Rész,  fejezet

1001    II|               az Alert legénységét!~- S az a boldogtalan, a kinek hulláját
1002    II|            ezzel a hírrel jött hajónkra az a két haditengerésztiszt!~-
1003    II|            Markel még azt merte mondani az Essex tisztjeinek, hogy
1004    II|                 Essex tisztjeinek, hogy az ő embere volt az a szerencsétlen! -
1005    II|      tisztjeinek, hogy az ő embere volt az a szerencsétlen! - kiáltott
1006    II|               hát miért nem szökött meg az Alert, mielőtt mi a födélzetére
1007    II|            hiszem, hogy Harry Markelnek az volt a szándéka, hogy bennünket
1008    II|      vakmerőségében elszánta magát erre az utazásra.~- Úgy van, csakis
1009    II|                a kapzsiság mentette meg az önök életét... föltéve,
1010    II|               sűrű ködben nyoma se volt az amerikai hajónak.~Will Mitz,
1011    II|              szükségük lett volna, hogy az amerikai hajót elérjék,
1012    II|                 hátha a balvégzet ismét az Alert közelébe vezeti őket?...
1013    II|                  s akkor, megpillantván az amerikai hajót, egyenesen
1014    II|                    Bizonyos, hogy ebben az esetben Harry Markel nem
1015    II|                sietne menekülni, nehogy az amerikai hajó rajta üssön
1016    II|             hátha viszont szél támad, s az amerikai hajó, vitorlát
1017    II|           vitorlát bontván, tovább megy az útján?... Mi lesz akkor
1018    II|                 esetet is föltéve, hogy az Alert szintén tova vitorlázik
1019    II|      menekülőkre, ha nem a pusztulás és az éhhalál?...~Mindezt jól
1020    II|                 lehetőleg távol maradni az Alert-től, s a jövendőt
1021    II|              volt. Hisz Harry Markelnek az életérdeke parancsolta,
1022    II|            ilyenkor azonnal abba hagyta az evezést... Mindnyájan a
1023    II|             szél támad, úgy lehet, hogy az Alert jobbra, az amerikai
1024    II|            lehet, hogy az Alert jobbra, az amerikai hajó pedig balra
1025    II|            pusztulnak-e el a menekülők. Az Alert, Will Mitz számítása
1026    II|                Hinsdale Roger birkóztak az álommal, de látszott, hogy
1027    II|             félájultan hevert a helyén. Az izgatottság, a hirtelen
1028    II|                hogy nagyon eltávolodnak az amerikai hajótól.~De nemcsak
1029    II|          aggasztotta Will Mitzet. Hanem az is, hogy közben-közben erősebb
1030    II|                hajóról megszöktek!...~- Az Alert! - mondta megsemmisülten.~
1031    II|                ismét visszavezette őket az Alert-hez, s megint mindnyájan
1032    II|        elmeneküljenek, és ujra keressék az amerikai hajót?... Kelet
1033    II|             felől már szürkülni kezdett az ég s a ködön átverődtek
1034    II|             sugarai... Öt óra felé járt az idő... Már a reggeli szellő
1035    II|             lerántotta volna a függönyt az óceánról. Három-négy mérföldnyire
1036    II|              mindnyájan megpillantották az amerikai hajót, amely már
1037    II|                nem menekülhettek többé!~Az Alert födélzetén csöndes
1038    II|                még mindig alszanak. Sőt az őrt álló matróznak is aludnia
1039    II|                miért ne foglalhatnák el az Alert hajót a kalózoktól?...~
1040    II|               szóval elmondta szándékát az ifjaknak, akik azonnal kijelentették,
1041    II|                volt szó, hogy meglepjék az Alert legénységét, még mielőtt
1042    II|                 aludt.~Aztán Will Mitz, az ifjak segítségével, visszavezeti
1043    II|      segítségével, visszavezeti a hajót az Antillákra, vagy pedig segítséget
1044    II|             főárbóccal egy irányba ért. Az árbockötelek vaspántjain,
1045    II|            akkor jött ki a kabinjából s az időt nézte. Mivel a szél
1046    II|                Ha tehát rájuk zárhatják az ajtót, mentve vannak!~Will
1047    II|      nesztelenül ugrott a födélzetre, s az ifjak, miután megkötötték
1048    II|             rakták rajt a vas-léceket s az ékekkel mindjárt légmentesen
1049    II|            zárták...~Most már ők voltak az urak a hajón!... Elfogták
1050    II|          födélközi börtönükből, ha vagy az Antillákra érnek, vagy pedig
1051    II|             vitorlák hevesen csapdosták az árbócokat... Távol, a szemhatár
1052    II|            pontként látszott egy percig az amerikai hajó, s aztán az
1053    II|               az amerikai hajó, s aztán az is eltünt... Az Alert egyedül
1054    II|                 s aztán az is eltünt... Az Alert egyedül volt a tengeren:
1055    II|               mészárolni. Most még csak az volt a kérdés, hogy az «
1056    II|             csak az volt a kérdés, hogy az «Alert» új legénysége bír-e
1057    II|                hajóval s el tud-e jutni az Antillák valamelyik kikötőjébe,
1058    II|          megteszik is ezt, Will Mitz és az ifjak résen lesznek, hogy
1059    II|             Mitz a födélzeten maradt és az időt vizsgálta. Mint tapasztalt
1060    II|                  a jelekből látta, hogy az idő változni fog s a szélcsöndet
1061    II|              halnak-e étlen-szomjan, ha az utazás esetleg több napig
1062    II|            nekik kell majd leadogatniok az eleséget s örökösen kockáztatni
1063    II|             kitörhetnek börtönükből.~Ez az aggodalom azonban nem sokáig
1064    II|                módját, hogy biztosítsák az eleségüket, még ha az utazás
1065    II|       biztosítsák az eleségüket, még ha az utazás esetleg több hétig
1066    II|                 Axel azonnal ráfeküdtek az ajtóra, mialatt a többiek
1067    II|           fektették a vas-léceket s ezt az ajtót is úgy leszögezték,
1068    II|           kalózok megértvén ebből, hogy az ifjak mindent tudnak, irtózatos
1069    II|           zsiványok kissé alább hagytak az átkozódással, tovább beszélt:~-
1070    II|            revolverekkel járunk-kelünk. Az elsőt, aki csak a fejét
1071    II|              Ettől a pillanattól kezdve az ifjak valóban revolverekkel
1072    II|           továbbá éjjel-nappal őrt állt az ajtók előtt, hogy minden
1073    II|                 Nagyon jól tudták, hogy az «Alert» legfölebb csak hetven-nyolcvan
1074    II|       hetven-nyolcvan mértföldnyire van az Antilláktól s ha csak kicsit
1075    II|               oda érhet a hajó. Továbbá az is valószínű volt, hogy
1076    II|                 is valószínű volt, hogy az «Alert» más hajókkal találkozik,
1077    II|               hajókkal találkozik, mert az oceánnak ezt a vidékét sűrűn
1078    II|             tudta ezt, kétségtelen volt az is, hogy minden áron meg
1079    II|                 kísérteni a kitörést és az «Alert» elfoglalását.~De
1080    II|               Will Mitz is; mert, amint az ifjak köréje gyültek és
1081    II|               kijelentette:~- Egyenesen az Antillák felé iparkodunk,
1082    II|            kérdezte Magnus Anders.~- Ha az idő kedvez, holnapután estére
1083    II|             tette hozzá elgondolkodva - az ember soha se tudhatja,
1084    II|            nyugat felé.~- S megtaláljuk az Antillákat?~- Mindenesetre, -
1085    II|             kell mennünk valamelyiknek. Az, hogy melyik szigetet érjük
1086    II|               teljesen egyre megy, csak az a fő, hogy eljussunk odáig!~-
1087    II|               odáig!~- Ehhez pedig csak az kell, - fejezte be Will
1088    II|             igen értek, midőn Angliából az Antillákra hajóztak s a
1089    II|          tudják-e állni a helyüket ezek az újdonsűlt matrózok, akik
1090    II|             alatt kényelmesen elérhetik az első kikötőt. S a remény
1091    II|               volt.~Nyolc óra lehetett. Az ifjak hallották, amint a
1092    II|               fordította.~Megmagyarázta az ifjaknak, hogy mit kell
1093    II|           karikacsapás: negyedóra múlva az «Alert» már vígan szelte
1094    II|         változtathatunk rajta, fogadjuk az időt úgy, ahogy jön. Ha
1095    II|              három napi járásra vagyunk az Antilláktól, ezt csak kibírjuk?!
1096    II|                ezt csak kibírjuk?! A fő az, hogy oda érjünk; ha öt-hat
1097    II|             akkor pár óra alatt beérünk az első kikötőbe.~Eközben a
1098    II|               szél ne verje el messzire az Antilláktól.~Tony Renaultnak
1099    II|             megfordította a vitorlákat. Az «Alert» most éjszakkeletnek
1100    II|              szél iránya megváltozott s az «Alert» távolodik az Antilláktól.
1101    II|     megváltozott s az «Alert» távolodik az Antilláktól. Ez pedig az
1102    II|                az Antilláktól. Ez pedig az ő malmukra hajtotta a vizet,
1103    II|              vizet, mert ha sokáig tart az utazás, ki tudja, nem lesz-e
1104    II|             Mitz elkezdte a lavirozást. Az «Alert» éjszakkeleti irányban
1105    II|              ment, mint a karikacsapás. Az «Alert» gyönyörűen engedelmeskedett
1106    II|             vitorlák csapdosni kezdtek, az ifjak rögtön belekapaszkodtak
1107    II|        hólyagokat tört a tenyerükön, de az «Alert» lassan, szabályosan
1108    II|              bukdácsolva szökkent előre az új irányban.~- Bravó!...
1109    II|              meg kellett érezniök, hogy az «Alert» irányt változtatott,
1110    II|               is, hogy ismét közelednek az Antillákhoz, ez pedig a
1111    II|             halált jelentette számukra.~Az ifjak gyorsan megebédeltek
1112    II|                aztán Will Mitz kiszabta az éjjeli őrséget és megosztotta
1113    II|        fölváltják egymást. Ha pedig még az éjszaka ismét meg kellene
1114    II|                fordítani a hajót, akkor az alvókat is mind fölhívják
1115    II|        fölhívják a födélzetre segíteni.~Az első őrség ez volt: Magnus
1116    II|          egyszóval mindenre s legkivált az eget vizsgálta, hogy nem
1117    II|                a hajót... De hát aztán?~Az is szerencse volt, hogy
1118    II|          csütörtököt mondana, mert ezen az első éjszakán az ifjak bizonyára
1119    II|              mert ezen az első éjszakán az ifjak bizonyára éber szemmel
1120    II|                 támadásának?~Erre maguk az ifjak se gondoltak most,
1121    II|               nagy útat kellett tenniök az első révig. Az ellenkező
1122    II|          kellett tenniök az első révig. Az ellenkező szél miatt csak
1123    II|           mértfölddel jutottak közelebb az Antillákhoz.~ ~
1124    II|             fölkelt, úgy látszott, hogy az időjárásban nem lesz változás.
1125    II|             mértfölddel jutnak közelebb az Antillákhoz. Ha pedig a
1126    II|            telik, míg partot érnek, sőt az se bizonyos, hogy egyáltalán
1127    II|              Majd csak elérünk valahogy az Antillákra. Aztán meg valami
1128    II|               hogy valami fordulat lesz az időjárásban.~Hét óra felé
1129    II|                emésztették. Mi lesz, ha az «Alert» nem bír eljutni
1130    II|                  Alert» nem bír eljutni az Antillákra? Mi lesz, ha
1131    II|               megúnván a rabságot, akár az életük kockáztatásával is
1132    II|         személyszállító hajó ugyanabban az irányban igyekezett előre,
1133    II|         irányban igyekezett előre, mint az «Alert». Csakhamar föltünedezett
1134    II|                mind a két kéménye, majd az egész törzse is és az «Alert»
1135    II|              majd az egész törzse is és az «Alert» utasai lázasan vizsgálták
1136    II|     kiszámította, hogy ha nem változtat az irányán, oly messze a hátuk
1137    II|               Axel Wickborn fölrántotta az angol lobogót a hajó utolsó
1138    II|               legkínosabb várakozásban. Az «Alert», mely szemben kapta
1139    II|             vaspántok úgy leszorították az ajtót, hogy a kalózok minden
1140    II|              Will Mitz, aki közvetlenűl az ajtó mellett állott, kezében
1141    II|                 a gőzös nem vette észre az «Alert» segélykérését, nem
1142    II|              maga útján s magával vitte az ifjak reménységét is. Félóra
1143    II|                ami ismét távolabb vitte az Antilláktól. Valahányszor
1144    II|        vitorlákat tépi le a szél, hanem az árbocokat is ketté törheti.~
1145    II|                 elhajtaná őket különben az Antilláktól. Nekik pedig
1146    II|                 Will Mitz megmagyarázta az ifjaknak, hogy miről van
1147    II|         kötelekben! - intette Will Mitz az ifjakat.~A hajó erősen ingadozott
1148    II|              éppen elég volt arra, hogy az «Alert» ne legyen a hullámok
1149    II|              habokon s viszont meg volt az a haszna is, hogy nem nagy
1150    II|             nagy sebességgel távolodott az Antilláktól.~Will Mitz el
1151    II|          lehetett úgy kormányzott, hogy az «Alert» lehetőleg éjszakkeletnek
1152    II|                könnyen elpusztúlhattak.~Az ifjak egy része aludni ment,
1153    II|              nézegette a szemhatárt, de az idő nem nagyon nyugtatta
1154    II|              hogy a szél nem növekedett az éjszaka folyamán, de az
1155    II|                 az éjszaka folyamán, de az ég fölötte borúlt volt és
1156    II|                 jajgatott a szobájában. Az ifjak, bármennyire szerették
1157    II|         Bizonyára azt remélték, hogy ha az orkán ereje végső pusztúlással
1158    II|                Mitz nem tud megbirkózni az elemek irtózatos dühével,
1159    II|            elszántan dacolt a viharral, az ifjak pedig nemhogy kétségbe
1160    II|             Will Mitz parancsait.~De ez az állapot nem tarthatott így
1161    II|                 is gyakoribbak lettek s az «Alert», hacsak kockáztatni
1162    II|           kénytelen volt megváltoztatni az irányát és együtt futni
1163    II|           fölrohannak rá s a kormánytól az orráig végig söprik, elsodorván
1164    II|                 jól tudta ezt, leküldte az ifjakat a hajószobába s
1165    II|              rókatánc» kezdődik mostan.~Az ifjak nem szívesen ugyan,
1166    II|         rókatánc» valóban megkezdődött.~Az «Alert» roppant szökéssel
1167    II|               előre s törzsének a fele, az orrától a közepéig víz alá
1168    II|             hatvan fokos szögben meredt az égnek s úgy látszott, hogy
1169    II|             többé ereszkedni, aminthogy az orra se tudott fölbukni
1170    II|                 válságos állapot. Aztán az «Alert», reszketve szinte,
1171    II|               katasztrófát, hiszen csak az kellett, hogy valami hevesebb
1172    II|      emberfölötti erővel küszködött. De az ifjak se igen ettek: néhány
1173    II|              kétszersült és hering volt az eledelük ezen a szomorú
1174    II|                 se felejtik el.~Hát még az éjszaka! Midőn a sötétség
1175    II|             fokozta a vihar borzalmait! Az orkán most már teljes erővel
1176    II|              már teljes erővel kitört s az volt a kérdés, hogy kibírja-e
1177    II|                a kérdés, hogy kibírja-e az «Alert» még huszonnégy óráig
1178    II|                 csak egy csónak maradt: az, amelyen az ifjak legelőször
1179    II|              csónak maradt: az, amelyen az ifjak legelőször menekűlni
1180    II|            hajót, réműlten rohantak föl az ifjak a födélzetre. De Will
1181    II|              főárbóc középső vitorlája.~Az «Alert» most már csaknem
1182    II|           teljesen a vihar játéka lett. Az a két latin-vitorla, mely
1183    II|                 latin-vitorla, mely még az elején ki volt feszítve,
1184    II|              azt a legjobb esetet, hogy az orkán szüntével a szél is
1185    II|              száz mértföldnyire lesznek az Antilláktól s eljuthatnak-e
1186    II|           gyötörte Will Mitzet, mialatt az «Alert» szédületesen táncolva
1187    II|                 szél már alább hagyott. Az ifjak följöttek a födélzetre
1188    II|                visszafordúlhattak volna az Antillák felé, ha nem is
1189    II|         elhatározta, hogy pótólni fogja az elvesztett vitorlát. Rábizta
1190    II|               kétségbeesetten döngették az ajtót.~Mi volt ez? Talán
1191    II|             Will Mitz gyorsan leszaladt az ifjakkal a födélzetre, s
1192    II|             sűrű füst szűrődött fölfelé az ajtó nyílásain keresztűl.~
1193    II|            bizonyos, hogy a haramiáknak az lesz az első dolguk, hogy
1194    II|              hogy a haramiáknak az lesz az első dolguk, hogy lemészárolják
1195    II|              dolguk, hogy lemészárolják az utasokat.~Lent a hajófenékben
1196    II|                 Will! Will! - kiabáltak az ifjak és esdőleg nyújtották
1197    II|           szabadúlni, menekűlni akartak az égő hajóról.~Valóban, nem
1198    II|                 kellett előzni, mert ha az egyetlen csónakot, amit
1199    II|             bele, ők pedig elpusztúlnak az égő hajóval együtt.~Will
1200    II|                           XII. FEJEZET.~Az utolsó megpróbáltatás.~Most
1201    II|          gyújtót, vagy kiejtse szájából az égő pipát, mikor aludni
1202    II|            egyszer fölcsaptak a lángok, az oltást már meg se lehetett
1203    II|              meg se lehetett kísérteni.~Az utasok gyorsan lebocsátották
1204    II|            utasok gyorsan lebocsátották az egyetlen csónakot, amelybe
1205    II|             kétszersűltet, konzerveket, az utolsó hordócska rumot,
1206    II|             Will Mitz nem felejtette el az Antillák tengeri térképét
1207    II|                  A szegény mentor, akit az utóbbi válságos napok váratlan
1208    II|                a főárbócot nyaldosták s az ifjak minden pillanatban
1209    II|               már el volt oldva s mivel az ifjak azonnal evezőre kaptak,
1210    II|              kaptak, gyorsan távolodott az «Alert»-től nyugati irányban.~
1211    II|                egy pillanatig tartott s az «Alert» mindjárt aztán ismét
1212    II|               nagy szökésekkel távozott az égő hajótól.~Eközben recsegve-ropogva
1213    II|                recsegve-ropogva dőlt ki az «Alert» két másik árboca
1214    II|              kiszabadúltak börtönükből.~Az «Alert» egészen oldalt dőlt
1215    II|                 dőlt és lassan sűlyedt. Az elején, mely legtovább és
1216    II|                hiába átkozódtak, rázták az öklüket tehetetlen dühükben,
1217    II|                menekűlőket.~Végre ütött az «Alert» utolsó órája. A
1218    II|               semmi se maradt meg, csak az a néhány árboctöredék, mely
1219    II|                 tengeren úszkált.~Mikor az ifjak látták, hogyan sűlyed
1220    II|                látták, hogyan sűlyed el az «Alert», mindnyájukat mély
1221    II|           illetőleg födélzete nem volt, az eső vagy az első hullámcsapás
1222    II|         födélzete nem volt, az eső vagy az első hullámcsapás megtölthette
1223    II|                 ponyvát feszíttetett ki az árboctól a hajó orráig s
1224    II|                 és a konzerveket.~Ennek az eleségnek körűlbelűl tíz
1225    II|                esetleg a halászat hajt. Az édes víz azonban, ha közben
1226    II|                egy hétig lehetett elég.~Az volt a kérdés, hogy ennyi
1227    II|             ennyi idő alatt elérhetik-e az Antillákat vagy akár a Bermuda-szigetcsoportot?~
1228    II|                 számíthattak. Legfölebb az Antillák közűl érhetik el
1229    II|               Antillák közűl érhetik el az utolsók, a legdéliebbek
1230    II|               és megmenti őket.~Ez volt az állapotuk szeptember 26-
1231    II|        állapotuk szeptember 26-én este. Az éjszaka már közeledett s
1232    II|                 számíthattak arra, hogy az éjszaka világos lesz. Evezni
1233    II|                Will Mitz kímélni akarta az ifjak erejét arra az esetre,
1234    II|             akarta az ifjak erejét arra az esetre, ha a szél végkép
1235    II|                 végkép elállna s csakis az evezők segítségével juthatnának
1236    II|                 hét-nyolc napig tartana az útunk?~- Körülbelűl, - bólintott
1237    II|                 csöndes és nyugodt lesz az éjszaka.~- Ne maradjon itt
1238    II|                lefekszenek és alszanak.~Az ifjak szót fogadtak s félóra
1239    II|              Will Mitz nem keltette föl az ifjakat egész éjszaka. S
1240    II|                    kissé fáradt vagyok, az igaz, de négy óra múlva
1241    II|             Anders pontosan megtartotta az irányt. Aztán szétnézett
1242    II|                 a szemhatáron, kémlelve az eget és a vizet. Az idő
1243    II|            kémlelve az eget és a vizet. Az idő gyönyörű volt s a szél
1244    II|                 De viszont szomorú volt az, hogy semerre nyoma se volt
1245    II|           semmit se látott rajta. Pedig az Antillák környékén ebben
1246    II|                Antillák környékén ebben az évszakban mindig oly sok
1247    II|           kiverte a hajók országútjáról az «Alert»-et, hogy hetek is
1248    II|               Már pedig két-három hétig az eleségük se tart el.~A délelőtt
1249    II|               el. Tony Renault megfőzte az ebédet. A konzervekből kitűnő
1250    II|                rajtuk és hajót nem küld az útjukba?~Délután horgásztak
1251    II|          vacsorára. Aztán beesteledett, az ifjak lefeküdtek és Will
1252    II|                veszedelmesen bukdácsolt az erősebb szélrohamoktól.
1253    II|                 erősebb szélrohamoktól. Az ég úgy kitisztúlt, hogy
1254    II|                takarékoskodniok kellett az ivóvízzel. Will Mitz tehát
1255    II|             hogy a gőzös nem keresztezi az ő útjukat, hanem egyenesen
1256    II|                nyöszörgött vízért, hogy az ifjak inkább maguk nem ittak,
1257    II|                 hetekig is eltart ebben az évszakban.~A menekűlők szeptember
1258    II|              Szerette volna vígasztalni az ifjakat, de már ő maga se
1259    II|                 a szabadúlásban. Még ha az eleség eltart is néhány
1260    II|                 eltart is néhány napig, az ivóvízük úgy elfogyott,
1261    II|              petyhűdten lógtak le. Most az evezőkhöz kellett nyúlni.
1262    II|                  De micsoda evezés volt az! A félholt, erőtlen ifjak
1263    II|              rajtunk, mindenható Isten!~Az ifjak egyike-másika vadúl
1264    II|             félrebeszélt heves lázában. Az egyik az anyját hívta, a
1265    II|                 heves lázában. Az egyik az anyját hívta, a másik vízért
1266    II|              kacagott, a negyedik sírt, az ötödik a haját tépte és
1267    II|        fölvirradt október 4-ike s mikor az égalja szürkűlni kezdett
1268    II|                 Ki tudja, nem ez lesz-e az utolsó?~Ekkor azonban ujjongó
1269    II|       háromszázötven mértföldnyire volt az Antilláktól délkeletre,
1270    II|                gőzöst, mert Will Mitz s az a két-három ifjú, aki még
1271    II|                 perc se telt bele, hogy az «Alert» összes utasai fönt
1272    II|                ment vissza Liverpoolba. Az «Alert» utasai tehát egyenesen
1273    II|         mehettek rajta.~Innentől kezdve az utazás gyors és szerencsés
1274    II|        Patterson úr azonnal sürgönyzött az «Antilian School» igazgatójának
1275    II|               szerencsésen megérkeztek.~Az újságok már másnap reggel
1276    II|                 a rémséges drámát, mely az «Alert» födélzetén lejátszódott
1277    II|            végződött.~Természetes, hogy az eset óriási port vert föl
1278    II|             eset óriási port vert föl s az egész város ünnepelte a
1279    II|                és önfeláldozó buzgósága az egész utazó-társaság életét
1280    II|            Liverpoolban maradt és várta az «Elisa Warden» hajót, amelyre
1281    II|           vasútra űltek és visszamentek az «Antilian School»-ba. Mivel
1282    II|               szünidőnek már vége volt, az intézet összes növendékei
1283    II|                 testületileg kivonúltak az érkezők elé a vasúthoz.
1284    II|              boszantja annak a kígyónak az elvesztése, melyet tulajdon
1285    II|              tulajdon kezével ejtett el az Antillákon.~Majd ünnepélyesen
1286    II|              Finbook tiszteletes úrhoz, az Oxford-utcai parókhiára.~-
1287    II|        Oxford-utcai parókhiára.~- Minek az, barátom? - kérdezte Patterson
1288    II|                  ha ő esetleg elpusztúl az úton, elhatározta, hogy
1289    II|               amint ez történni szokott az oly emberek feleségével,
1290    II|               volt, hogy semmisítse meg az okmányokat és ne is indítsa