Rész,  fejezet

  1     I|                    megújult, annak jeléűl, hogy maguk a diákok is igazságosnak
  2     I|             ösztöndíj alapítója kikötötte, hogy alapítványát a kilenc legjobb
  3     I|                hódítani. Most is kis híja, hogy társai a vállukra nem kapták.~
  4     I|                egymásután fölmentek hozzá, hogy kezet fogjanak vele. Aztán
  5     I|               érthető lesz, ha megmondjuk, hogy az Ardagh Julián úr iskolája
  6     I|              tantervének a keretében, úgy, hogy a növendékek, ha az iskolából
  7     I|               szülői házba.~Ritkaság volt, hogy a növendékek sorában évről-évre
  8     I|          körültekintő úri ember volt, úgy, hogy minden tekintetben megérdemelte
  9     I|             kerékpározást is.~Természetes, hogy ez a sokféle nemzetiségű
 10     I|                  úgy aknázta ki Ardagh úr, hogy rendeletet adott ki, mely
 11     I|              ötödik kitűnő lett.~Bizonyos, hogy nem volt könnyű dolog kordában
 12     I|             nemzetiséget s megakadályozni, hogy a vetélykedés, a nemzeti
 13     I|                 intézet javára oly célból, hogy a kilenc legjobb tanuló
 14     I|        ösztöndíjakat, de azt nem írta meg, hogy mely vidékre óhajtja küldetni
 15     I|                egyúttal megkérdezi azt is, hogy hová indúljanak a növendékek
 16     I|              tettek, csak azt találgatták, hogy merre fognak utazni és meddig
 17     I|                tetőtől-talpig angol fiú, - hogy valamelyik angol gyarmatot
 18     I|                   létére, égett a vágytól, hogy hírneves honfitársa, Nansen «
 19     I|                     én meg fogadni mernék, hogy körűl utazzuk a világot! -
 20     I|                    szerencsés növendéknek, hogy már megsürgönyözte a nevüket
 21     I|             végezte szavait az igazgató, - hogy 5-6 nap alatt itt lesz rá
 22     I|                  Renault Tony. - Én tudom, hogy sohse érem meg a végét!~
 23     I|                    meg a végét!~Valószínű, hogy a társai is így gondolkoztak
 24     I|               kellett hát mondaniuk arról, hogy meglátják Szibériát, Közép-Ázsia
 25     I|            igazgatója volt nyugodt; tudta, hogy most már nem sürgönyt, hanem
 26     I|                 nak, ami körülbelül annyi, hogy az Antillákról származó
 27     I|           levélhordót, hevesen ostromolta, hogy nem jött-e meg az Antillákról
 28     I|                  sóhajtott Renault Tony, - hogy nincsen galamb-posta az
 29     I|                    kellene aggódnunk azon, hogy lesz-e valami az utazásból.~
 30     I|                  is nyugodtak volna abban, hogy várakozniok kell, ha a többiek
 31     I|                     egyre azt hajtogatták, hogy az egész utazási ösztöndíj-história
 32     I|              ösztöndíj-história csak mese, hogy az a szoknyás Maecenás,
 33     I|                  hevesen vitatkoztak azon, hogy valóban élő asszony-e az
 34     I|              asszony-e az a Mrs. Seymour s hogy csakugyan tett-e alapítványt
 35     I|                    a dolgot s elhatározta, hogy ha a legközelebbi posta-gőzös
 36     I|                foglalatja röviden az volt, hogy a kilenc ösztöndíjas az
 37     I|           valamelyikéről származott. Igaz, hogy soknak a szülei már elköltöztek
 38     I|                sokkalta jobban örűltek is, hogy viszontláthatják az édes
 39     I|                 elfeledtek.~Ideje azonban, hogy közelebbről is megismerkedjünk
 40     I|               szerencse és kitüntetés ért, hogy megláthatta az Antillák
 41     I|              velünk született sajátságunk, hogy mindig örömmel látjuk viszont
 42     I|                     aki még maga se tudta, hogy milyen pályát választ; Anders
 43     I|                  Axel, aki már alig várta, hogy fölcsaphasson katonának
 44     I|             tengert s titkon arra vágyott, hogy hajóskapitány lehessen.~
 45     I|                   eminens, mióta megtudta, hogy hol és hova fognak utazni,
 46     I|                    s egyre azt találgatta, hogy az Antillák mely szigeteit
 47     I|              szigeteit láthatja meg. Arról hogy valamennyit megnézzék, szó
 48     I|                volna elég.~Valószínű volt, hogy csak azokra a szigetekre
 49     I|                   meg kellett látogatniok, hogy megköszönhessék neki a bőkezűségét.~
 50     I|                  lesznek.»~Annyi bizonyos, hogy az ösztöndíjasoknak nem
 51     I|                    mellett, az volt hátra, hogy alkalmas kísérőt, felügyelőt
 52     I|                     csak az volt a kérdés, hogy Mr. Patterson elvállalja-e
 53     I|            igazgató üzent Patterson úrnak, hogy látogassa meg az irodájában,
 54     I|                    a szemüvegét, megnézte, hogy jól bezárta-e a főkönyvet
 55     I|            folytatta:~- Ön is tudja, uram, hogy micsoda eredménye lett annak
 56     I|                 indúl Corkból.~- Reméljük, hogy az utazás kellemes és szórakoztató
 57     I|            igazgató - s csak azt sajnálom, hogy én is el nem mehetek velük.
 58     I|                  igazgató, - s azt hiszem, hogy ön nemcsak a számadásokat,
 59     I|                   folytatta az igazgató, - hogy Mrs. Kethlen Seymour hétszáz
 60     I|               tehát önt, kedves Patterson, hogy legyen készen az indúlásra,
 61     I|             szerény és udvarias volt, úgy, hogy az első tekintetre kissé
 62     I|                    az ő érdeme volt az is, hogy a férje mindig oly csinosan,
 63     I|                 ablak előtt, azon tűnődve, hogy örüljön-e az igazgató megbízásának,
 64     I|                 elmerűlt e töprenkedésébe, hogy meg se hallotta, mikor az
 65     I|                arcán s különben is tudván, hogy az igazgató hívatta a férjét,
 66     I|                  Ardagh úr elszánta magát, hogy ő kíséri el a diákokat az
 67     I|              akarja.~- Nos, hát jól tette, hogy elfogadta, - hagyta helyben
 68     I|                   S engem csak az aggaszt, hogy a hosszú tengeri utazás...~-
 69     I|                 Patterson aggódva, látván, hogy a férje elhallgat.~- Semmi...
 70     I|                   visszament az irodájába, hogy elintézze minden dolgát
 71     I|                    egyéb dolgot is mívelt; hogy mit, azt a legnagyobb titokban
 72     I|             titokban tartotta s valószínű, hogy mi is csak abban a szomorú
 73     I|                 amelyen indúlniok kellett, hogy 29-én Corkban lehessenek.
 74     I|                    már nem volt rá idejük, hogy megnézzék a várost; pedig
 75     I|                   utcájú város megérdemli, hogy az idegen szétnézzen benne.
 76     I|               mindjárt meglátszott rajtuk, hogy rossz fát tehettek tűzre,
 77     I|             hűvösre kerül. Annyi bizonyos, hogy megcsípte volna azoknak
 78     I|                    közt. Kétségtelen volt, hogy a kegyetlen, gaz kalózbandát
 79     I|            megvasalva hozták Queenstownba, hogy ítéletet mondjanak fölöttük.~
 80     I|             emberek voltak. Miután tudták, hogy az életük úgyse ér egy fapitykét
 81     I|             marcona képe azonnal elárúlta, hogy nincs gazság és kegyetlenség,
 82     I|              arcáról senki se hitte volna, hogy kettőjük közt voltaképpen
 83     I|                 ránk hajnalodik, bizonyos, hogy megint csak hurokra kerülünk.~-
 84     I|             amikorra megjön!~- Hát persze, hogy itt leszünk, - bólogatott
 85     I|                  hol lehetnek?~- Bizonyos, hogy Corty már beleültette őket
 86     I|                   már több mint egy órája, hogy várjuk!~- S még az is kérdés, -
 87     I|                tódította Carpenter John, - hogy a hajó nem indúlt-e már
 88     I|                  pokoli tervet eszelte ki, hogy ezen a hajón szökik meg
 89     I|          cimboráival.~De hogyan?~Bizonyos, hogy Paxton kapitány nem cinkosuk
 90     I|                kalózoknak; bizonyos az is, hogy az Alert legénysége közt
 91     I|                    segítene e banditáknak, hogy megszökhessenek a megérdemlett
 92     I|             messzire a kikötőtől. Föltéve, hogy az utasok nincsenek a hajón, -
 93     I|               tornyosúltak s úgy látszott, hogy az éjszaka sötét és borúlt
 94     I|          szándékának.~Tíz perc se múlt el, hogy Carpenter John kiment s
 95     I|               mélyen a szemére húzta, úgy, hogy alig látszott valami az
 96     I|                    A matrózon meglátszott, hogy nagyon fáradt. A melle zihált,
 97     I|                 úgy kifogyott a lélegzete, hogy pár pillanatig szólni se
 98     I|          pillanatig szólni se bírt. Leűlt, hogy kifújja magát, de közben
 99     I|                    és Ranyah balra mentek, hogy észrevétlenebbűl juthassanak
100     I|                   járt a nép s éppen most, hogy a rendőrök ezt a városnegyedet
101     I|                 nagy vargabetűt csináltak, hogy lehetőleg néptelen utcákon
102     I|                   se a szakácsot.~- Lehet, hogy már ott is vannak, - felelte
103     I|                     nem igen kockáztatták, hogy észreveszik őket.~Öt-hat
104     I|                  köd miatt oly sötét volt, hogy öt-hat lépésnyire se igen
105     I|                   történnie kellett velük, hogy nem jönnek!~S feleletet
106     I|              megparancsolta a matrózoknak, hogy hasaljanak le a csónakban
107     I|                  is.~Öt perc telhetett el, hogy Corty elment, midőn egyszerre
108     I|                 Harry Markel jól láthatta, hogy mi történt, mert éppen az
109     I|                mert a ruhájukról látszott, hogy azok - kétségbeesetten védte
110     I|                  juthat megkérdezni tőlük, hogy hát mit is keresnek ott.~
111     I|            lépéssel óvatosan előbbre ment, hogy lássa, mi történik. A két
112     I|                    csak úgy menekűlhettek, hogy a csónakkal egész éjszaka
113     I|              szakács késedelmét az okozta, hogy a csődület éppen útjukba
114     I|             vargabetűt kellett csinálniuk, hogy a rendőröket elkerűljék.~-
115     I|                  kapitány, mikor megtudta, hogy mi történt.~Mind a tízen
116     I|                kellett meglepniök a hajót, hogy senki meg ne lássa őket
117     I|                    aztán intett társainak, hogy maradjanak veszteg. Az őrt
118     I|                    okmányait vizsgálta át, hogy rendben vannak-e?~Egyszerre
119     I|              mielőtt csak sejthette volna, hogy mi készűl, már öt-hat késszúrástól
120     I|                    amióta a hajóra léptek, hogy tizenegy boldogtalan ember
121     I|               öbölben? Mit fognak mondani, hogy fogják megmagyarázni az «
122     I|                csak egy sürgős dolga volt: hogy minél előbb indúlhasson
123     I|             Gondolni se lehetett hát arra, hogy útra keljenek.~Lett volna
124     I|                   azt mondjuk mindenkinek, hogy a kapitány a városban van.~
125     I|                  tizenegy óra volt; lehet, hogy hajnalig változik az idő
126     I|             megparancsolta Ranyah Coghnak, hogy főzzön vacsorát. A mesztic
127     I|                vizsgálni a hajó okmányait, hogy minden adatot megtudjon
128     I|               írást.~Legelőbb is megtudta, hogy a hajón legalább is három
129     I|                 hajó okmányaiból megtudta, hogy az «Alert» csak három éves,
130     I|            kapitány naplójából bukkant rá: hogy a meggyilkolt kapitány sohase
131     I|                 Szó se lehetett hát arról, hogy elindúljanak.~A köd egyre
132     I|                halál torkába siettek?~Alig hogy virradt, Harry Markel és
133     I|                    az első percben látták, hogy nagyszerű fogást csináltak:
134     I|               építői nagyon ügyeltek arra, hogy minél gyorsabb járású legyen.
135     I|                  valóban képessé is tette, hogy jó széllel 12, sőt 16 tengeri
136     I|              megfusson óránkint. Bizonyos, hogy ha tegnap este elindúlhatott
137     I|                   köd ült a tengeren, úgy, hogy három kődobásnyira se lehetett
138     I|                  is, mikor megparancsolta, hogy a mentő-csónakot tartsák
139     I|                   látogatni?~Úgy látszott, hogy a gőzösnek valóban ez a
140     I|                 közel jött az «Alert»-hez, hogy már alig volt tőle két kődobásnyira
141     I|                  Most már nagyon megbánta, hogy még az éjszaka csónakra
142     I|                    világosan látható volt, hogy a «Concordia» kapitánya
143     I|                       hangzott a kérdés, - hogy jó ára van-e a nikkelnek
144     I|               Queenstownban?~- Mondd neki, hogy rossz az ára, - súgta Corty
145     I|                  veszedelem volt ennél az, hogy nemsokára el fognak jönni
146     I|                jönni az utasok s ki tudja, hogy nincs-e köztük valaki, aki
147     I|                    ablakon át leselkedett, hogy nem jön-e feléjük valaki.~
148     I|                   szinte kétségtelen volt, hogy ez a kis csapat lesz a Mrs.
149     I|                   Azon fordúlt meg minden, hogy a matrózok, akik a kis csapatot
150     I|                 kapitányt vagy sem? Lehet, hogy ismerik s akkor minden elveszett;
151     I|                minden elveszett; de lehet, hogy nem ismerik, ami szintén
152     I|            hevenyében meghányták-vetették, hogy mit tegyenek, - én azt tanácslom,
153     I|              tegyenek, - én azt tanácslom, hogy ne eresszük föl ezeket az
154     I|                   födélzetre, nem is kell, hogy meglássanak téged.~- Úgy
155     I|                  Ez a «más dolog» az volt, hogy el kellett tüntetniök azt
156     I|                  éjjel loptak a kikötőben, hogy a hajóra jöhessenek vele.
157     I|                  figyelmeztette cinkosait, hogy jól vigyázzanak s el ne
158     I|                   feledkezzenek meg arról, hogy ők most az «Alert» matrózai
159     I|            kötél-létra. Mondanunk se kell, hogy a nyomorúlt fölvette a boldogtalan
160     I|                podgyászt a csónakból, úgy, hogy a matrózok föl se jöhettek
161     I|              Paxton kapitány, engedje meg, hogy bemutassam önnek az Antilian
162     I|                    ez már oly rég történt, hogy szinte alig emlékeztek már
163     I|                   annyira sietnie kellett, hogy el ne késsék arról a hajóról,
164     I|             csöndesen szelte a hullámokat, hogy érezni se lehetett a mozgását
165     I|                 túlboldog volt. Azt hitte, hogy miután a Szent-György-csatornában
166     I|                  azt se engedte meg nekik, hogy csónakba űlve odaevezzenek
167     I|                    reggel is ráérünk arra, hogy Paxton kapitánynyal megismerkedjünk.
168     I|                  oly szélcsönd van mostan, hogy talán még holnapután se
169     I|            cselekedtek s mi már láttuk is, hogy a Paxton neve alatt rejlő
170     I|                 elmondta, mennyire boldog, hogy az ő vezetése mellett s
171     I|                   már számot vetnek azzal, hogy a legénység, a tisztek,
172     I|       mentőhorgonyt tartotta.~Természetes, hogy Patterson úr nem tartott
173     I|            Patterson úr, - de az bizonyos, hogy igazi medve.~Ezalatt a fiúk
174     I|            Kapitány úr... úgy-e megengedi, hogy néha mi is kormányozhassunk...
175     I|                   ez az ember? Talán arra, hogy holnap ilyenkorig, ha ugyan
176     I|              önökkel, mert már megszoktam, hogy mindig csak magányosan eszem.~
177     I|              tovább a szót Tony Renault, - hogy még ma megkapjuk ezt a szelet?~-
178     I|           megkapjuk ezt a szelet?~- Lehet, hogy estére, de előbb aligha.~-
179     I|                most közbe Clodion Lajos, - hogy megnézzük egy kicsit a kikötőt?~-
180     I|                     Szó se lehetett arról, hogy partra ereszsze az utasait,
181     I|               megkérdezte Harry Markeltől, hogy az Alert volt-e már az Antillákon?~-
182     I|                   jártam arra.~- Akkor hát hogy megy oda, hogy talál oda? -
183     I|                   Akkor hát hogy megy oda, hogy talál oda? - csodálkozott
184     I|                    Markel. - Csak az a fő, hogy minél előbb kijuthassunk
185     I|               óráig. Olyan szélcsönd volt, hogy a tenger színe tükörhöz
186     I|                   elégedetten tapasztalta, hogy a higanyoszlop sülyed.~Azonnal
187     I|               hajóhídra és megparancsolta, hogy készűljenek, s a matrózok
188     I|                 üdve, élete attól függött, hogy minél előbb szabaduljanak
189     I|                  bosszankodott is magában, hogy - «miért oly kicsiny a föld?» -
190     I|                  Egy azonban bizonyos: az, hogy mindnyájan elégedettek és
191     I|             vesztegelt egy helyben. Lehet, hogy pár száz mérfölddel délnyugatnak,
192     I|             kezdődik, lehetséges, mondjuk, hogy itt már kedvező szélre talál:
193     I|                   kedvező szélre talál: de hogy jusson oda?~Az «Alert» tehát
194     I|                 Sőt az is megtörténhetett, hogy ismét nyakon csipik őket,
195     I|        tengerészeti hatóságnak eszébe jut, hogy megvizsgáltasson minden
196     I|               előbb szabadúlni óhajtottak, hogy akadálytalanúl neki vághassanak
197     I|                       Én ugyan nem tudnám, hogy miért?~- Hát azért, mert
198     I|               azért, mert megtörténhetnék, hogy amíg a szélcsönd tart, az
199     I|                    elégedett. Azt remélte, hogy a meddig ez a szélcsend
200     I|               hozzászokik a hajós-élethez, hogy a tengeri betegségnek semmi
201     I|                alighanem büszke lenne rám, hogy nem fog rajtam a tenger...
202     I|                   sajnálom, ha rágondolok, hogy mennyi keserűséget okoztam
203     I|               Markelnek vigyáznia kellett, hogy nagyon közel ne menjen a
204     I|               boszús kalóztól.~- Elég baj, hogy nem! - dörmögte Harry Markel
205     I|                   Carpenter Johntól.~- Az, hogy nincs szél, és itt kell
206     I|                    előbb megkérték Cortyt, hogy ha az «Alert» esetleg felszedné
207     I|                  éjjel, keltesse föl őket, hogy lássák az indulást.~- Ó,
208     I|              nyugodtak lehetnek az úrfiak, hogy fölébresztjük őket! - felelte
209     I|                   Patterson úr tréfásan, - hogy ma is elmondhatjuk Titus
210     I|                   És mi nagyon jól tudjuk, hogy kit keresnek, - csikorgatta
211     I|              szökevényeket s úgy látszott, hogy különös érdeklődéssel vizsgálják
212     I|                   nem igen volt valószinű, hogy valamit gyanítanak. Mind
213     I|              amellett nem volt lehetetlen, hogy meg fogják vizsgálni az
214     I|             megszöktek, s megtörténhetett, hogy valamelyik észrevétlenül
215     I|               hajón.~Az volt hát a kérdés, hogy a rendőrök mit fognak tenni?...
216     I|          feljönnek-e az Alert födélzetére, hogy átkutassák a hajót?... Harry
217     I|             Renault tréfásan, - azt nézik, hogy elindúlt-e már az Alert,
218     I|                   elindúlt-e már az Alert, hogy a nagy eseményt tudtára
219     I|               kinek sejtelme se volt róla, hogy mit akarhatnak.~S Clodion
220     I|                      de azt már nem tudom, hogy mi dolguk van ottan.~- Azt
221     I|                   van ottan.~- Azt hiszem, hogy a mi hajónkat vizsgálják, -
222     I|                    Hát önök nem hallották, hogy a «Halifax» kalóz-legénysége,
223     I|                     De azt csak hallották, hogy a «Halifax» legénységét
224     I|                    elfogták?~- Úgy rémlik, hogy hallottam, vagy olvastam
225     I|                őket keresik.~- S reméljük, hogy meg is találják! - kiáltott
226     I|                 sík tengerre.~- Valószinű, hogy az utasok is segíteni fognak
227     I|                    jól meg lehetett látni, hogy hadihajó.~A fiúk mind előszedték
228     I|           vizsgálták a gőzöst, találgatva, hogy miféle nemzetbeli. Clodion
229     I|                 futott is Harry Markelhez, hogy engedje meg, hogy a jelző
230     I|               Markelhez, hogy engedje meg, hogy a jelző lobogóval köszönthessék
231     I|              engedte, sőt mindjárt mondta, hogy a francia hajó felelni is
232     I|                    oly gyorsan közeledett, hogy szinte repűlni látszott
233     I|              beborúlt, s remélni lehetett, hogy ha ma este nem is, de holnap
234     I|                  megvetően.~- Már az igaz, hogy mindenütt láb alatt vannak, -
235     I|         tisztelettel kérdem: van-e remény, hogy az idő megváltozik?~- Most
236     I|                biztosíthatom is az urakat, hogy éjfél tájban már nem leszünk
237     I|                  értük nem jött jelenteni, hogy kész a vacsora.~Ez a pincér -
238     I|                     históriát, még azt is, hogy mrs. Seymour Kethlen minden
239     I|               kerekedett, miután megtudta, hogy még az éj leszállta előtt
240     I|               vizen lakás után, azt hitte, hogy nincs mit félnie a tengeri
241     I|                  betegségtől.~Természetes, hogy erről is sok szó esett a
242     I|            alkalmat adott Patterson úrnak, hogy egy «rövid, de csattanós»
243     I|                  barátaim, - így kezdte, - hogy beleszokjunk abba az állapotba,
244     I|                majd egy egész napra, - úgy hogy az értelmes állat lassanként
245     I|                  Markel tehát elhatározta, hogy a tervezett gyilkosság végrehajtását
246     I|       meghányva-vetve, meggyőződött arról, hogy veszedelem nélkül végigjátszhatja
247     I|                egyetlen egy sem élt. Igaz, hogy ha eltette volna Patterson
248     I|                    legyilkolásukkal.~Igaz, hogy cimboráinak egyik-másika,
249     I|              egyenesen Barbadosba hajózni, hogy Patterson úr fölvegye mrs.
250     I|                 már-már elhitette magával, hogy az egész utazás ily szépen,
251     I|           keservesen kellett tapasztalnia, hogy csalódott. Déltájban a szél
252     I|                   kerülte ki, észrevették, hogy Patterson úr aznap délben
253     I|                     ahol leűlt. Azt hitte, hogy a friss levegő majd helyrehozza,
254     I|                   találta «szerencsé»-nek, hogy a szél még erősödni is fog.
255     I|                   bukdácsolt, ringott, úgy hogy Patterson úr kénytelen volt
256     I|                   sipkáját megbillentve, - hogy mit kéne tennie?~- Ha megmondja,
257     I|             baziliskus.~Mondanunk se kell, hogy az Antilian School növendékei
258     I|             födélzetre, meglátszott rajta, hogy odalent megkönnyebbült,
259     I|               görcsös ökrendezés fogta el, hogy egész teste vonaglott és
260     I|            ajánlott, meg volt az a hatása, hogy teljesen kiürítette, kitisztította
261     I|                  nem kellett többé félnie, hogy újra megkapja. A tengeri
262     I|                    oly jelentéktelen volt, hogy az Alert föl se vette.~Az
263     I|                nagyon vigyázott reájuk.~De hogy is ne vigyázott volna...
264     I|                 több ízben megkísértették, hogy megszigonyozzák őket, de
265     I|                    vetették magokat odább, hogy mindig sikerült kitérniök
266     I|         pillanatban, midőn már azt hitték, hogy a gyilkos fegyver beléjük
267     I|                   a vízben, mindig készen, hogy mindent elnyeljenek, ami
268     I|                 erővel rángatta a kötelet, hogy hat ember is csak igen nehezen
269     I|                   kell azonban jegyeznünk, hogy a hajó legénysége és az
270     I|              július 19-ikén kiszámították, hogy már csak 50-60 mérföldnyire
271     I|          tanácsolta volna Harry Markelnek, hogy megkerülve a hegyfokot,
272     I|                     s fölötte büszke volt, hogy még csak az étvágyát se
273     I|                   árbockosárba, szétnézni, hogy nem látnak-e földet valahol...~
274     I|                 megfontolni a banditáknak, hogy mit tesznek.~Előre menjenek-e,
275     I|                   járó előremenetel. Igaz, hogy a hétszáz font sterling
276     I|            félelmükben, ha arra gondoltak, hogy valaki rájuk ismerhet az
277     I|               akkora elszántsággal mondta, hogy a banditák lassanként maguk
278     I|             Antilláktól, s valószínű volt, hogy még estének előtte megpillantják
279     I|          árbockosarakban: sőt fogadtak is, hogy ki látja meg először a földet...~ ~
280     I|                    szemhatárról; látszott, hogy gőzös jár arra.~Ez a gőzös
281     I|                   közel jött az Alert-hez, hogy alig volt tőle negyedmérföldnyire.~
282     I|                  találgatták a födélzeten, hogy miféle hajó lehet.~- Hadi
283     I|                    Vajon nem lehetséges-e, hogy Queenstownban mindent megtudtak,
284     I|                sürgönyöztek az Antillákra, hogy fogják el az Alert-t az
285     I|                    most azért jött eléjük, hogy elfogja őket?~Eleinte ilyen
286     I|           higadtabb lett.~...Nem lehet az, hogy az Essex az ő elfogatásukra
287     I|                    hallatlan vakmerőséget, hogy az Antillákra jöttek volna
288     I|                    jöttek volna a helyett, hogy meneküljenek... Nem! erről
289     I|                 Essex jelezte lobogójával, hogy beszélni akar vele; keresztbe
290     I|                    fordítani a vitorlákat, hogy a hajó megálljon, s egyúttal
291     I|           parancsnoka örül a szerencsének, hogy találkozott az Alert-vel
292     I|                 Alert-vel s mi is örülünk, hogy jó egészségben látjuk önöket.~
293     I|                   a jó kívánságot s várta, hogy a hadnagy megmondja, miért
294     I|                szólt:~- Engedje meg, uram, hogy bemutassam önnek fiatal
295     I|                 megdöbbent John Carpenter, hogy mi lesz most?!... De habozni
296     I|                       Pedig mi úgy tudjuk, hogy az Alert legénysége tíz
297     I|                    sodrából Harry Markelt, hogy hamarjában felelni se tudott
298     I|           hamarjában felelni se tudott rá. Hogy időt nyerjen, azt kérdezte:~-
299     I|            köszönhetem a szerencsét, uram, hogy a hajómon tisztelhetem önöket?...~
300     I|                  annyira természetes volt, hogy a hadnagy habozás nélkűl
301     I|                 megkérte a kormányzó urat, hogy kerestesse a hajót s a kegyelmes
302     I|                  látogatásunknak, de most, hogy látjuk, hogy minden rendben
303     I|     látogatásunknak, de most, hogy látjuk, hogy minden rendben van a hajón,
304     I|                   hajón, őszintén örülünk, hogy szerencsésen megérkeztek.~
305     I|                nevében megkérte a tisztet, hogy tolmácsolja őszinte hálájukat
306     I|          megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy - mivel az Alert mindössze
307     I|                    gombjairól fölismerték, hogy a szerencsétlen, amíg élt,
308     I|                    hadnagya elmondta most, hogy Barbados hatóságait táviratban
309     I|                 Markelhez s kérdőre vonta, hogy miért titkolta el előttük
310     I|                  Markel nyugodtan felelte, hogy nem akarta e gyászos hírrel
311     I|                 sürgöny azt is jelentette, hogy a hulla mellén mély seb
312     I|                   meg s ez volt az oka is, hogy eszméletlenűl hullván a
313     I|                   kétségtelennek látszott, hogy az Essex hadnagya tisztában
314     I|              hadnagya tisztában van azzal, hogy a szerencsétlen matrózt
315     I|                     Csak az volt a kérdés, hogy miért jött az Alert födélzetére?
316     I|                Alert födélzetére? Azért-e, hogy elfogja mindnyájukat, hogy
317     I|                 hogy elfogja mindnyájukat, hogy esküdtszék elé állítsa őket
318     I|                   őket Angliába, bizonyos, hogy az akasztófát egyikük se
319     I|                   azon kellett fáradoznia, hogy tisztára moshassa magát
320     I|                    vád alól.~S csodálatos, hogy ebben - bár akarata ellenére -
321     I|               garázdálkodott... Valószínű, hogy ezeknek a kezeibe jutott,
322     I|                   Mindamellett lehetetlen, hogy megszökhettek volna Irországból
323     I|                fognak kerülni.~- Reméljük, hogy minél előbb utóléri őket
324     I|                  Markel. - Sőt azt hiszem, hogy már déltájban ott leszünk.~-
325     I|                  Akkor előre sürgönyözünk, hogy várják önöket.~- Köszönjük
326     I|               Markel, - s egyúttal kérjük, hogy adja át tiszteletünket az
327     I|                 sikerült s valószínű volt, hogy a jövőben is sikerülni fog.~
328     I|               Szent-Tamás szigete.~Tudjuk, hogy Kolumbus Kristóf, mikor
329     I|                  Kuba szigetét, azt hitte, hogy Ázsia legkeletibb partjaira
330     I|               halála napjáig se tudta meg, hogy voltaképpen egészen új kontinensre
331     I|             Szent-Tamás kikötője oly nagy, hogy ötven igen nagy és mélyen
332     I|                  egymást. Természetes hát, hogy mind a ketten alig várták
333     I|                   a rakodóparton volt, úgy hogy az Alert csaknem vele szemben
334     I|              Barátaim, kérem és reménylem, hogy a vendégeim lesznek, míg
335     I|                    s egyúttal engedje meg, hogy hálás szívvel megköszönjem
336     I|               ellenvetésem nincs az ellen, hogy az utasok az ön vendégei
337     I|                    s tapasztalásból tudta, hogy az úgynevezett «tengeri
338     I|                      Legelőször is ügyelj, hogy senki se menjen ki a városba.
339     I|                  milyen kedvesek!...~- Már hogy ne lennének azok? - szólt
340     I|            megtapsolta.~Mondanunk se kell, hogy az ebéd fölséges volt. De
341     I|                     Ennyi éppen elég volt, hogy nagyjából megnézhessék,
342     I|                    a föld olyan termékeny, hogy hektáronként 16 métermázsa
343     I|       Meghosszabbította az utat még az is, hogy Harry Markel valahányszor
344     I|               emelkedik, nagyon valószínű, hogy a két szigetből nemsokára
345     I|         franciákhoz illően azt követelték, hogy nézzék meg a francia részt
346     I|                  elmondta Patterson úrnak, hogy éppen tegnap indúlt a kikötőből
347     I|                róla. A többek közt azt is, hogy Paxton kapitány nagyon barátságos
348     I|                   Kethlen bizonyára tudta, hogy mit cselekszik, mikor Paxton
349     I|                    vége van, mert kiderül, hogy Paxton kapitány nem ő.~-
350     I|                    még most is azt mondom, hogy legjobb lenne, ha végeznénk
351     I|                   és úgy húzták a kötelet, hogy öröm volt nézni.~Este öt
352     I|                    oly gyorsan közeledett, hogy fél óra múlva bizonyára
353     I|                elkormányozta tőle a hajót, hogy több volt a távolság köztük
354     I|                     nagyon valószínű volt, hogy még hajnal előtt odaérnek.~
355     I|                   el.~- Csak azt csodálom, hogy még nem húzták föl, - mondta
356     I|                  el lehetett tünődni azon, hogy miért késtek ezzel a hivatalos
357     I|                    csakhamar lekötötte az, hogy a kikötőben megpillantották
358     I|                egyszerűen csak az történt, hogy Svédország eladta a szigetet
359     I|                  volt az első pillanatban, hogy idegen lett a szülőföldjén...
360     I|                   így történt, mégis jobb, hogy a franciák s nem a németek,
361    II|                    az volt az első dolguk, hogy nagy és mély ciszternákat
362    II|              Antilláknak.~Történt azonban, hogy 1668-ban Anglia háborúba
363    II|                   nincs-e már a nyomukban, hogy lesújtson rájuk gazságaikért?...~
364    II|                 onnan, azzal az ürügygyel, hogy dolga van.~- Meddig maradnak
365    II|                lesznek.~Megegyeztek abban, hogy a fiúk hazajárnak aludni
366    II|                 nem átallotta azt mondani, hogy a tengeri betegséget «alig»
367    II|                    Elmondta a többek közt, hogy a sziget fölvirágzása és
368    II|           megdrágúlt, viszont elérték azt, hogy a négerek, mivel már nem
369    II| lelkiismeretesebben végezték a munkájukat.~Hogy ez így volt, arról lépten-nyomon
370    II|                 lehetett azt mondani neki, hogy a kapitány nincs otthon,
371    II|                  leste a matrózt és várta, hogy mit akar. Kimenni nem mert,
372    II|            liverpooli Alert-nek.~- Persze, hogy ő! Talán ismered.~- Nem
373    II|                    hallgatózott, megtudta, hogy miről van szó, azonnal megjött
374    II|     tisztességtudóan, - arra akarom kérni, hogy ereszsze el velem egy jó
375    II|               meghökkenve. - Én úgy tudom, hogy ide szegődött...~- Ezt jól
376    II|           nyugodtan; - csak azt nem tudod, hogy John Forster hirtelen megbetegedett
377    II|        megbetegedett az indulás előtt, úgy hogy ki kellett őt szállítanunk
378    II|                messzire volt az Alert-től, hogy nem hallhatta meg a szót,
379    II|                    hajót előremenetelében, hogy a szemközt jövő hullámok
380    II|                    esztendő mult el azóta, hogy Clodion Lajos családja visszaköltözött
381    II|                      igazán boldog vagyok, hogy öt évi távollét után ismét
382    II|                   s mindnyájukat meghívta, hogy legyenek vendégei, míg a
383    II|                   meg, igen tisztelt uram, hogy bemutathassam önnek a növendékeimet,
384    II|                    a fiúk mentora?... Nos, hogy van, kedves Patterson úr?~-
385    II|                Patterson úr; s ne feledje, hogy: tarde venientibus ossa2...
386    II|                 tiszteletére. Természetes, hogy nem maradtak el a felköszöntők
387    II|               gazdag, igyekvő polgárainak, hogy újra fölépítsék városukat,
388    II|                 dohány és gyapot-táblákat, hogy öröm volt nézni a zöldelő
389    II|               Alert nem akart soká időzni, hogy minél előbb Martinique szigetére
390    II|            érhessen.~- Azt még nem bánnám, hogy Dominicába mennek, - tréfálkozott
391    II|                 Barrand úr, - de ahelyett, hogy Martiniqueban is kikötnek,
392    II|                    a kígyó, s azt mondják, hogy mind az angolok hurcolták
393    II|                 Nem! sohase fogom elhinni, hogy a honfitársaim ily gonoszságot
394    II|             vigasztalhatják magukat azzal, hogy... angol kígyó volt!~- Akár
395    II|                    Lajos, - rajta leszünk, hogy ne marhasson meg bennünket.~-
396    II|                    nem volt kedvező, azaz, hogy egyáltalában nem is volt
397    II|         egyáltalában nem is volt szél, úgy hogy az alig száz mérföldnyi
398    II|                  itt már joggal félhetett, hogy akad matróz vagy hajóstiszt,
399    II|          legénységét.~Úgy intézkedett hát, hogy az Alert be se vitorlázik
400    II|              kikötőt, emlékezetből. Tudta, hogy a Kate Grindah házikója
401    II|                  Az öreg Kate Grindah majd hogy sóbálványnyá nem változott,
402    II|                 szemeinek nem akart hinni, hogy valóban őt látja, s mikor
403    II|             özönével árasztotta el a fiút: hogy mit csinál az apja, anyja,
404    II|                   álmélkodva hajtogatta:~- Hogy megnőtt a Johnny úrfi!...
405    II|                 talán csak akkor hitte el, hogy valóban John Howard ez a
406    II|                 rohamok vettek rajta erőt, hogy John Howard csak úgy szabadúlhatott
407    II|                   úgy szabadúlhatott tőle, hogy hamarosan elbúcsúzott s
408    II|                   elbúcsúzott s megigérte, hogy indulás előtt még meglátogatja.~
409    II|                 tudom... sőt azt is tudom, hogy ön John Howard...~- És honnan
410    II|                  kérdezte Corty aggódva.~- Hogy ismerem-e? Két esztendeig
411    II|                     Kérdezd csak meg tőle, hogy emlékszik-e Ned Butlarra?~-
412    II|                  hát nincs más hátra, mint hogy...~- Mint hogy kora reggel
413    II|                 hátra, mint hogy...~- Mint hogy kora reggel még egyszer
414    II|                    meg Paxton kapitánynak, hogy Ned Butlar kereste; Ned
415    II|                     Nyugodt lehetsz, koma, hogy megmondom! - biztatta Corty
416    II|                 oly messze volt a hajótól, hogy nem hallhatta.~Harry Markel,
417    II|                    csodálkoztak.~- Féltem, hogy megváltozik az idő, - felelte
418    II|         sajnálkozott John Howard.~- Tudom, hogy itt járt, - felelte Harry
419    II|              Howard. - Azt beszélte nekem, hogy ön alacsony, köpcös férfi
420    II|                 lévén, az utasok remélték, hogy másnap horgonyt vethetnek
421    II|                    Oly szép volt a tenger, hogy Patterson úr, akit már nem
422    II|                éppen mellette állt.~- Azt, hogy így szállunk az ég felé.~-
423    II|                 hiába lesték a szemhatárt, hogy megpillantsák a hatalmas
424    II|                   a szíve megtelt örömmel, hogy viszontláthatja szülőföldét.~
425    II|                  utasok úgy határozták el, hogy e szigeten kiszállnak, s
426    II|                 Desclieux természettudóst, hogy vigyen Martini-quebe két
427    II|                   ivóvíz s félni lehetett, hogy a becses palánták elszáradnak.
428    II|                    elszáradnak. Desclieux, hogy megmentse őket, inkább nem
429    II|                 vize...~- Hát nem mondtam, hogy az én szülőföldem a legszebb
430    II|                    többiek mind rámondták, hogy igaza van.~Másnap, gyönyörű
431    II|                 Clodion Lajos vette észre, hogy nincs köztük.~- Patterson
432    II|                     Az erdő sűrű volt, úgy hogy nem széledhettek el, mert
433    II|                  mert nem volt lehetetlen, hogy valami mérges kígyóra akadnak, -
434    II|                Albertus letérdelt melléje, hogy meghallgassa a szíve dobogását.~-
435    II|                    egy része vizet hozott, hogy fölmossák, addig Tony Renault
436    II|                     Lehajolt a fa tövében, hogy leszakítson egy virágot,
437    II|                      Csak annyi időm volt, hogy fejbe vághattam a botommal,
438    II|                  keze» volt: úgy látszott, hogy botjának egyetlen csapásával
439    II|                Tudod-e, - mondta halkan, - hogy azt a kígyót voltaképpen
440    II|                  egy nap elegendő volt rá, hogy a hajó megfussa azt a nyolcvan
441    II|               védett, s oly mély és tágas, hogy a legnagyobb hajók is horgonyt
442    II|                 előzetes utasítást kapott, hogy mihelyt az Alert oda érkezik,
443    II|             karib-indusok laktak. Az időt, hogy mikor telepedtek meg rajta
444    II|                pontosan, csak az bizonyos, hogy a spanyolok 1639 előtt semmiféle
445    II|                   erős akaratú ember volt; hogy megszilárdítsa az uralmát,
446    II|                    ugyanakkor megengedték, hogy d’Estrées tábornok 1718-
447    II|                 állt, elég nagy volt arra, hogy a fiatal vendégek kényelmes
448    II|                   Roger titokban megsúgta, hogy a kígyó már régen ki van
449    II|                     és feleségét megkérte, hogy már most jelentse meg az
450    II|             Antilian School igazgatójának, hogy a kígyót, mihelyt hazaérkeznek,
451    II|              szegte a banditáknak.~Tudjuk, hogy Harry Markel csupa óvatosságból
452    II|          legénységet a szárazföldre. Félt, hogy valamelyik betéved egy csapszékbe,
453    II|                    Markel úgy intézkedett, hogy ezeket a bevásárlásokat
454    II|                   amikorra valószínű volt, hogy Ranyah Cogh mindent megvásárolt,
455    II|               lehet, elment érte a csónak, hogy visszahozza a hajóra a kikötőből.~
456    II|                Valóban úgy is történt. De, hogy Morden hová lett, azt Ranyah
457    II|                 John Carpenter.~- Az igaz, hogy nem hagyhatjuk itt, - mondta
458    II|                    De Harry Markel érezte, hogy a cimborájának igaza van...
459    II|              mindent el kellett követniök, hogy megtalálhassák.~Ez különben
460    II|                  Markel tehát elhatározta, hogy kimegy a városba és a kikötő
461    II|                  le akart menni szobájába, hogy fölvegye az uniformisát,
462    II|                    kelni. Oly részeg volt, hogy egyetlen tagját se bírta
463    II|                    került Harry Markelnek, hogy el ne árulja magát!... Az
464    II|                   ha részeg, sohase tudja, hogy mit beszél... Bizonyára
465    II|                  hajózott!~- De hát akkor, hogy beszélhetett erről a Harry
466    II|            dolognak, uram...~Úgy látszott, hogy a révkapitány beéri ezzel
467    II|               Hogyne! hisz kis híjja volt, hogy bitófára nem juttatta őket!...~-
468    II|              megszöknénk, mindjárt tudnák, hogy ez a zsivány Morden igazat
469    II|            pontosan, annyi mégis bizonyos, hogy a legelső hajó, amelyről
470    II|                  vihar kivert útjából, úgy hogy Barbados partjaihoz vetődve,
471    II|                    használták ezt az időt, hogy átkutatták a szigetet, amely
472    II|                    elragadták a kapitányt, hogy Londonba érve magasztaló
473    II|                különösen hangsúlyozta azt, hogy a sziget fölötte alkalmas
474    II|                   annyira európai jellegű, hogy az Antilian School növendékei
475    II|                 angol kikötőbe értek. Alig hogy az Alert megállt és bevonta
476    II|                  állapodott meg utasaival, hogy ameddig nem indúlnak, nem
477    II|                ellen. Elhatározta ugyanis, hogy se ő maga nem száll partra,
478    II|                 meghagyta Cortynak azt is, hogy semmiféle idegennek meg
479    II|                 leginkább amiatt aggódott, hogy az Alertnek nagyon is sokáig
480    II|                  tréfásan: - itt az ideje, hogy kipótolják, amit a hosszú
481    II|         természetesen, szó esett arról is, hogy meddig marad az Alert Bridgetownban.
482    II|                   hiszem, kedves barátaim, hogy két hét nem lesz sok. Ma
483    II|                 maradnánk, ha nem félnénk, hogy terhére leszünk...~- De
484    II|                   útnak indúltam. Föltéve, hogy az Alert nyomtalanúl eltűnne
485    II|       kötelességtudóbb embert.~- Köszönöm, hogy ezt megmondta, - felelte
486    II|                  szigorúan vigyázott arra, hogy senki közel se jöjjön a
487    II|                 meg éppen szó se lehetett, hogy valaki a lábát a födélzetre
488    II|                 világban.~Megtörtént néha, hogy hosszabb kirándulásaikról
489    II|                   emlegetik Bridgetownban, hogy mily mesés szerencsével
490    II|            köszönni Paxton kapitánynak is, hogy oly jól gondot viselt a
491    II|           szigorúan meghagyta cimboráinak, hogy tisztességesen öltözzenek
492    II|                 őszintén megköszönte neki, hogy vigyázott kedves utasaira,
493    II|                   s egyúttal kijelentette, hogy neki külön ötszáz fontot,
494    II|               fontot szánt jutalmúl azért, hogy ily jól gondját viselték
495    II|                 mutatva. - Már alig várom, hogy kint legyünk innen s elvághassuk
496    II|               elindúlt Paxton kapitánnyal, hogy megnézze a hajót.~Patterson
497    II|                   az ajkaikat harapdálták, hogy ne nevessenek, s egymást
498    II|                   hangosan fújta az orrát, hogy elfojtsa a kacagását.~Visszatérvén
499    II|                 Arra akarom hát kérni önt, hogy adjon neki helyet a hajón
500    II|                szivességét is, meg azt is, hogy jól vigyázott az utasaira,