Rész,  fejezet

 1     I|               nyomdokain járhatunk.~- Már én csak jobb szeretnék az éjszaki
 2     I|                 vagy Olaszországba.~- No, én meg fogadni mernék, hogy
 3     I|            békétlenkedett Renault Tony. - Én tudom, hogy sohse érem meg
 4     I|                 terhes tisztét.~Junius 24-én, öt nappal az indúlás előtt,
 5     I|                   csak azt sajnálom, hogy én is el nem mehetek velük.
 6     I|                  szemüvegét is levette.~- Én?... igazgató úr? - kérdezte
 7     I|                Patterson.~- Kicsoda?! Hát én! - bökte ki Patterson úr
 8     I|                 felelte Mrs. Patterson, - én mindent rendbe hozok és
 9     I|             rendbe hozok és elkészítek.~- Én pedig - folytatta Patterson
10     I|                indúlniok kellett, hogy 29-én Corkban lehessenek. Ardagh
11     I|                  Azon az estén, június 29-én, e csapszék egyik félreeső
12     I|            vitorlamester, - ha megengedi, én szétnézek az utcán. Hátha
13     I|              szólt azután kis vártatva, - én megnézem Carpentert és a
14     I| meghányták-vetették, hogy mit tegyenek, - én azt tanácslom, hogy ne eresszük
15     I|                     Ön Paxton kapitány?~- Én vagyok, uram, - felelte
16     I|                 Megbocsátanak az urak, de én nem ebédelek önökkel, mert
17     I|                  nagy baj lenne belőle.~- Én ugyan nem tudnám, hogy miért?~-
18     I|                látják a magas hegyeket?~- Én nem látok semmit, - jelentette
19     I|               gőzös, - mondta az egyik.~- Én már a zászlaját is látom...
20     I|                    A vasmacskát június 30-én este félnyolc tájban szedtük
21     I|              legyenek, amíg itt maradunk. Én magam azonban, bármennyire
22     I|                félj, Harry! Majd vigyázok én rájuk. S ha éppen inni akarnak,
23     I|            szigetek.~Az Alert augusztus 1-én indúlt el Christianstoed
24     I|                  meghallotta az esetet.~- Én még most is azt mondom,
25    II|          harmincezer lakossal.~Április 12-én délelőtt az Alert végre
26    II|                   ő! Talán ismered.~- Nem én, komám! hanem van egy pajtásom,
27    II|                   elé állva, így szólt:~- Én vagyok Paxton kapitány.~
28    II|                   a matróz meghökkenve. - Én úgy tudom, hogy ide szegődött...~-
29    II|                   legény lett belőled, de én bizony már vénülök, öcsém!~-
30    II|                 barátaim! Valamennyien az én vendégeim lesznek; természetesen,
31    II|          kérdeznem?~- Az isteni Virgil.~- Én is ismertem egy Virgilt,
32    II|           bambasággal, - mert azt, akiről én beszélek, fölakasztották.~
33    II|                  Hát nem mondtam, hogy az én szülőföldem a legszebb az
34    II|                   született.~Augusztus 31-én, az indúlást megelőző napon,
35    II|              kígyó? - kiabáltak a fiúk.~- Én látom... Ó, még most is
36    II|                   reggel indulunk.~- Nos, én hát visszahoztam... látja,
37    II|                Hol vették ezt a kígyót?~- Én öltem meg, asszonyom, -
38    II|                  voltak-e kalandjai?...~- Én már tizenkét év óta hajózom,
39    II|                közt lebegni!...~- No, no: én ugyan nem kérnék ebből a
40    II|          jelentette ki Patterson úr: - de én megyek, mert már alig állok
41    II|            türelmetlenkedett a szakács. - Én már alig várom, hogy a Csöndes-tengerben
42    II|                 súgta:~- Ne üssön zajt... Én vagyok.~- Mi történt? -
43    II|                  mondta neki Will Mitz, - én addig fölébresztem a többieket.~-
44    II|                   milyen időnk lesz?~- Ha én azt tudnám!~- Nem változik
45    II|                  is találkozhatunk.~- No, én ugyan nem búsulok, - mondta
46    II|              szomorú emlékű szeptember 25-én, amelynek borzalmait bizonyára
47    II|                   állapotuk szeptember 26-én este. Az éjszaka már közeledett
48    II|                   a «Victoria» október 22-én befutott a Szent-György-csatornába,