Rész,  fejezet

 1     I|        ennek a vitorlásnak, mert a tenger sodra kétségtelenűl a partnak
 2     I|       összetörte volna.~Különben a tenger és az idő is csöndes volt.
 3     I|     csöndesen hullámzani kezdett a tenger: az apály ideje közeledett.~-
 4     I|       áldozatait örökre elnyelte a tenger.~ ~
 5     I|            és nyomtalanúl eltűnt a tenger fenekén.~Eközben a csónak
 6     I|          az egész vidám társaság a tenger fenekén fog pihenni.~E pillanatban
 7     I|       Olyan szélcsönd volt, hogy a tenger színe tükörhöz hasonlított
 8     I|            jöttek föl egymásután a tenger mélyéből, s mikor a vasmacska
 9     I|    szabaddá lett és eleresztette a tenger fenekét, kibontakoztak a
10     I|        kiszögellése mögött a nyilt tenger kezdődik, lehetséges, mondjuk,
11     I|         rám, hogy nem fog rajtam a tenger... Derék Patterson asszony!...
12     I|           vasmacska eleresztette a tenger fenéket s a szél azonnal
13     I|         időben, kedvező széllel. A tenger nyugodt volt, s a hajó utasai
14     I|     Déltájban a szél erősödött s a tenger nyugtalanabb lett. Az Alert,
15     I|          töredezett hangon. - Ez a tenger úgy csábítja és megbűvöli
16     I|     harmadnapra elállt a szél, s a tenger is csillapodni kezdett,
17     I|        semmi: köröskörül a sivatag tenger, ameddig a szem látott.~
18     I|         találtak a parton, ahová a tenger áramlata vetette ki. Ruháiról
19     I|        amfiteátrumként emelkedik a tenger partján.~Itt vannak a gazdag
20     I| tizennégyszáz lábnyira emelkedik a tenger színe fölé. Az ifjak minden
21     I|     Szent-Bertalan szigete felé.~A tenger kissé erősebben hullámzott,
22    II|           csak meg vagyok; ámbár a tenger megviselt egy kissé, hanem
23    II|        hullámokat. Oly szép volt a tenger, hogy Patterson úr, akit
24    II|           nem fövény, hanem maga a tenger. Öble keletre nyílik, tehát
25    II|         álló esztendeig a víz és a tenger közt lebegni!...~- No, no:
26    II|        kellemes az utazás; de ha a tenger megharagszik és ide-oda
27    II|             sőt még gymnoták is, a tenger ángolnái, melyek egészen
28    II|           csaknem megállt. Mivel a tenger is nyugodt volt, semmi szükség
29    II|          hulláját partra vetette a tenger, - folytatta John Howard, -
30    II|      mérföldnyire végigláthassák a tenger szinét... De csak akkor,
31    II|            a csónak egyedül lesz a tenger mérhetetlen sivatagán!...~
32    II|          szél kedvezni látszott, a tenger csöndes volt.~Nyolc óra
33    II|     lefeküdni. Nem tetszett neki a tenger s a hajósok finom ösztönével
34    II|        volna, egyre erősödött és a tenger is hatalmasabban hullámzott.
35    II|          másik csaknem szántotta a tenger színét, de a bátor ifjak
36    II|           is bőrig átáztak, mert a tenger minduntalan végig mosta
37    II|         vehették hasznát: a szilaj tenger legott elnyelte volna, ha
38    II|           is tisztúlni látszott.~A tenger ugyan még erősen hullámzott
39    II|         azt lehetett hinni, hogy a tenger elárasztja s talán a tűzet
40    II|            valami csekélyke köd. A tenger fokozatosan csillapodott,
41    II|            állandónak látszott s a tenger se hullámzott. Semmitől
42    II|         étlen-szomjan vesznek el a tenger sivatagjában, mert a szélcsend