Rész,  fejezet

 1     I|              Nem, - felelte az egyik matróz a csónakból. - Még nem jöttek
 2     I|             város közepe felé. A két matróz - mert a ruhájukról látszott,
 3     I|            lássa, mi történik. A két matróz még mindig dulakodott a
 4     I|             szakács voltak. Az a két matróz, akit a rendőrök elfogtak,
 5     I|          evezőcsapásokat az őrt álló matróz bizonyosan meghallotta volna.~
 6     I|         hallani lehetett az őrt álló matróz lépéseinek a kongását, de
 7     I|          hajó tatja alatt voltak s a matróz már akkor se láthatta volna
 8     I|      maradjanak veszteg. Az őrt álló matróz még egyre sétált a födélzeten,
 9     I|     legutoljára hallotta az őrt álló matróz lépéseit.~A boldogtalan
10     I|      markolatig a szívébe nyomúlt.~A matróz meg se nyikkant. Nagyot
11     I|       azonban két-három még nem alvó matróz meghallotta. Ezek ijedten
12     I|             végeztek a banditák. Hat matróz és a kapitány: ez kevés;
13     I|            tértek s csak az őrt álló matróz maradt a födélzeten. De
14     I|              beűltek a csónakba, két matróz pedig egyenkint leadogatta
15     I|              e kiáltásra. De midőn a matróz másodszor is átkiáltott
16     I|              Concordia» kapitánya?~A matróz kérdéséből világosan látható
17     I|              ott állt a hajóhídon, a matróz mellett.~- És mit parancsol? -
18     I|        kétszáz lépésnyire s az egyik matróz fölkiáltott a hajóra:~-
19     I| kérdezősködtek az «Alert» felől. Egy matróz aztán meg is mutatta nekik
20     I|                 mondta most az egyik matróz a fejét rázva, - oly szélcsönd
21     I|              pillanatban az őrt álló matróz négyszer egymásután kettőt
22     I|          róla! - fakadt ki dühösen a matróz.~- Hát nem jött meg a szél?~-
23     I|            valóban indulhattak!~Négy matróz már beledugta a hosszu rúdakat
24     I|              itt vannak, - felelte a matróz. - Látni amint túlemelkednek
25     I|     válaszolt:~- A távirat szerint a matróz még élt, midőn a parthoz
26    II|             nem mert, mivel, ha ez a matróz ismerte az igazi Paxton
27    II|       cimbora, - felelte a gyanútlan matróz, - ha ugyan ő a kapitánya
28    II|          fölsietett a fedélzetre s a matróz elé állva, így szólt:~-
29    II|            vagyok Paxton kapitány.~A matróz katonásan köszöntötte a
30    II|           kapitány urat, - felelte a matróz tisztességtudóan, - arra
31    II|               Nincsen? - ismételte a matróz meghökkenve. - Én úgy tudom,
32    II|       hazudik, mint a parancsolat!~A matróz megköszönte a kapitány szivességét
33    II|          joggal félhetett, hogy akad matróz vagy hajóstiszt, aki ismerte
34    II|                Különös! - tünődött a matróz. - Pedig úgy áll előttem,
35    II|             megyek, - felelte a volt matróz, - úgy sincs egyéb dolgom.~
36    II|             födélzeten volt, mikor a matróz odaért csónakával a hajóhoz.
37    II|     veszedelmet sejtett, s mielőtt a matróz fölkapaszkodhatott volna
38    II|            hajón? - csóválta fejét a matróz. - No, sebaj: hát majd megvárom.~
39    II|             ravasz Corty befejezni a matróz gondolatát.~- Igazad van,
40    II|           van, pajtás, - hagyta rá a matróz elégedetten. - Majd reggel
41    II|       hallott. Alighogy eltávozott a matróz, azonnal feljött a födélzetre
42    II|     szárazföldre és Morden, az egyik matróz, cipelte utána a kosarakat.
43    II|            Cogh se tudta. A részeges matróz megszökött tőle, s alighanem
44    II|              előlépve.~- Ez a részeg matróz az ön embere?~- Valóban
45    II|      folytatta a révkapitány. - Ez a matróz sok mindenfélét összehadart
46    II|           orrában csakis az őrt álló matróz volt, aki bizonyára szundikált
47    II|               Vigyázzon, az őrt álló matróz erre jön.~- Lapuljunk meg
48    II|            De már nem volt rá idő. A matróz éppen most ért a középső
49    II|     ingadozásáról észrevette, hogy a matróz tántorogva jár. Valószínű,
50    II|             történt, amikor a részeg matróz visszaődöngött a helyére,