Rész,  fejezet

 1     I|          éjszaki sarkvidékre menni, - szólt közbe Anders Magnus, aki,
 2     I|                 Erről szó se lehet! - szólt Wickborn Axel vállat vonva. -
 3     I|                    Hát a többi hét? - szólt közbe Ranyah. - Valjon hol
 4     I|              a szakács.~- Kapitány, - szólt hirtelen a vitorlamester, -
 5     I|        lélegzethez jutott, halkan így szólt:~- Az utca tele van rendőrökkel,
 6     I|               mutatott.~- Kapitány, - szólt azután kis vártatva, - én
 7     I|           lett volna.~- Ott a hajó, - szólt halkan, vagy húsz perc múlva.
 8     I|          újjongott Corty.~- Lassan! - szólt Harry Markel. - Most mindjárt
 9     I|          fölszedetné a vasmacskáit, - szólt közbe Tony Renault, - és
10     I|               fölkelt és szárazon így szólt:~- Megbocsátanak az urak,
11     I|        kimehetnénk a száraz földre, - szólt most közbe Clodion Lajos, -
12     I|            födélzetre, de senkihez se szólt, s még Patterson úr udvarias
13     I|           látszik, fiatal barátaim, - szólt Patterson úr tréfásan, -
14     I|             vagy olvastam ilyesmit, - szólt most Harry Markel, - de
15     I|               úrhoz.~- Tudja-e uram - szólt a sipkáját megbillentve, -
16     I|             utasok felé fordúlva, így szólt:~- Patterson úr?...~Az érdemes
17     I| tisztelettudóan meghajtván magát, így szólt:~- Engedje meg, uram, hogy
18     I|          kilenc embere tíz helyett! - szólt a hadnagy. - Egészen természetes!~
19     I|              vér, mikor a hadnagy így szólt:~- A Queenstownból jött
20     I|               egymást!~- Harboe úr, - szólt most Patterson úr, - a legnagyobb
21     I|                Ez a meghívás önnek is szólt, Paxton kapitány, s egyúttal
22     I|              hogy ne lennének azok? - szólt Patterson úr. - Talis pater...
23    II|         Akármeddig maradnak is itt, - szólt most közbe Perkins asszony, -
24    II|               a matróz elé állva, így szólt:~- Én vagyok Paxton kapitány.~
25    II|           feljött a födélzetre és így szólt Cortyhoz:~- Ezt az embert
26    II|               fiúkat.~- Most pedig, - szólt aztán tréfásan: - itt az
27    II|               Markelnél, mindjárt így szólt hozzá:~- Paxton kapitány,
28    II|       elsomfordált a dolgára s nem is szólt többet. Sőt arra is ügyelt,
29    II|             ebből a gyönyörűségből! - szólt közbe Patterson úr, aki
30    II|               jók a köszvény ellen, - szólt most Tony Renault.~- Akkor
31    II|               nagyon óvatos, Corty! - szólt az egyik: és Will Mitz megismerte
32    II|                 Csak azt nem értem, - szólt most Hubert Perkins, - hogy
33    II|      semmiesetre se kíméljen, Will, - szólt most Clodion Lajos. - Ha
34    II|           ünnepélyesen fölkelt és így szólt:~- Most már nincs más hátra,