Rész,  fejezet

  1     I|               ex oequo, Clodion Lajos és Hinsdale Róbert, - olvasta
  2     I|              találják az osztályozást és örűlnek társaik kitüntetésén.~
  3     I|              Perkins Hubert...~A taps és az éljenzés újra meg újra
  4     I|          társai közé s együtt tapsolt és éljenzett velük.~Az olvasónak
  5     I|           neve. Majdnem mindegyik más és más hangzású s a viselője
  6     I|         viselője következésképpen más és más nemzetiségű volt, ami
  7     I|              előbb alapították a Kis- és Nagy-Antillák serdülő ifjúsága
  8     I|       részesültek. Irodalom, tudomány és művészet, ipar, kereskedés
  9     I|            művészet, ipar, kereskedés és földmívelés mind helyet
 10     I|            mert az emberi tevékenység és munka minden ágát-bogát
 11     I|          díjat fizettek az oktatásért és a kollégiumi ellátásért,
 12     I|             Londonban kapott hivatalt és ott maradt, más részük pedig
 13     I|               dán, francia, hollandus és svéd, sőt akadt venezuelai
 14     I|               is s mindnyájan a Nagy- és Kis-Antillák szigetein születtek,
 15     I|           fölötte derék, okos, komoly és körültekintő úri ember volt,
 16     I|              pedig nem csupán betűvel és tudománnyal tömték őket,
 17     I|      gyakoroltatták velük: a cricket- és crocket-játékokat, az úszást,
 18     I|            vívást, táncot, bokszolást és evezést, továbbá a lovaglást
 19     I|          evezést, továbbá a lovaglást és a kerékpározást is.~Természetes,
 20     I|              növendékek fölváltva más és más nyelven beszélgettek
 21     I|          törjön köztük. Az irigységre és féltékenységre például csábító
 22     I|       legméltóbbnak juttatta az érdem és elismerés pálmáját, minden
 23     I|         pálmáját, minden keserűségnek és irigy torzsalkodásnak elejét
 24     I|            első eminens nevét, a taps és éljenzés csillapultával
 25     I|               indúljanak a növendékek és meddig tartson az utazás.~
 26     I|             oda voltak a nagy örömtől és izgatottságtól. Legkivált
 27     I|              hogy merre fognak utazni és meddig tarthat az utazás.~-
 28     I|           mindenütt a nagy felfedezők és kutatók nyomdokain járhatunk.~-
 29     I|              Burna, Vancouver, Baudin és Dumont d’Urville után is
 30     I|               azért is, mert hosszabb és veszedelmesebb utazásra
 31     I|             el a növendékeket. A vita és találgatás mindamellett
 32     I|               s egyúttal utasításokat és bővebb részleteket is kért
 33     I|         ország van, amit meglátogatni és tanulmányozni érdemes.~Hanem
 34     I|             Elmúlt egy nap, két nap - és semmi válasz! Az eminensek
 35     I|              pusztúlt el ama ciklonok és földrengések valamelyikében,
 36     I|            Mrs. Seymourt, a nagylelkű és gazdag özvegyet?~- Szó sincs
 37     I|        nyugtatta meg Ardagh úr aggódó és türelmetlen növendékeit. -
 38     I|              galamb-posta az Antillák és Anglia közt! Akkor már mindent
 39     I|               még nem volt meg Anglia és az Antillák közt, türelemmel
 40     I|             el akarta mondani terveit és az utazásra vonatkozó szándékait.~
 41     I|               Ardagh úr a türelmetlen és aggódó növendékeknek, akik
 42     I|               a többiek nem gúnyolták és ingerelték volna őket. A
 43     I|      lassankint két táborra szakadtak és órák hosszán át hevesen
 44     I|              pedig kétszeresen kedves és kellemes lehetett ez az
 45     I|          jóvoltából, a nagy szerencse és kitüntetés ért, hogy megláthatta
 46     I|             lakott, ahol született is és tanulmányai végeztével már
 47     I|               Francia csak kettő volt és pedig:~Clodion Lajos, Guadeloupe
 48     I|             apja államhivatalnok volt és Párisban lakott.~Volt aztán
 49     I|               évvel idősebb volt nála és még mindig az Antillákon
 50     I|          Magnus, aki imádta a tengert és kereskedelmi tengerésznek
 51     I|              aki kereskedőnek készült és Renault Tony, aki nagyon
 52     I|              mióta megtudta, hogy hol és hova fognak utazni, folyton
 53     I|             se lehetett, mert a Nagy- és Kis-Antillák szigetcsoportjában
 54     I|              köztük, továbbá Jamaikát és Curaçaót, mivel egyikük
 55     I|               Santa-Luciát, Dominikát és Antiguát, amelyek angol
 56     I|               gyarmatok, Guadeloupeot és Martiniqueot, melyek francia
 57     I|          gyarmatok, a dán Szent-Tamás és Santa-Cruz szigeteket, a
 58     I|   megköszönhessék neki a bőkezűségét.~És valóban volt is okuk a köszönetre,
 59     I|               gondoskodott hajóról is és erre nézve a következőket
 60     I|               kikötőben várja utasait és június 30-án azonnal elindúl,
 61     I|           kabátját, kalapját, levette és megtörülgette a szemüvegét,
 62     I|               hogy az utazás kellemes és szórakoztató lesz, - jegyezte
 63     I|         megbízhatom, mint önmagamban. És ez a valaki... ön lesz,
 64     I|               törülgette a szemüvegét és felelni se tudott, annyira
 65     I|               szintén professzor volt és pedig a latin nyelvet és
 66     I|              és pedig a latin nyelvet és irodalmat tanította. Meg
 67     I|              nem feledte el Vergilius és Horatius nyelvét, sőt, ahol
 68     I|             ahol csak tehette, mindig és mindenütt szerette használni
 69     I|       negyvenes férfiú szikár termetű és meglehetős sovány volt.
 70     I|         túlságosan előzékeny, szerény és udvarias volt, úgy, hogy
 71     I|         hallotta, mikor az ajtó nyílt és Mrs. Patterson a szobába
 72     I|             Mrs. Patterson örömmel. - És mikor lesz az indúlás?~-
 73     I|               én mindent rendbe hozok és elkészítek.~- Én pedig -
 74     I|                nem éri-e baj az úton.~És hiába beszélt, könyörgött
 75     I|              Patterson elgondolkodva.~És többet nem mondott, akárhogy
 76     I|               aznap ugyancsak vörösek és dagadtak voltak a szemei
 77     I|        Wickborn Axel, Leuwen Albertus és Anders Magnus egymásután
 78     I|             igazgatóval, a tanárokkal és barátaikkal s mikor kezdtek
 79     I|          pedig a festői fekvésű, kies és ódon külsejű, zeg-zugos
 80     I|            alighanem jó fogást csinál és sok mákvirág a hűvösre kerül.
 81     I|            pár órával előbb törtek ki és szöktek meg Queenstown börtönéből.~
 82     I|      Salamon-szigetek, az Új-Hebridák és Új-Anglia szigetcsoportjai
 83     I|        leoldozta a nagy mentőcsónakot és szerencsésen megugrott,
 84     I|              A kapitány, Harry Markel és a vitorlamester, Carpenter
 85     I|              állt az összes rendőrség és lázas buzgalommal nyomozta
 86     I|           szemmel tartották a kikötőt és egyenkint sorra vették,
 87     I|       Carpenter John, a vitorlamester és Ranyah Cogh, a mesztic szakács.~
 88     I|           elárúlta, hogy nincs gazság és kegyetlenség, amire képes
 89     I|               nyájas, szinte alázatos és szelíd arcáról senki se
 90     I|        szívesen ölt, gyilkolt, rabolt és kegyetlenkedett, mert önmagának
 91     I|       zsebéből egy összegyűrt újságot és fölolvasta a következő hírt:~«
 92     I|          növendékei számára kibérelt. És Harry Markel azt a pokoli
 93     I|            után, - de vigyázz magadra és siess!~A vitorlamester fölhajtotta
 94     I|         előtte álló félpohár pálinkát és óvatosan kisuhant az utcai
 95     I|       látszott, hogy az éjszaka sötét és borúlt lesz. Még ez is kedvezett
 96     I|               kérdezte Cortytól:~- No és amit rád bíztam?~- Rendben
 97     I|             ajtaja hirtelen föltárúlt és a korcsmáros beugrott rajta.~-
 98     I|       csapóajtó felé, de Harry Markel és társai mindnyájukat megelőzték
 99     I|            részre oszlott: a kapitány és Corty jobbra, Carpenter
100     I|               Corty jobbra, Carpenter és Ranyah balra mentek, hogy
101     I|          csapszék körül. Harry Markel és Corty tehát meglehetős nagy
102     I|                én megnézem Carpentert és a szakácsot. Valaminek történnie
103     I|        pártját fogta az elfogottaknak és fenyegette a rendőröket,
104     I|          rivallt rájuk Harry Markel - és bukjatok le!~Erre valóban
105     I|       ráismert volna a Carpenter John és a Ranyah Cogh hangjára.
106     I|            Cogh hangjára. Végre a zaj és csődület szűnni kezdett;
107     I|     megfékezték a két garázda matrózt és elvezették őket.~Most mi
108     I|              mi lesz? A vitorlamester és a szakács - akár ők voltak
109     I|            két sötét alak bukkant föl és futva közeledett.~A vitorlamester
110     I|        elcsendesedett. Talán elfáradt és leűlt.~Így telhetett el
111     I|                 Elő a késeket! Lassan és egyszerre!~A banditák szájukba
112     I|      boldogtalan ott űlt a darú alatt és bóbiskolt. Észre se vette,
113     I|         Nagyot sóhajtva arcára bukott és vége volt. Ekkor ért oda
114     I|              födélzetközből, de Corty és cimborái ott álltak lesben
115     I|       végeztek a banditák. Hat matróz és a kapitány: ez kevés; a
116     I|           kell szednie a vasmacskákat és kibontatnia a vitorlákat.~
117     I|         kétségtelenűl a partnak vitte és összetörte volna.~Különben
118     I|              volna.~Különben a tenger és az idő is csöndes volt.
119     I|               mérföldnyire megtalálja és vissza akarja vontatni?~
120     I|              hajnalig változik az idő és szél kerekedik. Ha nem,
121     I|              rendezett társainak. Bor és pálinka is került bőven
122     I|              minden szekrényt, fiókot és előszedett minden írást.~
123     I|               útat tett Kelet-Indiába és pedig Bombayba, Kallkuttába
124     I|             megbízható, jó tengerészt és Mrs. Seymour e jó ajánlatok
125     I|            fogcsikorgatva káromkodott és átkozta a szélcsöndet. Szó
126     I|               Harry Markel.~Carpenter és Corty beűltek a csónakba,
127     I|             ahol a leggyorsabb járatú és legszilárdabb hajókat építik.
128     I|            volt, mint a kapitányának, és Mrs. Seymour Kethlen nem
129     I|            hogy virradt, Harry Markel és Carpenter John szegről-végre
130     I|           nagy felűlete, keskeny orra és inkább hosszú, mint öblös
131     I|             nyomát!~Az ég felhős volt és finom köd ült a tengeren,
132     I|           kiderűl a szörnyű mészárlás és a kalózok elvesztek. Ez
133     I|         mentő-csónakot tartsák készen és rakják meg eleséggel, fegyverekkel.~
134     I|            lassankint mozogni kezdtek és hangos sípolással, búgással
135     I|      bejárásánál fölbukkant egy gőzös és egyenesen az «Alert»-nek
136     I|             megnyugtatta a banditákat és Harry Markel elő is bújt
137     I|        hajóhídon, a matróz mellett.~- És mit parancsol? - kérdezte
138     I|               felelte Harry Markel.~- És mennyivel?~- Negyedfél shillinggel, -
139     I|               gőzös lassan megfordúlt és visszafelé indúlt azon az
140     I|        megjegyzést mondta:~- E kitűnő és hiteles információnk jutalmáúl
141     I|         élénkebb lett a sürgés-forgás és minden pillanatban akadhatott
142     I|        ébresztett volna ez a hirtelen és indokolatlan elindúlás.~
143     I|    lélekszakadva leszaladt cinkosához és magából kikelve jelentette:~-
144     I|              elővette a messzelátóját és figyelmesen megnézte a gyanús
145     I|          körűl egész csomó utazótáska és láda volt.~A döntő pillanat
146     I|               vízzel, aztán elsűlyedt és nyomtalanúl eltűnt a tenger
147     I|          kötél-létrához. Tony Renault és Magnus Anders kapaszkodtak
148     I|             is gyorsan utánuk siettek és legutolsónak maradt Mr.
149     I|                Most a mindig udvarias és ceremóniás mentor mélyen
150     I|            Patterson úr megint bókolt és ünnepélyesen folytatta:~-
151     I|        fogadja legmélyebb tiszteletem és kiváló nagyrabecsülésem
152     I|              az öbölben.~Patterson úr és növendékei minden veszedelem
153     I|       vitorlás kirándúlás tehát újság és pedig fölötte izgató, érdekes
154     I|           sohase utazott még tengeren és szintén nagyon örűlt ennek
155     I|            rendesen közlekedik Anglia és Irország között.~Az idő
156     I|         érezni se lehetett a mozgását és Patterson Horatio úr túlboldog
157     I|           űlve odaevezzenek a hajóhoz és közelről is megvizsgálhassák.~-
158     I|            mondta az érdemes mentor - és holnap reggel is ráérünk
159     I|           szólt közbe Tony Renault, - és azonnal elindúlhatnánk?~-
160     I|      megszállunk valamelyik fogadóban és csak holnap reggel megyünk
161     I|              a kabinok mind kicsinyek és szűkek; csak a közös szoba,
162     I|      elvégezték a hajó megvizsgálását és mind odagyűltek a kapitány
163     I|            mind odagyűltek a kapitány és Patterson úr köré, akik
164     I|             Renault, aki minden jóban és rosszban elüljárt, két kézre
165     I|              kézre fogta a bátorságát és megkérdezte a mogorva kapitánytól:~-
166     I|           ideje. Harry Markel fölkelt és szárazon így szólt:~- Megbocsátanak
167     I|        magányosan eszem.~Patterson úr és növendékei megütődtek ugyan
168     I|          ismét fölmentek a födélzetre és körűlfogták Harry Markelt,
169     I|           magasság mérésekből, a hold és nap távolságaiból megállapítjuk
170     I|          annak a pontnak a szélességi és hoszszúsági fokát, ahol
171     I|        Azonnal fölszaladt a hajóhídra és megparancsolta, hogy készűljenek,
172     I|             innen.~- Föl a vasmacskát és le a vitorlákat! - parancsolta
173     I|         daruba a hosszú emelő-rudakat és forgatni kezdték a nehéz
174     I|               vasmacska szabaddá lett és eleresztette a tenger fenekét,
175     I|          kibontakoztak a vitorlák is, és az Alert, miután lassan
176     I|          méltóságteljesen mozdúlt meg és úszott az öböl vizén.~ ~
177     I|           hogy mindnyájan elégedettek és boldogok voltak.~Holnaptól
178     I|             egy kis szelük, csak eget és vizet fognak látni mindaddig,
179     I|      vesztegelt a tükörsima tengeren, és Harry Markel meg a cimborái
180     I|             már kezükben volt a hajó, és nem vehették hasznát. Sőt
181     I|              éppen ezért Harry Markel és cimborái akkorra halasztották
182     I|               part felé vitte a hajót és Harry Markelnek vigyáznia
183     I|        dörmögte Harry Markel érdesen, és hátat fordított a kérdezőnek.~-
184     I|                  Az, hogy nincs szél, és itt kell vesztegelnünk, -
185     I|   vesztegelnünk, - felelte a bandita, és sarkon fordúlva, szintén
186     I|             orrába, ahol Harry Markel és John Carpenter tanácskoztak.~-
187     I|      huszonöt-harminc ember járt-kelt és figyelmesen vizsgálta hol
188     I|           hökkent meg Harry Markel.~- És mi nagyon jól tudjuk, hogy
189     I|            hajó-szobába. Harry Markel és két cimborája óvatosan fölmentek
190     I|    szegről-végre átkutatták a kikötőt és a várost, most már a partokon
191     I|              a hajót?... Harry Markel és cimborái idegesen, izgatottan
192     I|          parton járó-kelő rendőröket, és Hubert Perkins azonnal rájuk
193     I|        legénységét kalózkodáson érték és elfogták?~- Úgy rémlik,
194     I|              A rendőrök, Harry Markel és cimboráinak nagy megelégedésére
195     I|               megkötjük hozzá a hajót és evezővel fogjuk kihajtani,
196     I|               vontató-gőzöst fogadtak és úgy mentek ki a nyílt tengerre,
197     I|             előszedték messzelátóikat és kíváncsian vizsgálták a
198     I|             hadigőzöse.~Clodion Lajos és Tony Renault a hajó farán
199     I|           Renault a hajó farán álltak és fölhúzták az angol lobogót
200     I|            pedig, mintha meghallották és megértették volna az ifjak
201     I|     lelkesedését, háromszor fölhúzták és leeresztették a hadilobogót,
202     I|              vasmacskát kell fölhúzni és indúlhatunk.~- Akkor ma
203     I|               megkerüljük a hegyfokot és minden veszedelmen túl leszünk.~-
204     I|             akarhatnak?~Anders Magnus és Tony Renault tisztességtudóan
205     I|                 így kezdte: - a magam és társaim nevében tisztelettel
206     I|               alázatos, szolgálatkész és mindenekfölött tanulékony,
207     I|           akinek minden gondolata bűn és árulás.~Hizelgő, előzékeny
208     I|            árulás.~Hizelgő, előzékeny és alázatos modorával a szó
209     I|          indúlnak Angliába.~Ez fontos és érdekes adat volt, amely -
210     I|               alaposan megváltoztatta és fölforgatta Harry Markel
211     I|         bizonyítsa a megszokás erejét és hatalmát.~- Minden attól
212     I|         kipróbálni a megszokás erejét és hatalmát. Volt egy pontya,
213     I|           szép nagy víztartóban ápolt és dédelgetett: ezen próbálta
214     I|             hozzá szokott a levegőhöz és szárazföldhöz s úgyszólván
215     I|              véletlenűl a vízbe esett és belefuladt.~A harsogó kacagás,
216     I|              fölugráltak az asztaltól és fölrohantak a födélzetre.
217     I|          rúdakat a vasmacska sarujába és forgatni kezdte a nehéz
218     I|              neki feküdtek a munkának és versenyt izzadtak a hajóslegényekkel.
219     I|               Másfelől John Carpenter és a többi matrózok a vitorlákkal
220     I|               a vitorlákkal bajlódtak és egymásután bontogatták ki
221     I|           lassan délnyugatnak fordult és egyre távolodott a parttól,
222     I|       levegőbe hajigálták süvegjeiket és hangosan hurráztak.~- Bőgjetek
223     I|           holnap úgy is oly csöndesek és némák lesztek, mint a sír!~
224     I|          eltette volna Patterson urat és növendékeit láb alól, azonnal
225     I|           mert ha az ifjak mindegyike és Patterson úr is, megkapják
226     I|            például Corty is, aggódott és ellenezte a dolgot. Utóvégre
227     I|       Sainte-Croix, ahol Niels Harboe és Axel Vickborn dán földre
228     I|               félig hollandus birtok, és Leuwen Albertus itt született.
229     I|      szülőhelye.~Innen tovább Antigua és Guadeloupe érintésével,
230     I|               a francia Martinique-ot és Santa-Lucia szigetét, s
231     I|            utazás ily szépen, rendben és kellemetlenségek nélkül
232     I|            mégis erősebben bukdácsolt és Patterson úrnak kóvályogni
233     I|       szédülni kezdett, a feje zúgott és egész testét hideg borzongás
234     I|        felelte kurtán Harry Markel.~- És tartós lesz ez a szél? -
235     I|             állt, lement a födélzetre és sétálni akart. De nem igen
236     I|              Ez a tenger úgy csábítja és megbűvöli a szemet, mint
237     I|               jártak-keltek körülötte és mindenképpen igyekeztek
238     I|             tudott valami jótanácsot, és Patterson úr, mint a kezes
239     I|          Perkins lement a hajószobába és fölhozott egy üveg finom
240     I|            hevert a kényelmes széken, és várta a katasztrófát, mely
241     I|       citromot, kávét, rumot, a hideg és meleg borogatásokat, a koplalást
242     I|            borogatásokat, a koplalást és a jóllakást: de mindez semmit
243     I|             részvéttel oda ment hozzá és azt kérdezte:~- Van-e bátorsága,
244     I|       reszkető kezébe fogta a poharat és hősies elszántsággal nagyot
245     I|            hogy egész teste vonaglott és rángatózott. A gaz Cortynak
246     I|          megszűnt a hányás ingere is, és a végkép elgyöngűlt, elcsigázott
247     I|                megjött az étvágya is, és 48 óra múlva már ismét fönt
248     I|       kellemes volt. A többnyire szép és derűlt időt csak ritkán
249     I|                Különösen Tony Renault és Magnus Anders buzgólkodtak
250     I|           Anders buzgólkodtak nagyon, és Patterson úr sokszor aggódott
251     I|               bohócai», ahogy e fürge és ügyes állatokat jellemzően
252     I|         elnevezték, bámulatos gyorsan és merészen játszottak a hajó
253     I|             födélzetre.~Clodion Lajos és társai mind odacsődültek
254     I|           menni hozzá, mert a vonagló és végét járó cápa farkcsapásai
255     I|            ugyanis egész sereg sirály és viharmadár keringett a hajó
256     I|              keringett a hajó fölött, és Hinsdale Roger, meg Clodion
257     I|                hogy a hajó legénysége és az utasok között soha se
258     I|       födélzetmesterrel, meg Cortyval és Wagahval érintkeztek. A
259     I|          mindig oly rideg, tartózkodó és kimért volt velük szemben,
260     I|             találkoztak vitorlásokkal és gőzösökkel is, de ezek sokkal
261     I|            mennek?~- Az Antillákra... És önök?~- San-Diegóba.~- Szerencsés
262     I|            szemhatárról.~Tony Renault és Magnus Anders, akik legtöbbet
263     I|               Mindannyi angol birtok, és Bermuda, Szent-György, Cooper,
264     I|            orkán végigsöpri a tengert és elmegy mellette: de ő nem
265     I|             vihar előtt.~Tony Renault és Magnus Anders, mihelyt a
266     I|             vagy... visszaforduljanak és a tengerbe hányják utasaikat:
267     I|            elérhetik a Csöndes-óceánt és kedvükre kalózkodhatnak...~
268     I|       Cinkosainak minden okoskodására és ellenvetésére csak ezt felelte:~-
269     I|              Ezt a napot Tony Renault és Magnus Anders ismét odafönt
270     I|             kibetűzte a hajó nevét.~- És, úgy létezik, velünk van
271     I|                 Valóban, úgy látszott és úgy is volt.~Az Essex 5-
272     I|               Alert-t az ál-Paxtonnal és fegyenctársaival együtt?...
273     I|        csakhamar elnyomta szorongását és higadtabb lett.~...Nem lehet
274     I|                Harry Markel elszántan és hidegvérrel várta a történendőket.
275     I|           azonnal két tiszt szállt le és ült bele.~Pár perc múlva
276     I|        fogadja legmélyebb tiszteletem és kiváló nagyrabecsülésem
277     I|             önkénytelenül összenézett és a fejét csóválta: ennyi
278     I|            elmaradása miatt. A szülők és rokonok mind az Antillákon,
279     I|       megérkeztek.~Ez a nagy figyelem és részvevő aggodalom lelke
280     I|             meleg érdeklődést. A maga és növendékei nevében megkérte
281     I|               Mrs. Seymour Kethlennek és Barbados kormányzójának.~
282     I|           aggodalomra.~John Carpenter és Corty megrezzenve néztek
283     I|          matróza volt.~John Carpenter és a többiek szinte megdermedtek
284     I|               magyarázat eléggé ügyes és talpraesett volt, de azért
285     I|         gyilkosság miatt?~Ha elfogják és visszahurcolják őket Angliába,
286     I|          parancsnokának.~Harry Markel és cinkosai nagyot lélekzettek,
287     I|               illetőleg elvette Kubát és Portoricót a spanyoloktól.~
288     I|            nagy, hogy ötven igen nagy és mélyen járó hajó kényelmesen
289     I|      pillanatot, midőn az Alert kiköt és megölelhetik egymást.~Charlotte-Amalia,
290     I|                Mivel útba esik Európa és Amerika között, nevezetes
291     I|          nagyban hozzájárúl jólétéhez és forgalmának növeléséhez.~
292     I|              úrhoz:~- Barátaim, kérem és reménylem, hogy a vendégeim
293     I|      választhatott volna jobb vezetőt és kapitányt, mint Paxton úr.
294     I|              mint Paxton úr. Mellette és az ő hajóján még a tengeri
295     I|             Harry Markel maradt rideg és komor. Udvariasan meghajtotta
296     I|          Udvariasan meghajtotta magát és kimérten mondta:~- Semmi
297     I|            órával később Patterson úr és a növendékek mind elmentek
298     I|           tehát jól vigyáztak magukra és megfogadták Harry Markel
299     I|               hol a másikat kapta föl és csókolgatta.~- Milyen szépek!...
300     I|               veszedelmes kalóz-tanya és véres küzdelmek színhelye
301     I|             XV. FEJEZET.~Saint-Martin és Szent-Bertalan szigetek.~
302     I|          hajók - mindig kitért előlük és meszszire elkerülte őket,
303     I|          Alert horgonyt vetett, tágas és kényelmes öbölben fekszik.~
304     I|               ahol tengeri sót főznek és szétnéztek a város környékén
305     I|           érdekessége, - Tony Renault és Clodion Lajos, jó franciákhoz
306     I|               meg a francia részt is, és kössenek ki Marigot kikötőben
307     I|     kikötőjébe, amely sokkal élénkebb és nagyobb forgalmú város,
308     I|       forgalmú város, mint Philsburg, és Saint-Martin legelső kereskedelmi
309     I|             ismerte Paxton kapitányt, és sok szépet mondott róla.
310     I|         társaságot, fölötte előzékeny és udvarias.~- Mind oly tulajdonságok, -
311     I|             indúl el, Harry Markelnek és egész bandájának vége van,
312     I|            segítettek a legénységnek, és úgy húzták a kötelet, hogy
313     I|           Corty állt oda a kormányhoz és lassan kitérítette irányából
314     I|          hadihajó volt. Clodion Lajos és Tony Renault ugyan szerették
315     I|             azonnal nyugotnak fordúlt és egyenesen a Carénage kikötő
316     I|               ez itt?... Tony Renault és Clodion Lajos megörültek
317    II|         birtokába. Mivel kevés folyó- és forrásvíz volt rajta, az
318    II|             az első dolguk, hogy nagy és mély ciszternákat építettek,
319    II|               horgonyzott, megtámadta és elfoglalta Antiguát, földúlta
320    II|            álló esztendeig oly puszta és lakatlan volt, mintha sohase
321    II|          méltányolván ezt a buzgalmat és igyekvést, kinevezte az
322    II|               lett az angol koronának és Hubert Perkins, aki ott
323    II|      árbócosnak tartott. Harry Markel és cinkosai ismét aggódva lesték
324    II|     hozzátartozói jöttek. Apja, anyja és két kis huga már nem birták
325    II|              hajó leereszti csónakját és partra szállítja az utasait:
326    II|            van szabva minden percünk, és sehol sem időzhetünk tovább,
327    II|            ebédet fölséges étvágygyal és még fölségesebb jókedvvel
328    II|            hogy a sziget fölvirágzása és anyagi jóléte 1824-ben kezdődött,
329    II|              dolgoztak, sokkal jobban és lelkiismeretesebben végezték
330    II|              föl is mászott a hajóra, és - Paxton kapitányt kereste.~
331    II|             ablakából leste a matrózt és várta, hogy mit akar. Kimenni
332    II|               pár szót váltani.~- Ah! És mi a neve?~- Forster...
333    II|           azonnal megjött a bátorsága és a lélekjelenléte. Mindjárt
334    II|              nem esett a feje lágyára és minden bajból ki tudja vágni
335    II|    megköszönte a kapitány szivességét és csalódottan ment vissza
336    II|             úgyis tovább megyünk...~- És hová?~- Guadeloupera...
337    II|               II. FEJEZET.~Guadeloupe és Dominica.~Antiguát mindössze
338    II|              folyton ellene torlódott és visszavetette. Így aztán
339    II|             apja hajótulajdonos volt, és Pointe-à-Pitreban csak anyjának
340    II|         Guadeloupe egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb ültetvényese
341    II|            képzelhetjük, mily örömmel és szeretettel fogadta Clodion
342    II|               készüljenek mindnyájan, és siessünk, barátaim! Valamennyien
343    II|    természetesen, ön is, Patterson úr és ön se különben, Paxton kapitány!~
344    II|               megérdemli a látogatást és az utazók figyelmét. Pointe-à-Pitre
345    II|           Antillákon, s azóta folyton és állandóan emelkedett, bár
346    II|            kalóz, ellenség megtámadta és megsarcolta. Sokat pusztított
347    II|          egymást érik a cukorfinomító és egyéb gyárak.~Az ifjak másnap
348    II| cukor-ültetvényeket, az áloé-, dohány és gyapot-táblákat, hogy öröm
349    II|         Kethlen megszabta az utunkat, és...~- Hát jó, menjenek el
350    II|          legalább vigyázzanak magukra és óvakodjanak a kígyóktól...
351    II|            kapitányuk?~- Nagyon ügyes és tapasztalt ember... De miért?~-
352    II|        körülbelül ötezer lakosú város és a sziget keleti partján
353    II|            kikötője nem eléggé védett és biztos; az óceán hullámai
354    II|    gyarmatosok meghonosították a kávé és gyapot termelését s a számuk
355    II|        Kezdetben békesség volt köztük és az európaiak közt, de a
356    II|           értek.~Az volt csak az öröm és a meglepetés! Az öreg Kate
357    II|          anyja, a bátyja meg a hugai. És John Howard alig győzte
358    II|           dikára tűzte ki a kapitány, és John Howard ígérete szerint,
359    II|              hogy ön John Howard...~- És honnan tudja? - kérdezte
360    II|     szomszédja vagyok Kate Grindahnak és láttam nála az úrfit pajtásaival.~-
361    II|            indulunk.~- Már holnap?... És merre?~- Először Martinique
362    II|             felé, aztán Santa-Luciába és onnan Barbadosba.~- Szép
363    II|         szintén tengerész lehetett. - És kicsoda az Alert kapitánya?~-
364    II|               Howard, - inkább szálas és magas.~- Vörös hajú?...~-
365    II|              a kikötőbe, csónakba űlt és a hajóhoz vitette magát.~
366    II|          mindjárt kiderül az igazság, és a kalózok hurokra kerülnek...~
367    II|             sebaj: hát majd megvárom.~És föl akart kapaszkodni, de
368    II|           napköltekor itt leszek...~- És hült helyünket találod, -
369    II|          azonnal feljött a födélzetre és így szólt Cortyhoz:~- Ezt
370    II|         Martiniqueben, Santa-Luciában és Barbadosban... Vajjon sikerül-e
371    II|               valaki, aki rájuk ismer és bitófára juttatja őket?...~
372    II|         isteni volt, hanem szerecsen, és mosogató-legény volt egy
373    II|               hajóhidon voltak a fiúk és kilenc óra tájban Tony Renault
374    II|              legalább akkor kelhettek és akkor fekhettek le, amikor
375    II|            gyarmatot alapított rajta, és sok véres összecsapás után
376    II|      megmentse őket, inkább nem ivott és tűrte a szomjúságot... Így
377    II|     szaggatott partok kanyarulataiban és öbleiben, kék sávokban és
378    II|             és öbleiben, kék sávokban és foltokban ragyogott az óceán
379    II|         erődítések, a nagy kaszárnyák és a régi arzenál. Fort-de-France
380    II|          Magának a városnak a fekvése és a környéke gyönyörű. Remek
381    II|               a trónra, kreol nő volt és Martinique szigetén született.~
382    II|              tanácsolta Tony Renault.~És mindnyájan tele torokból
383    II|               meg egy vadásztarisznya és egy rozoga asztal, - ez
384    II|            hát, nekitámasztva a fejét és derekát a fa törzsének,
385    II| szétfeszítette az ájult mentor fogait és rumot öntött a szájába.~
386    II|             friss vizet, megrázkódott és kinyitotta a szemeit.~-
387    II|       Lassanként egészen magához tért és lázas izgatottsággal beszélte
388    II|             mely az ágról függött alá és rá akart rohanni...~- Csak
389    II|            estem össze az ijedtségtől és izgatottságtól...~- De hol
390    II|             kiáltott föl Tony Renault és réműlten ugrott félre.~A
391    II|            ajándékozzuk.~Tony Renault és Clodion Lajos mindjárt fölmásztak
392    II|          fölmásztak a fára a kígyóért és diadallal hozták le. Aztán
393    II|                jóízűen meguzsonnáztak és három órával később, este
394    II|             Patterson úr már fáradtan és öndicsőségével eltelve nyugalomra
395    II|              mint a maga ügyességének és szerencséjének a jelét.
396    II|               fölszedte a vasmacskáit és tovább indúlt Santa Lucia
397    II|               megfussa azt a nyolcvan és néhány mérföldet, mely Saint-Pierret
398    II|     tengerjárástól védett, s oly mély és tágas, hogy a legnagyobb
399    II|      állomáshoz közel jártak, röviden és nagyjából elmondta a sziget
400    II|               Rousselan roppant bátor és erős akaratú ember volt;
401    II|           békés egyetértés az indusok és a fehérek közt. Ekkor azonban
402    II|               újra kitört a rézbőrűek és a franciák közt. Az angolok
403    II|               állapotát; brit kalózok és kalandorok törtek be a francia
404    II|              örökös háborúk, rablások és gyilkosságok színtere volt.
405    II|               Ettől kezdve az angolok és franciák többször elvették
406    II|            franciák többször elvették és ismét visszafoglalták egymástól
407    II|            noha a szokások, erkölcsök és hagyományok még ma is épp
408    II|         Eduárd úr, aki már várta őket és elvezette a Hinsdale-család
409    II|               négyötödrészét borítják és szépségre, dús, csodás növényzetre
410    II|   Fortunahegyet, mely 234 méter magas és a tetején szanatorium épült;
411    II|              mivel a szomszédos tavak és mocsarak vize állandóan
412    II|             felé, mikor kint pihentek és beszélgettek a kertben,
413    II|                Ez lesz a diadaljelem.~És Falkes úr, akinek Hinsdale
414    II|              írt haza Patterson úr is és szegről-végre elmondta benne
415    II|               levét a kígyó itta meg, és feleségét megkérte, hogy
416    II|               azonban ők jól mulattak és vígan tréfálva töltötték
417    II|          órakor kiment a szárazföldre és Morden, az egyik matróz,
418    II|            partra, azonnal megfordúlt és visszament az Alerthez.~
419    II|          Harry Markel, John Carpenter és Corty nyugtalanúl dugták
420    II|         Európában fölfedeztek valamit és...~Mindnyájuknak ég felé
421    II|               állt minden hajuk szála és már látták magukat a bitófán
422    II|    elhatározta, hogy kimegy a városba és a kikötő kapitányságnál
423    II|           John Carpenter elfehéredve.~És Morden csakugyan «köztük»
424    II|           utca közepén, ahol elbukott és föl se bírt többé kelni.
425    II|              nem régiben fogtak el... És dicsérte Harry Markelt,
426    II|               szólni se tudott, Corty és John Carpenter pedig lassanként
427    II|         Morden javíthatatlan iszákos, és ha részeg, sohase tudja,
428    II|           erről a Harry Markelről?... és mit tudhat róla? - firtatta
429    II|              helybenhagyóan bólintott és azt kérdezte:~- Most mit
430    II|             napig tartott, a kapitány és legénysége arra használták
431    II|             fölötte alkalmas a gyapot és cukornád termelésére.~Az
432    II|         ajándékozta a sziget birtokát és haszonélvezetét, aki mindjárt
433    II|          sziget rohamosan gyarapodott és fejlődött az angol uralom
434    II|            Alig hogy az Alert megállt és bevonta a vitorláit, azonnal
435    II|        üdvözleteit Paxton kapitánynak és utasainak. Egyszersmind
436    II|               meghívta Patterson urat és növendékeit Nording-Houseba,
437    II|           negyed tizenegykor az ifjak és Patterson úr, kifogástalan
438    II|            egymást, mert Patterson úr és az ifjak az utolsó percig
439    II|        körülbelül biztosíthatta magát és hajója legénységét a fölfedeztetés
440    II|       dolgokon törődött, Patterson úr és növendékei vágtatva mentek
441    II|        birtokai, a cukornád-, a kávé- és a gyapot ültetvények, melyeken
442    II|           nála derekabb, önérzetesebb és kötelességtudóbb embert.~-
443    II|               oda tértek be vacsorára és éjjeli szállásra.~Rendesen
444    II|               mily mesés szerencsével és tudással játszott.~Végre
445    II|            megelőző nap. Patterson úr és növendékei az egész idő
446    II|        tisztességesen öltözzenek föl, és illendően viseljék magukat.~
447    II|              viselték Patterson úrnak és az Antilian School növendékeinek.~
448    II|            előrántotta a zsebkendőjét és hangosan fújta az orrát,
449    II|               most múlt huszonöt éves és kitűnően érti a dolgát...
450    II|             adjon neki helyet a hajón és vigye el Angliába...~Noha
451    II|             Udvariasan meghajolt hát, és csak ezt felelte:~- Csak
452    II|             megint beleült a csónakba és megint elvitte vendégeit,
453    II|           Alert orrát délnek fordítsa és a Csöndes-oceán felé kormányozza.~
454    II|    elszunnyadnak, orozva rajtuk ütnek és legyilkolják a védteleneket...
455    II|               hogy a vihar összetörte és minden utasával együtt elmerült.
456    II|              termetű, de széles vállú és erős ifjú volt. Gyerekkorában
457    II|         melynek minden csínját-bínját és fogását mesterien értette.
458    II|           valamelyiküket, csak kurtán és röviden feleljenek neki.~
459    II|             kabinjába, hogy lefekszik és alszik, de az ifjak megállították
460    II|             de az ifjak megállították és szívesen hívták őt, hogy
461    II|                Különösen Tony Renault és Magnus Anders környékezték
462    II|              gyülekeztek a többiek is és a hajó farán egész kis klubb
463    II|           voltak kíváncsiak, hogy hol és merre járt, miféle országokat
464    II|              miféle országokat látott és voltak-e kalandjai?...~-
465    II|               Will Mitz mosolyogva.~- És melyik hadihajón volt Khinában? -
466    II|             mit hoztak onnan?~- Buzát és gyapjut vittünk Leithbe,
467    II|                Edinburg kikötőjébe.~- És most melyik hajóra megy?~-
468    II|              tonna nikkel-teherrel.~- És mit visz Liverpoolból és
469    II|              És mit visz Liverpoolból és hová megy?~- Liverpoolból
470    II|                ott megrakodik szénnel és Kaliforniába, San-Franciscóba
471    II|             egy álló esztendeig a víz és a tenger közt lebegni!...~-
472    II|               oda. - A meddig csöndes és szép idő van, nem mondom,
473    II|              ha a tenger megharagszik és ide-oda hányja a hajót...~-
474    II|                 Mert a hajó csak hajó és össze is törhetik, meg el
475    II|         csóválta a fejét Will Mitz. - És miért nem?~- Bizonyosan
476    II|            morgott, dörmögött valamit és sietett odább állni.~...
477    II|           kíváncsian oda ugrott hozzá és fölkapta.~Hanem aztán röpült
478    II|        gymnota ugyanis elektromos hal és úgy védi magát, hogy ha
479    II|               menten hanyatt vágódott és úgy gurult a főárbócig.~
480    II|           szaladtak hozzá, fölemelték és részvéttel kérdezgették,
481    II|               másnap?... Harry Markel és gaz cinkosai már alig várták
482    II|           Tony Renault, Clodion Lajos és Magnus Anders dolgoztak
483    II|           mert Will Mitz segítségével és felügyelete mellett, ők
484    II|      teendőibe, szótlanul tovább ment és az eget vizsgálva, leült
485    II|               fordúlt Harry Markelhez és gúnyosan mondta:~- Úgy látszik,
486    II|              ugyancsak kitett magáért és Patterson úr ki is jelentette,
487    II|         gondolták a többi kalózok is, és valamennyiüket féktelen
488    II|               mindennek vége lenne... És az átkozott tengeráramlás
489    II|           Körülbelül tíz óra lehetett és Patterson úr már oly álmos
490    II|             kicsit sok az alvásból.~- És, aki sokat alszik, nagyon
491    II|        maradtak vagy háromnegyedóráig és vígan beszélgettek arról,
492    II|  eldicsekedhetnek a kalandjaikkal!... És hogy fogják őket bámulni
493    II|        szeretett!...~Sóhajtva fölkelt és lassan a hajó orra felé
494    II|            gondolatait szülőhazájáról és édes anyjáról.~A födélzet
495    II|       anyjáról.~A födélzet oly kihalt és csöndes volt, mint nyári
496    II|               is, csak John Carpenter és Wagah voltak fönt a hajóhidon,
497    II|            pedig vigyázott a tengerre és mérgesen nézte a háromárbocos
498    II|            ördög! - mormogta dühösen.~És volt is miért dühösködnie.
499    II|             az áldozatok sikoltozását és a segítségükre sietnek,
500    II|              Corty! - szólt az egyik: és Will Mitz megismerte a hangjáról,