| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ausztráliába 2 avagy 2 axel 17 az 1290 azaz 2 azelott 1 azért 34 | Frequency [« »] ----- ----- 3377 a 1290 az 810 hogy 731 és 717 s | Verne Gyula Az Antillák világa IntraText - Concordances az |
Rész, fejezet
1 I| hangosan Ardagh Julián úr, az igazgató.~Hangos tapsvihar 2 I| társait.~Mikor csönd lett, az igazgató tovább folytatta 3 I| Leuwen Albert...~A taps, az éljenzés ismét megújult, 4 I| is igazságosnak találják az osztályozást és örűlnek 5 I| Julián úr megvárta, míg az örömújjongás lecsillapult 6 I| Perkins Hubert...~A taps és az éljenzés újra meg újra kitört 7 I| mindegyike után s most már csak az utolsó volt hátra, mert, 8 I| legjobb tanuló élvezze.~Az igazgató tehát fölolvasta 9 I| igazgató tehát fölolvasta az utolsó, kilencedik nevet 10 I| valósággal bálványozták az Antilian-School növendékei, 11 I| vállukra nem kapták.~Mind ez az Antilian-School tágas udvarán 12 I| tapsolt és éljenzett velük.~Az olvasónak bizonyára föltűnt, 13 I| lesz, ha megmondjuk, hogy az Ardagh Julián úr iskolája 14 I| intézet volt Londonban, az Oxford-utcában s «Antilian-School» 15 I| ismerték mindenfelé.~Ezt az intézetet körülbelül 15 16 I| serdülő ifjúsága számára. Az ottani gyarmatosok ugyanis 17 I| ugyanis legtöbbnyire ebbe az iskolába küldték fiaikat, 18 I| földmívelés mind helyet találtak az Antilian-School tantervének 19 I| úgy, hogy a növendékek, ha az iskolából kikerültek, bátran 20 I| kikerültek, bátran neki vághattak az élet küzdelmeinek, mert 21 I| élet küzdelmeinek, mert az emberi tevékenység és munka 22 I| hatvan növendéke lehetett az Antilian-School-nak, akik 23 I| meglehetős magas díjat fizettek az oktatásért és a kollégiumi 24 I| szülők gyermekei voltak. Az utolsó esztendő végeztével 25 I| részük pedig visszament az Antillákra, a szülői házba.~ 26 I| cricket- és crocket-játékokat, az úszást, vívást, táncot, 27 I| Legtöbben voltak persze az angolok, akik iparkodtak 28 I| Szent-Bertalan-szigetről - az egyetlen svéd birtokról - 29 I| birtokról - több növendék került az intézetbe s köztük volt 30 I| gyűlölködés ki ne törjön köztük. Az irigységre és féltékenységre 31 I| csábító alkalom kínálkozott az évzáró ünnepély alkalmából 32 I| a legméltóbbnak juttatta az érdem és elismerés pálmáját, 33 I| a féltékenységét.~Miután az igazgató fölolvasta a kilenc 34 I| Kethlen Seymour - folytatta az igazgató - nagyobb alapítványt 35 I| nagyobb alapítványt tett az intézet javára oly célból, 36 I| a kilenc legjobb tanuló az évzáró vizsgálat után tanulmányútra 37 I| ösztöndíj, amelyről maga az igazgató se tudott többet, 38 I| Kethlen Seymour ugyanis az alapítólevélben csak kitűzte 39 I| alapítólevélben csak kitűzte az utazási ösztöndíjakat, de 40 I| a növendékeket.~Mindegy. Az igazgató még ma megsürgönyzi 41 I| ma megsürgönyzi a kábelen az évzáró vizsgálat eredményét 42 I| növendékek és meddig tartson az utazás.~Mindezt elmondta 43 I| utazni és meddig tarthat az utazás.~- Azt hiszem, - 44 I| Már én csak jobb szeretnék az éjszaki sarkvidékre menni, - 45 I| csak hét-nyolc hetünk van az utazásra, ennyi idő alatt 46 I| nem igen messzire juthat az ember.~A fiatal dánnak alighanem 47 I| veszedelmesebb utazásra se az igazgató, se a szülők nem 48 I| Reménylem, - végezte szavait az igazgató, - hogy 5-6 nap 49 I| sokáig kell majd várniuk az indulással még akkor is, 50 I| levele megérkezett; mert ha az utazás csakugyan 6-8 hétig 51 I| múlva kezdődik.~Másrészt, ha az utazást a vakáció idejére 52 I| két nap - és semmi válasz! Az eminensek nyugtalankodni 53 I| nyugtalankodni kezdtek, csak az «Antilian-School» igazgatója 54 I| magyaráznunk, miért hívták ezt az iskolát «Antilian» iskolának. 55 I| Karibi-szigeteknek hívják az Antillákat az angolok s 56 I| Karibi-szigeteknek hívják az Antillákat az angolok s mind az amerikai, 57 I| Antillákat az angolok s mind az amerikai, mind az angol 58 I| s mind az amerikai, mind az angol nyelvű térképeken 59 I| illett volna róluk elnevezni az iskolát. Ezért keresztelték « 60 I| ami körülbelül annyi, hogy az Antillákról származó tanulók 61 I| ostromolta, hogy nem jött-e meg az Antillákról a várva-várt 62 I| nem jött meg!~- Mi lehet az oka? - tűnődtek az érdekeltek. - 63 I| lehet az oka? - tűnődtek az érdekeltek. - Talán csak 64 I| hogy nincsen galamb-posta az Antillák és Anglia közt! 65 I| azon, hogy lesz-e valami az utazásból.~Hát ez igaz volt; 66 I| még nem volt meg Anglia és az Antillák közt, türelemmel 67 I| rendes posta-gőzös meghozza az óhajtott levelet.~Különben 68 I| akarta mondani terveit és az utazásra vonatkozó szándékait.~ 69 I| egyre azt hajtogatták, hogy az egész utazási ösztöndíj-história 70 I| ösztöndíj-história csak mese, hogy az a szoknyás Maecenás, már 71 I| voltaképen nem is él s az egész dolog afféle humbug, 72 I| eső után a gomba nálunk.~Az Antilian-School növendékei 73 I| hogy valóban élő asszony-e az a Mrs. Seymour s hogy csakugyan 74 I| csakugyan tett-e alapítványt az utazás költségeire, vagy 75 I| ennek a foglalatja röviden az volt, hogy a kilenc ösztöndíjas 76 I| hogy a kilenc ösztöndíjas az Antillákra fog utazni.~ ~ 77 I| szórakozással jutalmazta az Antilian-School kilenc első 78 I| nagyon is kívánatos dolog.~Az Antilian-School növendékeire 79 I| és kellemes lehetett ez az utazás, mert legtöbbjük 80 I| is, hogy viszontláthatják az édes anyaföldet, melyet 81 I| kitüntetés ért, hogy megláthatta az Antillák csodás világát. 82 I| Manchesterben telepedett meg s az apja gyártulajdonos volt;~ 83 I| Martinique szigetén született. Az apja államhivatalnok volt 84 I| volt nála és még mindig az Antillákon lakott;~Wickborn 85 I| Santa-Cruz szigetéről, akinek az apja nagy fakereskedő volt 86 I| eminens bölcsője tehát mind az Antillákon ringott s noha 87 I| megpillantottuk.~Legidősebbek voltak az ifjak közt: Hinsdale Roger, 88 I| hollandus vérét talán még az Antillák forró heve se melegíti 89 I| egyre azt találgatta, hogy az Antillák mely szigeteit 90 I| Barbados szigetét, mely az Egyesűlt-Királyság egyik 91 I| köszönetre, mert Mrs. Seymour, az utazással járó összes költségeken 92 I| ösztöndíjat biztosított az eminensek mindegyikének, 93 I| hazafelé indúlnak.~Magát az utazást körűlbelűl nyolc 94 I| igazgató úrnak:~«Kibéreltem az utazásra az Alert hajót, 95 I| Kibéreltem az utazásra az Alert hajót, melynek Mr. 96 I| Paxton a kapitánya. A hajó az irországi Cork kikötőben 97 I| azonnal elindúl, mihelyt az utasok mind a födélzeten 98 I| lesznek.»~Annyi bizonyos, hogy az ösztöndíjasoknak nem lehetett 99 I| két hónapi semmittevés, az esztendő legszebb szakában: 100 I| példaszó mondja.~- Bárcsak már az Alert födélzetén lennénk! - 101 I| Mindenekelőtt értesítenie kellett az ösztöndíjas diákok szüleit 102 I| kellett kérni a szülőktől az engedélyt az utazásra.~Ez 103 I| a szülőktől az engedélyt az utazásra.~Ez hamarosan megtörtént 104 I| szülők örömmel egyeztek bele az utazásba. Most még, a tömérdek 105 I| tömérdek előkészület mellett, az volt hátra, hogy alkalmas 106 I| rájuk s esetleg fékezze az ifjúkorral együtt járó kalandvágyat, 107 I| vakmerőséget, könnyelműséget.~Az igazgató maga nem mehetett 108 I| mert szüksége volt rájuk az évzáró vizsgák s az új tanesztendő 109 I| rájuk az évzáró vizsgák s az új tanesztendő előkészítésére. 110 I| gazdasági igazgató, avagy az intézet gazdája, ahogy rendesen 111 I| ahogy rendesen hívták; csak az volt a kérdés, hogy Mr. 112 I| Junius 24-én, öt nappal az indúlás előtt, Ardagh igazgató 113 I| úrnak, hogy látogassa meg az irodájában, mert fontos 114 I| vele.~Patterson úr éppen az utolsó számot írta le az 115 I| az utolsó számot írta le az aznapi kiadások rovatában, 116 I| kiadások rovatában, mikor az igazgató üzenetét kapta. 117 I| kimért lépésekkel indult az igazgatóhoz.~- Patterson 118 I| Patterson úr, - kezdte az igazgató, miután kezet fogtak, - 119 I| A gazda letette kalapját az egyik székre s óvatosan 120 I| szárnyait, leűlt a másikra; az igazgató pedig így folytatta:~- 121 I| Corkból.~- Reméljük, hogy az utazás kellemes és szórakoztató 122 I| is reménylem, - bólintott az igazgató - s csak azt sajnálom, 123 I| mehetek velük. De éppen most, az év végén, nem hagyhatom 124 I| végén, nem hagyhatom itt az intézetet...~- Semmi esetre 125 I| helyett küldenem, - folytatta az igazgató, - még pedig oly 126 I| kedves Patterson, - ismételte az igazgató, - s azt hiszem, 127 I| nemcsak a számadásokat, hanem az ifjakat is rendben fogja 128 I| kell mondanom, - folytatta az igazgató, - hogy Mrs. Kethlen 129 I| Patterson, hogy legyen készen az indúlásra, mely öt nap múlva 130 I| Mr. Patterson Horatio, az Antilian School gazdája, 131 I| noha már esztendők óta csak az intézet számadásaival bíbelődött, 132 I| udvarias volt, úgy, hogy az első tekintetre kissé félszegnek 133 I| gazdasszony volt. Voltaképpen az ő érdeme volt az is, hogy 134 I| Voltaképpen az ő érdeme volt az is, hogy a férje mindig 135 I| Patterson Horatio, midőn az igazgató szobájából kijött, 136 I| lakásába, melynek ablakai az intézet udvarára nyíltak. 137 I| derék Mr. Patterson megállt az ablak előtt, azon tűnődve, 138 I| tűnődve, hogy örüljön-e az igazgató megbízásának, vagy 139 I| hogy meg se hallotta, mikor az ajtó nyílt és Mrs. Patterson 140 I| különben is tudván, hogy az igazgató hívatta a férjét, 141 I| Patterson, mi újság?~- Újság az van, asszonyom, - felelte 142 I| hogy ő kíséri el a diákokat az Antillákra?~- Nem, erről 143 I| Kénytelen voltam vele... Az igazgató akarja.~- Nos, 144 I| Patterson. - S engem csak az aggaszt, hogy a hosszú tengeri 145 I| font sterlinget, - felelte az érdemes gazda ünnepélyesen.~- 146 I| örömmel. - És mikor lesz az indúlás?~- Június 30-án, 147 I| már Corkban kell lennünk, az Alert födélzetén. Nincs 148 I| veszedelmes!~- Mindegy! Az ember sohse tudhatja, nem 149 I| tudhatja, nem éri-e baj az úton.~És hiába beszélt, 150 I| dolog is, amely...~- Nos, mi az, Horatio? - kérdezte Mrs. 151 I| felesége, hanem visszament az irodájába, hogy elintézze 152 I| elintézze minden dolgát az indúlás előtt s átadhassa 153 I| Patterson úr véletlenűl elvész az úton.~Végre elkövetkezett 154 I| elkövetkezett június 28-ika, az a nap, amelyen indúlniok 155 I| Patterson úrral s megadta neki az utolsó utasításokat. Aztán 156 I| utasításokat. Aztán félkilenckor az utasok elbúcsúztak társaiktól 157 I| utasok elbúcsúztak társaiktól az udvaron.~Hinsdale Roger, 158 I| egymásután kezet fogtak az igazgatóval, a tanárokkal 159 I| A kocsi kivágtatott az Antilian School udvarából 160 I| 30-án reggel elindúlnak az Antillák felé, az Alert 161 I| elindúlnak az Antillák felé, az Alert födélzetén.~ ~ 162 I| utcájú város megérdemli, hogy az idegen szétnézzen benne. 163 I| benne. Sok háza, különösen az óvárosban, több száz éves 164 I| óvárosban, több száz éves s bár az idő vasfoga ugyancsak megviselte, 165 I| veszedelmesen rossz híre volt.~Azon az estén, június 29-én, e csapszék 166 I| sántikálnak.~Máskülönben az egész ivó tele volt hasonszőrű 167 I| ha a corki rendőrség azon az estén razziát tartott volna 168 I| kalmároknak a Salamon-szigetek, az Új-Hebridák és Új-Anglia 169 I| mindenesetre fölakasztják.~Az elfogott kalózok összesen 170 I| szerencsésen megugrott, bár az angol hadigőzös legénysége 171 I| voltak. Miután tudták, hogy az életük úgyse ér egy fapitykét 172 I| két börtönőrt leütöttek, az egész bandával együtt megszöktek 173 I| hírére azonnal talpra állt az összes rendőrség és lázas 174 I| Itt nem maradhatunk! Még az éjszaka kezdete előtt el 175 I| kimenni tehát nem mehetünk ki az utcára, mert a világosságnál 176 I| kérdezte Carpenter John.~- Az se baj, - nyugtatta meg 177 I| nyugtatta meg a kapitány az aggódó vitorlamestert. - 178 I| aggódó vitorlamestert. - Az ivónak van egy csapó-ajtaja 179 I| órája, hogy várjuk!~- S még az is kérdés, - tódította Carpenter 180 I| fölolvasta a következő hírt:~«Az Alert még mindig a corki 181 I| készen. Paxton kapitány csak az Antilian School növendékeit 182 I| School növendékeit várja, de az indúlás nem szenved késedelmet, 183 I| ikára volt kitűzve. Mihelyt az ifjak a födélzeten lesznek, 184 I| ifjak a födélzeten lesznek, az Alert azonnal indúl kitűzött 185 I| azonnal indúl kitűzött célja, az Antillák felé.»~Tehát arról 186 I| amelyet Mrs. Seymour Kethlen az Antilian School növendékei 187 I| cinkosuk a kalózoknak; bizonyos az is, hogy az Alert legénysége 188 I| kalózoknak; bizonyos az is, hogy az Alert legénysége közt nincs 189 I| mondta a kapitány. - Az Alert tehát csak holnap 190 I| kikötőtől. Föltéve, hogy az utasok nincsenek a hajón, - 191 I| megengedi, én szétnézek az utcán. Hátha meglátom Cortyt!~- 192 I| vitorlamester fölhajtotta az előtte álló félpohár pálinkát 193 I| pálinkát és óvatosan kisuhant az utcai ajtón.~Félkilencre 194 I| de még elég világos volt. Az égen azonban felhők tornyosúltak 195 I| tornyosúltak s úgy látszott, hogy az éjszaka sötét és borúlt 196 I| hogy alig látszott valami az arcából. Corty volt, akit 197 I| nyugtalanúl tekintgetett az ajtó felé, mintha minden 198 I| jutott, halkan így szólt:~- Az utca tele van rendőrökkel, 199 I| A hajó?~- Még mindig az öbölben vesztegel, de már 200 I| öbölben vesztegel, de már az utasokat várja.~- S a csónak?~- 201 I| igazolásra szólította fel az ottlevőket.~ ~ 202 I| V. FEJEZET.~Az orvtámadás.~A négy bandita, 203 I| találkozásra kitűzött helyre.~Az utcákon elég sűrűen járt 204 I| Erre, - mutatta Corty az utat; - most balra fordulunk, 205 I| kapitány.~- Nem, - felelte az egyik matróz a csónakból. - 206 I| Körűlbelűl kilenc óra lehetett s az eget majdnem teljesen elborították 207 I| felhők. Noha nem esett, az öbölből fölszálló finom, 208 I| megindúlt visszafelé azon az úton, amelyen jöttek.~Harry 209 I| kiabálás hallatszott abból az utcából, amelyben a «Kék 210 I| hogy mi történt, mert éppen az utcasarkon, a hol a zűrzavar 211 I| dolgot adott a rendőröknek. Az összecsődűlt tömeg még növelte 212 I| egy része pártját fogta az elfogottaknak és fenyegette 213 I| szakács - akár ők voltak az elfogottak, akár nem, - 214 I| szállni a csónakba, midőn az utca túlsó sarkán két sötét 215 I| vitorlamester meg a szakács voltak. Az a két matróz, akit a rendőrök 216 I| meg a szakács késedelmét az okozta, hogy a csődület 217 I| tízen beleültek a csónakba s az evezők halkan, de nagy erővel 218 I| fogta a kormányt, ő ismerte az öblöt s még e pokoli sötétben 219 I| ködös éjszakán átvillant az «Alert» jelzőlámpásának 220 I| jelzőlámpásának a fénye.~Az evezők megálltak s az apály 221 I| fénye.~Az evezők megálltak s az apály sodra lassan hajtotta 222 I| erre, de segített nekik az apály is, mely egyenesen 223 I| evezniök kellett volna, az evezőcsapásokat az őrt álló 224 I| volna, az evezőcsapásokat az őrt álló matróz bizonyosan 225 I| perc múlva a csónak súrolta az «Alert» oldalát. Fönt, a 226 I| födélzeten hallani lehetett az őrt álló matróz lépéseinek 227 I| hogy maradjanak veszteg. Az őrt álló matróz még egyre 228 I| ahonnan legutoljára hallotta az őrt álló matróz lépéseit.~ 229 I| hirtelen föltárúlt szobájának az ajtaja s még mielőtt csak 230 I| Segítség! - s ez volt az utolsó szava.~Halálsikoltását 231 I| cimborái ott álltak lesben az ajtó előtt s egyiket a másik 232 I| vitorlákat.~De mi lesz holnap, ha az Antilian School növendékei 233 I| Antilian School növendékei az «Alert» födélzetére akarnak 234 I| hogy fogják megmagyarázni az «Alert» rejtélyes eltűnését.~ 235 I| volna.~Különben a tenger és az idő is csöndes volt. Szél 236 I| keljenek.~Lett volna ugyan mód az indúlásra az apály segítségével, 237 I| volna ugyan mód az indúlásra az apály segítségével, de ez 238 I| értelme se volt. Mert ha az «Alert» holnap reggel nem 239 I| velük is elbánunk.~- De hát az a csónak, amelyik hozza 240 I| hogy hajnalig változik az idő és szél kerekedik. Ha 241 I| lassankint aludni tértek s csak az őrt álló matróz maradt a 242 I| okmányaiból megtudta, hogy az «Alert» csak három éves, 243 I| Sokkal fontosabb volt ennél az a fölfedezés, amire Paxton 244 I| kapitány sohase fordúlt meg az Antillákon s következésképpen 245 I| alapján bérelte ki a hajót az Antilian School növendékei 246 I| hullámzani kezdett a tenger: az apály ideje közeledett.~- 247 I| gonosztevő lassan kievezett az öböl előfoka felé s ott 248 I| VII. FEJEZET.~Az «Alert» födélzetén.~A háromárbócos, 249 I| kapitány gondjaira bízta az Antilian School növendékeit.~ 250 I| megvizsgálták a hajót. Mindjárt az első percben látták, hogy 251 I| nagyszerű fogást csináltak: az «Alert» úgyszólván még egészen 252 I| úgyszólván még egészen új volt s az építői nagyon ügyeltek arra, 253 I| bottal üthetnék a nyomát!~Az ég felhős volt és finom 254 I| ennek, a ködnek; legalább az «Alert» kevésbbé látható 255 I| kevésbbé látható s talán az utasai se jönnek föl rá 256 I| ismerte Paxton kapitányt vagy az «Alert» meggyilkolt legénységét, 257 I| talán sikerűl megmenekűlniök az üldöző rendőröktől. Egyelőre, 258 I| mozdulatlanúl álltak ott, mint az «Alert», de a gőzösök lassankint 259 I| gőzösök egyike se közeledett az «Alert» felé, a banditáknak 260 I| azonban különös dolog történt. Az öböl külső bejárásánál fölbukkant 261 I| fölbukkant egy gőzös és egyenesen az «Alert»-nek tartott. Hatalmas 262 I| amelyek szenet szállítanak az angol gyarmatokba, ahonnan 263 I| gőzös, miután befordúlt az öböl kiugró előfoka mellett, 264 I| tartott, hanem egyenesen az «Alert»-felé vette az útját. « 265 I| egyenesen az «Alert»-felé vette az útját. «Concordia» volt 266 I| parancsnoka messziről meglátta az «Alert» nevét s miután ismerte 267 I| lassan-lassan oly közel jött az «Alert»-hez, hogy már alig 268 I| nagyon megbánta, hogy még az éjszaka csónakra nem űlt 269 I| gőzös már egész közel volt az «Alert»-hez s a matrózok 270 I| kiáltott hozzájuk:~- Kicsoda az «Alert» kapitánya?~Harry 271 I| kapitánya?~Harry Markel, aki az árbóc mögé bújt, mit se 272 I| még hangosabban ismételte az előbbi kérdést, Harry Markel 273 I| Harry Markel elő is bújt az árbóc mögűl.~- Kicsoda a « 274 I| Mondd neki, hogy rossz az ára, - súgta Corty a cinkostársának.~- 275 I| semmi.~- Szerencsés útat az «Alert»-nek!~- Szerencsés 276 I| és visszafelé indúlt azon az úton, amelyen jött. John 277 I| banditákat.~De nem ez volt az egyedüli veszedelem. Sokkal 278 I| nagyobb veszedelem volt ennél az, hogy nemsokára el fognak 279 I| nemsokára el fognak jönni az utasok s ki tudja, hogy 280 I| tizen-tizenegyen űltek benne az evező matrózokon kívűl, 281 I| szintén valószínű volt, mert az «Alert» most fordúlt meg 282 I| hogy ne eresszük föl ezeket az embereket a hajóra.~- Már 283 I| Inkább magunk hordjuk föl az utasok podgyászát, - vélekedett 284 I| először azt.~Ez a «más dolog» az volt, hogy el kellett tüntetniök 285 I| meg arról, hogy ők most az «Alert» matrózai s ehhez 286 I| megszabadulunk tőlük, ha az éjszaka kedvező szél kerekedik.~ 287 I| volt kétszáz lépésnyire s az egyik matróz fölkiáltott 288 I| meg, hogy bemutassam önnek az Antilian School növendékeit 289 I| gúnyolódó Renault Tony, akit az ünnepélyes pillanat egyáltalában 290 I| VIII. FEJEZET.~Veszteglés az öbölben.~Patterson úr és 291 I| legtöbbjük még a tengeren túl, az Antillák valamelyikén született 292 I| mindnyájan megjárták már az oceánt: ez már oly rég történt, 293 I| tíz éves volt akkor, mikor az oceánon átkelt, ez a vitorlás 294 I| szintén nagyon örűlt ennek az alkalomnak.~Mikor a kis 295 I| Anglia és Irország között.~Az idő szép volt; még csak 296 I| mondogatta:~- Lám, a lelkierő, az erős akarat útját vágja 297 I| akarat útját vágja ennek az ostoba betegségnek!~Esti 298 I| későn már nem mehettek föl az «Alert» födélzetére; másnapra 299 I| Mert ők bizony mindjárt az nap este szerettek volna 300 I| partra s ott kérdezősködtek az «Alert» felől. Egy matróz 301 I| már későn van, - mondta az érdemes mentor - és holnap 302 I| se lehet, - mondta most az egyik matróz a fejét rázva, - 303 I| holnapután se indúlhatnak el az urak.~- Akkor hát, - vágta 304 I| vágta ketté Patterson úr az okoskodást, - legcélszerűbb 305 I| Patterson urat.~Mialatt az érdemes mentor udvariasan 306 I| elmondta, mennyire boldog, hogy az ő vezetése mellett s az « 307 I| az ő vezetése mellett s az «Alert» födélzetén teheti 308 I| szűkek; csak a közös szoba, az étkezőterem nagyobb, mivel 309 I| legénység, a tisztek, sőt az utasok is, az idő legnagyobb 310 I| tisztek, sőt az utasok is, az idő legnagyobb részét a 311 I| pajzán jókedvében, fölmászott az árbocokra is, a vakmerő 312 I| kapitánynyal beszélgetett. De se az udvariasságával, se a bőbeszédűségével 313 I| magában Patterson úr, - de az bizonyos, hogy igazi medve.~ 314 I| nagyon szép idő lesz?~- No, az veszedelmes dolog lenne! - 315 I| felelt.~Mire gondolhatott ez az ember? Talán arra, hogy 316 I| estefelé szelet kapnak, ez az egész vidám társaság a tenger 317 I| fog pihenni.~E pillanatban az őrt álló matróz négyszer 318 I| kondított a harangon. Dél volt, az ebéd ideje. Harry Markel 319 I| így szólt:~- Megbocsátanak az urak, de én nem ebédelek 320 I| jó tengeri levegő fokozta az étvágyát.~Ebéd után a fiúk 321 I| arról, hogy partra ereszsze az utasait, mert hisz akkor 322 I| durván. - Mára tűztük ki az indúlást s el is fogunk 323 I| Még akkor is. Mihelyt az apály elkezdődik, azonnal 324 I| s ha szél nem lesz, hát az apály fog kivinni bennünket 325 I| apály fog kivinni bennünket az öbölből.~A fiúk is, Patterson 326 I| megkérdezte Harry Markeltől, hogy az Alert volt-e már az Antillákon?~- 327 I| hogy az Alert volt-e már az Antillákon?~- Még nem volt, - 328 I| felelte a kapitány. - Az Alert eddig még csak két 329 I| útat tett, s mindegyiket az Indiai-óceánban.~- De ön, 330 I| úr, bizonyára ismeri már az Antillákat? - kérdezte Perkins 331 I| ehhez képest szabjuk meg az utazás irányát.~- S mindezt 332 I| látni fogjuk? - kérdezte az álmélkodó Anders Magnus.~- 333 I| bólintott Harry Markel. - Csak az a fő, hogy minél előbb kijuthassunk 334 I| előbb kijuthassunk ebből az öbölből.~Erre azonban nem 335 I| apró felhőcskék támadtak az ég keleti alján, s Harry 336 I| kibontakoztak a vitorlák is, és az Alert, miután lassan megfordúlt 337 I| méltóságteljesen mozdúlt meg és úszott az öböl vizén.~ ~ 338 I| hét óra lehetett, midőn az «Alert» kivergődött a corki 339 I| kivergődött a corki öbölből. Az utasok kissé elszorúlt szívvel 340 I| szívvel tekintgettek vissza az elmaradozó partokra, s mindannyian 341 I| partokra, s mindannyian arról az útról ábrándoztak, amelyet 342 I| zegét-zugát átkutatták, az új fölfedezők számára nem 343 I| maradt.~Egy azonban bizonyos: az, hogy mindnyájan elégedettek 344 I| csak meg nem pillantják az Antillákat, ősi szülőföldjüket.~ 345 I| akart segítségükre jönni. Az a kis szellőcske, melynek 346 I| szellőcske, melynek segítségével az «Alert» lassanként kivergődött 347 I| mérfölddel délnyugatnak, ott ahol az ír partok utolsó kiszögellése 348 I| talál: de hogy jusson oda?~Az «Alert» tehát mozdulatlanúl 349 I| nem vehették hasznát. Sőt az is megtörténhetett, hogy 350 I| megvizsgáltasson minden hajót az öbölben, akkor nekik azonnal 351 I| ráadásul, itt voltak ezek az utasok is, akiktől pedig 352 I| eltenni láb alól ezeket az ostoba fickókat? Azt hiszem, 353 I| alatt csetlenek-botlanak, - az ember még csak nem is káromkodhatik 354 I| fejét csóválva. - Ameddig az «Alert» ki nem ér a sík 355 I| hogy amíg a szélcsönd tart, az egyiknek vagy a másiknak 356 I| tartaniuk a fölfedeztetéstől.~Az ifjak maguk türelmetlenül, 357 I| keserűséget okoztam neki az utolsó intézkedésemmel. 358 I| álló Carpenter Johntól.~- Az, hogy nincs szél, és itt 359 I| Este kilenc óra tájban az ifjak mind lefeküdtek Patterson 360 I| megkérték Cortyt, hogy ha az «Alert» esetleg felszedné 361 I| esetleg felszedné vasmacskáit az éjjel, keltesse föl őket, 362 I| keltesse föl őket, hogy lássák az indulást.~- Ó, ha indulunk, 363 I| indulunk, nyugodtak lehetnek az úrfiak, hogy fölébresztjük 364 I| nem kerűlt a sor. Midőn az ifjak másnap reggel hat 365 I| hat óra tájban fölkeltek, az «Alert» még mindig mozdulatlanúl 366 I| halkan, izgatottan.~- Nos, mi az? - mordúlt rá a vitorlamester.~- 367 I| mondta halkan Corty.~- Az ám! - hökkent meg Harry 368 I| legénységnek.~A matrózok közül csak az a kettő maradt a födélzeten, 369 I| érdeklődéssel vizsgálják az Alert hajót.~De nem igen 370 I| hogy meg fogják vizsgálni az Alert-t, mivel ez a hajó 371 I| észrevétlenül elrejtőzött a hajón.~Az volt hát a kérdés, hogy 372 I| Csónakba ülnek-e s feljönnek-e az Alert födélzetére, hogy 373 I| mozdulatára... Hogyne! hisz ez az élet-halál kérdése volt 374 I| volt rájuk nézve!~E közben az Antilian School növendékei 375 I| nézik, hogy elindúlt-e már az Alert, hogy a nagy eseményt 376 I| eseményt tudtára adhassák az európai sajtónak.~- Bolond 377 I| magyarázta Hubert Perkins.~- Az lehet, - felelte John Carpenter, - 378 I| megkapják méltó jutalmukat, az akasztófát! - tódította 379 I| szárazon rejtőzködtek, hanem az «Alert» födélzetén, ahol, 380 I| tengerre.~- Valószinű, hogy az utasok is segíteni fognak 381 I| utasok is segíteni fognak az evezésben, - mondta John 382 I| X. FEJEZET.~Az éjszak-keleti szél.~A fiatal 383 I| szemhatárt. Kelet felől elborúlt az ég s a támadó felhők talán 384 I| ennek a révén kiderűlt volna az a szörnyűséges gaztett, 385 I| farán álltak és fölhúzták az angol lobogót a francia 386 I| meghallották és megértették volna az ifjak lelkesedését, háromszor 387 I| viszonozták.~Öt óra tájban az ég még jobban beborúlt, 388 I| már bizonyosan megváltozik az idő.~- Meglesz már a szél, 389 I| vitorlamester megvetően.~- Már az igaz, hogy mindenütt láb 390 I| kérdem: van-e remény, hogy az idő megváltozik?~- Most 391 I| sőt biztosíthatom is az urakat, hogy éjfél tájban 392 I| leszünk itt.~- Eszerint az «Alert» ma este indúl?~- 393 I| mulassanak s hat órakor megehetik az utolsó vacsorát... értem: 394 I| utolsó vacsorát... értem: az utolsó vacsorát, amit Irország 395 I| félig fenyegető célzásnak az értelmét, s örömmel vitték 396 I| Wagah tőről-hegyre megtudta az egész «Ösztöndíjas» históriát, 397 I| legalább egyelőre, biztosította az utasok életét is.~A vacsorát 398 I| miután megtudta, hogy még az éj leszállta előtt indúlnak, 399 I| hogy beleszokjunk abba az állapotba, amelybe a körűlmények 400 I| egész napra, - úgy hogy az értelmes állat lassanként 401 I| fiúk azonnal fölugráltak az asztaltól és fölrohantak 402 I| felől csipős szél csapott az arcukba: - most már valóban 403 I| parancsolta a kapitány.~Az Alert lassan délnyugatnak 404 I| szél kerekedett, s mire az Alert utasai fölkeltek, 405 I| kapitány szerepét, mivel az utasok nem ismerték a szerencsétlent, 406 I| terveit.~Miért is ne tenné meg az útat Barbadosig, mint Paxton 407 I| határozottan nyer; mert ha az ifjak mindegyike és Patterson 408 I| tudni, nem találkoznak-e az Antillákon valakivel, aki 409 I| Markel sietett megnyugtatni az aggodalmaskodókat.~- Ez 410 I| Paxton sohase fordult meg az Antillákon, - magyarázta 411 I| minden kikötőben változtatják az embereiket. Az egész veszedelem, 412 I| változtatják az embereiket. Az egész veszedelem, amit kockáztatunk, 413 I| jól sikerül a dolog.~Ez az okoskodás hatott: a kapzsiság 414 I| győzött a józan óvatosságon, s az Alert utasainak életét egyelőre 415 I| tengeren vízbe hányatta volna az utasokat mind, s megszabadulván 416 I| nem volt szabad eltérnie.~Az első állomás Szent Tamás 417 I| a Szent Bertalan-sziget, az egyetlen svéd birtok az 418 I| az egyetlen svéd birtok az Antillákon, máskülönben 419 I| Guadeloupe érintésével, az Alert meglátogatja az angol 420 I| érintésével, az Alert meglátogatja az angol Dominicát, a francia 421 I| elhitette magával, hogy az egész utazás ily szépen, 422 I| tenger nyugtalanabb lett. Az Alert, ámbár jól tartotta 423 I| kevesebbet evett, mint rendesen.~Az érdemes mentor ebéd után 424 I| nyugtalanul.~- Szerencsére az; sőt azt hiszem, még erősödik 425 I| a kötelekbe kapaszkodni.~Az alattomos Corty, aki titkos 426 I| titkos kárörömmel szemlélte az «édesvízi patkány» sanyarúságát, 427 I| Mondanunk se kell, hogy az Antilian School növendékei 428 I| megkönnyebbült, de azért az állapota éppen nem javult, 429 I| semmit se használt.~Végre az alávaló Corty, aki fölségesen 430 I| meggyőződéssel. - Ennek az orvosságnak néha bámulatos 431 I| nagyot húzott belőle. De csak az első kortyig mehetett: ez 432 I| Cortynak igaza volt: ennek az «orvosság»-nak valóban bámulatos 433 I| Corty ajánlott, meg volt az a hatása, hogy teljesen 434 I| Majdnem két napig tartott ez az állapota; de mikor fölocsúdott, 435 I| mikor fölocsúdott, megjött az étvágya is, és 48 óra múlva 436 I| födélzeten. Gyönge volt még, az igaz: de a betegségen már 437 I| XII. FEJEZET.~Az Atlanti-óceánon keresztül.~ 438 I| Atlanti-óceánon keresztül.~Az utazás elég kellemes volt. 439 I| jelentéktelen volt, hogy az Alert föl se vette.~Az ifjak, 440 I| hogy az Alert föl se vette.~Az ifjak, hasznukra akarván 441 I| hisz mindegyik ifjúnak az élete hétszáz font sterlinget 442 I| font sterlinget ért neki!~Az ifjak egyik legkedvesebb 443 I| ízben ellátták a konyhát az ebédre való hallal.~Sok 444 I| bukdácsoltak a hajó körül. Az «óceán bohócai», ahogy e 445 I| nem kerül.~Július 7-ikén az Alert matrózai fogtak egy 446 I| ugyan élvezhetetlen, de az úszóiból kitűnő kocsonyát 447 I| ki is tett magáért ezzel az ízletes fogással.~Az idő 448 I| ezzel az ízletes fogással.~Az idő tehát nem telt unalmasan; 449 I| tehát nem telt unalmasan; az ifjak még vadásztak is. 450 I| hogy a hajó legénysége és az utasok között soha se lett 451 I| lett bizalmasabb a viszony. Az ifjak voltaképen csak a 452 I| volt velük szemben, mint az első napon.~Gyakran találkoztak 453 I| amerikai gőzös, mely szintén az Antillák felé igyekezett, 454 I| felé igyekezett, utolérte az Alert-t s mellette elhaladtában 455 I| Semmi.~- Hová mennek?~- Az Antillákra... És önök?~- 456 I| akik legtöbbet törődtek az út irányával - sőt naplót 457 I| menekülve várja meg, míg az orkán végigsöpri a tengert 458 I| büszke volt, hogy még csak az étvágyát se rontotta el 459 I| rontotta el a vihar.~Ez az orkán egyébként alaposan 460 I| veszedelmesen, azonnal fölmásztak az árbockosárba, szétnézni, 461 I| tengeri mérföldnyire voltak az Antillák legközelebb eső 462 I| hogy valaki rájuk ismerhet az Antillákon.~...Most még 463 I| végezhetnek velük. Aztán az Alert délnek fordúl s megy 464 I| Alert délnek fordúl s megy az útjára...~De Harry Markel 465 I| hatvan mérföldnyire voltak az Antilláktól, s valószínű 466 I| ismét odafönt töltötték az árbockosarakban: sőt fogadtak 467 I| XIII. FEJEZET.~Az «Essex» cirkálóhajó.~De, 468 I| mérföldnyire, egyenesen az Alert orra előtt, vékony 469 I| félóra alatt oly közel jött az Alert-hez, hogy alig volt 470 I| tőle negyedmérföldnyire.~Az utasok kíváncsian találgatták 471 I| Hadi gőzös, - mondta az egyik.~- Én már a zászlaját 472 I| látszott és úgy is volt.~Az Essex 5-600 tonnás cirkáló-gőzös 473 I| fogta a gépjét s egyenesen az Alert felé tartott.~Képzelhetjük, 474 I| egyik-másik már látni vélte magát az akasztófán!~Vajon nem lehetséges-e, 475 I| gyilkosságot, sürgönyöztek az Antillákra, hogy fogják 476 I| Antillákra, hogy fogják el az Alert-t az ál-Paxtonnal 477 I| hogy fogják el az Alert-t az ál-Paxtonnal és fegyenctársaival 478 I| fegyenctársaival együtt?... S hátha az Essex most azért jött eléjük, 479 I| higadtabb lett.~...Nem lehet az, hogy az Essex az ő elfogatásukra 480 I| lett.~...Nem lehet az, hogy az Essex az ő elfogatásukra 481 I| lehet az, hogy az Essex az ő elfogatásukra jött elébük. 482 I| hallatlan vakmerőséget, hogy az Antillákra jöttek volna 483 I| hidegvérrel várta a történendőket. Az Essex jelezte lobogójával, 484 I| már nem lehetett. Még ha az Alert szökni akart volna 485 I| kísérlete hiába való lett volna; az Essex negyedóra alatt utóléri 486 I| perc múlva mind a ketten az Alert födélzetén voltak.~- 487 I| Hol a kapitány? - kérdezte az idősebbik.~- Itt vagyok, - 488 I| Ön Paxton kapitány?~- Az vagyok.~- S ez a hajó az 489 I| Az vagyok.~- S ez a hajó az Alert, mely június 30-ikán 490 I| Úgy van, uram.~- S az «Antilian School» növendékei 491 I| rámutatott Patterson úrra meg az ifjakra, akik egy szót se 492 I| hajóhídra s miután köszöntötte az utasokat, az angolokat jellemző 493 I| köszöntötte az utasokat, az angolokat jellemző hideg 494 I| Markelhez:~- Paxton kapitány, az Essex parancsnoka örül a 495 I| szerencsének, hogy találkozott az Alert-vel s mi is örülünk, 496 I| kérdezte a hadnagy: - s az időjárás kedvezett?~- Nem 497 I| hadnagy közömbösen.~Majd, az utasok felé fordúlva, így 498 I| szólt:~- Patterson úr?...~Az érdemes mentor előlépett, 499 I| fogott Patterson úrral, majd az idősebbik odafordúlt Harry 500 I| legénye van? - kérdezte az idősebbik.~- Csak kilenc -