizalmasabb a viszony. Az ifjak voltaképen csak a födélzetmesterrel,
13     I|           a tenger színe fölé. Az ifjak minden áron meg akarták
14     I|       erősebben hullámzott, de az ifjak már föl se vették, sőt Patterson
15     I|     hivatalos ceremóniával?~De az ifjak figyelmét csakhamar lekötötte
16    II|   fölséges villás-reggeli után az ifjak szétnéztek a kikötőben,
17    II| cukorfinomító és egyéb gyárak.~Az ifjak másnap meglátogatták Barrand
18    II|           megállt Dominicában.~Az ifjak vasárnap reggel szálltak
19    II|      lépett ki a házból, mikor az ifjak a kertbe értek.~Az volt
20    II|          erről a látogatásról.~Az ifjak este nagyon fáradtan jöttek
21    II|  kivergődnek Barbadosból is, s az ifjak megkapták az ösztöndijat
22    II|   Antilla-szigeteken. Alighogy az ifjak partra szálltak, azonnal
23    II|     Pontban negyed tizenegykor az ifjak és Patterson úr, kifogástalan
24    II|           mert Patterson úr és az ifjak az utolsó percig mrs Seymour
25    II|      kedves vendégeit, s mikor az ifjak az Alert födélzetére mentek,
26    II|        lefekszik és alszik, de az ifjak megállították és szívesen
27    II|        Will Mitz vitte a szót. Az ifjak mindenek előtt arra voltak
28    II|          a legszálasabb ember.~Az ifjak meghökkenve néztek össze.
29    II|      csöndes lesz, odamehetnek az ifjak horgászni.~Másnap?... ki
30    II|       vitorlák begöngyölésében az ifjak is segítettek a matrózoknak;
31    II|         neki a halak, melyeket az ifjak fogtak, s bezzeg buzdította
32    II|        szökevények az ablakon? Az ifjak bizonyosan kiférnek, de
33    II|          Will Mitz hozzáfogott az ifjak fölkeltéséhez.~Az első kabinban,
34    II|           és néhány perc alatt az ifjak mind talpon voltak, csak
35    II| leeresztjük Patterson urat is.~Az ifjak gyorsan magukra hányták
36    II|       tanácsot meg is fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott
37    II|         látni húsz lépésnyire.~Az ifjak egymás után kibújtak az
38    II|       úrhoz.~Sietniök kellett. Az ifjak a csónakban hihetetlenűl
39    II|      értek volna.~Alig eveztek az ifjak pár száz lépésnyire az Alert-től,
40    II|        aludt.~Aztán Will Mitz, az ifjak segítségével, visszavezeti
41    II|         ugrott a födélzetre, s az ifjak, miután megkötötték a csónakot,
42    II|           is ezt, Will Mitz és az ifjak résen lesznek, hogy visszaverjék
43    II|          megértvén ebből, hogy az ifjak mindent tudnak, irtózatos
44    II|           a pillanattól kezdve az ifjak valóban revolverekkel fölfegyverkezve
45    II|           Mitz is; mert, amint az ifjak köréje gyültek és megkérdezték,
46    II|            Nyolc óra lehetett. Az ifjak hallották, amint a kalózok
47    II|    vitorlák csapdosni kezdtek, az ifjak rögtön belekapaszkodtak
48    II|           jelentette számukra.~Az ifjak gyorsan megebédeltek s aztán
49    II|          ezen az első éjszakán az ifjak bizonyára éber szemmel vigyáznak
50    II|        támadásának?~Erre maguk az ifjak se gondoltak most, bár néha-néha
51    II|          útján s magával vitte az ifjak reménységét is. Félóra múlva
52    II|         tenger színét, de a bátor ifjak azért serényen dolgoztak
53    II|       könnyen elpusztúlhattak.~Az ifjak egy része aludni ment, hogy
54    II|        jajgatott a szobájában. Az ifjak, bármennyire szerették volna
55    II|          dühével, a kétségbeesett ifjak hozzájuk folyamodnak segítségért
56    II|   elszántan dacolt a viharral, az ifjak pedig nemhogy kétségbe nem
57    II|     rókatánc» kezdődik mostan.~Az ifjak nem szívesen ugyan, de mégis
58    II|          erővel küszködött. De az ifjak se igen ettek: néhány kétszersült
59    II|     csónak maradt: az, amelyen az ifjak legelőször menekűlni akartak
60    II|          réműlten rohantak föl az ifjak a födélzetre. De Will Mitz,
61    II|        szél már alább hagyott. Az ifjak följöttek a födélzetre és
62    II|        Will! Will! - kiabáltak az ifjak és esdőleg nyújtották feléje
63    II|         főárbócot nyaldosták s az ifjak minden pillanatban attól
64    II|          el volt oldva s mivel az ifjak azonnal evezőre kaptak,
65    II|        tengeren úszkált.~Mikor az ifjak látták, hogyan sűlyed el
66    II|       Will Mitz kímélni akarta az ifjak erejét arra az esetre, ha
67    II|       lefekszenek és alszanak.~Az ifjak szót fogadtak s félóra múlva
68    II|            Aztán beesteledett, az ifjak lefeküdtek és Will Mitz
69    II|       nyöszörgött vízért, hogy az ifjak inkább maguk nem ittak,
70    II|       volt az! A félholt, erőtlen ifjak minden öt percben kidőltek
71    II|     rajtunk, mindenható Isten!~Az ifjak egyike-másika vadúl kiabált,