Rész,  fejezet

 1     I|      hogy 5-6 nap alatt itt lesz rá a felelet.~- Öt-hat nap! -
 2     I|       érkeztek meg, már nem volt rá idejük, hogy megnézzék a
 3     I|       addig, míg fölkapaszkodtak rá. A koromsötét, ködös éjszaka
 4     I|      kapitány naplójából bukkant rá: hogy a meggyilkolt kapitány
 5     I|          az utasai se jönnek föl rá ebben a ködös, borús időben.~
 6     I|            Nos, mi az? - mordúlt rá a vitorlamester.~- Nézz
 7     I|     mentor csak nyögve bólintott rá igent a fejével.~- Akkor
 8     I|     hamarjában felelni se tudott rá. Hogy időt nyerjen, azt
 9     I|         habozás nélkűl megfelelt rá:~- Csak azért jöttünk önök
10    II|     Igazad van, pajtás, - hagyta rá a matróz elégedetten. -
11    II|          az ágról függött alá és rá akart rohanni...~- Csak
12    II|      fujt, egy nap elegendő volt rá, hogy a hajó megfussa azt
13    II|        csakis a véletlen terelte rá.~A XVII. század elején ugyanis
14    II|             Lassabban! - mordúlt rá Harry Markel: - még utóbb
15    II|      volt, semmi szükség se volt rá, hogy ismét fölhúzzák a
16    II|       kezdett, s Harry Markelnek rá kellett szólnia, hogy hallgasson,
17    II|       éjjel még szükségünk lehet rá.~Ezen a napon csak félhétkor
18    II|           Will Mitz nem gyújtott rá, hanem elgondolkozott; haza
19    II|          le ide.~De már nem volt rá idő. A matróz éppen most
20    II|          volt... Hisz emlékeztek rá: Barbadosban ezzel a hírrel
21    II|          mégis mind fölrezzentek rá... A csónak egy hajóba ütődött
22    II|        kalózoknak ezer okuk volt rá, hogy minden áron megkísértsék
23    II|     kikötőt. S a remény meg volt rá, hogy el is érik: a szél
24    II|         kurjongatása.~És volt is rá okuk, hogy összerezzenjenek,
25    II|   Hinsdale Roger kérdőleg néztek rá, mindíg félrefordította
26    II|          volna ápolni, nem értek rá, mert mindnyájukra szükség
27    II|   utólérik, hátúlról fölrohannak rá s a kormánytól az orráig
28    II| hajófenéket és vizet bocsájtanak rá. De akkor Harry Markel és
29    II|        azt hiszem, hogy nem lesz rá szükség s minden nagyobb
30    II|       aludjanak. Ha szükség lesz rá, fölkeltem önöket; de azt