Rész,  fejezet

 501     I|               Pedig mi úgy tudjuk, hogy az Alert legénysége tíz ember
 502     I|         Barbadosban már nyugtalankodtak az Alert hosszas elmaradása
 503     I|                A szülők és rokonok mind az Antillákon, mind Európában
 504     I|                a hajót s a kegyelmes úr az Essex-et küldte az «Alert»
 505     I|         kegyelmes úr az Essex-et küldte az «Alert» elébe. Ez az oka
 506     I|             küldte az «Alert» elébe. Ez az oka a mi látogatásunknak,
 507     I|               megjegyzést, hogy - mivel az Alert mindössze csak két
 508     I|                 ok a nagy aggodalomra s az Essex mozgósítására.~- E
 509     I|                 még egyéb okunk is volt az aggodalomra.~John Carpenter
 510     I|       nyugtalanságát.~- Mikor indúlt el az Alert? - kérdezte a hadnagy.~-
 511     I|               még jóformán ki se értünk az öbölből, mikor a szél már
 512     I|               mikor a szél már elállt s az «Alert» másnap egész nap
 513     I|                szerencsétlen, amíg élt, az Alert matróza volt.~John
 514     I|            áldozatuk hullája lehetett s az átkozott véletlen talán
 515     I|           árúlója lett gyilkosságuknak.~Az Essex hadnagya elmondta
 516     I|           táviratban értesítették erről az eseményről s leginkább ez
 517     I|             nyugtalanította őket, mikor az «Alert» nem érkezett meg
 518     I|            akkor sebesűlt meg s ez volt az oka is, hogy eszméletlenűl
 519     I|             rázva mondta:~- A sebet nem az esés okozta. Kés-ejtette
 520     I|       Kés-ejtette mély, hosszú seb volt az s a gyilkos penge az áldozat
 521     I|               volt az s a gyilkos penge az áldozat szívét is átszúrta.~
 522     I|           kétségtelennek látszott, hogy az Essex hadnagya tisztában
 523     I|                úgy gyilkolták meg. Csak az volt a kérdés, hogy miért
 524     I|                 kérdés, hogy miért jött az Alert födélzetére? Azért-e,
 525     I|             esküdtszék elé állítsa őket az elkövetett gyilkosság miatt?~
 526     I|                Angliába, bizonyos, hogy az akasztófát egyikük se kerüli
 527     I|              indulás után meggyilkolják az utasokat s ők maguk, ahogy
 528     I|                minél előbb utóléri őket az igazságszolgáltatás keze! -
 529     I|        bámulatos hidegvérét.~- Ez aztán az ember! - súgta oda John
 530     I|       beszélgetett Patterson úrral, meg az Antilian School növendékeivel,
 531     I|                a csónakba szállt volna, az első hadnagy odafordúlt
 532     I|                 Nemde, Paxton kapitány: az Alert holnap estig már bizonyára
 533     I|                mivel csak ötven mérföld az út odáig?~- Minden esetre,
 534     I|             hogy adja át tiszteletünket az Essex parancsnokának.~Harry
 535     I|               hajójuktól. Öt perc mulva az Essex teljes gőzerővel indúlt
 536     I|                 még egyszer viszonozván az Alert zászlójának köszöntését.~
 537     I|         banditák a kezeiket dörzsölték. Az Essex látogatása hajójukon
 538     I|               jövőben is sikerülni fog.~Az utazás többi része baj nélkül
 539     I|                ment végbe. Estére kelve az Alert minden nagyobb vitorláját
 540     I|                 ki újra a vitorlákat, s az első, aki tíz óra tájban
 541     I|        kontinensre tette a lábát.~Azóta az európai nagyhatalmak véres
 542     I|             véres háborúkban versengtek az Antillák birtokáért, s a
 543     I|                 míg legutóbb, 1898-ban, az Egyesült Államok elfoglalta,
 544     I|              Portoricót a spanyoloktól.~Az Alert a dánok legnagyobb
 545     I|                horgonyt július 26-ikán. Az Antilian School egyik növendéke,
 546     I|        gyarmatukat, s a sziget végre is az övék maradt.~Niels Harboe
 547     I|              várták a pillanatot, midőn az Alert kiköt és megölelhetik
 548     I|                kereskedést folytat mind az anyaországgal, mind a szomszédos
 549     I|             rakodóparton volt, úgy hogy az Alert csaknem vele szemben
 550     I|                a vendégeim lesznek, míg az Alert itt horgonyoz. Hány
 551     I|                  nem szabták hosszabbra az itt tartózkodást, pedig
 552     I|          gondoskodást, melylyel öcsémet az úton elhalmozta.~- Nemcsak
 553     I|             mint Paxton úr. Mellette és az ő hajóján még a tengeri
 554     I|                Semmi ellenvetésem nincs az ellen, hogy az utasok az
 555     I|       ellenvetésem nincs az ellen, hogy az utasok az ön vendégei legyenek,
 556     I|                az ellen, hogy az utasok az ön vendégei legyenek, amíg
 557     I|                 kapitány rideg hangja s az a tartózkodó kimértség,
 558     I|              tapasztalásból tudta, hogy az úgynevezett «tengeri medvék»
 559     I|             pálinkát adatok.~S valóban, az Alert matrózai közül egyetlen
 560     I|              Harboe Krisztián hét évvel az előtt nősült, s két kis
 561     I|                született. Niels Harboe, az unokabátya, alig tudott
 562     I|               betelni kis hugaival: hol az egyiket, hol a másikat kapta
 563     I|                 Mondanunk se kell, hogy az ebéd fölséges volt. De még
 564     I|          ártatlan tréfálkozás!~Mindjárt az első nap nagy kirándulást
 565     I|          emelkedik a tenger színe fölé. Az ifjak minden áron meg akarták
 566     I|                 a meddig a szem látott, az óceán fényben csillogó sík
 567     I|               pedig egymást érték rajta az apróbb-nagyobb szigetek,
 568     I|         Eltelvén a kiszabott három nap, az utasok nehéz szívvel, de
 569     I|                hol már minden kész volt az indulásra. Patterson úr
 570     I|               Harboe Krisztián úrnak, s az Alert július 28-ikán este
 571     I|               küzdelmek színhelye volt. Az angol banditáktól 1760-ban
 572     I|            frankért eladták a dánoknak.~Az utasok csak fél napig időztek
 573     I|                Szent-Bertalan szigetek.~Az Alert augusztus 1-én indúlt
 574     I|                 alatt megfuthatta volna az Alert; de mivel a szél szemben
 575     I|              part felé sodorta a hajót, az út majdnem háromszor annyi
 576     I|              tartott.~Meghosszabbította az utat még az is, hogy Harry
 577     I|           Meghosszabbította az utat még az is, hogy Harry Markel valahányszor
 578     I|               francia, a hollandus, meg az angol.~Philsburg, a sziget
 579     I|                 részének fővárosa, ahol az Alert horgonyt vetett, tágas
 580     I|          környékén is, amelynek nem sok az érdekessége, - Tony Renault
 581     I|               ifjú kívánságába.~Így hát az Alert augusztus 5-ikén a
 582     I|               tegnap indúlt a kikötőből az angol Fire-Fly brigg, melynek
 583     I|       amelyeknek nyomát se vettem észre az Alert kapitányában... De
 584     I|                 Paxton kapitányra bizta az expediciót.~Képzelhetjük,
 585     I|            Carpenter, mikor meghallotta az esetet.~- Én még most is
 586     I|               hallani se akart erről, s az Alert másnap hajnalban elindúlt
 587     I|                erősebben hullámzott, de az ifjak már föl se vették,
 588     I|                svédek egyetlen gyarmata az Antillákon; már több gazdát
 589     I|           odaérnek.~Magnus Anders akart az első lenni, aki meglátja
 590     I|               virradás előtt fölmászott az árbóckosárba s onnan leste,
 591     I|             Föld! - kiáltotta ujjongva.~Az Alert azonnal nyugotnak
 592     I|              három órája fönt jár a nap az égen.~Ez az észrevétel helyes
 593     I|              fönt jár a nap az égen.~Ez az észrevétel helyes volt,
 594     I|              hivatalos ceremóniával?~De az ifjak figyelmét csakhamar
 595     I|           figyelmét csakhamar lekötötte az, hogy a kikötőben megpillantották
 596     I|                 E pillanatban eldördült az ágyu, s a lobogó felszökkent
 597     I|                  s a lobogó felszökkent az árbocra... De nem a svéd
 598     I|              tévedt el; egyszerűen csak az történt, hogy Svédország
 599     I|   Franciaországnak 270 ezer frankért, s az a francia hadigőzös most
 600     I|                 Magnus egészen oda volt az első pillanatban, hogy idegen
 601    II|               sziget, ahová most indúlt az Alert, 1632-ben kerűlt az
 602    II|               az Alert, 1632-ben kerűlt az angolok birtokába. Mivel
 603    II|                és forrásvíz volt rajta, az élelmes angoloknak az volt
 604    II|            rajta, az élelmes angoloknak az volt az első dolguk, hogy
 605    II|              élelmes angoloknak az volt az első dolguk, hogy nagy és
 606    II|               amelyekben meggyűjthették az esővizet. E ciszternák segítségével
 607    II|            legszebb virágos kertje lett az Antilláknak.~Történt azonban,
 608    II|           elfoglalta Antiguát, földúlta az ültetvényeket, elhurcolta
 609    II|            gyarmatosokat is hívott oda. Az angol kormány, méltányolván
 610    II|                 és igyekvést, kinevezte az ezredest az összes antillai
 611    II|        igyekvést, kinevezte az ezredest az összes antillai angol birtokok
 612    II|               legbecsesebb gyöngye lett az angol koronának és Hubert
 613    II|                 Rendes körülmények közt az Alert fél nap alatt odaérhetett
 614    II|             odaérhetett volna, de ebben az évszakban, midőn az úgyszólván
 615    II|               ebben az évszakban, midőn az úgyszólván állandó szélcsöndet
 616    II|               mellett, melynek birtokát az 1713-iki utrechti béke biztosította
 617    II|                  Április 12-én délelőtt az Alert végre horgonyt vetett
 618    II|    félkör-alakban s lépcsőzetesen, mint az amfiteátrum, fekszik Saint-John,
 619    II|                a főváros.~Alig húzta be az Alert a vitorláit, máris
 620    II|                Vajjon nem tudódott-e ki az a rémes gyilkosság, melynek
 621    II|                elfoglalták?... S vajjon az angol rendőrség nincs-e
 622    II|           csónakját és partra szállítja az utasait: több óra óta lesték-várták
 623    II|    lesték-várták már a hajót, s mihelyt az Alert horgonyt vetett, azonnal
 624    II|               aztán elment onnan, azzal az ürügygyel, hogy dolga van.~-
 625    II|       Antiguában? - kérdezte Perkins úr az érdemes mentortól.~- Ó,
 626    II|                 kivált ebéd után, mikor az árnyas verandán pihenve,
 627    II|              1824-ben kezdődött, amikor az angol kormány eltörűlte
 628    II|           lépten-nyomon meggyőződhettek az utasok. Több kirándulást
 629    II|          köbméter víz fér el, s amelyek az egész kikötőt ellátják vízzel,
 630    II|                 gyorsan repűlt el, mint az álom. Az Antilian School
 631    II|                repűlt el, mint az álom. Az Antilian School növendékei
 632    II|              Antilian School növendékei az utolsó napon még megnézték
 633    II|          meglehetős néptelen.~Ugyancsak az indulás előtti napon, augusztus
 634    II|       liverpooli brick két matróza ült. Az egyik föl is mászott a hajóra,
 635    II|                 Markelt a parton, mióta az Alert a kikötőben horgonyzott.
 636    II|                  ha ez a matróz ismerte az igazi Paxton kapitányt,
 637    II|          Forster hirtelen megbetegedett az indulás előtt, úgy hogy
 638    II|             Mikor már oly messzire volt az Alert-től, hogy nem hallhatta
 639    II|                kiáltott föl:~- Dicsérem az eszedet Harry, - hanem azért
 640    II|             mégis nagyon veszedelmes!~- Az lehet, de a jutalom megéri
 641    II|                 ránk nézve pedig csakis az angol kikötők a veszedelmesek.~ ~
 642    II|                 Rendes körülmények közt az Alert nem egészen huszonnégy
 643    II|            föltünedeznek a szemhatáron.~Az idő azonban nem kedvezett;
 644    II|            teljes szélcsönd volt, s még az is gátolta a hajót előremenetelében,
 645    II|                visszavetette. Így aztán az Alert csak augusztus 18-
 646    II|                vethetett horgonyt abban az öbölben, melynek partján
 647    II|                családja visszaköltözött az Antillákról Francziaországba.
 648    II|           szülei Nantesban laktak, ahol az apja hajótulajdonos volt,
 649    II|          mosolyogva.~Majd, odafordúlván az öcscse barátaihoz, szívélyesen
 650    II|                  barátaim! Valamennyien az én vendégeim lesznek; természetesen,
 651    II|               késünk el! - biztosította az érdemes mentor Barrand urat,
 652    II|              aki fényes lakomát csapott az Antilian School növendékeinek
 653    II|            fölséges villás-reggeli után az ifjak szétnéztek a kikötőben,
 654    II|              megérdemli a látogatást és az utazók figyelmét. Pointe-à-Pitre
 655    II|      jelentékeny kereskedelmi piac lett az Antillákon, s azóta folyton
 656    II|          pusztított benne a tűzvész is, az 1843-diki földrengés pedig,
 657    II|          cukorfinomító és egyéb gyárak.~Az ifjak másnap meglátogatták
 658    II|  keresztül-kasul a cukor-ültetvényeket, az áloé-, dohány és gyapot-táblákat,
 659    II|               jobb kávét termenek, mint az Antillák bármely szigetének
 660    II|                gyorsan, kellemesen telt az idő s csakhamar elérkezett
 661    II|               Dominica lett volna, ahol az Alert nem akart soká időzni,
 662    II|               Seymour Kethlen megszabta az utunkat, és...~- Hát jó,
 663    II|                s azt mondják, hogy mind az angolok hurcolták oda, mielőtt
 664    II|           Patterson úr, - kérdezte most az ültetvényes a mentortól, -
 665    II|            szerencsére nem teljesült, s az Alert szerencsésen kivitorlázott
 666    II|              szerencsésen kivitorlázott az öbölből. De a szél megint
 667    II|              nem is volt szél, úgy hogy az alig száz mérföldnyi távolságot
 668    II|                eléggé védett és biztos; az óceán hullámai szabadon
 669    II|                 a hová se a viharok, se az óceán hullámai nem törhetnek
 670    II|             évvel előbb, John Howard, - az Antilian School negyedik
 671    II|               hajó megállt Dominicában.~Az ifjak vasárnap reggel szálltak
 672    II|              bár a völgyei termékenyek, az ivóvize kitünő s az erdői
 673    II|        termékenyek, az ivóvize kitünő s az erdői dúsak épületfában.~
 674    II|            elején francia gyarmat lett. Az első gyarmatosok meghonosították
 675    II|                 békesség volt köztük és az európaiak közt, de a jó
 676    II|          szakadt, s itt is megkezdődött az indián-irtás; ma már alig
 677    II|               Úgy intézkedett hát, hogy az Alert be se vitorlázik a
 678    II|            vitorlázik a kikötőbe, hanem az öböl előtt vet horgonyt,
 679    II|              öböl előtt vet horgonyt, s az ifjakat csónakon viszik
 680    II|            messze van a kikötőtől s még az utat se feledte el. Egyenesen
 681    II|              gondozott kert vett körül.~Az öreg néger kint dolgozgatott
 682    II|               lépett ki a házból, mikor az ifjak a kertbe értek.~Az
 683    II|                az ifjak a kertbe értek.~Az volt csak az öröm és a meglepetés!
 684    II|              kertbe értek.~Az volt csak az öröm és a meglepetés! Az
 685    II|                az öröm és a meglepetés! Az öreg Kate Grindah majd hogy
 686    II|                 a fiút: hogy mit csinál az apja, anyja, a bátyja meg
 687    II|           kilátás, mivel alatta fekszik az egész kikötő.~Másnap megnézték
 688    II|       alkalommal különös dolog történt.~Az Alert indúlását másnap hajnalra,
 689    II|            egyszer meg akarta látogatni az öreg Katet.~Amint a kikötőből
 690    II|                  Amint a kikötőből arra az útra fordúlt, mely a Kate
 691    II|         háromárbócos ez, úrfi! - mondta az öböl előtt veszteglő Alertre
 692    II|            veszteglő Alertre mutatva.~- Az a mi hajónk, az Alert, -
 693    II|              mutatva.~- Az a mi hajónk, az Alert, - felelte John Howard.~-
 694    II|               Grindahnak és láttam nála az úrfit pajtásaival.~- Most
 695    II|               szép utazás, - bólogatott az idegen, aki nyilvánvalóan
 696    II|        tengerész lehetett. - És kicsoda az Alert kapitánya?~- Paxton
 697    II|                   Ejnye, ezt jól mondja az úrfi.~- Hanem jó lesz, ha
 698    II|               Markelt, mindjárt kiderül az igazság, és a kalózok hurokra
 699    II|                 kerülnek...~Szerencsére az örökké óvatos Corty a födélzeten
 700    II|               így szólt Cortyhoz:~- Ezt az embert nem szabad megvárnunk;
 701    II|         megvárnunk; éjfél után, mihelyt az apály kezdődik, azonnal
 702    II|             kezdődik, azonnal indulunk. Az utasoknak pedig egy szót
 703    II|         szóljatok erről a látogatásról.~Az ifjak este nagyon fáradtan
 704    II|                 tájban pedig éjfél után az Alert szép csöndesen felhúzta
 705    II|                 mikor a fiúk fölkeltek, az Alert már nyolc-tíz mérföldnyire
 706    II|                Féltem, hogy megváltozik az idő, - felelte Harry Markel
 707    II|                 azért indúltunk el.~- S az a szegény Butlar még kezet
 708    II|           kivergődnek Barbadosból is, s az ifjak megkapták az ösztöndijat
 709    II|                is, s az ifjak megkapták az ösztöndijat Seymour Kethlen
 710    II|           törődött; most már ment előre az útján hajthatatlanúl, -
 711    II|         szerepet, a mit magára vállalt.~Az Alert elég gyorsan vitorlázott
 712    II|               el. Kedvező szelük lévén, az utasok remélték, hogy másnap
 713    II|                 mely a sziget fővárosa.~Az idő gyönyörű volt s az Alert,
 714    II|                  Az idő gyönyörű volt s az Alert, vígan bukdácsolva
 715    II|                  Azt, hogy így szállunk az ég felé.~- S ki írta ezt,
 716    II|                  ha szabad kérdeznem?~- Az isteni Virgil.~- Én is ismertem
 717    II|                ismertem egy Virgilt, de az nem isteni volt, hanem szerecsen,
 718    II|     mosogató-legény volt egy gőzösön.~- Az más volt, barátom, nem ez
 719    II|                kissé csökkent a szél, s az utasok hiába lesték a szemhatárt,
 720    II|                tájban Tony Renault volt az első, aki megpillantotta
 721    II|       szögletében fekszik Saint-Pierre.~Az utasok úgy határozták el,
 722    II|            azonban még gyönyörködhettek az utasok az ámfiteátrum módjára
 723    II|              gyönyörködhettek az utasok az ámfiteátrum módjára épült,
 724    II|         valóságos paradicsomot varázsol az ámuló szem elé.~A szigeten,
 725    II|                De a hosszú úton csaknem az utolsó cseppig elfogyott
 726    II|                utolsó cseppig elfogyott az ivóvíz s félni lehetett,
 727    II|         ideálisták... még a tudósok is.~Az utasok mindjárt másnap reggel
 728    II|           Mont-Peléet, s nem bánták meg az ezzel járó nagy fáradságot.
 729    II|                fölülről végig láthattak az egész szigeten, s percekig
 730    II|          percekig szinte némán bámúlták az alattuk fekvő terület buja
 731    II|         sávokban és foltokban ragyogott az óceán vize...~- Hát nem
 732    II|                   Hát nem mondtam, hogy az én szülőföldem a legszebb
 733    II|               én szülőföldem a legszebb az Antillák között? - kiáltott
 734    II|                szép időben, átrándultak az utasok Fort-de-Franceba.
 735    II|            franciák többi gyarmatait is az Antillákon.~Magának a városnak
 736    II|             született.~Augusztus 31-én, az indúlást megelőző napon,
 737    II|                indúlást megelőző napon, az utasok hosszasabb kirándulást
 738    II|              most már aggódni kezdtek s az eltévedt mentor keresésére
 739    II|             mentor keresésére indúltak.~Az erdő sűrű volt, úgy hogy
 740    II|                 Magnus Anders.~Belökték az ajtót, de a kunyhó üres
 741    II|                rozoga asztal, - ez volt az egész bútorzat.~A kívül
 742    II|            elnyújtva, kalapja a földön, az arca eltorzúlva, ő maga
 743    II|       valószínűtlen. A kígyók, már akár az angolok hurcolták be, akár
 744    II|               veszedelmesek, habár ezek az óriás erejű kígyók csak
 745    II|              ingereltetve, támadják meg az embert.~Mindenek előtt eszméletre
 746    II|             Tony Renault szétfeszítette az ájult mentor fogait és rumot
 747    II|                      Ezen a fán volt... az ágról lógott le...~Lassanként
 748    II|                 egy roppant boába, mely az ágról függött alá és rá
 749    II|               aztán ájultan estem össze az ijedtségtől és izgatottságtól...~-
 750    II|              izgatottságtól...~- De hol az a kígyó? - kiabáltak a fiúk.~-
 751    II|            ahová Tony Renault mutatott; az óriáskígyó, - lehetett vagy
 752    II|                de élettelenűl lógott le az ágról.~Patterson úrnak valóban «
 753    II|          büszkén, - s ezt a diadaljelet az Antilian School múzeumának
 754    II|             hozták le. Aztán előszedték az elemózsiát, jóízűen meguzsonnáztak
 755    II|                mindnyájan otthon voltak az «Alert» födélzetén, ahol
 756    II|               IV. FEJEZET.~Santa Lucia.~Az Alert másnap kora hajnalban
 757    II|                elválasztja Castriestől, az angol sziget főkikötőjétől.~
 758    II|            tehát mind a szelektől, mind az erős tengerjárástól védett,
 759    II|          utasítást kapott, hogy mihelyt az Alert oda érkezik, azonnal
 760    II|                 a karib-indusok laktak. Az időt, hogy mikor telepedtek
 761    II|              mikor telepedtek meg rajta az első európai gyarmatosok,
 762    II|               nem tudjuk pontosan, csak az bizonyos, hogy a spanyolok
 763    II|        gyarmatot nem alapítottak ottan, az angolok pedig csak tizennyolc
 764    II|                föllázadtak s úgyszólván az összes európaiakat lemészárolták;
 765    II|               volt; hogy megszilárdítsa az uralmát, indus nőt vett
 766    II|              tartott a békés egyetértés az indusok és a fehérek közt.
 767    II|            azonban Rousselan meghalt, s az ellenségeskedés újra kitört
 768    II|           rézbőrűek és a franciák közt. Az angolok fölhasználták a
 769    II|               be a francia gyarmatba, s az utrechti békéig Santa Lucia
 770    II|             gyilkosságok színtere volt. Az utrechti békében az európai
 771    II|               volt. Az utrechti békében az európai nagyhatalmak semlegesnek
 772    II|                 védelmére.~Ettől kezdve az angolok és franciák többször
 773    II|                 Santa Luciát, míg végre az amiensi békében (1803) végkép
 774    II|               vagy Guadeloupe szigetén.~Az Alert valamivel kilenc óra
 775    II|                 mely a legjobbak egyike az Antilla-szigeteken. Alighogy
 776    II|            Antilla-szigeteken. Alighogy az ifjak partra szálltak, azonnal
 777    II|            étkeztek a nagy ebédlőben, s az ültetvény lovait, kocsijait
 778    II|                 napján ki is rándultak. Az erdők majdnem a sziget négyötödrészét
 779    II|          mindjárt másnap reggel elvitte az állatot egy preparátorhoz.
 780    II|            kígyót néhány napig s aztán, az indulás előtt való estén
 781    II|              hogy már most jelentse meg az Antilian School igazgatójának,
 782    II|           mihelyt hazaérkeznek, azonnal az intézet múzeumának ajándékozza.~
 783    II|           múzeumának ajándékozza.~Mivel az Alert csak másnap déltájban
 784    II|                másnap déltájban indúlt, az utasok még kint töltötték
 785    II|           utasok még kint töltötték ezt az estét a szárazföldön. Falkes
 786    II|                vígan tréfálva töltötték az időt, az Alert födélzetén,
 787    II|             tréfálva töltötték az időt, az Alert födélzetén, illetőleg
 788    II|             Alert födélzetén, illetőleg az egyik matrózzal olyas valami
 789    II|                 végezze, még pedig csak az utolsó órákban, kevéssel
 790    II|                 szárazföldre és Morden, az egyik matróz, cipelte utána
 791    II|                megfordúlt és visszament az Alerthez.~Négy óra tájban,
 792    II|                még mielőtt odaért volna az Alerthez, Corty megdöbbenve
 793    II|        bosszankodott Harry Markel. - Ez az átkozott Morden nem tudja
 794    II|          kiáltott föl John Carpenter.~- Az igaz, hogy nem hagyhatjuk
 795    II|                szobájába, hogy fölvegye az uniformisát, midőn Corty
 796    II|             benne, s a csónak egyenesen az Alertnek tartott.~- Morden
 797    II|               egy révkalauz találta meg az utca közepén, ahol elbukott
 798    II|          előlépve.~- Ez a részeg matróz az ön embere?~- Valóban az,
 799    II|                 az ön embere?~- Valóban az, uram, s már éppen kerestetni
 800    II|             hogy el ne árulja magát!... Az első pillanatban szólni
 801    II|            beszél... Bizonyára nem volt az eszén.~- E szerint hát sohase
 802    II|                    S mikorra várja haza az utasait Paxton kapitány? -
 803    II|               mely csakhamar eltávozott az Alerttől; a részeg Mordent
 804    II|                    s azért itt maradok!~Az utasok másnap reggel már
 805    II|                voltak, s tíz óra tájban az Alert kivitorlázott Castries
 806    II|            FEJEZET.~Barbados.~Ámbár azt az esztendőt, amelyben a portugálok
 807    II|              nevében.~Kezdetben azonban az angolok se igen törődtek
 808    II|          legénysége arra használták ezt az időt, hogy átkutatták a
 809    II|                és cukornád termelésére.~Az angol király Marlborough
 810    II|                 gyarmatosok alapították az első várost, melyet uralkodójuk
 811    II|                gyarapodott és fejlődött az angol uralom alatt. Már
 812    II|               000 lakosa volt, ma pedig az egész Antilla-csoport legnépesebb
 813    II|                 megüti a kétszázezeret.~Az Alert szeptember 7-ikén
 814    II|           annyira európai jellegű, hogy az Antilian School növendékei
 815    II|               kikötőbe értek. Alig hogy az Alert megállt és bevonta
 816    II|              Pontban negyed tizenegykor az ifjak és Patterson úr, kifogástalan
 817    II|                szalonruhában, beleültek az Alert csónakjába, mely kivitte
 818    II|           egymást, mert Patterson úr és az ifjak az utolsó percig mrs
 819    II|                Patterson úr és az ifjak az utolsó percig mrs Seymour
 820    II|               kapitányával.~De még ezek az óvóintézkedések se nyugtatták
 821    II|         leginkább amiatt aggódott, hogy az Alertnek nagyon is sokáig
 822    II|            Bridgetownban mulatnának is, az Alert még mindig idejében
 823    II|             mindig idejében megérkeznék az iskolai év elejére, mely
 824    II|                iskolai év elejére, mely az Antilian Schoolban október
 825    II|              mentek Nording-House felé.~Az a kastély, ahol mrs Seymour
 826    II|              beszédben megköszönte neki az utazási ösztöndíjat, sorra
 827    II|             szólt aztán tréfásan: - itt az ideje, hogy kipótolják,
 828    II|          megvetendő dolog, kivált, amíg az ember fiatal.~S ezzel, elfogadván
 829    II|             karját, átvezette vendégeit az ebédlőbe.~Mint jó háziasszonynak,
 830    II|             arról is, hogy meddig marad az Alert Bridgetownban. Erre
 831    II|                udvariasan, - a mi időnk az öné. Parancsoljon vele...
 832    II|                 indúltam. Föltéve, hogy az Alert nyomtalanúl eltűnne
 833    II|               Alert nyomtalanúl eltűnne az oceán mélyében...~- Ah,
 834    II|            közbe mrs Seymour Kethlen. - Az Alert kitűnő hajó, s ahogy
 835    II|                egyszer se fordúltak meg az Alert födélzetén, ahol Paxton
 836    II|            födélzetre tehesse.~Így múlt az idő, s a napok szinte röpültek,
 837    II|                a napok szinte röpültek, az örökös szórakozás, a vidám,
 838    II|              egy óriási virágos kert, s az Alert utasai, bármerre mentek,
 839    II|              Nording-Houseban töltötték az estéket, még pedig igen
 840    II|           elérkezett szeptember 21-ike, az indúlást megelőző nap. Patterson
 841    II|              Patterson úr és növendékei az egész idő alatt egyetlen
 842    II|              ezen a napon fölvitte őket az Alert födélzetére, mert
 843    II|             viselték Patterson úrnak és az Antilian School növendékeinek.~
 844    II|             John Carpenter.~- Hátha még az is a miénk lesz, amit ezek
 845    II|            kapnak! - felelte a haramia, az ifjakra mutatva. - Már alig
 846    II|                 a nagy kígyótól, melyet az érdemes mentor már kitömetett (
 847    II|          megölését, miközben növendékei az ajkaikat harapdálták, hogy
 848    II|          zsebkendőjét és hangosan fújta az orrát, hogy elfojtsa a kacagását.~
 849    II|                folytatta mrs Seymour. - Az egyik szobalányom fia, aki
 850    II|              azt is, hogy jól vigyázott az utasaira, s aztán megint
 851    II|                hogy együtt töltse velük az utolsó napot.~- Vigye a
 852    II|             napot.~- Vigye a patvar ezt az új utast! - bosszankodott
 853    II|              Eggyel több vagy kevesebb, az már nem számít... Ha terhedre
 854    II|               kedves vendégeit, s mikor az ifjak az Alert födélzetére
 855    II|             vendégeit, s mikor az ifjak az Alert födélzetére mentek,
 856    II|                 sárga arany guineákban.~Az a fiatal tengerész, akinek
 857    II|               aludt a kabinjában, mikor az utasok a hajóra jöttek.
 858    II|              jöttek. Minden készen volt az indulásra, s az Alert másnap
 859    II|             készen volt az indulásra, s az Alert másnap hajnalban vitorlát
 860    II|                 a banditák terveinek, s az Antilian School növendékeinek
 861    II|                            VI. FEJEZET.~Az első nap.~Délelőtt tíz órakor
 862    II|                nap.~Délelőtt tíz órakor az Alert már annyira kint járt
 863    II|             csak a holnapot várta, hogy az Alert orrát délnek fordítsa
 864    II|       hiusíthatja meg többé. Ha leszáll az éjszaka, s a gyanútlan utasok
 865    II|              sejteni se fogja senki. Ha az Alert nem jön meg félév,
 866    II|            Csöndes-tengeren.~Igaz, hogy az utasok most már - a tegnap
 867    II|                Midőn szeptember 21-ikén az Alert födélzetén jelentkezett
 868    II|               Ez a fogadtatás, valamint az Alert legénysége, nagyon
 869    II|             röviden feleljenek neki.~Ez az érthetetlen neveletlenség
 870    II|                 lefekszik és alszik, de az ifjak megállították és szívesen
 871    II|                 Will Mitz vitte a szót. Az ifjak mindenek előtt arra
 872    II|                ön már többször megjárta az Atlanti-óceánt meg a Csöndes-tengert? -
 873    II|              hiszen Khinába se nehezebb az út, mint az Antillákra, -
 874    II|                 se nehezebb az út, mint az Antillákra, - felelte Will
 875    II|             darab húsz tonnás...~- Hisz az kétszáz métermázsa! - szörnyűködött
 876    II|              mint a legszálasabb ember.~Az ifjak meghökkenve néztek
 877    II|                   Mekkorát durranhat ez az ágyú, ha elsütik!...~- De
 878    II|              most melyik hajóra megy?~- Az Elisa Wardenre, amely most
 879    II|               Dublinba.~- S meddig tart az utazás?~- Oda-vissza eltart
 880    II|               mondom, hogy nem kellemes az utazás; de ha a tenger megharagszik
 881    II|             jelenti, hogy nem birja meg az embert, ha beleesik. Már
 882    II|                 nyugtatta meg Will Mitz az érdemes mentort: - ebben
 883    II|                érdemes mentort: - ebben az évszakban ritkák a viharok
 884    II|              évszakban ritkák a viharok az Atlanti-óceánnak ezen a
 885    II|                 igen kell félnünk, mert az Alert kitűnő hajó, Paxton
 886    II|         szigorúan bánik velük. Például, az egész utazás alatt egyetlen
 887    II|                           VII. FEJEZET.~Az első éjszaka.~Will Mitz
 888    II|             Például, Harry Markel, mint az egész utazás alatt rendesen,
 889    II|                föltálalták, nem jött le az ebédlőbe, hanem a maga szobájába
 890    II|              kapitány maga szokott ülni az asztalfőn.~Még furcsábbnak
 891    II|             megszólította valamelyiket, az illető morgott, dörmögött
 892    II|                 állni.~...Mi volt ennek az oka?...~Will Mitzet eleinte
 893    II|        hozzányúlnak, villamos ütést mér az ellenségére. Ilyen ütést
 894    II|           puszta kézzel megfogni ezeket az állatokat! - jegyezte meg
 895    II|                    nyögte Patterson úr, az oldalait tapogatva. - Kár,
 896    II|             Legjobban érdekelte azonban az utasokat az a három-négy
 897    II|           érdekelte azonban az utasokat az a három-négy cethal, amelylyel
 898    II|                A cetek általában ritkák az Antillák környékén, s a
 899    II|                 rájuk a Wrangel hajóval az Okhocki-tengerben, a Kurili-szigetek
 900    II|             Niels Harboe.~- Nem mindig. Az ügyesség, persze, sokat
 901    II|                 Azok a cetek, melyekkel az Alert találkozott, három-négy
 902    II|             közelébb férkőzni hozzájuk, az utasok nagy bosszúságára.
 903    II|                 úsztak kelet felé, hogy az Alert még csak lépést se
 904    II|                 színleg kedvében járjon az utasoknak, Harry Markel
 905    II|         üldözőbe vegye a cethalakat, ha az Alert közelebb érhet hozzájuk.~
 906    II|                jó volt, hogy másnap, ha az idő megint csöndes lesz,
 907    II|               csöndes lesz, odamehetnek az ifjak horgászni.~Másnap?...
 908    II|                cinkosai már alig várták az éjszakát, hogy lemészárolhassák
 909    II|                vitorlák begöngyölésében az ifjak is segítettek a matrózoknak;
 910    II|             tatvitorlát.~Mikor lejöttek az árbócról, Will Mitz puszta
 911    II|               hogy megnézze a delejtűt.~Az Alert reggel óta körülbelül
 912    II|                szótlanul tovább ment és az eget vizsgálva, leült a
 913    II|              barátunknak nem tetszik ez az irány... No de ma éjszaka
 914    II|                hadd maradjon ott, John. Az éjjel még szükségünk lehet
 915    II|             csak félhétkor tálalták föl az ebédet. Ranyah Cogh, miután
 916    II|                 már tudta, hogy ez lesz az «utolsó vacsora», ugyancsak
 917    II|         ízlettek neki a halak, melyeket az ifjak fogtak, s bezzeg buzdította
 918    II|                hogy beszélgetve töltsék az időt addig, amíg üt az alvás
 919    II|          töltsék az időt addig, amíg üt az alvás órája. A nap a fellegek
 920    II|             tömeget lát libegni a vízen az alkonyat félhomályában, -
 921    II|            háromárbócos hajó közeledett az Alert felé, s a hogy a távolságot
 922    II|          ránézve, - mondta Will Mitz, - az építéséről azt hiszem, hogy
 923    II|         utasainak a legyilkolását, mert az áldozatok sikoltozását bizonyára
 924    II|      sikoltozását bizonyára meghallanák az amerikai hajón, s akkor
 925    II|              mindennek vége lenne... És az átkozott tengeráramlás egyre
 926    II|                 hétig... egy kicsit sok az alvásból.~- És, aki sokat
 927    II|               Harry Markel, miután ezen az éjjelen úgyse hajthatta
 928    II|              voltak fönt a hajóhidon, s az egyik a kormányt fogta,
 929    II|             hajó lámpásait.~- Vigyen el az ördög! - mormogta dühösen.~
 930    II|              volt is miért dühösködnie. Az amerikai hajónak legalább
 931    II|          lehetett, s ha ezek meghallják az áldozatok sikoltozását és
 932    II|            konyha mellett állt, melynek az ajtaja nyitva volt, s onnan
 933    II|           nagyon óvatos, Corty! - szólt az egyik: és Will Mitz megismerte
 934    II|               szakács.~- Meglehet, hogy az, - felelte Corty, - de bizonyos,
 935    II|          magukat, ha kiabálnak?... S ez az átkozott amerikai hajó itt
 936    II|                 legyünk!~- Mindennek ez az átkozott hajó az oka! -
 937    II|           Mindennek ez az átkozott hajó az oka! - mondta Corty bosszúsan. -
 938    II|             tervezett gyilkosságot csak az amerikai hajónak véletlen
 939    II|                 legidősebb evezett, míg az egyik férfi a kormányt fogta
 940    II|               amely felé igyekeznek?...~Az Alert mentő-csónakja volt
 941    II|                hogy Paxton kapitányt és az Alert egész legénységét
 942    II|             Mikor ők a hajóra szálltak, az Alert már a fegyencek és
 943    II|           queenstowni fegyházból, mikor az Alert elindúlt abból a kikötőből,
 944    II|             elindúlt abból a kikötőből, az is kétségtelen volt, hogy
 945    II|               is kétségtelen volt, hogy az Alert mostani gazdái csakis
 946    II|           gyilkoltatta meg Harry Markel az utasait is, mindjárt Angliából
 947    II|                 s miért járta meg velük az Antillákat, holott ez a
 948    II|                 a kockázatos út könnyen az életébe kerűlhetett volna?~
 949    II|             véletlen szerencse, hogy ez az idegen hajó itt van a szomszédjukban;
 950    II|              vagy hogy szembeszálljanak az orgyilkosokkal, nem is gondolhatott.~
 951    II|                 s a hajó orrában csakis az őrt álló matróz volt, aki
 952    II|                aztán átevezhettek rajta az amerikai hajóra, mely alig
 953    II|                 De sietni kellett, mert az időjárás nagyon szeszélyes
 954    II|                a kalózok talán még ezen az éjszakán végeznek mindnyájukkal.~
 955    II|          egyenkint föl kellett keltenie az utasokat, még pedig óvatosan,
 956    II|             szobája ugyanis közvetlenűl az utasok kabinjai szomszédságában
 957    II|              mellett volt és kinyitotta az egyiket. Lent, a hajó fara
 958    II|          mentő-csónak, alig egy ölnyire az ablaktól.~A kérdés az volt:
 959    II|           ölnyire az ablaktól.~A kérdés az volt: kiférnek-e a szökevények
 960    II|                kiférnek-e a szökevények az ablakon? Az ifjak bizonyosan
 961    II|                 szökevények az ablakon? Az ifjak bizonyosan kiférnek,
 962    II|                és Will Mitz hozzáfogott az ifjak fölkeltéséhez.~Az
 963    II|                 az ifjak fölkeltéséhez.~Az első kabinban, melynek ajtaját
 964    II|          Clodion Lajos halkan és felűlt az ágyban.~- Vigyázzon, hogy
 965    II|                hogy el ne árúlja magát! Az életünk forog kockán.~Pár
 966    II|                a vízen. Átevezünk rajta az amerikai hajóhoz.~Mialatt
 967    II|                 is és néhány perc alatt az ifjak mind talpon voltak,
 968    II|        veszélyeztesse.~Becsületére vált az ifjaknak, hogy egyik se
 969    II|                fölébredhet, ha rányitja az ajtót s akkor mindennek
 970    II|             nesztelenűl kell áteveznünk az amerikai hajóra. Ennek a
 971    II|                valót, bizonyára elfogja az Alert legénységét, amit
 972    II|             Mitznek igaza volt, ez volt az egyetlen út a menekülésre.~-
 973    II|          leeresztjük Patterson urat is.~Az ifjak gyorsan magukra hányták
 974    II|           sűrűbb lett, nem találják meg az amerikai hajót, reggel,
 975    II|               hogy esetleg szél támad s az amerikai hajó folytatja
 976    II|              folytatja útját nyugatnak, az Alert pedig megy tovább
 977    II|              legalább a sárga csikókat, az aranyakat, miket Seymour
 978    II|                tanácsot meg is fogadták az ifjak s most Will Mitz hozzáfogott
 979    II|                Ő maga pedig, kihajolván az ebédlőszoba ablakán, lassan
 980    II|              lassan és óvatosan egészen az ablak alá húzta a csónakot.~
 981    II|         lehetett látni húsz lépésnyire.~Az ifjak egymás után kibújtak
 982    II|              ifjak egymás után kibújtak az ablakon és nesztelenűl leereszkedtek
 983    II|             odasúgta neki:~- Vigyázzon, az őrt álló matróz erre jön.~-
 984    II|             kezében.~- Csukja be halkan az ajtót, - súgta Will Mitz, -
 985    II|                úrhoz.~Sietniök kellett. Az ifjak a csónakban hihetetlenűl
 986    II|            Lajos még erősebben megrázta az érdemes mentor vállát s
 987    II|              Patterson úr s megismervén az ifjú suttogó hangját, álmélkodva
 988    II|           kérdezte:~- Clodion Lajos? Mi az? Mi történt?~Azt ugyan nem
 989    II|             tolta kifelé Patterson urat az ablakon; tolta is meg fogta
 990    II|             valósággal reszketett, hogy az esetlen, gyámoltalan mentor
 991    II|                míg fönt Will Mitz fogta az egyik kezét, addig lent
 992    II|             szökevények s megtalálják-e az amerikai hajót a sűrű ködben?
 993    II|          bizonyára látni lehetett volna az amerikai hajó lámpását,
 994    II|    koromsötétben semmi sem látszott: se az árbócra fölhúzott lámpás,
 995    II|                került, éjszak felé volt az Alert-től.~Ebben az irányban
 996    II|                volt az Alert-től.~Ebben az irányban hajtották tehát
 997    II|            tudták volna, hogy merre van az amerikai hajó, félóra alatt
 998    II|               értek volna.~Alig eveztek az ifjak pár száz lépésnyire
 999    II|               ifjak pár száz lépésnyire az Alert-től, azonnal megoldódtak
1000    II|              Harboe: - ők lemészárolták az Alert legénységét!~- S az