Rész,  fejezet

 1     I|            sóhajtoztak a türelmetlen fiúk.~Ezalatt Ardagh Julián igazgatónak
 2     I|       kísérőt, felügyelőt találjon a fiúk mellé, aki vigyázzon rájuk
 3     I|               Mrs. Seymour Kethlen a fiúk kísérőjének szintén biztosított
 4     I|         érkeztek meg Queenstownba. A fiúk csapongó jókedvét, vidámságát
 5     I|             a hajóra költözködést, a fiúk nem csekély bosszúságára.
 6     I|          első tengeri útját, addig a fiúk, akiket John Carpenter vett
 7     I|        részét a födélzeten töltik.~A fiúk tehát átkutatták a hajó
 8     I|          hogy igazi medve.~Ezalatt a fiúk is elvégezték a hajó megvizsgálását
 9     I|             az étvágyát.~Ebéd után a fiúk ismét fölmentek a födélzetre
10     I|        Határozottan megtagadta hát a fiúk kérését, ámbár Patterson
11     I|              bennünket az öbölből.~A fiúk is, Patterson úr is belenyugodtak
12     I|           nehéz alkotmányt, amiben a fiúk is hévvel segítettek nekik.
13     I|              látni, hogy hadihajó.~A fiúk mind előszedték messzelátóikat
14     I|          partjai közelében kapnak.~A fiúk nem értették meg ennek a
15     I|            hangulatban ették végig a fiúk. Még magának Patterson úrnak
16     I|           Minden legény a helyére!~A fiúk azonnal fölugráltak az asztaltól
17     I|         kezdte a nehéz alkotmányt. A fiúk is azonnal neki feküdtek
18     I|     távolodott a parttól, miközben a fiúk levegőbe hajigálták süvegjeiket
19     I|            kellemetlen ügy volt. S a fiúk, akiknek éles szemét mi
20     I|        amelynek nincsen orvossága. A fiúk tehát, nem tudván segíteni
21     I|             igazán élvezetes volt.~A fiúk mind fölkacagtak e különös
22     I|             érezte a tengerjárást. A fiúk különben lassanként igazi
23    II|            Megegyeztek abban, hogy a fiúk hazajárnak aludni a hajóra,
24    II|              jókedvvel ették végig a fiúk. Még Patterson úrnak is
25    II|          alig» érezte, mire a pajkos fiúk vihogva lökdösték egymást.~
26    II|                Ha nem csalódom, ön a fiúk mentora?... Nos, hogy van,
27    II|          meglátogatja.~Ugyanaz nap a fiúk megmászták a Diablotin-hegyet,
28    II|           Reggel hat órakor, mikor a fiúk fölkeltek, az Alert már
29    II|            mind a hajóhidon voltak a fiúk és kilenc óra tájban Tony
30    II|             úgy a gyaloglást, mint a fiúk, kissé elmaradt s legelőször
31    II|         Patterson úr! - kiáltoztak a fiúk.~Semmi felelet.~A fiúk megdöbbenve
32    II|             a fiúk.~Semmi felelet.~A fiúk megdöbbenve néztek össze.~-
33    II|              Megint semmi felelet.~A fiúk most már aggódni kezdtek
34    II|            talán már holtan is?...~A fiúk már rémülten állták körül
35    II|                 tünődtek a megréműlt fiúk.~- Talán kígyó marta meg? -
36    II|            fa törzsének, s mialatt a fiúk egy része vizet hozott,
37    II|            az a kígyó? - kiabáltak a fiúk.~- Én látom... Ó, még most
38    II|             réműlten ugrott félre.~A fiúk odapillantottak, ahová Tony
39    II|             veszedelmes állatot, s a fiúk ki se fogytak a gratulálásból.~-
40    II|              ettől a naptól kezdve a fiúk mindennap ki-kirándúltak
41    II|            úgy gurult a főárbócig.~A fiúk réműlten szaladtak hozzá,
42    II|              alig állok a lábamon.~A fiúk még fönt is maradtak vagy
43    II|           azt is meghallotta, hogy a fiúk már mind lent vannak a mentőcsónakban
44    II|          Hisz mit is értettek ezek a fiúk a hajózáshoz? Nemcsak hogy
45    II|           bíztatta őket Will Mitz.~A fiúk nyögtek és izzadtak, a szálkás,
46    II|          némán hallgatta a gondtalan fiúk vidám tréfáit, szorongó
47    II| utazó-társaság életét megmentette. A fiúk szülői azonban nem érték