Rész,  fejezet

501    II|                  megint elvitte vendégeit, hogy együtt töltse velük az utolsó
502    II|                  kint járt a sík tengeren, hogy Barbados körvonalai végkép
503    II|                   sejtő utasok azt hitték, hogy a hajó Európába tér vissza,
504    II|              Markel csak a holnapot várta, hogy az Alert orrát délnek fordítsa
505    II|                 kormányozza.~Úgy látszott, hogy a banditák gonosz szándékát
506    II|                   múlva: azt fogják hinni, hogy a vihar összetörte és minden
507    II|                    Csöndes-tengeren.~Igaz, hogy az utasok most már - a tegnap
508    II|                  szolgálatkészségét azzal, hogy segített a vitorlát megfordítani,
509    II|                    ám a kötelet, ha tudná, hogy a pokolba siet!~- Lassabban! -
510    II|                többet. Sőt arra is ügyelt, hogy társai egyike se fecsegjen,
511    II|                  Markel szigorú parancsát, hogy senki ne merjen beszédbe
512    II|                   akart menni a kabinjába, hogy lefekszik és alszik, de
513    II|       megállították és szívesen hívták őt, hogy üljön közéjük. Különösen
514    II|                 oda voltak a boldogságtól, hogy «vérbeli hajóssal» beszélgethetnek
515    II|                    arra voltak kíváncsiak, hogy hol és merre járt, miféle
516    II|                  szép idő van, nem mondom, hogy nem kellemes az utazás;
517    II|                gerendája. Ami azt jelenti, hogy nem birja meg az embert,
518    II|                   pedig hallomásból tudom, hogy kevés jobb tengerész van
519    II|                     mondta Niels Harboe, - hogy John Carpenter, a födélzetmester,
520    II|                   felelte Clodion Lajos, - hogy le ne ihassák magukat...~ ~
521    II|                Will Mitz nagyon jól tudta, hogy a kereskedelmi hajókon a
522    II|             furcsábbnak találta Will Mitz, hogy se John Carpenter, a födélzetmester,
523    II|                   ugyanis oly lassan ment, hogy kényelmesen bevethették
524    II|               megtetszett Patterson úrnak, hogy amidőn Tony Renault ügyesen
525    II|          elektromos hal és úgy védi magát, hogy ha hozzányúlnak, villamos
526    II|                  úr is, még pedig akkorát, hogy menten hanyatt vágódott
527    II|                   részvéttel kérdezgették, hogy nem történt-e baja, de beletelt
528    II|                 oldalait tapogatva. - Kár, hogy előbb nem tudtam.~- Azt
529    II|                 nem tudtam.~- Azt mondják, hogy ezek a villamos ütések nagyon
530    II|                  sem. Néha bizony megesik, hogy egész nyáron egyetlen egy
531    II|                 sebesen úsztak kelet felé, hogy az Alert még csak lépést
532    II|                   se tarthatott velük, nem hogy utolérte volna őket.~Mégis,
533    II|                utolérte volna őket.~Mégis, hogy legalább színleg kedvében
534    II|                leeresztetett egy csónakot, hogy esetleg üldözőbe vegye a
535    II|                    annyira elcsöndesedett, hogy a hajó csaknem megállt.
536    II|                  semmi szükség se volt rá, hogy ismét fölhúzzák a csónakot,
537    II|            csónakot, ami azért is jó volt, hogy másnap, ha az idő megint
538    II|                   alig várták az éjszakát, hogy lemészárolhassák a gyanútlan
539    II|               mindig lehetett attól félni, hogy éjszakára váratlanúl vihar
540    II|             betekintett a kormányos-házba, hogy megnézze a delejtűt.~Az
541    II|                felé s Will Mitz azt hitte, hogy a kapitány most már éjszakkeletnek
542    II|                   Will Mitz pedig, tudván, hogy semmi beleszólása sincsen
543    II|            gúnyosan mondta:~- Úgy látszik, hogy Mitz barátunknak nem tetszik
544    II|                    tulajdon szellemessége, hogy hangosan röhögni kezdett,
545    II|              Markelnek rá kellett szólnia, hogy hallgasson, mert Will Mitz
546    II|                  Mitz még gyanút foghatna, hogy ő rajta nevet.~E pillanatban
547    II|                    Cogh, miután már tudta, hogy ez lesz az «utolsó vacsora»,
548    II|             Patterson úr ki is jelentette, hogy soha életében nem evett
549    II|                 bezzeg buzdította is őket, hogy holnap csak halászszanak
550    II|          mindnyájan fölmentek a hajóhídra, hogy beszélgetve töltsék az időt
551    II|                   Renaultnak úgy tetszett, hogy valami sötét tömeget lát
552    II|              közeledett az Alert felé, s a hogy a távolságot megbecsülhették,
553    II|        lebocsátotta, nem tudták kitalálni, hogy miféle nemzetiségű.~- Úgy
554    II|                  az építéséről azt hiszem, hogy amerikai.~Háromnegyed óra
555    II|           Patterson úr már oly álmos volt, hogy majd leragadtak a pillái.~-
556    II|                motyogta fölkelve: - ideje, hogy aludni menjünk!...~- Ó,
557    II|                  vígan beszélgettek arról, hogy milyen derék is lesz, ha
558    II|    eldicsekedhetnek a kalandjaikkal!... És hogy fogják őket bámulni a többiek,
559    II|                    többiek, ha meghallják, hogy mennyi mindenen mentek keresztül!...~
560    II|                   még a födélzeten maradt, hogy elszívjon egy pipa dohányt,
561    II|                térhet vissza... Fájt neki, hogy ily hosszú ideig nem fogja
562    II|             csordultig volt szomorúsággal, hogy beszélnie kellett valakivel.
563    II|         beszélgetésben, hanem szórakozást, hogy elterelje gondolatait szülőhazájáról
564    II|                  párbeszéd:~- Annyi szent, hogy Harry nagyon óvatos, Corty! -
565    II|                    megismerte a hangjáról, hogy ez Ranyah Cogh, a szakács.~-
566    II|                     a szakács.~- Meglehet, hogy az, - felelte Corty, - de
567    II|              felelte Corty, - de bizonyos, hogy igaza van. Ha tudnánk, hogy
568    II|                hogy igaza van. Ha tudnánk, hogy egy se ébred föl álmából,
569    II|                    megvetően. - Azt hiszi, hogy a legénység összeverekedett,
570    II|              ideküld húsz-huszonöt embert, hogy megnézzék, mi történik? -
571    II|               fegyházba jutunk: elhiheted, hogy jobban fognak vigyázni ránk,
572    II|              szakács. - Én már alig várom, hogy a Csöndes-tengerben legyünk!~-
573    II|            megszabadulunk tőle, s fogadom, hogy holnapután reggelre csak
574    II|           kerítették kézre a hajót; tudta, hogy a kapitány nem Paxton, hanem
575    II|                   kitört fegyenc... Tudta, hogy ezek a gazemberek mindnyájukat
576    II|        mindnyájukat meg akarják gyilkolni, hogy aztán kalózkodni mehessenek
577    II|    Csöndes-tengerre; s végül tudta azt is, hogy a tervezett gyilkosságot
578    II|                   benne ültek, azt hitték, hogy arra mennek, bár biztosan
579    II|                 fogta és időnként fölállt, hogy szétnézzen a csöndes vizen, -
580    II|                    jóformán maga se tudta, hogy merre mennek a ködös éjszakában.~
581    II|                    teendőt. Bizonyos volt, hogy Paxton kapitányt és az Alert
582    II|               ember volt, tudott arról is, hogy a Halifax kalóz-legénysége
583    II|                    az is kétségtelen volt, hogy az Alert mostani gazdái
584    II|                Mitz, csak azt nem értette, hogy miért nem gyilkoltatta meg
585    II|                    most nem volt idő arra, hogy törje rajta a fejét. Sokkal
586    II|               Sokkal fontosabb volt ennél, hogy minél hamarabb megszökjenek
587    II|                 Csupán véletlen szerencse, hogy ez az idegen hajó itt van
588    II|                 szörnyű szándékáról, arra, hogy védelmezzék magukat, vagy
589    II|                  védelmezzék magukat, vagy hogy szembeszálljanak az orgyilkosokkal,
590    II|                  megmagyarázni pár szóval, hogy miről van szó s végre leereszkedni
591    II|                    is arról győződött meg, hogy Harry Markel alszik-e. A
592    II|     szomszédságában volt s félni lehetett, hogy ha ébren van, a legkisebb
593    II|        hallgatózott. Harry Markel, tudván, hogy ma éjszaka úgy se történik
594    II|                    az ágyban.~- Vigyázzon, hogy el ne árúlja magát! Az életünk
595    II|              Becsületére vált az ifjaknak, hogy egyik se volt gyáva, egyik
596    II|               akart törni Harry Markelhez, hogy megfojtsa. De Will Mitz
597    II|                     Arra nem is gondoltak, hogy eleséget vigyenek a csónakba,
598    II|                   a legrosszabb esetet is, hogy a ködben, amely egyre sűrűbb
599    II|                őket.~Csak attól félhettek, hogy esetleg szél támad s az
600    II|                    Perkins azt tanácsolta, hogy legalább a sárga csikókat,
601    II|                    ez a pénz jó lesz arra, hogy megfizessék a hazautazás
602    II|               följárathoz állította lesbe, hogy vigyázzon a hajó orrán őrt
603    II|                   hajó farára, lehetetlen, hogy meg ne lássa a csónakot,
604    II|                  ingadozásáról észrevette, hogy a matróz tántorogva jár.
605    II|                 tántorogva jár. Valószínű, hogy valami úton-módon pálinkához
606    II|                  urat. Már-már azt hitték, hogy történt valami és Tony Renault,
607    II|                    ismét föl akart kúszni, hogy megnézze, mi tartóztatja
608    II|                    érdemes mentor vállát s hogy elfojtsa esetleges kiáltását,
609    II|                    értette meg félálmában, hogy Paxton kapitány nem Paxton
610    II|                     de azt már megértette, hogy mindnyájuk élete kockán
611    II|                  mikor azt is meghallotta, hogy a fiúk már mind lent vannak
612    II|                dörmögte:~- Ki hitte volna, hogy ez a Paxton kapitány ilyen
613    II|                  és valósággal reszketett, hogy az esetlen, gyámoltalan
614    II|                Mitz is csak annyit tudott, hogy a hajó, midőn a szomszédságukba
615    II|             egyelőre legalább elérték azt, hogy távolodtak a kalózoktól.
616    II|                   bizonyosan tudták volna, hogy merre van az amerikai hajó,
617    II|              mondani az Essex tisztjeinek, hogy az ő embere volt az a szerencsétlen! -
618    II|                     Sőt még azt is mondta, hogy ha seb volt rajta, bizonyára
619    II|                 Hisz emlékezhetel, Hubert, hogy két napig épp oly szélcsönd
620    II|               szólt most Hubert Perkins, - hogy miért várt ez a gazember
621    II|               bennünket is mindjárt aztán, hogy a hajón voltunk és a nyílt
622    II|                   Lajos. - Szentül hiszem, hogy Harry Markelnek az volt
623    II|              Markelnek az volt a szándéka, hogy bennünket is lemészárol,
624    II|               szélcsönd tartott, megtudta, hogy mindegyikünk hétszáz font
625    II|                  jutalom úgy elcsábította, hogy hallatlan vakmerőségében
626    II|                    önök életét... föltéve, hogy megmenekültünk, - tette
627    II|             Körülbelül egy órája volt már, hogy a csónak céltalanul bolyongott
628    II|            amennyire szükségük lett volna, hogy az amerikai hajót elérjék,
629    II|                 mennek... Azt hihette hát, hogy valamiképpen elkerülték,
630    II|             odaeveznek hozzá!... Bizonyos, hogy ebben az esetben Harry Markel
631    II|                 legjobb esetet is föltéve, hogy az Alert szintén tova vitorlázik
632    II|                szép reménnyel indúltak el, hogy fél óra mulva mentve lesznek;
633    II|                   már két órája is elmúlt, hogy keresték a hajót, - minden
634    II|                 egyre biztatták társaikat, hogy ne csüggedjenek, s ebben
635    II|                    életérdeke parancsolta, hogy elfogja, ártalmatlanná tegye,
636    II|           amelylyel találkoznak, bizonyos, hogy ez a hajó utánuk ered, üldözőbe
637    II|                     Néha úgy rémlett neki, hogy halk evező-csapásokat hall
638    II|                     elég világos lesz már, hogy két-három mérföldnyire végigláthassák
639    II|                  ha szél támad, úgy lehet, hogy az Alert jobbra, az amerikai
640    II|                  pedig nagyon bizonytalan, hogy nem pusztulnak-e el a menekülők.
641    II|                   az álommal, de látszott, hogy már ők se sokáig birják.~
642    II|                 veszedelem úgy összetörte, hogy mozdulni is képtelen volt.~
643    II|                   kellett, mert félő volt, hogy nagyon eltávolodnak az amerikai
644    II|                  Will Mitzet. Hanem az is, hogy közben-közben erősebb szélroham
645    II|                   mégis annak a jele volt, hogy virradatra megjön a szél...~
646    II|               éjszaka fáradtak, vesződtek, hogy megmenekülhessenek a banditáktól,
647    II|                 hát nem volt-e még idejük, hogy másodszor is elmeneküljenek,
648    II|                  volt minden. Kétségtelen, hogy Harry Markel és a cimborái
649    II|                    még azt se vette észre, hogy a föl-föltámadó szellő verdesi
650    II|                   a derék ifju, aki tudta, hogy evvel ugyan mindnyájuk életét
651    II|                akik azonnal kijelentették, hogy készek mindenre...~- Vezessen,
652    II|             Clodion Lajos.~Arról volt szó, hogy meglepjék az Alert legénységét,
653    II|                    és intett a többieknek, hogy ne mozdúljanak...~Harry
654    II|           vitorlákat, hivta a legénységet, hogy húzzák szorosabbra a köteleket.~
655    II|                    aki egyre leste, látta, hogy Harry Markel dörmögve lemegy
656    II|              dörmögve lemegy a födélközbe, hogy fölcibálja álmából a legénységet...~
657    II|                 még csak az volt a kérdés, hogy az «Alert» új legénysége
658    II|                   számolnia kellett azzal, hogy a tíz kalóz, tudván, hogy
659    II|                  hogy a tíz kalóz, tudván, hogy a bőréről van szó, nem riad
660    II|                   mindent kockáztatni fog, hogy a szabadságát visszanyerje.
661    II|           szabadságát visszanyerje. Lehet, hogy Harry Markel áttöreti a
662    II|           hajóüregtől s onnan kísérli meg, hogy a szabadba jusson, a födélzet
663    II|                    az ifjak résen lesznek, hogy visszaverjék a támadást.~
664    II|               tengerész, a jelekből látta, hogy az idő változni fog s a
665    II|                   Csak azt nem tudta, még, hogy melyik oldalról támad a
666    II|                 kockáztatni a veszedelmet, hogy a kalózok minden ily alkalommal
667    II|              kalózok megtalálták a módját, hogy biztosítsák az eleségüket,
668    II|                   kalózok megértvén ebből, hogy az ifjak mindent tudnak,
669    II|                   tudják meg a társaid is, hogy mindnyájan fölhúzott revolverekkel
670    II|             jártak-keltek a hajón, készen, hogy lelövik a kalózokat, mihelyt
671    II|                   őrt állt az ajtók előtt, hogy minden esetleges veszedelemnek
672    II|              kalózoknak ezer okuk volt rá, hogy minden áron megkísértsék
673    II|            szabadúlást. Nagyon jól tudták, hogy az «Alert» legfölebb csak
674    II|              Továbbá az is valószínű volt, hogy az «Alert» más hajókkal
675    II|                    hajók s akkor bizonyos, hogy Will Mitz segítséget kér.
676    II|                   úgy is kétségtelen volt, hogy a «Halifax» kalózai akasztófára
677    II|                 Markel tehát jól tudhatta, hogy mi sors vár reá, hacsak
678    II|                    kétségtelen volt az is, hogy minden áron meg fogja kísérteni
679    II|                   gyültek és megkérdezték, hogy mit fog most tenni, a leghatározottabban
680    II|                    ember soha se tudhatja, hogy merre fordúl a szél ezen
681    II|                 mennünk valamelyiknek. Az, hogy melyik szigetet érjük előbb,
682    II|                    zsiványoktól.~- Persze, hogy mindegy! - mondta Tony Renault
683    II|                  egyre megy, csak az a fő, hogy eljussunk odáig!~- Ehhez
684    II|                    fejezte be Will Mitz, - hogy kedvező szelünk legyen.~
685    II|                  elegendő. Szükséges volt, hogy ne is legyen nagyon heves,
686    II|                 fiúk a hajózáshoz? Nemcsak hogy vihart, hanem úgyszólván
687    II|                    S a remény meg volt rá, hogy el is érik: a szél kedvezni
688    II|                    Tony Renault ajánlotta, hogy reggelizzenek, amit a többiek
689    II|                  és Will Mitz elhatározta, hogy azonnal hasznára fordítja
690    II|               merte kibontatni, mert félt, hogy ha esetleg hirtelen megfordúl
691    II|                 Megmagyarázta az ifjaknak, hogy mit kell tenniök, hogyan
692    II|                   csak kibírjuk?! A fő az, hogy oda érjünk; ha öt-hat mértföldnyire
693    II|               leszünk a parttól, bizonyos, hogy találkozunk révkalauzokkal
694    II|            vitorláin is fordítani kellett, hogy a nyugati szél ne verje
695    II|           fölkorbácsolt vizeken.~Bizonyos, hogy Harry Markel és cimborái
696    II|         zökkenésből bizonyosan kitalálták, hogy a szél iránya megváltozott
697    II|                  nem lesz-e alkalmuk arra, hogy kitörjenek?~Este hat óra
698    II|                 meg kellett hát fordítani, hogy délnyugatnak tartson. Ez
699    II|                 kellett fordítani a hajón, hogy a vitorla-rúdak szél mentén
700    II|                fordítani valamennyit, úgy, hogy éppen kilencven foknyi szögben
701    II|             cimborái aligha örűltek annak, hogy ez a művelet ilyen jól sikerűlt.
702    II|            aminthogy meg kellett érezniök, hogy az «Alert» irányt változtatott,
703    II|                   bizonyára tudták azt is, hogy ismét közelednek az Antillákhoz,
704    II|              között.~Abban állapodtak meg, hogy öten fönn maradnak éjfélig,
705    II|               legkivált az eget vizsgálta, hogy nem lesz-e vihar? Szerencsére
706    II|                reggelig nem kellett félni, hogy elérik a hajót... De hát
707    II|               aztán?~Az is szerencse volt, hogy Harry Markel és társai meg
708    II|          hajófenékből. Talán úgyis tudták, hogy a kísérletük most még csütörtököt
709    II|                edzett szervezetük kimerűl? Hogy fognak ellentállhatni akkor
710    II|          kurjongatása.~És volt is rá okuk, hogy összerezzenjenek, mert még
711    II|                 nap fölkelt, úgy látszott, hogy az időjárásban nem lesz
712    II|              zenith felé s valószínű volt, hogy esni fog. Ez lehetett jó
713    II|            kényszeríthették volna a hajót, hogy bevonja a vitorláit.~Annyi
714    II|                 vitorláit.~Annyi bizonyos, hogy ha a szél iránya nem változik,
715    II|                 érnek, sőt az se bizonyos, hogy egyáltalán partot érnek-e
716    II|                  álmos leszek, nem mondom, hogy nem dűlök le egy-két órára;
717    II|                     de most még nem érzem, hogy rászorúlnék a pihenésre.~
718    II|                    ösztönével megsejtette, hogy valami fordulat lesz az
719    II|                    még nem lehetett látni, hogy francia-e vagy angol. De
720    II|                Will Mitz már kiszámította, hogy ha nem változtat az irányán,
721    II|                hátuk mögött fog elhaladni, hogy nem érintkezhetnek vele.~
722    II|               fehér lobogót, annak jeléűl, hogy a hajó segítségre szorúl;
723    II|                   felől fújt, nagy kérdés, hogy meghallották-e a puskák
724    II|             kétségtelenűl meg is értették, hogy miről van szó, mert irtózatos
725    II|                    leszorították az ajtót, hogy a kalózok minden erőfeszítése
726    II|                    Nagyobb baj volt ennél, hogy a gőzös nem vette észre
727    II|                   magában erősen aggódott, hogy már ezt se bírja soká. A
728    II|                folyton magasabb lett, úgy, hogy vagy be kellett vonnia a
729    II|                   Mitzet. A szél ahelyett, hogy csökkent volna, egyre erősödött
730    II|                 megmagyarázta az ifjaknak, hogy miről van szó s aztán kiosztotta
731    II|                   Ez éppen elég volt arra, hogy az «Alert» ne legyen a hullámok
732    II|                   meg volt az a haszna is, hogy nem nagy sebességgel távolodott
733    II|                 Will Mitz el is határozta, hogy egész éjszaka így hagyja
734    II|                  lehetett úgy kormányzott, hogy az «Alert» lehetőleg éjszakkeletnek
735    II|              tartson, mert így remélhette, hogy talán eléri a Bermuda-szigetcsoportot,
736    II|               ifjak egy része aludni ment, hogy négy óra múlva pihent erővel
737    II|               egész erejére szüksége volt, hogy megtarthassa kellő irányában
738    II|                nagyon nyugtatta meg. Igaz, hogy a szél nem növekedett az
739    II|                   a födélzetet.~Valószínű, hogy a banditák örűltek ennek
740    II|                    Bizonyára azt remélték, hogy ha az orkán ereje végső
741    II|                    kockáztatni nem akarta, hogy oldalt dőljön, kénytelen
742    II|               hajószobába s megkérte őket, hogy csak akkor jöjjenek föl,
743    II|                   magát a kormánykerékhez, hogy a hullámok el ne ragadhassák.
744    II|                   az égnek s úgy látszott, hogy le se tud többé ereszkedni,
745    II|                    hiszen csak az kellett, hogy valami hevesebb szélroham
746    II|                 kitört s az volt a kérdés, hogy kibírja-e az «Alert» még
747    II|               minden erejét megfeszítette, hogy megtarthassa szél mentében
748    II|                 erővel zuhant le a hajóra, hogy majdnem beszakította a födélzetet.
749    II|                    nem volt elegendő arra, hogy a kormánynak engedelmeskedjék
750    II|              föltéve azt a legjobb esetet, hogy az orkán szüntével a szél
751    II|                 mintha beérte volna azzal, hogy a hajót megfosztotta vitorlájától,
752    II|                 lassankint úgy megfordúlt, hogy délről fújt. Ha most meg
753    II|                     Will Mitz elhatározta, hogy pótólni fogja az elvesztett
754    II|                  is kiszabadúl s bizonyos, hogy a haramiáknak az lesz az
755    II|                    az lesz az első dolguk, hogy lemészárolják az utasokat.~
756    II|                    már nem arról volt szó, hogy átevezzenek valami hajóhoz,
757    II|          fölmászhatnak a födélzetre?~Arra, hogy mi módon üthetett ki a tűz
758    II|                volt megfelelni. Elég volt, hogy akármelyik részeg bandita
759    II|               mivel nagyon valószínű volt, hogy a halászatra is rászorúlnak
760    II|                 pedig mindig azt hirdette, hogy életének legszebb diadaljele.
761    II|            mindnyájuk között s alig várta, hogy már induljon a csónak, amelybe
762    II|               pillanatban attól rettegtek, hogy a démonok végre is kitörik
763    II|                    legfőbb ideje volt már, hogy a menekülők otthagyják a
764    II|                 kaptuk és el kell vinnünk, hogy itt ne vesszen a hajóval
765    II|              robbanás ereje oly nagy volt, hogy a főárbocot kiemelte alapjából
766    II|              oldalt döntötte a hajót, úgy, hogy a párkánya a víz színéig
767    II|              hajlott s azt lehetett hinni, hogy a tenger elárasztja s talán
768    II|                  és úgy kellett történnie, hogy valamelyik betörte a födélzetet,
769    II|                    elég.~Az volt a kérdés, hogy ennyi idő alatt elérhetik-e
770    II|                semmi esetre sem.~Bizonyos, hogy a vihar nagyon messze kihajtotta
771    II|                   délkeleti irányban, úgy, hogy a Bermuda-szigetcsoportra
772    II|                   sokkal valószínűbb volt, hogy csak Brazília, Venezuela
773    II|            számítottak, hanem inkább arra, hogy valami hajóval találkoznak,
774    II|                     nem számíthattak arra, hogy az éjszaka világos lesz.
775    II|                Will Mitz - s nem is félek, hogy ellankadnak. De azt hiszem,
776    II|                ellankadnak. De azt hiszem, hogy nem lesz rá szükség s minden
777    II|                    esetleg csökken a szél, hogy evezni kellene, majd fölébresztem
778    II|         egyik-másik fölébredt és kérdezte, hogy nincs-e segítségre szüksége,
779    II|                    virrasztott, ideje hát, hogy pihenjen is.~Will Mitz szétnézett
780    II|                  kellett.~Első dolga volt, hogy megnézte a delejtűt. Elégedetten
781    II|               delejtűt. Elégedetten látta, hogy Magnus Anders pontosan megtartotta
782    II|                   viszont szomorú volt az, hogy semerre nyoma se volt hajónak
783    II|                 sok hajó és gőzös jár-kel, hogy alig múlik el nap, amelyen
784    II|               országútjáról az «Alert»-et, hogy hetek is elmúlhatnak, míg
785    II|             szorongó szívvel gondolt arra, hogy mi lesz belőlük, ha Isten
786    II|                    bár vigyázniok kellett, hogy be ne csapjon a víz a csónakba,
787    II|      szélrohamoktól. Az ég úgy kitisztúlt, hogy köröskörül még csak tenyérnyi
788    II|                   Mitz tehát kiszámította, hogy ezentúl naponta mindenki
789    II|                csónaktól. Lehetetlen volt, hogy ennyiről meglássa őket s
790    II|             csakhamar csüggedten látta is, hogy a gőzös nem keresztezi az
791    II|              füstoszlop is, amely mutatta, hogy merre halad.~Ebéd előtt
792    II|                lábáról és annyira leverte, hogy néha órákig elüldögélt egy
793    II|                    fölrázni kábultságából, hogy egyék valamit. Aztán elővette
794    II|           kétségbeesve nyöszörgött vízért, hogy az ifjak inkább maguk nem
795    II|                   úgy elbágyasztotta őket, hogy szinte félholtak lettek.
796    II|                szűnni kezdett s félő volt, hogy végképpen eláll.~Ez volt
797    II|                 Clodion Lajos megkérdezte, hogy mennyire lehet még a szárazföld,
798    II|                    ivóvízük úgy elfogyott, hogy legföljebb csak ma és holnap
799    II|               kezdett és délre úgy elállt, hogy a csónak vitorlái petyhűdten
800    II|                   volt egy csepp vizük se, hogy a szomjukat olthatták volna.~-
801    II|            fölizgatták hol ezt, hol amazt, hogy a tengerbe vetette volna
802    II|                    s öt perc se telt bele, hogy az «Alert» összes utasai
803    II|                  és tanítványai szülőinek, hogy mindnyájan szerencsésen
804    II|                    végződött.~Természetes, hogy az eset óriási port vert
805    II|              kapott és sajnálkozva mondta, hogy mennyire boszantja annak
806    II|                  már nincs más hátra, mint hogy elmenjünk Finbook tiszteletes
807    II|            Patterson asszony mosolyogva.~- Hogy újra megeskessen bennünket, -
808    II|            elpusztúl az úton, elhatározta, hogy minden vagyonát oda ajándékozza
809    II|                 Leginkább azért tette ezt, hogy Patterson asszony ne kerűljön
810    II|                urat, aki jó barátjuk volt, hogy semmisítse meg az okmányokat